Versenyhorgászat bűvöletében

Versenyhorgászat bűvöletében

Írásom ihletét a Haldorádó horgászportál rendszeres olvasása adta, mégpedig olyan okból, hogy sajnos a finomszerelékes írások között jó ideje nem találkoztam kedvenc módszeremről, a rakós botos horgászatról szóló írással. Az oldalt visszanézve az utolsó e műfajban íródott szerzemény is több mint egy éve született, így szeretnék a cikkemmel mások számára is buzdítást adni hasonló élményeik publikálására. Tudom, hogy nem olcsó e technika művelése, elég időigényes az előkészület is, számomra mégis az egyik legsportszerűbb és legszebb változata ennek a szenvedélynek.

Horgászataim előtt már otthon elkezdődnek a lázas előkészületek: szerelékek és gumizások ellenőrzése, a felszerelés összeválogatása - hogy ne kelljen utánfutóval vagy kisbusszal menni a vízpartra - és végül a másnapi etetőanyagok és csalik számbavétele, kiválasztása.

Házi mesterkonyhámban akad minden, ami horogra csábíthatja nemes ellenfeleimet

Ezúttal két külön etetést akartam kialakítani, ezért az etetőanyagokat és pelleteket is ennek megfelelően válogattam össze. Az egyik etetésre a keszegeket terveztem odacsalni, így választásom 1 kg Van den Eynde Bream és 1 kg Maros Mix Hidegvízi Feeder etetőre esett egy kis Haldorádós Micro Pellet Eperrel megfűszerezve.

Sötét és világos keverék a tavaszi választásom
Micro pellet biztosítja a tartalmasságot

A másik etetésre viszont többfajta pelletet (halibut, kukoricapellet és Haldorádós epres micro pellet kombinációját), Haldorádós Mag mixet, kukoricát és élő csontit szánok. A háromféle szín és ízvilág tökéletesen kiegészíti egymást, illetve a vízbe érkező pelletek és magok hangja nem riasztja, inkább vonzza a nagyobb testű halakat.

Háromféle pellet az alapkeverék
A kész pelletes-magmixes keverék

A Debrecentől nem messze található Kékvizű Horgásztóra szerveztem a horgászatot, ami kedvenc helyeim egyike. A tónak van némi vadregényes varázsa, ami nagyon sok magántóról nem mondható el. Folyamatosan kapja a vízutánpótlást a Keleti-főcsatornából, így a halak viselkedése és küzdése is jobban hasonlít a folyóvízi halaktól megszokotthoz, de az árhullámok szeszélyessége is kihat így rájuk.

Nem egy hatalmas víz, mégis varázslatos

Helyválasztáskor kétetetéses horgászatra készülve egy olyan helyet kerestem, ahol az egyik etetésre a keszegnépséget, másikra a pontyokat tudom beállítani. A tavon van egy bedőlt fa, melynek ágai tökéletes búvóhelyet biztosítanak a testesebb halak számára, így ennek közelében választottam ki horgászállásomat. A télvégi nádvágás után csak egy kis ideig van szerencsém vallatni ezt a részt, mert amint visszanő a nádfal, onnantól kezdve szinte semmilyen módszerrel sem lehet ezt a haltartó helyet meghorgászni.

Reggel magasabb vízállás fogadott

A hely kiválasztása után kezdődik a következő ceremónia - a kipakolás, horgászállásom felállítása, kiegészítőkkel való feldíszítése, és minden egyéb szükséges eszköz, csali és etetőanyag végső előkészítése. Maximalista ember lévén addig nem is kezdek el horgászni, amíg nincs minden a helyén, vagy nem esik kézre. Ezt a holtidőt próbálom csökkenteni az előző napi előkészületekkel, kisebb-nagyobb sikerrel.

„Őskáosz” a felszerelés összepakolásakor
Végül minden a helyére kerül

Horgászállásom összeállítása után előkerült régóta hűséges Shimano Technium XTA botom, amibe most szürke Daiwa Hydrolastic gumi kerül Pulla Bunggal. Sok gumizási technikát próbáltam végig az évek során, kezdve a Scalettázástól a különféle gumirögzítő kúpokon át, majd mindenfajta gumiig, de ezzel az összeállítással voltam a legeredményesebb. A kisebb keszegeket is jól tartja, de igazi erejét a pontyok fárasztásakor mutatja meg. Szerelékem legfontosabb eleme a Cralusso 0,75 g-os úszója, amely kellően strapabíró a faágak melletti horgászatnál, ugyanakkor pontos és jól variálható a különféle látási viszonyokhoz. Ezt egy 16-os Trabucco T-force főzsinórra rögzítettem, az előke ugyanilyen 14-es, melynek végére egy Gamakatsu LS2260B horog került 12-es méretben.

Ez egy olyan összeállítás, ami első hallásra nem mondható igazán pontyosnak, de ha ennél erősebbet alkalmaznék, akkor botom épségét tehetném kockára, ha a faágakkal kell megküzdeni. Emellett így ténylegesen ki tudom élvezni a nagyobb halak fárasztását és valamilyen szinten elhatárol a versenyhorgászatban látható halak tépésétől, erőltetésétől. Igazi látvány- és örömpecát biztosít így ez a technika.

Pulla Bung szürke Hydrolastic gumival
A 0,75 g-os Cralusso bírja a strapát

Gyors fenékmérés után kezdődhetett az etetések kialakítása. A keszeges etetésre szokásos módon, kézzel dobálva juttattam be az etetőanyagot, illetve csúzliva egy kevés csontit és csemegekukoricát. A másik etetésre szintén kézzel juttattam be a magok és pelletek keverékét, azonban itt a horgászatot csak később szoktam elkezdeni. Egyrészt a látási viszonyok reggelente nem a legjobbak a fa körül (pont ott tükröződnek a reggeli napsugarak), másrészt kíváncsi voltam, hogy tudom-e szelektálni a mindenki által „imádott” törpeharcsákat a keszeges etetésemen. Sajnos ezen a vízen is jelen vannak ezek a falánk jószágok, amik mindenféle csalira rámozdulnak.

Nincs messze a fa, így pontosan lehet etetni

Az alapozó etetések után kezdődhetett végre a jól megérdemelt horgászat. Minden a helyén, boldogan konstatáltam, hogy picivel több, mint fél óra alatt sikerült mindennel elkészülnöm.

Kapásra várva
Van választék bőven szerelékben…
… és csaliban is

Az első kapásra nem kellett sokat várnom, azonban nem egy várt vendég, hanem egy törpeharcsa figyelt a horgon - mint mindig, ahol jelen vannak, most is ők jelentek meg elsőként. Pontosabban csak ez az egy darab, mert mindkét etetés keveréke annyira olyan jónak bizonyult, hogy összesen két darab törpét fogtam az egész napos horgászaton, míg a körülöttem horgászóknál 10-20 percenként jelentkeztek ezek a nem kívánt halak.

Őket szerettem volna elkerülni
Egy a sok közül

Pár perccel később már a várt keszegnépség egyike pihent a kezemben, és utána sikerült ott is tartanom őket a rendszeres ráetetéssel. Annyira élveztem a 2-3 percenkénti fogásukat, hogy eszembe sem jutott rápróbálni a másik etetésemre.

A kapások azonban 11 óra körül egyik pillanatról a másikra abbamaradtak - gondoltam, megjöttek a nagyobb testű halak, de tévedtem. A következő másfél óra azzal telt, hogy megpróbáltam kapást kicsikarni - inkább kevesebb, mint több sikerrel… A tógazdával beszélgetve tudtam meg, hogy érkezett valami árhullám a Keleti-főcsatornából, ami a tavon is végigment, és ami a halak étvágyát is elvette. Látszott a vízen is, hogy sokkal barnább színe lett, és több uszadék növényzet van a víztetőn.

Kitartó horgász lévén több változtatással, variálással próbáltam kapást kicsikarni. Először az etetés felém eső részét vallattam, lerövidítettem 11,5 méterre, majd megpróbáltam az etetés túlsó végét is a 0,5 méteres toldó segítségével, de nem nagy eredménnyel. Szerelékem ólmozását és az eresztékét is folyamatosan variáltam, hátha megtalálom a megfelelő elrendezést, de ez sem vezetett eredményre. Végül többfajta csalikombináció és vezetési módszer kipróbálása után a második etetésre való áttérés mellett döntöttem.

Mindennel próbálkoztam, így került elő a minitoldó is

Mielőtt azonban elkezdtem volna a másik etetésre horgászni tartottam egy kis ebédszünetet, mert barátaim szóltak, hogy kész a bográcsos toros káposzta. Ebéd előtt még szórtam egy kevés szemes anyagot a fához, hogy helyben tudjam tartani az odacsábított halakat.

Barát, horgásztárs, és isteni szakács
Bográcsos toros káposzta

Miután végeztünk az ebéddel és szusszantunk egy keveset, újult erővel ültem vissza a ládámra. Az első kapásra kellett várnom egy keveset, de a horgon már komolyabb ellenfél volt az eddigi keszegnépséghez képest. Egy-két perc fárasztás után egy szép, kiló körüli kárász landolt a merítőben.

Az első komolyabb hal egy szép kárász volt

A kárász után kisebb csend következett, mivel szerencsésen beleakadtam a faágakba. A faágakkal való viaskodás végül a fa javára billent, és következhetett a szerelékcsere. Ezt még 3-4 alkalommal sikeresen megismételtem, mire kitapasztaltam, hogy hol az a vékony ösvény a faágak között, ahol nyugodtan vezethetem a szerelékemet.

A következő kapás egy félkilós karikakeszeget adott, majd ezt a példányt még jó pár darab követte. Meglepett egy kicsit, hogy a pontyoknak szánt etetésre a keszegnépség állt be, de nem bántam egy percig sem, mert a darabosabb példányokat tudtam fogni sorban. Végül megérkezett az a vendégem, akire vártam. Szép, komótos úszósüllyedés jelezte, hogy jobb hallal mérhetem össze ügyességemet és felszerelésem tudását.

Szépen görbül a bot, jól dolgozik a Hydrolastic

A fától hamar el tudtam fordítani és onnantól a nyílt terepen nyugodtan tudtam fárasztani.

Pár perc után eljutottunk a top szett bontásáig
A Pulla Bung jó szolgálatot tesz fárasztáskor
Az összehangolt szerelék hamar felőrölte az erejét és a szákba került

Pár perces fárasztás után folyamatosan feszesen tartott szerelék mellett hátratoltam a botot és gyors bontás után csak top szettel folytattam a fárasztást. A Pulla Bungnak szeretem azt az előnyét, hogy nem kell plusz egy-két tagot rajtahagyni a top szetten, így jobban kézre esik minden és ugyanolyan könnyű a szákolás is.

A levehető merítő fej sokat segít
Nem nagy, de jó ellenfél

A nap végén már nagyobb izgalom nem volt, egy fél kiló körüli pontyocskával és még pár keszeggel zártam a napot. Délután 5 óra körül fejeztem be a horgászatot, szerintem egész szép eredménnyel. Összesen 2 pontyot és körülbelül 10 kg keszeget sikerült fognom. A törpeharcsákat az etetésekről sikeresen kizártam, az időjárás is kedvezett, és a barátokkal való kikapcsolódás csodálatos napot eredményezett.

Nem egyszerű a fa melletti horgászat…
… de eredményes
Nem szereti, ha fotózzák, de ő az, akinek ezt a varázslatos szenvedélyt köszönhetem, ő volt az én tanítómesterem, az édesapám

Szerző: ifj. Almási József (mokusjozy)
Képek: Almási József, Bogdányi István

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: