Imádom a nyári pecákat, mert ilyenkor már nagyon aktívak a pontyok, és rengeteg izgalmas és érdekes módszerrel lehet rájuk eredményesen horgászni. A mai nap folyamán is egy ilyen különleges módszerrel próbálkoztam, ami nem teljesen a hagyományos method technika elveit követi. A főszerepben a kukorica és az ebből készült etetőanyagok voltak, kicsit vegyítve a methoddal.
Ez a tó arról híres, hogy nagyon sok átlagos méretű ponty van benne. Igazi intenzíven telepített, finomszerelékes víz. Az ilyen jellegű tavakon a nyári időszakban nagyon jól szokott működni a parthoz közeli horgászat, így a mai nap folyamán én is ezt terveztem. Az etetőanyag végtelenül egyszerű volt. Egy zacskó Champion Corn és egy zacskó Vad Ponty etetőanyagot kevertem össze. Ehhez a pecához ez a kedvenc keverékem.
Ez a keverék elsősorban a method kosárba került, de az etetést is kiegészítettem vele. No de ha már az etetésnél tartunk, itt kezd érdekessé válni ez a fajta horgászat. Az alapozást csemegekukoricával végeztem.
A meghorgászott távolság kb. 7-8 méter volt. Csak simán, a parton kihúztam az etető, illetve a horgászbot szerelékeit egymás mellé, a horgászbot zsinórját szűk 1 méterrel tovább húztam és így mértem ki a távolságot.
Mivel ebben a tóban nem igazán van zavaró halfaj, bőségesen raktam a kosárba etetőanyagot is, hiszen nem kellett attól félnem, hogy odacsalja a keszegeket vagy törpeharcsákat, és emiatt nem tudok majd pontyot fogni. Itt olyan mennyiségben van a ponty, hogy biztos, hogy csak az lesz előttem, szóval, adtam nekik etetőanyagból is bőségesen. Ilyenkor ez egyáltalán nem árt, sőt!
Alulról lendítve 5 kosárnyi kaját tettem be elsőnek. A 2XL méretű Round kosárral ez igazából nem olyan nagy mennyiség, de nem akartam elsőre túl sokat etetni. Úgy gondolom, hogy ezzel a kosárral 5 dobás az „arany középút”. Aztán, ha horgászat közben igénylik még a halak, akkor adok nekik.
Az etetőkosarat kb. félvízig engedtem le, majd ott megrántva kihullattam belőle a finomságokat. Mivel viszonylag mély a víz már kint, a part közelében is, úgy gondoltam, nem biztos, hogy jó ötlet egyből a víz tetején megrántani a kosarat, mert akkor egyrészt nagyon széles körben hullnak majd le a kukoricaszemek, másrészt pedig a lassan süllyedő szemcsék túlságosan elhúzzák a fenékről a halakat.
Az etetés után egyből dobtam is a megtöltött method kosarat. Szintén alulról lendítve, viszont ezúttal türelmesen a fenékig leengedve a kosarat. Nem kellett sokat várni az első kapásra, alig 2 perc elteltével már egy ponty volt a horgomon.
Rendkívül látványos volt, hogy milyen gyorsan reagáltak az etetésre a halak. Már az első dobásra nagyon hamar volt jelentkező, sőt a következő dobástól számítva egész nap folyamatos beleúszások voltak. Ahogy csobbant a kosár a víz tetején, egészen a kapás pillanatáig megállás nélkül járt a spicc minden alkalommal. Egyértelmű volt, hogy nagyon sok hal van az etetésen.
Visszaengedtem a halat, majd dobtam is újra. Itt jön egy apró trükk. Hogyan lehet ezt a horgászatot a lehető legpontosabban végezni? Hiszen a klipszet itt nem érdemes használni, mert olyan vehemensek a halak, hogy biztosan szinte mindegyik kapásnak előkeszakadás lenne a vége. Szóval, klipsz kilőve. Most kerül képbe a zsinórjelölő filc. Amikor kihúztam a szerelékeket a horgászboton, nem akasztottam ki a zsinórt úgy, mint az etetőboton, hanem csak megjelöltem a zsinórt.
Ezt úgy használtam, hogy minden dobásnál figyeltem, mikor pereg le a jelölés az orsóról, majd amikor láttam, hogy lejött, gyorsan ráfogtam a dobra. Nyilván ilyenkor ez még nem volt a megfelelő pozíció, ezért amíg a kosár süllyedt, szép lassan rátekertem az orsóra, hogy a jelölés ott legyen, ahol annak lennie kell. Így még klipsz nélkül is hibátlanul lehetett pontosan horgászni, és ennek meg is lett az eredménye. Kapás kapást ért. Sorra jöttek a halak, igazi élménypeca volt.
A csali ma teljesen mindegy volt. Annyira ott volt előttem a hal, hogy még üres horoggal is fogtam pontyot.
A legtöbb kapás 1 percen belül bekövetkezett. Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy „dobom-húzom” peca. Szó szerint forrt a víz az etetésen. Nagyon érdekes volt, hogy amikor ráetetve a helyre kirántottam a kosarat, látni lehetett a pontyok farokúszóit, miközben a süllyedő kukoricaszemeket vadászták. Minden egyes dobás után felcsördült a víz. Folyamatosan forogtak a pontyok. Meg merem kockáztatni, hogy akár közel 100 darab hal járt az etetés körül.
Nagyon izgalmas és fárasztó volt ez a horgászat. Alig 5 óra alatt 52 darab pontyot merítettem meg, majd engedtem vissza. Szerintem ilyen rövid idő alatt sose fogtam még ennyi halat. Ez is bizonyítja, hogy milyen hatékony ez a partközeli kukoricás method technika.
Mindenképp ajánlom, ha legközelebb intenzíven telepített tavon horgásztok, kicsit szakadjatok el a megszokott pelletes, tó közepére dobálós pecától, mert nagyon izgalmas és hatalmas élményt nyújt ez a fajta horgászat.
Írta: Bank Bálint
Fényképek: Bank Bálint, Lévay Viktória
