Keszegnyitány

Keszegnyitány

Már mondhatni, megszokott programmal indítom a horgászszezont Sanyi barátommal, ami nem volt más, mint egy kis keszegezés. Ennek oka legfőképpen az, hogy tilalmakkal indul az év a ragadozó horgászat terén, de ahogy az időjárás engedi, csak ki akarunk menni a vízpartra. A megszokottaktól eltérően ezúttal nem a Tiszára, hanem a Bodrog folyóra látogattunk ki.

Ezek a horgászatok jók arra is, hogy kicsit felfrissítsük a mozdulatokat, kiderüljön, hogy mire is van valóban szükség, amikor adott módszerrel szeretnénk horgászni. Ugyanis a téli pakolgatás miatt szép lassan minden visszakerült a horgászdobozba, ami az év során folyamatosan redukálódik majd…

Másik nyűgöm volt az előző év folyamán, hogy hiába van halradarom, azt a harmatgyenge rögzítő kar miatt nem lehet menet közben használni, ha az elektromotorra teszem, az se lehet benn a vízben haladás közben. Ekkor jött a segítség fejlámparobbantó Benke Zsolti kedves ismerősöm személyében, aki horgászládákat gyárt, így minden technikai eszköze megvan ahhoz, hogy ezt a problémát megoldja nekem.

Felszerelve a radartartó, leengedhető vagy kivehető fejjel

Össze is rakott gyorsan egy radartartót - alig vártam, hogy kipróbálhassam menet közben. Fel is szereltem a csónakra és már csapattunk is a vízen. Zsolti, gratulálok, és köszi! Pont azt tudja, amit vártam: haladó sebességnél is látom magam alatt a mélységet. Előfordult ugyanis tavaly, hogy ismeretlen szakaszon csónakázva a 11 éves fiam kitalálta, hogy szeretne kiszállni és úszni egyet. Lelassítottam, megálltam és kimászott a csónakból… Akkor lepődtem meg, hogy leért a lába… ott, ahol előtte tempósan haladtunk 30 méterre a parttól.

A próbán tökéletesen helytállt

Neki is vághattunk vaktában a Bodrognak. Információnk semmi nem volt a folyóról, csak azt tudtuk, hol a víz, hol a part és merre folyik, ami nem sok egy folyó esetében. De mivel első szempont az volt, hogy a radartartót kipróbáljam, elkezdtünk Tokajból felfelé motorozni.

Indulás a folyón felfelé
A tempós haladásnál is helyt állt a radartartó… ennek kifejezetten örültem
A természet eszméletlen tempóban zöldült ki, pár napja még kopár volt minden, most pedig üde zöld
Bodrogkeresztúrig mentünk fel a folyón

Bodrogkeresztúrig mentünk fel a folyón, majd ott megfordulva kezdtünk visszafelé haladni, hogy keressünk valami ígéretes helyet. Egy befolyó-szerű ág csatlakozott be a folyó bal partján, így azelőtt horgonyoztunk le. Miért pont ott? Miért ne? Itt volt valami, amitől másabb volt a partszakasz és a meder, mint a befolyó feletti vagy az alatti 1 km-en.

E befolyónak tűnő ág felett horgonyoztunk le

A keverék, amit ide szántam ugyanaz volt, mint amit egy pár nappal korábbi forgatáson használt Döme Gábor a Diósjenői horgásztavon keszegezésre. Ráadásul az ott megmaradt kevés etetőszúnyogot és csontit is elkértem és lefagyasztottam, így azt most terveztem a vízbe dobni. Ártani nem árt, elvégre csak szereti a keszeg a szúnyoglárvát, ez pedig mirelit kivitel. Kíváncsi voltam, hogy vészeli át a fagyasztást - no, nem arra, hogy túléli-e, mert az esélytelen, hanem csak arra, hogy valamennyire megtartja-e a formáját, nem fagy-e szét.

Íme, a bekeverésre váró keverék
Folyón mindig igen sok folyékony aromát használok - én abban hiszek, hogy az jó :D
A fagyasztott „jóságok”
Szerintem csillagos ötös, ahogy kinézett, csak kellett neki jó pár perc, hogy kiolvadjon
A csonti közel se nézett ki olyan frankón, pedig előtte forráztam is, de mindegy is volt, ártani nem árt, ha belekerül (bár lehet, elviszi a víz könnyedén, tehát lehet, mégis árt…)

A szúnyog jóval hamarabb kiolvadt és használható állagú lett, a csonti egész nap tömb maradt a tejfölös dobozban, így abból faragni kellett mindig a kajához. A maradékot meg a nap végén bedobtam a folyóba - úszott fenn, mint egy csonti jégkrém, amin igen hamar meg is jelent az apró halak csoportja. :D

Hú, itt még milyen rend van a dobozban… nem csoda, a télen volt idő pakolászni

A horgászat innentől kezdve roppant egyszerű volt. Egy-egy boton kiakasztott zsinórklipsszel horgásztunk, amivel az volt a cél, hogy nagyjából egy helyre juttassuk be a kaját, míg a másikkal ment a módszeres összevissza dobálás a környéken.

Ami igazán meglepő volt, hogy nagyon hamar sikerült a halaknak megtalálni a szerelékeinket. Alig töltött benn pár percet a kosár, máris gazdára talált a csali, amivel el is indult egy keszegdömping.

Az első jelentkező hamarabb jött, mint vártuk, bár ez sosem baj! Lehet, tényleg jó helyen vagyunk…
Talán az utolsó ilyen pillanatok egyike, amikor mindkét bot benn volt
A befolyó alá dobott kiakasztott szerelék mindig hamar gazdára talált
Az egyedsúly is szépen lassan növekedni kezdett
Ez még az apróbb kivitel
Sanyi inkább a benti oldalt vallatta
Újabb keszeg a csónakban

Jól is jött a horgászat, mert rá kellett jönni, hogy megint túlpakoltam magamat, sok olyan lomot is hoztam, amire az égvilágon semmi szükség nem volt, csak akadályt jelentett a csónakban. Már magával az elhelyezkedéssel is gond volt, nem is csoda, ha egy kapás után határozott mozdulattal léptem bele a csalizásra szánt 3 deci csontiba…

A pillanat, amikor észreveszem, hogy átmásztam a csontisdobozon, aminek tartalma most 376 irányba indult el…
Leülök inkább, úgy kevesebb kárt csinálok
Egy színes játékos tette tiszteletét ideiglenesen a csónakban

A csontik összeszedése után már éreztem, hogy itt valahogyan ki kell dolgozni a jobb elhelyezkedést… de hogy csináltuk tavaly?

A káosz tovább nőtt, ahogy beért az etetés, innentől szinte lehetetlen volt a 2 botos horgászat

Az egyik botot ki kellett vonni a forgalomból, és a csónakban is jobban el kellett helyezkedni. Jött az ötlet, hogy felteszek egy SpéciCorn kukoricát csalitüskén… ráadásul fokhagyma ízesítésben, majd bevágom az etetés alá jóval, „Ezt edd meg b+!” jelszóval… :D Csalizás megvolt, repült is a cucc, már csak rendet kellett rakni. Olyan 20 perc múlva pont a családdal beszéltem telefonon, amikor a jobbos bot - amire a SpéciCorn került - hatalmas, 50 cm-es botborítós kapással megdőlt. Bevágni sem kellett, csak megfogni a botot, majd elindult a fárasztás. Komoly erőt éreztem a túloldalról, majd pár másodperc múlva megkönnyebbült a cucc és üresen jött ki. ÁÁÁÁÁ, nem akadt jól a horog… ilyen nincs, pontyot fogtam volna a Bodrogból… Röhögtünk is, de szomorúak is voltunk, hogy de jó lett volna látni, megfogni a halat. Aznap több ilyen kapás nem is volt.

Végre rend van körülöttem :D
Egy apró trükk, amit Sipos Gábortól láttam egy nyári forgatáson, amihez egy kiürült Fluo Essencia flakon kell, amit feltöltök Nagy Dévér Fluo Flavor aromával
A Tufty Feeder kosár aljába etetőanyag kerül…
… erre nyomok egy pumpálásnyi aromát…
… majd etetőanyaggal lezárom
A horogra csonti-aprógiliszta duó vagy csak simán csonti került
Ezután már repülhetett is be a bokor alá
A halak hamar reagálnak az aromás kajára
Egy szebbecske keszegecske
Érdekes, hogy a halak 90%-ánál így akadt a horog
A jobbos botra nem jött sajnos újabb termetes dög, így az pihent, a balossal lehetett szedni a keszegeket, mint a virágot
A lágyabb spicc ideális a keszegekhez
Munkában a 270 cm-es Heavy Boat feeder
Kétkezes kivitel
Egész délelőtt felhős időnk volt, de eszméletlen jót horgásztunk
Sanyi sem tétlenkedett…

A délelőtt folyamán olyan 60-70 halat fogtunk, ami szerintem kiváló annak tükrében, hogy vaktában álltunk meg a Bodrog folyón horgászni. Ebből a darabszámból 2 x 10 darab továbbutazott a gasztronómia birodalmába, míg a többi a horogszabadítás után azonnal amnesztiát kapott. Végezetül még hadd ajánljak egy praktikus dolgot, ami nem más, mint az új Haldorádó Vízhatlan szerelékes táska. A csónakban nagyon fontosnak tartom azt, hogy mindennek meglegyen a helye, és az erre érzékeny eszközöket (pl. fényképezőt, telefont) a felcsapó víz, pára stb. ne veszélyeztesse.

Nagy kedvenc ez a vízhatlan táska, amiben a belehelyezett cuccok védve vannak víztől, párától

Már 2015 decemberében kiszúrtam a mintadarabokat a Haldorádó Centrumban, a vezérkar irodájában, folyamatosan azt puhatoltam, hogy lehetne elkunyizni azt a táskát… aztán el is felejtettem a dolgot. Előző szombaton mentem el az OBI-ba, hogy vegyek egy „értékdobozt” a csónakomba, mert az előző elfáradt. Ennek a feladata, hogy tároljak bene mindent, ami nem szereti a vizet és jó, ha meg is van… (telefon, pénztárca, horgászigazolvány, fényképező masina). No mármost, az OBI-ban nem volt olyan doboz, amilyet szerettem volna, ezért egy műszerésztáskával kezdtem el szemezni 10.000 Ft-ért. Már költöttem hozzá a hangzatos mondatokat, hogy miképp magyarázzam meg otthon, hogy erre bizony szükség van. Aztán visszavonulót fújtam. Hétfőn jött a boltból a telefon, hogy „Megjöttek a táskák, amit annyira nézegettél”.

Harcsázáshoz a bot kivételével minden kellék belefér :D… bár halmágnes nincs benne, tehát van még mit fejleszteni

Írta: Takács Péter
Fotó: Koperveisz Sándor, Takács Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: