A kikényszerített keszegezés története

A kikényszerített keszegezés története

Egy gyönyörű májusi napon horgászni indultam. Eredetileg pontyokat szerettem volna a merítőhálómban látni, de a bajuszosoknak egyáltalán nem tetszett az elképzelésem. A keszegnép viszont nagyon aktívnak mutatkozott, így a pontyvadászat hamar átcsapott egy rendkívül élvezetes keszeghorgászattá.

Rafinált halak

A pontyozós végszerelékek bevetése után szinte rögtön jelentkeztek az első kapások. Bevágni persze egyikre sem tudtam. Ennek ellenére azonban örültem a kapásjelzők folyamatos mozgásának, hiszen kezdetben úgy gondoltam, hogy a pontyok rátaláltak az etetésre, így már csak idő kérdése, és horogra kerülnek. Az első kellemetlen meglepetés akkor történt, amikor kivettem az egyik szereléket. Csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy mind idáig csalfa reményeket tápláltam, hiszen nem a várva várt pontyok jelenlétét közvetítették a kapásjelzők, hanem sokkal inkább a keszegnép falánkságát adták hírül. Amint szemrevételeztem a horgon lévő szó szerint lecsonkolt pontycsalétket rögtön elhatároztam, hogy azonnal nekilátok rendet tenni a pontyhorgászat meghiúsítói között.

Átalakult taktika

A nehéz pontyozós felszereléssel a parttól kb. 40 méterre horgásztam. Ekkora távolságba lődöztem a bajuszosoknak szánt finomságokat, amelyeket a fehérhalak olyannyira szívesen fogyasztottak. Egyértelmű volt tehát, hogy továbbra is a kialakított pontyos etetést kellett meghorgásznom. A kérdés már csupán az volt, hogy mivel. Szerencsémre éppen nálam volt egy macthbot így a kérdés részben megoldódott. Azért csak részben, mert sajnos a pálca nem volt felszerelve, a finomszerelékes ládikám, pedig valahol otthon hevert. Nem volt mit tennem, azzal kellett boldogulnom, amim éppen a helyszínen volt.

A keszegek hamar rátaláltak a pontyoknak szánt finomságokra. Az eredményes horgászat érdekében azonban helyben kellett őket tartani. Ezt a célt szolgálta a megfelelően előkészített csontival feljavított etetőanyag

Improvizált szerelék

A pontyos horgászládikába megbújt néhány cseppólom, sörétólom, két csomag apró méretű horog, egy tekercs 15-ös monofil zsinór, és egy zacskó frissen vásárolt forgó. Az úszó azonban még mindig hiányzott. Ez a probléma is hamar megoldódott, hiszen az autó kesztyűtartójában árválkodott egy ütött kopott darab. Sajnos nem egy nehéz modern önsúlyos wagglerre leltem, csupán egy hagyományos, már-már klasszikusnak mondható úszóra.

Íme az öreg hűséges úszó, amely lehetővé tette a keszeghorgászatot

A leendő szerelék alkotóelemeinek összeszedegetése után lassan körvonalazódott bennem egy elképzelés, amelyet aztán hamar meg is valósítottam. A főzsinórra elsőként egy ütközőt kötöttem, majd ezután felhelyeztem rá a jó öreg talált úszót. Ezt követően az úszót a sörétólmok segítségével precízen besúlyoztam, majd a főzsinór végére egy megfelelően nehéz cseppólmot rögzítettem. A művelet után egy páternoszter fület kötöttem a legalsó ólmozás fölé kb. 35 cm-re. A fülbe kötöttem egy kb. 70 cm hosszú 15-ös átmérőjű monofil zsinórt, majd arra egy 16-os horgot.

A végszerelék logikája

A meghorgászandó vízterület kb. 3 m-es volt, a szereléket pedig kb. 40 m-re kellett eljuttatnom. E két tényező miatt csakis a csúszó úszós szerelék alkalmazása jöhetett szóba. A vízmélység pontos beállítása után az eresztéket kb. 5 cm-rel feljebb húztam, így a szerelék a következőképpen működött. Az úszó besúlyozásáért a sörétólmok feleltek, a túlsúlyozásért pedig a nehéznek mondható cseppólmok. Az ereszték és a tényleges vízmélység, közötti differenciának köszönhetően a sörétek és a cseppólom között lévő zsinórrész egyáltalán nem volt feszes. Ez a kapások észlelése terén biztos, hogy hátrány volt, de nem rontotta túlzottan nagymértékben a szerelék érzékenységét. A differencia hatására azonban a szereléket nagyon jól lehetett vezetni, hiszen néhány cm-es mederkülönbségek hatására a szerelék jellege miatt, az úszó nem merült alá. Nagy jelentősége volt annak is, hogy az előkét az oldalfülhöz csatlakoztattam, hiszen így jóval közelebb helyezkedett el a sörétólmokhoz és az úszóhoz mintha azt csak simán a jelzőólom alá kötöttem volna.

Akció közben

A bedobáshoz nekikészülődve azonnal éreztem, hogy az elkészült szerelékkel bőven meg lehet dobni a 40 métert így már nagy baj nem igazán lehetett.

Nem akartam a telhetetlenség bűnébe esni, de titkon még azt is reméltem, hogy a zsinórsüllyesztés is kivitelezhető lesz. Nem panaszkodhattam, hiszen ez utóbbi reménységem is megvalósult, bár az is igaz, hogy csak félig. A kiszemelt helyet ugyanis kb. 4-5 méterrel sikerült túldobnom. Ez a távolság sajnos kevésnek bizonyult a víz felszínén lebegő teljes zsinórmennyiség elsüllyesztéséhez, így csak részben jártam sikerrel. A horgászat azonban a víz felszínén maradt zsinórmennyiség ellenére is meglepően jól kivitelezhető volt. A bedobás után nem kellett sokat várnom az első érdeklődőre, ugyanis még javában a ráetetésre szánt etetőanyag bekeverésével voltam elfoglalva, amikor hirtelen bekövetkezett az első kapás. A bevágást követően egy nagyon gyengécske ellenállást éreztem. A nagy távolság miatt beletelt vagy fél percbe, amíg partra került az első hal, egy jó tenyeres bodorka képében. A bodrit egy szintén tenyeres forma keszeg követte. Szinte minden bedobás után azonnal volt kapás, de nem mindegyikre tudtam azonnal felelni.

Ha gyakoriak a kapások a botot célszerű kézben tartani

A vékonyka pálcát még az apróbb halak is látványosan megdolgoztatták

A halak nagyon finnyásan kaptak. Ezt abból gondolom, hogy feltűnően sok volt a lemaradás, és az üres bevágás. Finomítottam volna a szereléken, de amint már korábban említettem a finomszerelékes kelléktáram valahol otthon pihent, így a lehetőségeim erősen korlátozottak voltak.

A lemaradásokért és üres bevágásokért kezdetben a szereléket tettem felelőssé, de ezen teóriámat megcáfolta az a néhány hal, amelyeknek szinte a torkukban volt a horog. Bodorkákat, keszegeket, valamint kárászokat sikerült fognom.

Ez a 20 dkg körüli kárász gyorsan megadta magát. Ritkán jött nála nagyobb példány
A legtöbb kifogott hal rögtön a horogszabadítás után visszanyerte a szabadságát
A bodorkák és a keszegek szinte egymást váltogatták a horgon

A jókedvemet csak fokozta, hogy közvetlenül a horgászat befejezte előtt, még egy sudár tőponty is bizonyította a szerelék használhatóságát.

A horgászat során a merítőhálót csupán egyszer kellett használnom
A keszegek folyamatos partra emelése után igazi élményt jelentett a komolyabb ellenféllel való találkozás
A kifogott és megszeppent ponty. Talán éppen a jóindulatomban reménykedett
Nem hiába!

A peca során végig keményen kellett összpontosítanom, a halak egy pillanatnyi lazítást sem tűrtek. Igazán élvezetes horgászatban volt részem.

Néhány végszó a szerelékről

Mint minden dolog a világon ezen, szerelék is rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal is.

Előnyök

- A cseppólmok és a sörétólmok közötti kb. 5-10 cm-es differencia lehetővé teszi az egyenetlen mederfenéken történő csali vezetést.
- A cseppólmoknak köszönhetően a csali szó szerint az etetésre szegeződik.
- Az előke az oldalfülhöz csatlakozik, így közelebb van az úszóhoz és a sörétólmokhoz, mintha azt közvetlenül a cseppólom alá kötnénk. Ennek köszönhetően viszonylag jól érzékelhetjük a kapásokat.

Hátrányok

- A teszthorgászat során sok volt a lemaradás, és az üres bevágás, ami azért kétségekre adhat okot.
- A kapások sem voltak túl látványosak, nagyon keményen kellett összpontosítani. Nem állítom, hogy ez a világ legfogósabb szereléke, de az adott időszakban nagyszerűen helyt állt. Talán érdemes lenne tovább alakítgatni, csiszolgatni, és tesztelni, hiszen ezt a szereléket nem végső megoldásnak, csupán egy életképes kiindulópontnak kell tekinteni.

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: