Vissza a kezdetekhez ..., a spiccbottal!

Vissza a kezdetekhez ..., a spiccbottal!

Az utóbbi hónapok horgászatai kizárólag a feederezésről, azon belül is a method feederezésről szóltak számomra. Harmadik gyerkőcünk születése némiképp redukálta a horgászattal töltendő időt, így leginkább az éjszakai pecák maradtak, melyek sikerességét a method módszer adta. Egy idő után már nagyon vágytam a változatosságra és némi napfényben történő horgászatra, így egyeztetve a családdal végre módom nyílt visszanyúlni horgászatom kezdeti időszakához és egy pár órát spiccbottal eltölteni a vízparton.

A horgászatra kiszemelt szombati napon a telefonom ébresztője 4:30-kor zavart fel álmomból, melyet a pecák előtti izgalom miatt egyáltalán nem bántam. A tervem az volt, hogy a hajnal első fényei már a vízparton találjanak. A pecára kiszemelt tó a lakhelyemhez közeli kis - kb. fél hektár méretű - tavacska, a Bottyán-tó volt. A tavat a helyi Esztergomi Horgász Egyesület építette 1960-ban, majd később a Vasas Horgász Egyesület tulajdonába került. Jellemző halfajai: keszegfélék, kárász, ponty, amur, szürke harcsa, csuka. A tó mellett színvonalas büfé üzemel, ahol nagy választékban italt, édességet és horgász kiegészítőket, csalit lehet vásárolni. A tóban jelentős mennyiségű viszonylag kisméretű (1,5-2 kg) ponty található, így nem titkolt szándékom volt, hogy a fehérhalak mellett egy-két ilyen pontyocskát is szákba tereljek és egy fotó erejéig a kezemben tartsak.

Felszerelésemet ennek megfelelően állítottam össze, és a megszokottól eltérően egy kicsit durvábbra szereltem. A horgászatra egy EnergoTeam Rubin Pole 6000 spiccbotot választottam, melynek utolsó két tagját 1,4 mm-es gumival gumiztam be. Ez egy könnyű, mégis erős karbon spiccbot, mellyel bátran lehet szembeszállni a 2-3 kg-os pontyokkal is. Főzsinórnak 0,20 mm-est, míg előkének 0,17 mm-est választottam. Úszóm az egyik személyes kedvencem, az Exner Lamia típus 2 g-os változata volt. A súlyozást nem bonyolítottam túl, a horogelőke rögzítésére hivatott kis forgó fölé helyeztem egy 0,2 g-os jelzőólmot, a főólmozást pedig e fölött kb. 20-25 cm-rel 4 db 0,4 g súlyú sörétólommal alakítottam ki. Horognak egy Preston szakáll nélküli 16-os méretűt választottam.

Az elmúlt egy évben kizárólag szakáll nélküli horgot használok feederezésnél is, és a spiccbotra sem akartam mást felkötni. A halak védelme érdekében nagyon fontosnak tarom e horgok használatát, hiszen szinte alig ejtenek sebet a hal szájában, és azt kell mondanom, hogy halveszésem sem volt az átlagosnál több esetben a horog miatt. Mindenkinek ajánlom, aki sporthorgászként csak egy fotó erejéig szeretné a halat kezében tartani.

A „fegyver”
Exner Lamia 2 g
Forgó és jelzőólom
Főólmozás
A horog

Előző este már bekevertem a pecára szánt etetőanyagot, melyet az egyszerűség jegyében a kukoricára alapoztam ismét, némi plusz hozzáadásával. 0,5 kg őrölt CSL pelletet és 0,5 kg őrölt TTX-et, valamint 1 csomag mézeskalács fűszerkeveréket szárazon összekevertem, majd a víz óvatos, fokozatos hozzáadásával állítottam be a megfelelő állagot. Az illata fantasztikus volt, nagyon jól harmonizálnak a kukoricaszármazékok és a mézeskalács fűszerek. Igazi, fehérhalnak való ínyencség. Az etetőanyagba került még egy doboz csemegekukorica is, hogy az etetésre tévedő halaknak legyen min elcsemegézniük. A parton már csak némi víz hozzáadására volt szükség, és már készülhettek is az alapozó etetést képező kétkezes gombócok.

Az etetőanyag: őrölt TTX, őrölt CSL pellet, mézeskalács fűszerkeverék
A kész mix csemegekukoricával

Mielőtt elkezdtem volna a csobogást, el kellett még végezni egy igen fontos mozzanatot, nevezetesen az ereszték beállítását a meghorgászandó távolságban. Ezt egy igen hasznos kis szerkezettel, a Stonfo cég által gyártott mélységmérő ólommal oldottam meg. Egy 5 g-os változat volt a segítségemre, mellyel pillanatok alatt be tudtam állítani a megfelelő eresztéket úgy, hogy a horog a fenéken maradjon, de a forgó és a jelzőólom már vízközt helyezkedjen el. Nálam ez az ereszték variáció vált be eddig, nem változtattam rajta. Miután ezzel végeztem, az úszót támpontnak használva be is dobáltam a 7 db kétkezes gombócot kicsivel az úszó elé és ezzel asztalt terítettem a halaknak. A maradék etetőanyagot a horgászat során egykezes gombócok formájában kívántam beszórni, hogy folyamatosan legyen utánpótlás, és az idetévedt halak itt is maradjanak.

Kétkezesek bevetésre készen

Csalinak kizárólag csemegekukoricát hoztam magammal. Mint a címben is írtam, vissza akartam térni a kezdetekhez, mikor szintén egy szál spiccbottal és egy doboz csemegekukoricával jártam gyermekként pecázni. Akkor ugyan etetőanyagnak áztatott kenyeret és csirketápot használtunk, de úgy gondoltam, hogy az összekevert kukoricaszármazékok is ezt az egyszerűséget és nagyszerűséget képviselik.

Miután az asztal terítve volt, felcsaliztam a horgot egy szem csemegekukoricával, bedobtam és kényelmesen elhelyezkedve végre elkezdhettem a horgászatot. Ahogy arra számítottam is, nem sokkal később - miután a csobogás miatt elmenekült halak lassan visszatértek - az első jelentkező egy tenyeres kárász volt. Majd az elsőt szépen sorban, kisebb-nagyobb megszakítással, több másik hasonszőrű kárász követte. A forgatókönyvem szerint egy idő után számítottam volna rá, hogy megjelennek az etetésen a pontyok is, de úgy tűnik, ők nem olvasták ezt a forgatókönyvet… A horgászatra szánt időm lejártáig ezek a tenyeres jószágok szórakoztattak.

Egy meglepetés vendég is tiszteletét tette a szerelék végén rövid időre egy kisebb csuka személyében. Bedobást követően először az volt furcsa, hogy a megszokott kárászkapásoktól eltérően az úszóm egy hirtelen mozdulattal egyszer csak eltűnt, és mikor bevágtam, éreztem, hogy erősebb hal küzd a zsinór végén. Partközelbe húzva láttam meg ámulva, hogy egy kisebb csukát sikerült akasztanom. Épp azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon miként fogom a szájából a horgot kiszabadítani, mikor a kérdés megoldódott: az éles csukaszáj megszabadított a horgomtól és a lehetőségtől, hogy kézben tarthassam őt a fotózáshoz. Búcsút intettem neki, új előkét kötöttem a forgóba és folytattam a kárászok aprítását. Íme, néhány példány a merítőben:

Tenyeres…
… kárászok…
… egymás…
… után
A meglepetésvendég

Annak ellenére, hogy pontyot a mai napon nem sikerült fognom, nagyon jól szórakoztam az összesen kifogott 18-20 db kárásszal. Szinte újra gyermeknek éreztem magam, ahogy a sok felszerelést és komoly technikát hátrahagyva a legegyszerűbb módon ültem le és vetem űzőbe a tó fehérhal állományát. Egészen fantasztikus élmény akár egy tenyeres kárász megfogása is egy érzékeny pálcával, direktbe kötött damillal, orsó nélkül. Ma ugyan nem tapasztaltam meg nagyobb hal fárasztását, de korábban már volt szerencsém egy gumizatlan 5 m-es karbon spiccbottal egy 3 kg-os pontyot partra segíteni, ami a mai napig meghatározó élmény számomra.

A spiccbotozást ki kell próbálni! Én nagyon szeretem, és már alig várom, hogy gyermekeimmel együtt közösen fogdossuk az apróhalat egy szál bottal és egy doboz kukoricával felszerelkezve…

Írta: Penyigei-Manczur László (lassze)
Fotók: Penyigei-Manczur László

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: