Tavaszi keszegek a Sebes-Körösön

Tavaszi keszegek a Sebes-Körösön

Tavasszal még az olyan nyughatatlan, leülni nem tudó horgászok is szívesen tesznek néhány próbát a keszegek zsákmányul ejtésére, mint amilyen én is vagyok. Félreértés ne essék, szeretek békés halakra horgászni, de nálam az igazi horgászatot, amely végig bizsergeti tagjaimat, a pergetés jelenti (főleg a süllők ellen "bevetett", éjszakai pergetés). Ennek ellenére, nagyon tisztelem azokat, akik télen-nyáron, már-már elvetemült daccal kergetik, keresik, horgásszák a békésebb halfajokat. Valljuk be, az év eleji első horgászatok fogása, mindig okot ad a bizakodásra és megmelengeti örökké zsákmányolni vágyó lelkünket. Igaz ugyan, hogy nekem a szezon januártól januárig tart de mégis, a tavasz mindig hoz valamit, valami újat, valami megnevezhetetlent!

A következő történet 2001. április első hetében történt. A helyszín a Sebes-Körös körösladányi szakasza, konkréten a duzzasztómű alatti rész, a folyás szerinti jobb parton. Hajnalban indultunk barátommal, a sok cuccal a kiszemelt helyre. A felszerelés mindkettőnknél 3.90-es matchbotból és hozzá passzoló orsóból állt. (A konkrét felszerelés ismertetését a történet végén ejtem meg.) A főzsinór 0.12-es, az előke 0.10-es, úszó mérete 5 gr, a horog 16-os Drennan Fine Maggot. Etetőanyagot, a gyorsan áramló vízbe, 2 kg Vidra csokisat kevertem egy csomó földdel, amit egy vakondtúrásból nyertem. Ehhez jött még 2-3 dl csonti és 4-5 marok csemegekukorica.

Ráetetésnek, a 3 kg-os csomag maradékát, vagyis 1 kg-ot használtam, kicsit kevesebb földdel és jóval több kukoricával spékelve. Csalink csonti, pinki és kukorica volt. A várt sikert végül is ez hozta meg. Alig akartam elhinni, hogy a halak a nyári favorit csalit méltatták igazán figyelemre. Csontival ill. pinkivel úsztatva is fogtunk halat, de azok átlagos egyedsúlya alatta maradt a kukoricával fogottaknak. Ráadásul jászt csak kukoricával, vagy legalábbis kukorica-csonti, kukorica-pinki szendviccsel tudtunk fogni. A halak az etetést követően jó negyedóra múlva már jelentkeztek, az első hal egy karikakeszeg volt, olyan "tavaszi" méretű, azaz jó 15 dekás, de azért feldobott minket. Természetesen az első halat a társam fogta, mivel én kevertem az etetőt és etettem, míg ő előtte felszerelte és belőtte készségét. Jó öt perc múlva, végre én is úsztathattam. Az én matchbotom lágyabb, érzékenyebb, így cimborám igencsak meglepődött, mikor első úsztatásomra jól görbült a pálca, sőt a sodró vízben, a hal még kanócot is kért az orsómról, na persze nem sokat, de egy jókora karika volt a delikvensem, olyan 35-40 dekás.

Persze ez feldobott bennünket, és miután rájöttünk arra, hogy a jobb halak a kukoricára nyomulnak, elkezdtünk kis adagokat szórni a vízbe, kb. minden 8-10. hal után. Ez a stratégia - vagy taktika, nevezzük, aminek akarjuk - annyira bejött, hogy minket is meglepett. Az úsztatás menete a következő volt: mivel a gombócokat pontosan fél méterrel dobtam följebb, mint a horgászhelyről a túlpart felé merőlegesen kinyújtott bot, így sikerült pont úgy koncentrálni az etetést, hogy tőlünk kb. másfél méterrel lentebb volt az anyag a vízfenéken. Ennek annyi volt a haszna, hogy a felfelé (kb. egy méterrel) bedobott cucc, velünk szemben állt be és lehetett picit vissza illetve megtartani a szerelést, hogy az előkén lévő csali lebegjen a fenék fölött, durván 3-10 centivel. Mondhatni, hogy nálunk minden közös horgászat ki nem mondott verseny, hogy melyikőnk a jobb, a felkészültebb, vagy csak simán ki az ügyesebb. A horgászat megkezdése után, kb. 70-80 perc múlva egyszerűen nem volt kapás, majd az egyik jobb kapásba belenyúlva perec lett a botom és felsírt az orsóm, a hal komolyan kezdett húzni, jó 12-14 méter után állt meg, alig tudtam tartani, a sodró vízben csak nehezen akart megfordulni. Gőzöm nem volt, hogy mi lehet, de aztán rájöttem, mikor már a köröket járta, hogy ez egy potyka lesz. Na, az is volt, de csak 3-4 perc múlva került a merítőbe, a horog tökéletesen akadt. Hosszra 33 cm, szóval méretes, és szép, arányos, pikkelyes tőponty. Ráadásul alaposan megizzasztott, de ezt valahogy elnéztem neki. Miután kigyönyörködtük magunkat benne, úgy döntöttünk, szórunk kukoricát a helyre rendesen és hadd szóljon! Szép és egyre szebb keszegeket fogtunk, majd beütött a ménkű. Cimborámnak meg is mondtam, hogy még egy ponty és rendelhet magának telefonon száraz törülközőt, mert a srác fogott négy pontyot, amiből mind méretes volt, ráadásul picit nagyobbak, mint az általam elsőként fogott. Miután "megfenyegettem" és a következő úsztatás végén járt már az úszója, mikor ismét bevágott és óriási vigyorra nyúlott a szája - hát ez nem igaz, ez még egy pontyot akasztott! A 12-es zsinórhoz képest, valami brutális módon erőszakosan bánt a hallal, ennek eredményeképpen a potyka a merítőmben piheghetett alig egy perc múlva? ezt nevezem! Újult erővel kezdtem úsztatni, minden bedobás előtt ellenőriztem a felszerelést és a féket is, én nem adok esélyt a halnak! Na, az egyik jól lesodródott úsztatás után nem is volt kapásom - legalábbis én nem érzékeltem - és megemeltem a botot, utána meg csak kapaszkodtam a nyélbe, vigyorogtam, mint a vadalma, haha, én is tudok pontyot fogni! Halam jól védekezik de én keményebben bánok vele: a fékerőn nem variálva, néha "érzésre" lefogva a dobot fárasztom őkelmét. Alig két perc alatt piheg a hálóban, én merítettem most magamnak. Nagy az örömöm, befejezésnek pont jó volt ez a potyka.

A délelőtt eltelt, reggel hattól horgásztunk kb. fél 12-ig és lássuk, mennyi halat fogtunk: a szákomban két ponty (jó két kiló) és legalább 7 kiló keszeg rugdal. Társam kevesebb keszeget fogott, de súlyra így is rám vert - három pontya kicsit meglőtte a súlyt - ráadásul, muszáj volt beszámítanom neki a 4-ik és 5-ik pontyát is, hiába engedte vissza őket. Szóval, ő kb. 4-5 kiló keszeget fogott, de darabszámra én nyertem! Talán azért fogott több pontyot, mert miután beszakította kedvenc 6 grammos úszóját, egy négyeset tett fel és alig-alig tartott vissza, bár nem is nagyon tudott volna, mert a 4-es úszó elég könnyűnek bizonyult a gyors vízre. A halak jelentős részét visszaengedtük, csak a pontyokat és durván három kiló keszeget tartottunk meg, azokat is csak azért, hogy lehessen főzni egy fájintos hallét. A legnagyobb jász olyan 60 dekás-forma, a legszebb bodri 35 deka körüli, tán picit nagyobb.

Fogtunk még gardát, dévért, lapos- és bagolykeszeget is. Végül is a horgászat minden várakozásunkat felülmúlta és jókedvűen, kellően kifáradva indultunk haza.

Következzenek a felszerelések: botok, orsók és zsinórok. A társamé: Silstar Float match A 5-20g-os, 3.90 méter hosszú matchbot, rajta egy Browning, hátsó fékes, 30-as tűgörgős orsóval, a zsinór 0.12 mm-es Professional. Az enyém: Tubertini Dark Light, 4-15 g-os, 3.90 méteres matchbot, rajta egy Abu SM 1053-as Cardinal, ami kb. 35-ös méretű, mert a dobja baromi széles, úgyhogy én ezzel az orsóval könnyedén hajigálom a fix wagglereket. A zsinór nálam is 0.12-es Professional. Úszónak társam Mosella cseppet, míg én Bödő féle cseppet használtam. A horog, a már említett kiváló minőségű Drennan Fine Maggot volt. Erre igazán nem szabad sajnálni a pénzt! A horog fogja meg nekünk a halat!

Csákó Gábor /charon24/

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: