Horgásszunk folyóvízen! 2. Az etetés

Horgásszunk folyóvízen! 2. Az etetés

Sokat gondolkodtam, mivel is folytassam a sorozatot. Mindjárt vágjak bele a közepébe, és kezdjem el taglalni a különböző technikákat? Miután jobban átgondoltam, rá kellett jönnöm, hogy ennél sokkal fontosabb az etetés. Lehet, most sokan legyintenek. De saját tapasztalataimon keresztül is rá kellett jönnöm, hogy az eredményes horgászatnak ez az egyik sarkalatos pontja.

Sokan, sokféleképpen írtak már az etetőanyagokról a különböző médiumokban. Ezeket olvasva megtudhatjuk, hogy az XY cég ilyen és olyan összetevőit kutyulva milyen csoda „hal mágnes” lesz a végeredmény. Biztos igazuk is van, ezt nem vitatom. De a hétköznapi horgászatban nem feltétlenül kell súlyos ezreket a vízbe dobálni, hogy az ember eredményes legyen. Van viszont néhány fontos részlet, amire érdemes gondot fordítani, mert ezekre figyelve eredményességünk akár megtöbbszöröződhet.


Sokáig ellenálljon a sodrás erejének…

Az etetőanyagunknak a lehető leglassabban kell oldódnia. Amennyiben ez nem így van, az alkotóelemeire széteső gombóc darabjait a folyó pillanatok alatt magával ragadja, mi pedig hiába szórtuk be a sok kaját, továbbra is az üres kavicságy felett lógatunk. A halak közben jó pár méterrel lejjebb, egy nagyobb kő mögött szedegetik az odasodródó élelmet. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, az etetőanyagnak megfelelő tapadással kell rendelkeznie. Ezt a gyári, folyóvízre szánt etetőanyagok többsége hellyel-közzel tudja. Ezekből lehet venni olcsóbbat, drágábbat. Ezeknek csak egy hátránya van, hogy elég szerény a kínálat az íz és illat variációkat tekintve. Ez azért az esetek többségében nem szokott gondot okozni, mivel természetes vizeken (Duna, Hernád stb.) inkább az etetés ténye az, ami vonzza a halakat. De előfordulhat időnként, például tavasszal és ősszel, hogy más-más aroma vagy illat csalogatja jobban a halakat, és olyan helyzet is adódhat, hogy az etetőanyaggal egyszerűen csak szelektálni akarunk a halfajok között.

Melyiket szeressem jobban? A dévért…
… vagy a paducot?

Ilyen esetekben a „hagyományos”, azaz eredetileg állóvízre összeállított etetőanyagokat is „felturbózhatjuk” folyóvízivé. Ehhez nem kell más, mint egy kis PV1, kukoricapehely, vagy sima parti agyag / föld. Ezek az összetevők még a gyári folyóvízi etetők állagán is javíthatnak, kiváltképp, ha sok szemes és élő anyagot kívánunk bejuttatni vele. Tisztán szemesre lehet alkalmazni a sima parti agyagot vagy földet is. Gyakorlatilag a „sárba” kell belegyúrni a búzát, kendert, kukoricát.


Ne vigye a víz könnyedén magával…

Ezt a megfelelő nehezítéssel, és „áztatással” tudjuk elérni. A folyóvízi etetőanyagok durvább őrlésűek. Ahhoz, hogy az alkotóelemek megfelelően átnedvesedjenek, több időre van szükség, mint a finom szemcséjű, állóvízre való keverékek esetében. Ideális, ha használat előtt minimum fél, de inkább egy órával hamarabb elő tudjuk készíteni. Ezért nálam mindig ezzel kezdődik a horgászat, csak ezután jön a láda, bot stb. összeállítása.

Nehezítésként szóba jöhet a kavics, amit én a parton szoktam rostálni. Ha nagyobb mennyiséget készítek elő, akkor a felesleget megszárítom, hogy ne dohosodjon be, és kiporciózva tárolom. Nekem ez a kedvencem, nem lesz tőle olyan mocskos a kezem, mint az agyagtól. De ha nem engedi a vízállás a kavics begyűjtését, akkor a parton található agyagot, földet használom. (A föld még az etetőanyag színezésére is jó.)

A folyó már kimosta a kavicsot, nekünk csak a nagyobb daraboktól kell elválasztanunk. A szükséges mennyiség 5 perc alatt egyszerűen begyűjthető


Miből álljon az etető?

Gondolom, most már mindenki szeretné tudni, hogy mit is vegyen legközelebb a horgászboltban. Miként is állítsa össze, hogy legközelebb halszagú lehessen a keze. Ehhez leírok két alap receptet, ami nekem bevált. Ezeket már mindenki a maga kénye-kedve szerint variálhatja.

Keszeges
1,5-2 kg folyóvízi keszeges etető (TopMix, TímárMix, MarosMix stb.)
0,5-1 kg kenyér
0,5-1 kg főtt búza
2-3 dl csonti
az etető tapadásának függvényében PV1 vagy kukoricapehely
2-3 kg apró szemű kavics

Márnás
1,5-2 kg folyóvízi sajtos etető (TopMix, TímárMix, MarosMix stb.)
0,5-1 kg kenyér
0,5-1 kg főtt búza
2-3 dl csonti
20-30 dkg sajtliszt
az etető tapadásának függvényében PV1 vagy kukoricapehely
2-3 kg apró szemű kavics


Miként készítsük el?

Én először mindig a száraz anyagokat szoktam összekeverni alaposan, ezután a törőszitán az előzőleg beáztatott pékárut nyomkodom át. Vigyázzunk, hogy nehogy túlvizezzük ezzel az etetőt. Célszerű egy kicsit kinyomkodni a vizet belőle. Miután áttörtük, el lehet kezdeni a keverést. Nem kell megijedni attól, hogy a kenyértől egy kicsit csomós lesz. Ezen segít a teljes etető mennyiség áttörése. Ha mindent jól csináltunk, akkor egy homogén, kéznyomásra könnyen és erősen összetapadó kaja lesz a végeredmény. Ebben az állapotában tegyük félre, hadd nedvesedjenek át az etetőanyag összetevői. Valószínűleg később még kell egy kicsit nedvesíteni. Ezt tegyük meg, de vigyázva, nehogy túlvizezzük. Akkor jó a kaja, ha könnyen összenyomható, kemény, tapadós gombócokat tudunk belőle formálni, de nem ragad a kezünkhöz. Miután az etető elérte végső állagát, hozzáteszem a szemest és a kavicsot.


Most már csak dobjuk be…

De mielőtt ezt megtennénk, néhány mozdulatot el kell még végeznünk.

A bekevert etetőanyagot célszerű kettéosztani. Az egyikből készítjük az alapozó, a másikból pedig a majdani a ráetető gombócokat. Az alapozó gombócokat jó nagyra, olyan grapefruit méretűre szoktam formázni. Miután kézzel jól összenyomtam, egy rongyba csavarva még jobban összetömörítem őket, és a végén egy kicsit meg is nyomom, hogy ne szabályos gömb, hanem inkább amolyan „krumpli formát” kapjak. Ezzel mérsékelhető a gombócok elgurulásának veszélye. Az etetőanyag másik feléhez keverjük a csontit. (Az alapozóba azért nem teszek élő csontit, mert túl hamar szétrúgnák a gombócokat, amiket így hamarabb elvinne a víz.)

A kézzel meggyúrt gombócot a rongy közepére helyezzük…
… és becsomagoljuk a rongyba
Amennyire tudjuk, megcsavarjuk, és a végén egy kicsit megnyomjuk, hogy ne gömb formája legyen
A kész, „beton” kemény gombóc…

A ráetetést a megfogni kívánt halfajtól függően végezzük. Tapasztalataim szerint jászra a szinte folyamatos, 2-3 úsztatásonkénti, kisebb mennyiségű (tojás méretű gombóccal történő) ráetetés válik be, míg paducra, márnára inkább a ritkább, de alaposabban elvégzett hozza meg a sikert.

Időnként horgászom olyan helyen, ahol olyan nagy a sodrás ereje, hogy a mindössze 1,5 m mély vízben csak a 12-15 grammos lapos úszókat lehet csak megállítani. További gond, hogy a meder sima aprókavicsos, mentes mindenféle akadótól, egyenetlenségtől. A kisebb, normál méretű gombócokat itt hamar elviszi a nagy folyó. Ilyen helyen az úgynevezett „márna” hálóba teszem az alapozó etetést. Ez egy olyan háló, amit direkt ilyen helyzetekre találtak ki. A vízben hamar elrozsdásodik, és nem lesz belőle horogtemető. A hálóból formált gombócaim nagyjából kézilabda méretűek. Ezekből 2-3 bevetése elég sokáig helyben tartja a halakat. Amire figyelni kell, az a bevetésük. Mivel elég nehezek (2-3 kg is lehet a kavics mennyiségétől függően), nehéz őket pontosan dobni, emiatt veszélyt jelenthetnek a rakós bot spiccére.

A márnaháló
A „BIG” gombócok

Ha mindezzel megvagyunk, vegyük elő kedvenc horgászbotunkat, és csalizzuk fel a horgot. Most már csak az etetésen gyülekező haltömeg eszén kell túljárnunk…

Imre László
(Fotó: Imre László, Haldorádó áruház)

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.