Előző írásomat úgy fejeztem be, hogy a történet még itt korántsem ért véget… bizony, hogy nem ért véget, mert még hazafelé megbeszéltük, hogy ha reggelre elmegy a vihar, akkor hajnalban visszaindulunk Mocsára és újra „üldözőbe” vesszük a Király Ponty Horgásztó gyönyörű pontyait. Nagy szerencsénk volt, éjfél után a vihar nagy része elvonult, elállt az eső, csak a felhők maradtak, így hajnali fél öt körül útnak indultunk…
Viharos szél és sötét felhők fogadtak minket, de azért a Nap kikacsintott a felhők mögül, mikor kezdett feljönni a horizontra.
Ezúttal megint egy Pelletes Feketét, valamint egy Fluo Energy Ördögűző etetőanyagot vittem magammal. Az Ördögűző fantázianévre keresztelt etetőanyagnak rendkívül jó illata van, erős mandula és egy kis fokhagyma érződik rajta, a vízben intenzív fehér felhőt képez, jól felkelti a halak érdeklődését.
Az első füstölős kapásra körülbelül másfél órát kellett várnom. Már a fárasztás elején éreztem, hogy jó hal lesz, és valóban, több mint fél óra kellett, hogy a partra kényszerítsem a csodálatos, kapitális tőpontyot. Hatalmas öröm volt számomra, hogy a nap első hala egy ilyen gyönyörű példány volt.
Sajnos a délelőtt további része kapás nélkül zajlott, pikkelyes barátainknak nem tetszett a borús, szeles időjárás.
Hatalmas szerencsénkre dél körül a nagy szél elfújta a felhőket, kitisztult az idő, kezdett kisütni a Nap. Éppen Gyurival beszélgettem - szomorú volt, hogy még nem volt kapása -, mikor 360-as Carpfighter botja valósággal lerobbant a bottartóról, az orsó dobjáról pedig szélsebesen vitte a hal a zsinórt. Gyuri percekig nem tudott húzni semmit a halon, az szinte az összes zsinórt levitte a dobról. Aztán - negyedóra múlva - a hal már jött kicsit a part felé, de amikor már a közelbe ért, sajnos elindult balra… ahol kb. 100 m-re volt egy bedőlt fa. Ezt a hal meg is találta, a zsinór beakadt a fába, és a hal sajnos nem jött kifelé. Végső megoldásként Gyuri átadta a botot és elindult csónakért. Ahogy a botot fogtam, a hal egyszer csak megindult a tó közepe felé. A bot végét magasra tartottam, és valami hatalmas szerencsével a zsinór kiszabadult a fából és újból a túlpart felé vette az irányt. Visszaadtam Gyurinak a botot, aki még félórát küzdött, mire sikerült megszákolni ezt a gyönyörű, különleges színű és hatalmas, kapitális tőpontyot.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Gyuri nagy hala után mindkettőnk elvesztett egy-egy biztosan tíz kiló feletti pontyot, mindkettőnké már partközelben volt, meg is mutatták magukat, gyönyörű, kapitális pontyok voltak, de sajnos megtalálták az akadót és sikerült meglépniük. Ha Fortuna velünk van, akkor négy kapitális halat tudtunk volna fogni, de persze nem bánkódtunk, örültünk az eddigi szép halaknak és újracsaliztunk.
Sajnos másfél-két óra megint kapás nélkül telt el, de hát mit is kívánhattunk volna még, hiszen mindkettőnk fogott ezen a napon egy-egy kapitális tövest, az előző napon volt szintén egy-egy, és ne felejtsük el, hogy mindez feederbottal egy frekventált bojlis vízen!
A hosszas várakozás végre kapást eredményezett: botom spicce ismét görbült, és a fárasztás végén partra segítettem egy hibátlan, csodás tükröst.
Én már több éve horgászom, de hihetetlen, csodás élményt nyújtott számomra ez a hétvége Mocsán. Gyurinak, aki még kezdő horgász, ez volt a negyedik vagy ötödik pecája, elmondhatatlan örömöt okozott. Ilyen kapitális és gyönyörű halakat nem sok kezdő horgász tud fogni, így biztos, hogy sokáig emlékeinkben marad ez a túra. Alig várjuk, hogy újra horgászhassunk feederbotjainkkal ezen a csodás tavon!
Görbüljön!
Írta: Bakos Márk (bakos-mark)
Fotók: Karcsai Izabella és Bakos Márk
