Rybyéra versenypraktikák - A folyóvízi  horgászat

Rybyéra versenypraktikák - A folyóvízi horgászat

2014. szeptember 6-án és 7-én került megrendezésre a szlovák LRU-Feeder 2. liga 3. és 4. fordulója a Vág folyó üzemvíz-csatornáján, Madunicén. A cikksorozat első két részében olvashattátok, hogy csapatunk miként oldotta meg az 1. és 2. fordulót a legendás halállományú Félúti-tavon, ebben az írásban pedig a folyóvízi taktikánkat fogom ismertetni.

A 4 forduló eredménye összeadódik, és így alakul ki a végső sorrend az LRU-Feeder 2. liga csapatai között. Az első 3 helyezett jogot nyer az 1. ligába való feljutásra, míg értelemszerűen az 1. liga utolsó 3 csapata kiesik és a következő évben a 2. ligában indul, ezért célunk egyértelműen az első 3 hely valamelyikének megszerzése volt. A tavaszi forduló után csapatunk a 2. helyen állt, ezért reményekkel telve indultunk neki az őszi fordulónak. Jómagam mindkét nap megnyertem szektoromat, ráadásul a mezőny legnagyobb súlyát is én fogtam. Ez a kiváló teljesítmény csapattársaim eredményeivel karöltve a csapatversenyben az előkelő 2. helyre volt elegendő, így a végső sorrend szerint a 2. helyen jutottunk tovább, 2015-ben az LRU- Feeder 1. ligában indulhatunk. Most pedig következzen azon apró részletek ismertetése, melyek mind nagy szerepet játszottak a kiváló eredmény elérésében.

Az őszi fordulóban Madunicén mindkét nap megnyertem a szektoromat, míg csapatban az előkelő második helyet sikerült megszereznünk
A kiosztásra váró serlegek…
… és a díjazottak
Csapatunk oszlopos tagja, Póda András és segítője, Gódány Krisztián

Egy ilyen folyóvízi taktika felállításában több kulcsfontosságú tényező van, amelyet számításba kell vennünk. Nagyon fontos az adott horgászhely előtti meder képének ismerete, valamint fontos tisztában lenni azzal, hogy milyen halfajok tartózkodnak előttünk, és hogy ezek egyedei milyen súlyúak. E tényezők ismeretében tudjuk meghatározni, hogy etetéseinket a meder mely pontjain érdemes kialakítanunk, és nem utolsósorban, hogy mivel érdemes etetnünk. A meder feltérképezésére én egy olyan módszert használtam, amellyel nem lehet megtalálni a kisebb medertöréseket és kisebb lejtőket, de az érdemi mélységkülönbségeket megmutatja. Ehhez nem kell mást tennünk, mint 2-3 különböző - a folyás erejéhez mérten kiválasztott súlyú - ólommal szisztematikusan végigdobálni az előttünk elterülő mederrészt. Kb. 10 m-es távolságon kezdtem, majd minden dobásnál kb. 5-8 m-re nagyobbat dobtam. Jól érezni, hogy az ólom a csobbanástól számítva milyen hosszan süllyed, így a konkrét mélységre nem derül fény, de arra igen, hogy hol vannak a sekélyebb részek és hol a mélyebbek. A sodrás erőssége itt egy 100 g-os és egy 150 g-os ólmot indokolt. Azért érdemes 2-3 különböző súlyú ólommal is megtenni ezt, mert előre nem tudhatjuk, hogy melyik súly lesz az, amelyik a legjobban mutatja majd a mélységbéli különbségeket. Az előttem elterülő meder folyamatosan mélyült úgy 25-30 m-es távolságig, majd egy keskeny, viszonylag egyenletes mélyebb rész következett, ami után a meder egyre sekélyebb lett. Ezen a lejtőn - amely a parttól a meder felé mélyült - viszonylag sok kistestű hal tartózkodott, elsősorban szilvaorrúak, karikakeszegek, bagolykeszegek, dévérkeszegek és kisebb márnák, illetve néhány domolykó. A meder legmélyebb pontján húzódó sávban vonultak a nagytestű márnák és nagyobb szilvaorrú keszegek valamint egy-egy nagyobb dévérkeszeg. A meder belső részén, ahol ismét felsekélyedett, főként leánykoncért, karikakeszeget és néhány domolykót lehetett fogni. Mindhárom taktikai ponton horgásztam, de a fogott súly nagy részét a mély mederrész adta.

A pályán legnagyobb mennyiségben a kisebb-nagyobb márnák…
… és szilvaorrú keszegek tartózkodtak…
… miközben elvétve egy-egy nagyobb dévér is beugrott

A legtöbb versenyző sós keszeges kaját használt, mert az edzéseken fogtak ezzel is márnákat. Bár igaz, hogy márnát lehetett fogni sós keszeges kajával is, de kizárólag a sajtos kajával voltak olyan félórás-órás ciklusok, amikor a márnák stabilan odaálltak az etetésre. Ráadásul a szilvaorrú keszeg is jobban reagált a sajtos kajára, mint a sós keszegesre, így számunkra egyértelmű volt, hogy elsősorban sajtos kajával kell etetni. Mi a Haldorádó Sajtos Bajszos etetőanyagot kevertük be és sem folyékony aromát, sem sajtlisztet nem raktunk hozzá. A márnák és szilvaorrú keszegek kedvéért bőségesen adagoltuk a csontit, ami azt jelentette, hogy az 5 óra hosszú versenyen 2,5 l-t használtunk el. A kifejezetten nagytestű, 1 kg feletti márnák csak akkor jelentek meg az etetésen, ha volt benne konzervkukorica is, ezért ezt belekevertük az etetőanyagba. Így a csontit nagyon koncentráltan tudtuk adagolni, amely a kosár közepébe került, majd két oldalról lezártuk az etetőanyaggal, amely már magában tartalmazta a konzervkukoricát.

A mi csapatunk a Haldorádó Sajtos Bajszos mellett tette le a voksát…
… amely - mint utólag kiderült - jó választás volt
Az etetőanyagon kívül csontkukac is került az etetőkosárba…
… de legalább olyan fontos szerepe volt a konzervkukoricának

Ehhez a nem mindennapi terheléshez 3,6 m hosszú Spro Special Pellet Feeder botokat használtunk 3,6 m és 3,9 m hosszban, H karakterisztikában, amelyhez 60-as méretű Nevis Cayman Feeder orsót használtunk. Az orsó dobjára 0,20 mm átmérőjű monofil főzsinórt csévéltünk, de az extrém igénybevétel miatt 0,16 mm-es fonott dobóelőkét használtunk. Végszerelékünk egy egyszerű csúszó változat volt az etetőkosár alá beiktatott 12 cm-es erőgumival. A sodrás és a távolság 180 g-os súlyt kívánt, így egy 5 oz-s Haldorádó Hard River Feeder kosarat megpatkoltunk. A szerelék legfontosabb eleme a horog és az előke volt. A Gamakatsu Team Feeder Fine Carp horgot használtuk 10-es méretben, amelyet 0,18 mm átmérőjű, 1,5- 1,8 m hosszú Haldorádó Visitor előkére kötöttük. E szokatlanul hosszú előkével tudtuk a márnákat méretre szelektálni. Amikor a nagy súlyú és nagy töltőkapacitású kosár becsobbant, a nagyobb márnák megijedtek és elmenekültek folyásiránynak lefelé néhány métert. Azonban az etetés sávjában maradtak és néhány perccel később már elindultak felfelé. Ehhez általában 6-8 perc kellett, de volt rá példa, hogy 17 perccel a bedobás után volt kapás. Az etetőkosár alatti 1 m-es régióban összetömörültek a kisebb márnák és egyéb keszegfélék, amelyeket nem zavart a gyakori csobogás, így ha rövidebb előkém volt, azonnal fogtam közülük egyet, míg a hosszú előke esetében a csali bőven az apróhalak alatti régióban várta a márnákat. Az apróhalak gyakori kapásai túl gyors ütemű dobálást jelentettek volna és 3-4 ilyen egymást követő gyors dobás után a nagytestű márnák hosszú időre eltűntek. Ezért volt fontos a hosszú előke, hogy ne kelljen túl gyakran dobnom, így viszont feltétlenül szükség volt arra, hogy kifejezetten nagy súlyú halakat tudjak fogni. Ami még nagyon fontos, hogy kifejezetten nagy töltőkapacitású kosarat kell használni ehhez a módszerhez, hogy az egy dobással bevitt etetőanyag és csonti akár 10-15 percig is kitartson, ne tudják a kisebb halak túl gyorsan felenni, mert a folyó által lesodort etetőanyag és csonti utat mutat a nagyobb, óvatosabb halaknak. Ezt a taktikát más folyókon hobbipecán is gyakran alkalmazom, és egyértelműen látszik, hogy működik, így nyugodt szívvel merem ajánlani. Próbáljátok ki Ti is, nem fogtok csalódni!

A Haldorádó Hard River Feeder kosarat használtuk
A Spro Special Pellet Feeder jól bírta az extrém igénybevételt
Szilvaorrú keszeg a horgon…
… majd a kezemben
Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: