Jó ideje horgászom már kedvenc vadvizemen, de szinte mindig tartogat számomra meglepetéseket! Legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél, az év bármely napján szívesen látogatok el a Zala folyóra. Gyönyörű, természetes környezet, csend, nyugalom és a sikeresebb napokon szép fogások. Kívánhat ezeknél többet egy horgász, ha vadvízi pecára készül? Egy meleg nyári napon ismét bevetettem feederbotjaimat a számomra oly kedves folyón. Egy kiszámíthatatlan vadvíz azonban közel sem olyan, mint a halakban gazdag, telepített tavak. Itt semmi sincs kőbe vésve, és bizony előfordul, hogy egy árva kapást is nehéz kicsikarni. Kétségkívül igazi kihívás minden horgászat a Zalán! Talán ezért is szeretem annyira.
A horgászatot megelőző napokon csak úgy kopogtak a nyári esőcseppek az ablakon. Kellett már egy-egy jó öntözés, hiszen nagyon kiszáradt a talaj. Tudtam azonban, hogy a sok eső miatt be fog zavarosodni a víz, ezért egy olyan etetőanyagot vettem a horgászboltban, ami már többször is bizonyított a Zala folyón a nyári időszakban. A Tejsavas Ananász etetőanyaggal már több cikkemben is találkozhattatok. Én megbízom ebben a kajában, hiszen jól bevált és fogósságát az is bizonyítja, hogy már csak egyetlen zacskó volt belőle a horgászboltban. Nem utolsó szempont, hogy sárga színe a zavaros vízben figyelemfelkeltő hatású, és a kukorica alapú adalékokkal is jól harmonizál.
A FermentX háromnegyedéhez egy őrölt kukoricapogácsából, édes piskótából és kevés sóból készített mixet adtam. A száraz összetevőknek köszönhetően további folyékony adalékokat is tudtam a keverékhez adni. Egy turmixgép segítségével elkészítettem egy csemegekukoricából, ásványvízből, Kukoricatejből és ananászos Carp Syrup aromából álló pépet, majd ezzel kevertem be a kaja egy részét. A másik részéből minden nagyobb szemcsét eltávolítottam, ásványvízzel kevertem be és több aromát használtam hozzá, így egy kellemes illatú, kukorica alapú method etetőanyagot kaptam.
A horgászatot alapozó etetéssel kezdtem. A nyári időszakban, amikor már meleg a víz, ennek nagy jelentősége van ezen a kiszámíthatatlan vadvízen! Korántsem biztos, hogy ilyenkor több tucatnyi hal úszkál a vízben, ezért alapozó etetés nélkül nem sok értelme lenne a horgászatnak. Tapasztalatból kijelenthetem, hogy ugyancsak értelmetlen itt nyáron method szerelékkel a kereső horgászat. Remélhetőleg az a néhány hal, ami majd megtalálja az etetést, meg fog állni, felszedegeti a finom falatokat és elhúzza a felkínált csalit. A legjobb megoldás minden bizonnyal a szoktató etetés (rendszeres és nagy mennyiségű etetés) lenne, ezt azonban jobb, ha minden zalai horgász elfelejti! A szoktató etetés ugyan is szigorúan tilos a folyón! Marad tehát az a néhány kg csalogatóanyag, ami egy napra elég és persze a remény, hogy sikerül majd néhány rafinált halat horogra csalni.
A forrázott csontkukacot, amit egyébként tavasszal gyakran használok, nyáron mindig kihagyom az alapozásra szánt keverékből. Amint vége az ívási időszaknak, a kecskerákok egyre jobban érzik magukat. Kifejezetten szeretik a csontit és a gilisztát, az meg teljesen mindegy nekik, hogy élő vagy elpusztult. Nyáron sok a rák, a hal pedig jóval kevesebb. Így már nem nehéz kitalálni, hogy pillanatok alatt eltűnne minden kukacszerű csali és a halaknak már nem maradna semmi. A keményebb szemes anyag azonban jobban ellenáll az ollós állatkák támadásainak.
Mindkét orsóm dobjára 20-as monofil zsinórt és 15-ös fonott dobóelőkét csévéltem. Mivel egy kiszámíthatatlan vadvízről van szó, sosem tudni előre, hogy milyen hal akad horogra! Fogtam itt már nyáron közel 2 kg-os keszegeket és nyurgapontyot is. A ponty egyébként nem gyakori vendég, a Zala összességében egy keszeges víz, de az itteni vad, nagy lapát dévérek nem tápos, telepített keszegek! Ezek nem fekszenek fel egyből a víz tetejére, sokszor olyan vehemens a kapásuk, hogy a nyeletőféket is húzzák!
Talán a két kezemen meg tudnám számolni, hány megszállott horgász kergeti a halakat a Zala folyó alsó szakaszán. Bizony, ide csak azok jönnek, akiknek jóval többet jelent ez a gyönyörű folyó, mint bármely másik víz! Horgásztársam, Feri, illedelmesen bemutatkozott, majd hamar összebarátkoztunk. Személyében egy közvetlen, illedelmes horgászt ismertem meg. Nemrég költözött a környékre és úgy döntött, hogy a Zala folyóra váltja ki a területi jegyet. Említette, hogy nemsokára nyugdíjba megy és egy nyugodt vízen szeretné majd eltölteni a további horgászéveket. Sokat mesélt korábbi kalandjairól és szebb fogásairól. Szóba került Ölbő és Zsennye is, ahol Feri hatalmas pontyokat fogott bojlis technikával. Jókat hallottam én is e két helyről, talán majd lesz szerencsém horgászni az ottani tavak valamelyikén, de az igazság az, hogy a Zala számomra a legkedvesebb víz. Feri is horgászott régebben a Zalához hasonló vizeken, de elmondása szerint nem találkozott ennyi rákkal. Mondtam neki, hogy mindenképpen keményebb csalikat tegyen fel, ha el akarja őket kerülni.
A fenti kép is jól bizonyítja, hogy a folyóban tetemes mennyiségű a természetes táplálék. Kagylók, csigák, piócák, különböző férgek, rákok, bogarak, szitakötőlárvák és más rovarlárvák, csak hogy néhányat említsek. A halak tehát bőven találnak itt élelmet, ez pedig nem könnyíti meg a horgászatot! Érdemes ezért jó minőségű, tartalmas etetőanyaggal készülni. A megfelelő végszerelék és a csali is egyaránt fontos ahhoz, hogy a nyári időszakban sikeres legyen az itteni horgászat.
Akik olvasták a korábbi írásaimat, gyakran láthatták, hogy több halamat is az ananászos SpéciCorn csalival fogtam. Valóban azt mutatták a korábbi tapasztalatok, hogy e gumikukorica nagyon jól működik ezen a vízen. A method kosár belsejében ezúttal is ott lapult tehát a kellemes illatú ananászos SpéciCorn, de egy korábbi horgászat során a TripleX ízesítésű BlendeXCorn szintén adott halat, ezért bevetettem azt is.
A kapástalanság után nagy öröm volt számomra, amikor megszákolhattam az első halat. Igaz, hogy sokat kellett rá várni, de csak beérett az etetés! Ezen felbuzdulva, már be is dobtam újra a bordás kosarat a TripleX ízesítésű gumikukoricával. Frissítettem a method szereléket is, de a csalin nem változtattam, maradt a tüskén az ananászos SpéciCorn. Nem telt el sok idő, rezdült a spicc, majd egy újabb bronzos dévér húzta el a kevert aromájú gumikukoricát. Az ananászosra meg egy árva kapásom sem volt! Feri is akasztott eközben egy szép dévért, ami fokhagymás SpéciCorn csalira jött. „Érdekes!”, gondoltam magamban.
Erjesztett kukoricát többféleképpen is lehet készíteni, pl. kefirrel, élesztővel és sörrel, de van, aki csak sima vizet használ. Én ezúttal vízzel, élesztővel és egy kevés sörrel készítettem el a kukoricát. Még nem volt túlzottan büdös, de azért tetszett a kiló körüli dévéreknek. Feri egyszerű főzött kukoricát lőtt be, ami szintén működött. Hamarosan megérkezett a második hala, egy újabb dévérkeszeg, méghozzá egy kisebb méretű tigrismogyoróra. Mindketten örültünk a fogásoknak, de amint közeledett a dél, minden megváltozott. Se halmozgás, se kapás. A nap szinte már égetett, ezért mindketten a közeli fák árnyékában pihentünk meg.
A délelőtti néhány hal után igen érdekesen alakultak a dolgok. Egy hosszabb, halmentes időszakot követően volt két rontott kapásom. Mindkét hal megakadt, majd valamivel később elment. Ferinek is volt kapása, de amire a bothoz ért, elhallgatott a kapásjelző. Cseppet sem alakult jól a kora délután, pedig délelőtt viszonylag határozottan kaptak a dévérek. Feri végül úgy döntött, hogy csontit rak fel, méghozzá úgy, hogy az etetőkosár fölé köti az előkét. Ötlete végül bevált, mert valamivel később fogott egy fél kiló körüli dévért. Újra bedobott, de azután már nem érkezett meg a várva várt kapás. Én továbbra is bíztam a jól bevált gumikukoricákban, de hiába.
Ferivel még beszélgettem egy ideig, csalikat is nézegettünk és persze reménykedtünk a halfogásban. Horgásztársam említette, hogy szívesen fogna harcsát. Itt, a Zala folyón erre meg is van az esélye, bár nem könnyű feladat becserkészni a bajuszosokat! Arra járt eközben egy kedves ismerősöm is, aki szintén a Zalán horgászik, késő délutánra tervezete a pecát, ezért csak körülnézett. Elmondta, hogy nemrég volt a horgászboltban és az eladó a rokfort sajtos Tornado Waftert ajánlotta neki. Kipróbálta, és a kapás nem maradt el, keszegekkel és kárászokkal zárta a napot. Szöget ütött ez a gondolat a fejembe, méghozzá azért, mert volt nálam ilyen csali! Sajnos a halfogás az eszmecserénk közben továbbra is elmaradt, Feri pedig indulni készült.
Mivel a gumikukoricákra nem volt kapás, úgy gondoltam, nem vesztek semmit azzal, ha itt, a Zala folyón próbálom ki először a Tornado Wafter csalikat. Valamelyik telepített tavon vetettem volna be először ezt az újdonságot, de ha már egyszer így alakult a horgászat, miért ne? Biztos voltam benne, hogy a rákok nem fogják békén hagyni ezt a csalit, mert ha valamit meg tudnak faragni, akkor bizony meg is faragják! Abban bíztam egyedül, hogy ha egy horgásztársamnak bevált a Tornado Wafter, nekem is be fog. Bedobtam és vártam. Hamarosan fel is ugrottam, mert megszólalt a nyeletőfék! Bármi is kapott, pár másodpercig vitte a csalit, majd távozott, mielőtt még kézbe vettem volna a botot. Minden bizonnyal elég érdekes lehetett az arckifejezésem! Ekkora összevisszaságot talán még nem is tapasztaltam az itteni horgászatok során, de nem adtam fel!
Egy vadvíz bizony kemény pálya! Fontos említenem, hogy ezzel a method szerelékkel és az ananászos SpéciCorn csalival a mostani horgászat előtt nem sokkal fogtam egy közel 2 kg-os dévért! Arra is gondoltam, hogy a halak egész egyszerűen lusták voltak ahhoz, hogy kitúrják a csalit a method kosárból. A fenti képen pedig tökéletesen látszik, hogy mit műveltek a rákok, gyakorlatilag körbefaragták az egyébként keménynek mondható wafter csalit.
Ha nagyon maszatolósak a kapások, érdemes a lehető legjobban kikönnyíteni a csalit. A fenti képen egy ideális pozíció látható, a csali és a horog is ki van könnyítve, tehát elég a legkisebb szippantás ahhoz, hogy a hal fel tudja venni. Jól látszik az is, hogy a Tornado Wafter milyen szépen adja ki magából az aromát. Jut eszembe, aroma… Ha az igazi rokfort sajt is ilyen büdös (mert szerintem ez a csali ritka büdös), akkor inkább nem kóstolnám meg! Az viszont biztos, hogy a halak igencsak szeretik, ezt pedig a következő fogások is bizonyítják! Lehet, hogy e csali olyan legendás lesz, mint az édes ananászos Oldódó Fluo Lebegő Pellet?
Örültem is, meg nem is ennek a kis duci kárásznak. Örültem, mert élvezetes kárászra horgászni és egy pikkely sem hiányzott róla, annak viszont nem örültem, hogy egy természetes vízből fogtam ki. A kárászok idegenhonos halak, ezért károsak a hazai halfaunára! Az összes keszeg visszanyerte szabadságát, de a kárászt megtartottam.
Nem gondoltam volna, hogy a teória – miszerint az édes jellegű csalik működnek jobban a Zalán – megdőlni látszik. Lehet persze, hogy ez csak a mostani horgászatra igaz, és legközelebb megint az ananászos SpéciCorn adja majd a halat. Összepakolás előtt egy régebbi peca jutott eszembe. Szintén nyáron, Lentiben voltunk a Sárberki-tavon. Hasonló holdfázis volt akkor is és nem nagyon kaptak a halak. A csaliknál is hasonló volt a helyzet, az édes ízvilág nem működött, csak a fűszeres változatok. Teliholdkor egy délelőtt elég volt ahhoz, hogy öt gyönyörű dévért és két karikát megfogjak itt, most meg egy egész nap kellett ahhoz, hogy négy keszeggel és egy kárásszal zárjam a horgászatot. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül találták ki a szolunáris naptárat!
Sikerült végül szép halakat fognom és egy kedves horgásztársat is megismerhettem, aki hozzám hasonlóan minden keszeget visszaengedett. Ezúttal is gratulálok neki a nemes cselekedethez és kívánom, hogy legközelebb egy szép harcsával zárja a horgászatot, itt, a Zala folyón! Remélem, találkozunk még és együtt örülünk majd a szép fogásoknak! Végül, de nem utolsósorban, kívánok minden kedves horgásztársamnak sikerekben gazdag horgászatokat! Görbüljön!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
