Nagy pontyok nyomában 9. rész - Frontok gyűrűjében

Nagy pontyok nyomában 9. rész - Frontok gyűrűjében

A tavaszi horgásztúrák nagyon szeszélyesek lehetnek, hiszen az időjárás gyors változásai könnyen megtréfálhatják a pontyhorgászokat. Egy ilyen szeszélyes és a maga nemében különleges horgásztúrában volt részünk Ernő barátommal a közelmúltban, a Zalaszentmihályi Horgász Egyesület taván, ahol az időjárás szinte minden „csínyével” meg kellett küzdenünk. Hogyan is sikerült még az ilyen cudar körülmények között is eredményesen végighorgászni a túrát? Milyen apró finomságokkal sikerült a halak érdeklődését fenntartani? Lentebb többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphat a kedves olvasó.

A kora délelőtti órákban érkeztem jó barátommal és horgásztársammal a Zalaszentmihályi Horgász Egyesület tavára, ahol tavaly már volt szerencsém horgászni, és még akkor megfogadtam, hogy ide bizony vissza fogok térni. Magával ragadott ez a fantasztikus, oly sok kihívást és lehetőséget tartogató víz.

A bóják elhelyezése nem könnyű egy ilyen jellegű vízterületen
A bányászat nyomai a mai napig megtalálhatóak
A medertapogató rúd használata nélkülözhetetlen
Az aljzat szinte minden elhelyezett bójánknál kemény, agyagos volt

Sajnos az időjárás nem fogadott kegyeibe minket, már az érkezésünkkor viharos erejű szél tombolt a tavon, abban sem voltunk biztosak, hogy egyáltalán vízre tudunk szállni a bóják elhelyezéséhez. A parton sokáig tanakodtunk, hogy a tó melyik részét válasszuk. Végigjártunk jó néhány helyet, mire kiválasztottuk a horgászhelyünket. A tó középső része mellett döntöttünk, mely akadókban gazdag, emellett egyaránt tartogat sekély és mélyebb területeket. A bojlis pontyhorgászatnak talán ez az egyik legfontosabb része, hiszen hiába csinálunk mindent tökéletesen, ha egy olyan helyen ülünk, amelyet nem laknak pontyok.

Egy-egy bóját tartalmasabban megetettünk
Az etetésünk alapjait a különféle főtt magvak adták
A másik két bójánk köré csak néhány szem bojlit hintettünk
Az ilyen törések adták a fogásaink javát, itt egy méterről majd három méterig tört a meder

A tavaszi helyválasztás igencsak összetett feladat, hiszen nem tudni előre, hogy a mélyebb területeken tartózkodnak még a halak, vagy már keresik a felmelegedő, sekélyebb területeket. A bóják elhelyezésénél előnyben részesítettük az akadók közelségét, ezek közvetlen közelében kerestük pikkelyes barátainkat. A megbeszélt taktika az volt, hogy mindketten egy-egy bóját kicsit jobban megszórunk főtt csilis kender, tigrismogyoró és kukorica keverékéből álló magmixszel, melyet főzött Édes Ananász bojlival egészítettünk ki. A másik szerelékeink mellé csupán néhány szem főzött Black Squid bojlit, mellyel az amúgy is a területen tartózkodó óvatosabb halakat szerettük volna megcélozni. Az etetésekkel harmonizáló csalikat választottunk és elhelyeztük a szerelékeket. Ezek után szépen lassan „belaktuk” a stégen található kis „bungalónkat”. Késő délután Ernőnek megérkezett a túra első pontya egy kisebb töves formájában, melyet jó jelnek könyveltünk el, hiszen csupán néhány órája kezdtük meg a horgászatot, és máris fogást jegyezhettünk.

Az ananászos ízvilág adta a több kapást…
… de a nagyobb halak kivétel nélkül a tintahalas kombinációt választották!
Az alapvető összetevők, melyre az etetésünket építettük
Az első fogások egyike volt ez a tőponty

Én már az esti újracsalizás gondolatával játszadoztam, mikor váratlanul az én jelzőm is megszólalt és nekem is sikerült az előzőnél egy picivel szebb halat partra segítenem. Az újracsalizás már esőben történt, majd szépen ránk is sötétedett. Nagyon bíztunk az éjszakában, de az első felében semmi nem történt. Valamivel éjfél után Ernő jelzője törte meg a csendet, amit egy izgalmas és kemény fárasztás követett az akadók között. Ennek végén sikerült megszákolnunk egy csodaszép pikkelyes pontyot. Percekig gyönyörködtünk a matracon pihenő halban, annyira szép és erőteljes egyed volt. Néhány fotó után útjára is engedtük, vissza az akadók rejtekébe. Az éjszaka folyamán sikerült kiharcolnunk még egy kapást, de sajnos azt nem tudtuk halra váltani, viszont addig küzdöttünk, hogy legalább az akadót sikerült először a felszínre, majd a partra segíteni, ahol közelebbről is szemügyre vehettük. Az első, ami szembetűnt, azok a szerelékek, melyek úgy csüngtek a tuskón, mint karácsonyfán a díszek. Volt itt bojlis és feeder szerelék egyaránt.

Zalaszentmihályi naplemente
Ernő csodaszép fogása, melynek mindketten nagyon örültünk
Egy különleges közös fogás, mely igencsak lomha volt! :)

Az éjszaka folyamán a levegő drasztikusan lehűlt, amit hajnalban komoly fagy követett - ez a pontymatracon is jó láthat jeleket hagyott.

A reggel nagyon párásan…
… és fagyosan kezdődött

Kicsit később kisütött a nap, és ahogy tuskónk elkezdett száradni, egy újabb nagyon fontos részletre lettünk figyelmesek: a tuskóból tömegével bújtak elő a szúnyoglárvák. Ezek az akadók nemcsak biztonságot, hanem tömeges mennyiségű természetes táplálékot is nyújtanak a pontyoknak. Ezek ismeretében nem is kérdés, hogy miért nem akarják elhagyni ezeket a területeket a halak, megfogásukra csakis e helyek közelében nyílik lehetőség.

Az éjszaka fogott tuskónkból reggel előbújtak a lakók

A nappali csendet csupán egy-két kisebb fogás törte meg, így bőven volt időnk kémlelni a vizet, de azok a halak, amire mi vágytunk, nem igazán mutatták magukat. Az első említésre méltó eseményre az éjszaka második feléig kellett várni, ekkor erőteljes kapásom érkezett. A csónakba szállás és megközelítés perceiben végig erősen próbáltam terhelni a felszerelésemet, hogy el tudjam fordítani a halat a víz alatti erdőtől. Szerencsémre ez sikerült is, így egy viszonylag tisztának látszó területen fáraszthattam ki ezt a gyönyörűséges nyurgapontyot. Alig vártam, hogy a merítőbe csússzon. Úgy, mint korábban Ernő szép pontya, ez a hal is a Black Squid bojlit választotta egy 14 mm-s Quatro Squid & Octopus bojlival kikönnyítve. Reggelig nem volt több kapásunk, de ezt egyáltalán nem bántuk, meg voltunk elégedve a szép fogással.

Az alkalmazott szerelékünk és annak alkotóelemei
Főzsinórnak 35-ös méret mellett döntöttünk 55-ös előtétzsinórral kiegészítve
Az új Boss 80-as orsók kapacitása már kielégíti a pontyhorgászok igényeit

A délelőtt folyamán ismételten feltámadt és egyre inkább viharos erősségűvé vált a szél. Ekkor már mi is a pakoláson gondolkodtunk, de még egy halat sikerült akasztanom, majd sikeresen kifárasztanom. A túra folyamán mindvégig pikkelyes pontyokat fogtunk kivétel nélkül, utolsó halnak érkezett csak egy tükrös. Azt hiszem, mindent megkaptunk ettől a varázslatos víztől, amit remélhettünk, talán még többet is annál…

Minden behúzást közösen végeztünk a sok víz alatti „csapda” miatt
Kíváncsian kémleltük este a vizet, vajon hol járnak a pontyok
Éjszakai varázslat
Az éjjel folyamán sikerült az akadókból kifognom ezt a szép nyurgapontyot
Végszóra érkezett a túra utolsó fogása
Őt is sikerült problémamentesen megszákolnunk
Hiányoltam a tükörpontyok jelenlétét, de a végén csak sikerült fogni egyet

Ahhoz képest, hogy nem túl hosszú idő ált rendelkezésünkre, és az időjárás is folyamatosan próbálgatta a tűréshatárainkat, úgy gondolom, ezt az akadályt is sikerrel legyőztük, és bár a pakolás sosem túl örömteli, titkon már a közeledő újabb túránkat tervezgettük. Reméljük, ott már egy kicsit a szebbik arcát fordítja felénk az időjárás is.

Hasznos tapasztalatok:

  • Ekkora vízterületen hatalmas jelentősége van az optimális horgászhely kiválasztásának, ezért ne sajnáljuk az időt rá, inkább horgásszunk néhány órával kevesebbet, mint hogy őrizzük a semmit a vízparton napokig!
  • Jó megoldásnak tűnt a két teljesen ellentétes ízvilág alkalmazása, így talán könnyebb eltalálni a halak ízlését.
  • Az akadókban gazdag vizeken nem könnyű a sok lehetőség közül kiválasztani az optimálist, ezért mi azokat a helyeket részesítettük előnyben, ahol az akadók nagyobb mértékű medertöréssel is párosultak.

Írta: Haskó Tamás
Fotó, videó: Takács Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: