Már jó ideje szerettem volna elmenni a Hármas-Körösre úsztatni egyet, de sajnos egy ideig még nem jön össze a dolog. Viszont hogy kárpótoljam magam, arra gondoltam, csapok egy olyan rakós botos pecát, amilyen a nagykönyvben is meg van írva! Tudok is egy helyet a Tiszán, ahol ezt meg lehetne ejteni. Nosza!
Választásom az algyői vasúti hídhoz esett, mivel optimálisak a viszonyok egy kényelmes rakós botos horgászathoz, ráadásul csupán fele olyan messze van, mint a másik ilyen kedvelt helyem, a Tisza másik oldalán. Szerencsére túl korán sem kellett kelnem, mivel később világosodik, így is kényelmesen kiértem napkelte előtt.
Felmértem a terepet, kiválasztottam a helyem, majd gyorsan kipakoltam a felszerelést. A bázispontot, azaz a ládát a vízben állítottam fel, mivel azon a részen a part lapos, egyenletesen mélyül, ráadásul keveset áradt is a folyó.
Nézzük, miből élünk:
Felszerelésem meghatározó eleme egy 11,5 m-es, karakterisztikájában inkább keszeges rakós bot volt, amit 11 m-ben használtam. Három tagba fűzve 1,2 mm-es, rendkívül lágy, natúr színű latex gumi került, ami a beugró bónusz halak ellen is megfelelő. Zsinórom 14/12-es, horgom 12-es méretű volt. 5 g-os úszót használtam, ami bőven elégnek bizonyult. Persze vittem magammal pótszerelékeket is minden eshetőségre.
A víz mélysége 1,5 m volt, különösebben nem mélyült beljebb sem. Mivel jobbról és balról 10-15 m-re is ennyit mértem, mindegy volt, hol ülök le. Ennek függvényében etetőmben elég volt a kavics ballasztanyagnak, és bár rendkívül jó minőségű, porhanyós sárga agyagot találtam mögöttem, abból felesleges lett volna belerakni.
A hűlő víz alapján keverékem a következő volt:
- 0,5 kg áztatott kenyér
- 1 kg pörkölt etetőanyag
- 1 kg folyóvízi (bármilyen típus megteszi)
- 1 kg PV1
- 1 kg főtt búza
- 2 kg apró szemű kavics
- pár marék angolmorzsa
- 1 kis doboz csemegekukorica
- 2 dl csonti
Beetetés után feltűztem három szem csontit, majd betoltam a botot. Alig telt el pár pillanat, máris kapásom volt. Bevágás után éreztem, hogy nem valami nagy, de legalább hal. Egy kicsi karikakeszeg volt, amit még simán röptetni lehetett.
Visszatolva a botot nem kellett soká várnom a következőre sem, újabb karikakeszeg volt a jelentkező, aztán ismét egy apróság érkezett, majd egy újabb… Eljött a taktikaváltás ideje. Az úsztatott szerelék ilyen kicsiket hozott csupán, ezért elkezdtem fékezni az úszót, így vezettem tovább a csalit. Szinte teljesen az etetésem vonalában következett be a kapás. A botot kifelé tolva érződött, hogy ez a hal már valamivel szebb az előzőknél.
Az úszót lassítva és megfelelően vezetve már nagyobbakat fogtam. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz, ha lerakom a botot és teljesen megállítom a szereléket.
Így már picit tovább tartott, mire kapásom lett, de sikerült egy hasonszőrű uszonyost fognom, aminek szintén nagyon örültem.
Egyre jobban jöttek a halak, nem volt kapástalan próbálkozás. Az etetőanyagot viszont pótolni kellett, mert a falánk karikakeszegek hamar felfalják az eleséget. Volt, amelyiknek megfogás után az ürülékében már az etetőanyag szemcséi látszottak.
Éhes lettem, horgomról leszedtem a csalit, botomat betoltam, ráetettem, majd a halak után magamat is etettem. A nagy majszolásban egyszer csak azt vettem észre, hogy eszeveszettül cibálja valami a szereléket. Odaugorva és megemelve a spiccet nem lett meg a tettes. Viszont kiemelve a szereléket nem láttam semmit a horgon, talán csak egy-két csonti cafatnyi maradványa lehetett csak rajta. Kivettem a szereléket, feltettem egy szem csontit, majd visszatettem. Folytattam az evést a ládán ülve, majd ismét óriási rángatás. Nosza, ennek a fele sem tréfa, letettem a kaját és a bothoz hajoltam, kezemmel átfogtam… Ahogy odanyúltam, máris jött a következő rántás, aminek már bevágtam. A hal megiramodott, de hamar felőrölte erejét a szerelék. Hátratoltam és lerövidítettem botom, így fárasztottam tovább. Nem adta magát, rendkívül jó erőben volt, és ahogy először megpillantottam, azt hittem, jász. Ennek örültem volna, de amikor közelebb ért, olyan meglepetésben volt részem, amiben még soha!
Egy paducot fogtam! Szinte el sem akartam hinni! Ha a Dunán vagy Körösön horgásztam, ez akkor is csak álmom volt, hogy talán foghatok ilyet. Erre életem első paducát teljesen valószínűtlen helyen, az Alsó-Tiszán fogtam.
Apa nem sokkal ezután felhívott és megkérdezte, mi újság. Elmeséltem neki hogy megy a hal, és még életem első paducát is megfogtam, amitől teljesen izgalomba jött, és már vágtázott is le hozzám. Talán egy órába telt, mire leért, addig én szorgalmasan fogtam a keszegeket. Míg ide nem ért, én tovább próbálkoztam, és a letett csali sikerén felbuzdulva ugyanazt a szerelékkel horgásztam, csupán az úszót kicserélve felraktam egy 5 g-os lapos úszót. Jó ideig nem volt kapásom, már azt hittem, kár volt lecserélni úszót, de nem! Szép kapás jelentkezett, és bevágás után az ellenállás máris tudatta velem, újabb jó hal van horgon. Reménykedtem benne, hátha megfogom második paducom, de sajnos nem az lett. Viszont örültem, de nagyon, mert végre nem karikakeszeg volt, hanem laposkeszeg.
Ezt követte a megállított szereléken kicsit később egy dévér. Hiába horgásztam sokat a Tiszán, bevallom, idén ez volt az első dévérem. Nagyon örültem, mert végre egy olyan tiszai horgászatot éltem át, amikor az úszós módszerre nem csak karikakeszeg jött.
Közben apa is megérkezett. Elújságoltam neki, mi újság a halakkal, aztán meg nem győzte kapkodni magát, annyira bezsongott. Pillanatok alatt kihúzta 7 m-es tűspicces botját és már ott állt mellettem gumicsizmával a vízben. Már 10 óra is elmúlt, a kapások pedig pont addigra kezdtek leállni. Sajnáltam, hogy lerángattam őt, talán hiába, de nem adta fel. Párszor leakadt, de ki tudta venni, folyton állított a szerelékén, hogy eltalálja a mélységet. Én még fogtam néha pár keszeget, többek között egy újabb laposat.
Közben bedobtam a maradék etetőanyagot: ha harc, hát legyen harc! Kössék fel a gatya szárát a halak, mert most ismét együtt kergettük őket! Apa meg is fogta aznapi első halát, ami egy gyönyörű keszeg volt, majd egy újabbat. Nekem is kapásom lett, és szépen védekezett halam. A bot rövidítése után láttam, ismét dévért fogtam. Szép hal ez… kár, hogy csak most jönnek. Hát hol voltak ezek egész nyáron?
Én még az utolsó kapások kicsikarásával próbálkoztam, miközben apa valahogy nagyon ráérzett, mert egyre nagyobb karikakeszegeket fogott, aminek én is nagyon örültem, jó volt nézni, ahogy fárasztja őket. Nekem is jött még egy karika, de utána abbahagytam.
Végül abbahagytam a horgászatot, mert tudtam, hogy egy órába kerül, mire összepakolom az összes holmim és felrakom a motorra. Kiszedtem a halakat és szemügyre vettem őket. Nagyon szép terítéket sikerült összehozni, remek úszós peca volt gyönyörű halakkal. Azt hiszem, ezt a horgászatot nem fogom elfelejteni!
Bevallom őszintén, a halak egy részéből isteni finom bográcsban sült keszeg lett, de a nagyon aprókat, túl nagyokat és a paducot visszaengedtem.
Írta: Szili Dániel (Danius)
