Kukorica, te drága!

Kukorica, te drága!

A modern pontyhorgászat olyan gyorsan fejlődik, hogy lehetetlen vele lépést tartani. Évről évre olyan etetőanyagok, csalik, alapanyagok kerülnek napvilágra, melyek forradalmasítják a horgászatot. Egyetlen olyan nagy múltú termék van csupán a polcokon, ami időtlen és megkerülhetetlen, az pedig a tengeri. Természetesen ennek is van már millió formája a csemegétől a lehető legbüdösebb savanyított-erjesztett „matériáig”, de számomra az üveges kukorica az, amely a legerősebb nosztalgikus érzést adja. Gyerekként ez volt az a csali, amitől a nagy pontyokat vártam és még a mai napig ez jár a fejemben, ha kukoricát tűzök a horogra. Ebben az írásban az egyszerű, de nagyszerű kukorica egyik általam kedvelt felhasználási módját szeretném bemutatni.

Néha, amikor már túl sok a munka, vágyom egy amolyan könnyű horgászatra. Ez alatt azt értem, hogy olyan vízre megyek, amit ismerek és tudom, hogy van benne sok hal, és ha valamit nem rontok nagyon el, akkor fogok is belőlük bőven. Most az Aranypikkely Horgásztóra esett a választásom, ahol közeli, szinte láb alatti pontyhorgászatot szerettem volna művelni. A kiválasztott horgászhelyem erre tökéletesen alkalmas, hiszen 10-15 méterre a parttól már tekintélyes vízmélység található.

A „beszakadt” part általában meredek medertörést jelent

Mint a bevezetőben említettem, kizárólag kukoricával szerettem volna végighorgászni a napot. A csalihoz leginkább passzoló, kellemes illatú Vad Ponty keveréket választottam, ami nagyrészt feldolgozott kukoricaszármazékokból áll. Világos színe sincs manipulálva, vegyes szemcsemérete pedig minden méretű halnak tartogat finom falatokat.

Aznapi keverékem alkotóelemei

Két kiló etetőanyagot kevertem be fél flakon aromával és a tó vizével. Ez a fajta kaja nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető. Nehéz elrontani. Mivel otthon raktársöprést végeztem, találtam néhány üveg ízesített és natúr kukoricát, melyek már régóta ott álltak, így ideje volt megszabadulni tőlük. Nem variáltam túl, mindet összekevertem és beleöntöttem az etetőanyagba. Így egy feltűnő, jó illatú és kukoricában gazdag pontyos eledelt kaptam.

Tartalmas keverék, mely nemcsak odacsalja horgászhelyünkre a halakat, de ott is tartja őket

A partközeli horgászathoz kétféle végszereléket készítettem egy hosszú és egy rövid előkéset. Ez esetben a végletekig mentem, mert a hosszú az közel 60 centiset jelentett, míg a másik alig 5 centit. A hosszú előkét természetesen monofilból kötöttem, méghozzá 18-as Haldorádó Visitorból, a rövidet pedig 12-es Braxxból. Utóbbira - hajszálelőkére fűzve - került 3-4 szem Vad Ponty ízű kukoricaszem, míg a hosszú előkén lévő horogra egyszerűen rátűztem egy szem kukoricát.

A rövid előkéhez természetesen Flat kosár dukál…
… miközben a hosszú előkéhez Round Feeder kosarat választottam

A meghorgászni kívánt területre 3XL-es kosárral dobtam némi alapot, mert nagy mennyiségű halban reménykedtem, és a kukoricás horgászat alapelve, hogy a halat rá kell szoktatni a tengerire. Csak akkor fogja a horgunkat is beszippantani, ha gyanútlanul szedegetve bukkan rá. Ha a nagy semmi közepén várjuk, hogy megegye valami a kukoricába bújtatott horgunkat, akkor időnk nagy részét ücsörgéssel tölthetjük.

Kiakasztás híján a szememre és a kezemre bíztam a pontos dobásokat
Ücsörgésre csak a horgászat első félórájában volt alkalmam, utána felpörögtek az események

Az alapozás végeztével a kosarat lecseréltem az egy számmal kisebbre, melybe még mindig jó nagy adag cucc fér, így attól nem kellett tartanom, hogy a ritkább dobások miatt elfogy a kaja az etetésről. A horogra egyetlen egy szem, az etetőanyagból találomra kiválasztott kukorica került. Úgy tűztem meg, hogy bőven kinn legyen a horog hegye és az öble is. Utóbbi azért fontos, mert ha nem adunk teret az akadásnak, akkor a kemény csali meggátolhatja azt, aminek a vége halvesztés.

Kemény csaliknál, mint a pácolt kukorica, adjunk helyet az akadásnak!
Az első „fecskék” természetesen a methodos végszereléken vesztek rajta

A másik botra természetesen Flat kosár került, és ezt az etetés perifériájára szántam, hátha ott nagyobb halak is tartózkodnak majd. Mondanom sem kell, hogy az első 3-4 halamat ezzel fogtam. Amíg nem ért az etetésre nagyszámú ponty, addig verhetetlennek bizonyult a kajakupac közepén csábítóan felkínált kukoricaszendvics.

Az alapozást a nagy kosárral végeztem, de a horgászat alatt „csak” 2XL méretűvel dobáltam

Fontos megemlítenem, hogy egyik bot esetében sem akasztottam ki a zsinórt. A közeli pontyhorgászat csak nagyon kiélezett helyzetben indokolja a zsinór rögzítését. Ebben az esetben a szememre és a kezemre bíztam a dobások pontosságát.

Közeli, mélyvízi horgászatnál a partvonalra merőlegesen tett bot is elég szöget zár be a zsinórral ahhoz, hogy lássuk a kapást

Közeli, mély vízi pecánál néha nem a parttal párhuzamosan, hanem merőlegesen, magam elé kirakva helyezem el a feederbotokat. Így egyrészt a heves pontykapás esetén könnyebben engedhet a fék, másrészt szükségessé teszi a hirtelen mélyülő meder. Ha szokás szerint letenném a spiccet a víz színéig, a zsinór vélhetően a meredek törésre feküdne fel, ami nem tesz jót sem magának a madzagnak, sem pedig a kapás észlelésének. Magam elé téve remélhetőleg kellően feszesen tudom tartani a zsinórt, és a kapás is észlelhetővé válik.

Tessék, már húzza is!
Ilyen botállásnál könnyebben tudja a hal az első kirohanásához szükséges zsinórt lekérni az orsóról. Ha most a bot a szokásos módon lett volna lerakva, valószínűleg a vízben kötött volna ki!

Mint azt már említettem, a kukoricás peca hatékonysága akkor éri el csúcspontját, ha a halak bátran kezdik el a szemeket egyenként felszipkázni. Aznapi horgászatomon ez az alapozástól számított második óra felénél következett be. Ekkorra már annyi potyka legelt előttem, hogy a hosszú előkén bepottyantott egy szem kukoricára azonnal rávetették magukat. Ezt a fenékre érést követő egy-két percen belül bekövetkező vehemens kapások igazolták.

A rövid előkés végszerelék nagyobb halakat adott, igaz, elég ritkán
Ez már szépnek ígérkezik!
A bandanagy

Néhányszor már horgásztam ezen a tavon, és minden esetben bekövetkezett a tokinvázió. Ez alatt azt értem, hogy pelletes etetésre vagy hallisztes method kajára néhány dobás után odaálltak a tokok. Ez nem is lenne nagy baj, de ha ott van a vérteshal az etetésen, akkor a pontyot elveri onnan. Érdekes módon a kukoricás etetőanyagra egyetlen tok sem éhezett meg aznap, sőt kárászt, de még dévért sem fogtam, miközben édesapám mellettem a hallisztes etetőanyaggal mindhárom halfajból fogott. Igaz, hogy pontyot is fogott bőven, de a kukorica szelektáló hatása mindenképpen figyelemreméltó volt!

Édesapám hallisztes etetőanyaggal fogott tokot, dévért (szép nagyokat), kárászt és persze pontyot is…
… míg én a kukoricával kizárólag potykákat akasztgattam

A két szerelék párharcának eredményét nem számoltam, de a hosszú előkével háromszor annyi kapásom lehetett, mint a Flat kosarassal. Gondolom, már mondani sem kell, hogy a bandanagyot a method szerelékkel fogtam meg. A nap legszebb hala olyan 4-5 kilós lehetett. Egyébként jellemzően a rövid előke nagyobb halakat adott. A „pörgetős” felszereléssel az 1-2 kilós példányok jöttek, valószínűleg ők vehemensebben táplálkoznak még, mint az öregek, akik csak az etetés szélén kapirgálnak.

Bevágás után minden ponty kiszaladt néhány métert, ezért elkélt a laza fék!
Mikor a hal odaállt az etetésre, a csobbanástól számolva egy percen belül már fárasztottam

A kukorica mint csali, és mint csalogatóanyag már régóta segíti a céltudatos pontyhorgászatot. Természetesen helyén kezelvén a dolgokat, lehet, hogy hasonló eredményt tudtam volna elérni akár pellettel, akár élő csalival, de egyik sem lett volna egyszerűbb, mint a tengerivel történő peca, az tuti. A cikkben szereplő Vad Ponty etetőanyag és a Haldorádó kukoricák azoknak valók, akik nem szeretik túlbonyolítani a horgászatukat, mégis a rendelkezésre álló legjobbat keresik. Egyszerű, költséghatékony és eredményes horgászat volt ez, sok ilyet kívánok Nektek is!

Írta: Sipos Gábor

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: