Fővárosi kalandozások - 8. rész

Fővárosi kalandozások - 8. rész

2012 első városi túráját a XVII. kerületben található Csali Horgásztóra terveztem. Ez a víz alig pár kilométerre van az előző „kalandozásom” helyszínétől, a Szilas-tározótól. Legutóbbi fővárosi horgászatom - csakúgy, mint az összes többi - sikeresnek mondható. Mármint úgy sikeres, hogy mindig tudtam első próbálkozásra értékelhető halat fogni, így bizakodva vágtam bele az új kihívásba. Alig két héttel jégveszte után már a Csali-tó partján voltam, ám a dolgok nem úgy alakultak, mint ahogyan azt terveztem!

Szóval, március idusát írtuk, mikor először megpillantottam a Csali Horgásztavat. (részletes info: http://csalito.eu/) Szép, igazi vidéki hangulatot áraszt a tó és környéke, leszámítva a közelben dübörgő M0 autóutat.

A tó elhelyezkedése a XVII. kerületben

A horgászpark mellett lovarda is található, így nem csak a szem az az érzékszerv, ami a „természet” közelségét közvetíti. Persze engem ez mit sem zavart, hiszen inkább ezt szagoljam, mint a belvárosi szmogot.

A szomszédos lovarda is népszerű kirándulóhely

Belépvén a tó területére először a szépen rendben tartott kerthelyiség és a „büfé” szúrt szemet. Tiszta udvar, rendes ház - tartja a mondás. A halőrházként is üzemelő kocsmában megvásároltam a napijegyemet, ami sportjegy lévén mindössze 1.500 forintba került, viszont ezért csak egy bottal engedélyezett a horgászat! „Sebaj, elég lesz az nekem!”, gondoltam nagyképűen.

Tiszta udvar, rendes ház!
Mindenütt érdemes elolvasni a házirendet!
A tó első része
A tó hátsó része

Hogy ne tépjem fel a sebeket, csak pár szóban jellemezném ezt a pecát. Néhány tenyérnyi dévért leszámítva nem fogtam semmit, pedig számtalan dolgot kipróbáltam aznap. Tudomásul kellett hát vennem, hogy első próbálkozásom a Csali-tóval, kudarcba fulladt. Sikertelenségemet jobb híján a hideg vízre és a felkészületlenségemre fogtam.

Kukucs
Ezek mentek, meg a bárányfelhők!

Sok pontyot nem láttam aznap a horgászok szákjában, de amit fogtak, azt kukoricával csalták horogra. Ami biztos, hogy pelletekkel aznap túl sokra nem mentem, úgyhogy a víz kukoricaorientáltsága elég nyilvánvalónak tűnt.

A tó melletti parkban hever ez a hatalmas vasmacska. Vajon mi lehet a története?
Akár stégről is lehet horgászni
Lehetett egy kis szél?!

Nincs más hátra, mint előre, új haditervet kellett kieszelnem, és egy új napot kinéznem, amikor visszavághatok a Csali-tónak és halainak!

Két héttel az „eset” után tértem vissza a helyszínre, amolyan kényelmes vasárnapi horgászat céljából, amire kedves barátaim is elkísértek. Időközben átgondoltam a lehetőségeket és egy teljesen új stratégiát dolgoztam ki. Ehhez azonban két bot szükségeltetett, ezért aztán teljes árú zsugát vettem, ami 3.000 Ft-ba került. Ezért a jegyért két pontyot és 3 kg egyéb halat lehet megtartani, és mivel most konyhai pecán voltunk, be is került a szákom a vízbe.

Új horgászhelyem

Szóval, új taktikát dolgoztam ki. Egyik bottal a tó bőséges keszegállományát vettem célba, míg a másikat természetesen potykára vetettem be. Dévérkeszegre a szokásos édes keszeges keverékemet készítettem el, mely fél kiló Nagy Dévérből és fél kiló Mézes Pálinkából áll. Mivel konkurenciám nem volt, további aromásítást nem éreztem indokoltnak.

A keszeges kaját kevés csontival turbóztam fel

Mint azt már írtam, a helybéli mágusok majd mindig kukoricával próbálnak túljárni a bajszosok eszén, így tettem hát én is. Választásom a Vad Ponty etetőanyagra és kukoricára esett. Nagyon intenzív, az emberi orrnak is kellemes keveréket készítettem, melyet kizárólag natúr és ízesített csemegekukoricával dúsítottam. Csonti vagy más élő anyag a keszegek miatt nem került a mixtúrámba. Akárcsak a keszeges keverékből, ebből is mindössze 1 kilót kutyultam be.

Ha kukoricás etetőanyag kell, akkor Vad Ponty!
Jellegzetes illatú és színű ez a keverék

Bár kevés etetőanyagot készítettem, azért minimális alapozó etetést szándékomban állt bejuttatni. Otthon már előre kiakasztottam a zsinórjaimat 30, illetve 60 méterre, valamint egy etetőbotot is előkészítettem. Utóbbit először kiakasztottam a távolabbi távolságra, majd a rövidebbre. Így, ha befejeztem a kinti etetést, csak egyszerűen kiszabadítom a zsinórt, majd mehet a távolabbi alapozás, nincs szükség két etetőbotra!

Először a rövidebb távot etettem meg…
… majd kiakasztottam a klipszből a zsinórt…
… és következhetett a benti csobogás
Legjobban barátom kisfia reagált az etetésre, szinte azonnal ráállt a neki bejuttatott szatmári szilva tortára :)

Reggel 8 körül indítottam útjára az első etetőgombócot, ami nem mondható korai kezdésnek. Ami viszont meglepett, hogy rajtam kívül alig horgásztak a tavon. Ha vasárnap reggel kevesen horgásznak egy budapesti horgászvízen, annak bizony oka van. Na, mindegy, elhessegettem a rossz gondolatokat és inkább nekiláttam a pecának.

A benti, pontyfogás érdekében a hajszálelőkére két szem Vad Ponty csemegekukoricát fűztem fel egy félbetört pufi társaságában. Túl sűrűn nem szándékoztam a „nagyhalas” cuccot kitekergetni, félórát gondoltam adni a halaknak minden újra csalizás előtt.

Két szem Vad Ponty csemegekukorica egy félbetört pufival kikönnyítve

Nekiláttam a biztos halfogásnak, a keszegezésnek. Ehhez, mint oly sok esetben, hőn szeretett pickerbotjaim egyikét választottam. A leheletfinom végszerelékkel igazi élmény minden egyes hal megfogása. Mint arra számítottam, már az első dobás dévérkeszeget eredményezett. Szeretem, ha egy napijegyes tóban a dévér a „tömeghal”, és nem ezüstkárász. Valahogy olyan természetesebb víznek hat az ilyen, legalábbis nálam.

Az új Haldorádó Special Round feeder 10 grammos változatát szereltem most fel. A képen jól látszódik, hogy a hagyományos drótkosárénál jóval nagyobb „rácsmérettel” rendelkezik ez a termék. Ennek előnye, hogy a középre zárt csontik nem csak két irányba tudnak menekülni, hanem minden irányban szét tudják rugdalni a gombócot
A jó lazára kevert etetőanyagot kényelmesen bele lehet tömködni a kosárba. Esetemben már a vízbe érkezéskor bontott a gombóc, így jóval nagyobb területre szóródott szét az etetésem

Élvezetes volt ez az apróhalazás, hiszen a vízbe érést követően azonnal remegni kezdett a vékonyka spicc, majd egy-egy erősebb húzással tudatta egy halacska, hogy komolyan gondolja a 16-as horgon felkínált két szem csonti megszerzését. Bevágásaimnak egy része rendre üresnek bizonyult, ugyanis a kis gazfickók csak a csonti végét ráncigálták, de hát erre való a pinki! Na, ezt már kicsit könnyebben be tudták kebelezni a keszegek.

Folyamatosan volt kapás
A közeli horgászat és a gerinces bot eredménye: gyors kontaktus a hallal
Merítőre nem volt szükség a keszegek kiemelésekor
Ez volt az „egyenméret”

Ami meglepő volt, hogy a kb. 5 órás horgászatom alatt majdnem 40 darab dévérkeszeget fogtam, de mind ugyanakkora volt. Mintha valami szitán engedték volna át őket, és csak ez a méret fért volna át rajta. Tenyérnyinél nagyobbat nem sikerült fogni, de ennyi baj legyen. Meglepetésként még egy kisebb ponty is próbára tette a vékonyka előkémet.

Végre ponty van a horgon!
Még merítőben is virgonc volt a kis jószág
Íme, az első csali-tavi pontyom

Aki szereti a finomszerelékes keszeghorgászatot, annak nagyon ajánlom ezt a tavat, unatkozni egy percre sem fog, az tuti! Na de mi a helyzet a pontyozással… hát, az már keményebb diónak tűnt!

Ez a kis szitakötő az egyik horgászbotom parafanyelén talált kitűnő napozóhelyet magának

Szigorúan fél óránként újat dobtam a benti pecával, néha még sűrűbben is, hiszen volt azért érdeklődés a kukoricára, de minden bizonnyal csak kisebb keszegek borzolták az idegeimet. A kapások mind csak kisebb rángatások voltak. Azonban alighogy megmerítettem a pickerbottal fogott bajszost, valami szépen karikába csavarta a feedert is!

Éppen bedobtam a pickert, mikor elhúzta valami a kukoricát! Itt éppen a kis botot igyekszem kitekerni, miközben a másikon halam van! Érdekes jelenet volt! :)

A bevágás is ült, ám azt egyből éreztem, hogy nem életem hala küzd a horgon. Pár perces huzavona után már a szákomban pihent a szűk kettes pikkelyes potyka. Sok pontyot fogtam már életemben, de kevésnek örültem annyira, mint ennek.

A szigorú felszereléssel pillanatokon belül szákba került a ponty
Nem csak én, de kísérőim is kitörő örömmel fogadták az első méretes potykát
A keszegecskék meg csak jöttek és jöttek…

Ekkor ugyanis már delet mutatott az óra, és bizony egy napijegyes tó bemutatója igencsak szánalmas méretes ponty nélkül. Hogy a horgászra vagy a tóra nézve siralmas ez a mennyiség, azt nem az én tisztem eldönteni, de a tény az tény. A horgászat befejezéséig azért még sikerült bentről kiimádkozni egy szebbecske tőpontyot, ami kicsit azért javított a mérlegemen.

Ez már szebbecskének tűnik
Gyönyörű tőponty
A halszámláló 43 akciót mutatott

Végül a halszámláló 43 darab akciót mutatott, tehát 40 dévérkeszeget és három potykát sikerült fognom. Ám ami legalább ennyire fontos, hogy egy igazán remek tavaszi napot töltöttem el barátaim társaságában ezen a tavon, kulturált, szép környezetben. Ja, és alig pár kilométerre a fővárosunk centrumától!

Ez a nap nem csak a horgászatról szólt!

Írta: Sipos Gábor
Fotók: Sipos Gábor, Surján Gábor

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: