Horgászat rekkenő hőségben

Horgászat rekkenő hőségben

Sajnos idei horgászataimon kijutott a rosszból. Az időjárás valahogyan nem akart a kegyeibe fogadni, nem akarta, hogy egyszer igazán jól érezzem magam. Volt fagyponthoz közeli, volt viharosan szeles, volt szakadó esős idő, és volt nap, amikor ezek valamelyik együttese próbált belerondítani a horgászatomba. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én igazán azt élvezem, ha nem kabátban kell a parton ülni, ezért amikor az időjárás-jelentésben azt hallottam, hogy „A csúcsértékek elérhetik 35 fokos maximumot is!”, na, akkor tudtam, hogy nekem ezeken a napokon ki kell mennem horgászni!

Igazi kánikulai peca volt kilátásban, nem volt kérdéses, úgy kellett készülni, hogy nem fogok fázni. Sajnos mivel az UV sugárzás sem a régi már, éget a Nap, bizony gondolni kellett bőrünk és felszerelésünk védelmére is. Magamat ernyő alá, illetve vékony, hosszú ujjú felső és kalap mögé bújtattam, a felszerelésből a szállítócsövek azok, amik bizony csapnak magukba egy görbületet, ha erős napfény éri őket, ezért az egész bottáskát be kellett tenni a hűvös árnyékba, csak a csalikat illetve az etetőanyagokat kellett még az ernyőm alatt elhelyezni. Alap kiegészítő volt bizony a hűtőtáska is a nap folyamán.

Régóta vártam már erre a jelzésre…
… de vannak, akik így vészelik át ezt

Amikor elérkezett a horgászat napja, a reggeli, még mérsékelten meleg időben ösztönösen már mindent védelem alá helyeztem. Igyekeztem mindent gyorsan elvégezni, hogy minél hamarabb bejuttathassam az etetést, majd megkezdhessem a horgászatot, ezért a bot felszerelve, az alapozó mix pedig már készen érkezett a vízpartra. Mivel a tavon tiltva van a nagy mennyiségű etetőanyag, ez az alapozó keverék egy kiló őrölt tortuval megragasztott tejsavas magmixet jelentett. Körülbelül 20-25 egykezes gombócnyi ment be belőle, közvetlen a nádfal elé.

Az alapozó gombócok nem rejtenek el semmit, szépen mutatják a kukoricát, borsót, kender és lenmagot a TTX-es „körítéssel”

Mivel idén már engedélyezték az etetőanyag használatát, de szigorúan CSAK etetőkosárban, a számomra két legkedvesebb keveréket, a Pelletes Fekete és a Fűszeres Hal etetőanyagot vittem magammal, ezeket - biztos, ami biztos alapon - folyamatosan váltogattam. Ez a két (ahogyan én hívom) kosaras keverék az őszi és a tavaszi időszakban is kiválóan működött, bíztam benne, hogy ez alkalommal sem fogok bennük csalódni.

Bizalmasaim. Felül a két kosaras keverék, alul pedig a tejsavas mix két fő alkotóeleme

Amikor minden a helyére került, nagy izgalommal végeztem el az első dobást csontival a horgon, ugyanis a gyakorlat azt mutatta, hogy a kora reggeli órákban, rögtön az etetés után, de még a nagy meleg előtt el lehet csípni egy-két uszonyost. Éppen amikor a merítő két alkotóelemét próbáltam egymáséivá tenni, Édesapám szólt, hogy menjek már, mert valami igen nagyot belecsavart a spiccbe. Nem is vágtam be, csupán megemeltem a botot és rátekertem kettőt, a horog már így is biztosan akadt. Nagyjából 5 perces csata után Apa segítségével a matracon pihent tükrös barátom. A szakáll nélküli horog kiakasztása egy pillanat tört része alatt megvolt. Mielőtt a halat a fotózó masina elé emeltem, megláttam, hogy szegénynek a farkát megcsonkították. Nagyon elszomorított, nem is tudtam már annyira felhőtlenül örülni. Nagyon haragszom az ilyen vízpartra járó fickókra, akik megjelölik a halat, ráadásul ilyen brutális módon. Bárcsak tudnám, ki volt… Gyorsan vissza is engedtem a halat, nem szerettem volna, ha valami baja esik.

Első halam. Látszik az arcomon, hogy mit éreztem…

Ezek után visszarepítettem a szereléket a horgászhelyre csontkukaccal. Amikor 5 percen belül a második olyan kapásra vágtam be, amelyik ilyen kis pöcögtetős, nyámnyila és még meg sem akad, tele lett a pohár! A Fűszeres Hal etetőanyaghoz egy 16 mm-es Lebegő Oldódó, szintén Fűszeres Hal ízű pelletet fűztem a hajszálelőkére. A bevetéstől számított második percben végre igazi, „halszerű” kapásnak vághattam be. Kemény ellenállás, vad kirohanások, kemény küzdelem jellemezte a fárasztást. Amikor a hal a parthoz ért, megadóan felfeküdt a víz tetejére - ekkor láttam, hogy egy tokot akasztottam. A horog szabályosan a szája alsó, húsos részébe hatolt - a tok nem lacafacázott a csalival. Őt követte még 2-3 darabos kárász, majd ahogy beköszöntött a forróság, halotti csend lett úrrá a spicceimen.

Keményen küzdött
A „betokozódás” folyamatai: bevág, fáraszt, merít, dicsekedik :-))

Hiába próbáltam végig a csaliarzenált, semmi nem hozott érdemleges eredményt, bár néha a kárászok rázendítettek, de nem éreztem igazán pörgősnek a napot. Egy kis felüdülést hozott a kapásszegény időszakban idei első compóm, ami pár szem csontival „mozgósított” Magyar Betyár kukoricára éhezett meg :-)

A kombináció, ami…
… meghozta az idei első, gyönyörű compómat

Rengeteg csalit kipróbáltam, nagyon sok kombinációt bevetettem, ám kevés sikerrel. Felbuzdulva a kolbászos íz sikerén a lebegő és süllyedő Hybrid pelletet alkalmaztam hajszálelőkén, mindkettőből 1-1 szemet. Amikor erre a csalira pontykapás érkezett, megkönnyebbültem. Halamat finoman fárasztva tereltem a part közelébe, majd alátoltam a szákot. Szép, egészséges, torpedótestű nyurga volt, minden pikkelye hibátlanul állt a helyén. Visszaengedése után - mondjuk úgy - „beindult” a biznisz. Jöttek a pontyok, kárászok szépen, de a méret nem volt ínyemre való.

Végre ponty a horgon…
… ami megtörte a jeget ebben a rekkenő hőségben is
Követték kárászok is, volt köztük fátyolfarkú egyed is

Amikor a horgászat a „végső stádiumba” ért, arra gondoltam, ahogy mérséklődik a meleg, kipróbálom a különböző a pelleteket nagyobb halak reményében. A Lebegő Oldódó Fokhagymás Hal és Fűszeres Hal büdös, fűszeres illathatással bír - arra számítottam, hogy ha ezek ebben a melegben napközben nem működtek, akkor talán majd a délután folyamán verhetetlenek lesznek. A kisebb méretet is gond nélkül felfűzöm a hajszálelőkére, és a horogtól 2 cm-re felhelyezett kis sörétólommal lecövekelem.

Nagy reményekkel vetettem őket a habokba

Reményekkel feltöltődve dobtam be, amolyan utolsó esélyként. Izgatottan figyeltem a spiccet, de nem is kellett sokat várni az első igazi, botcsavarós kapásra. A bevágás ült, jó halat sejtetett. Sajnálatomra a fárasztás 1 percen belül leakadással végződött. No, sebaj, a következő halnál nem hibáztam, és egy szép testes pikkelyes ponttyal jutalmazta kitartásomat a tó. Utána sem lett „csend”, az utolsó 1 óra leforgása alatt további 2 termetes halat szákoltam.

Csak sikerült végre jó halat fognom, igaz, ehhez kitartónak kellett lennem…
A kép mondandója: „Fúú! Nagyon meleg van!” :-))

Sajnos a horgászidőm véges volt, a késő délutáni órákra programom volt, ezért rövid idővel a nyerő csali felfedezése után abba kellett hagynom a horgászatot.

Úgy éreztem, nem volt az igazi ez a nap a megszokott nyári alkalmakhoz képest. Mi lehetett az oka annak, hogy a nap folyamán sokan egy, maximum két pontynál stagnáltak és nekem sem sikerült az igazi, nyáriasan pörgős, sokhalas horgászat? Talán az lehetett az oka, hogy a kánikula hirtelen jött, a hét elején a pulóver sem volt megvetendő? Nem tudom, de annak örülök, hogy sikerült azért pár szép halat fognom, és úgy érzem, kihoztam a helyből az aznapi maximumot.

Mindenkinek kívánom, hogy a felüdülést a vízparton lelje meg, és ne csak a vízben pancsolva :-)

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: