A nyári márnakalandok folytatódnak

A nyári márnakalandok folytatódnak

Már jócskán benne vagyunk a nyárban. Rendkívül meleg időszak a mostani! Azokon a helyeken, ahol én horgászom, továbbra is jól foghatóak a márnák, szép számmal akadnak a horgomra. Sokan azt mondják, hogy könnyű neked, hiszen Budapesten viszonylag egyszerű megközelíteni a helyeket és az ingyen kaja ott tartja a halakat. Nos, aki ezt gondolja, nem jól gondolja. Most eloszlatom a tévhiteket, mert a helyzet az, hogy nem így van. Itt is meg kell küzdeni minden egyes megszákolt marciért. Nagyon céltudatosan és kitartóan kell keresni a márnákat. Ez viszont nem olyan egyszerű, mint azt oly sokan gondolják és állítják.

Az igazán jó márnákat nem könnyű megfogni. Sok helyszínen lehet horogra keríteni márnát, de a legnagyobbakat kifogni csak kevés horgásznak sikerül. Hogy lehet ez? Több horgásszal is beszélgettem régebben a márna táplálkozásáról, evési szokásairól. Egyöntetű véleménye volt a nagy többségnek, hogy nem olyan nagy dolog a márnát horogra csalni, hiszen megeszik mindent. Ez részben, így igaz. Mármint az, hogy mindenevő. Ha megfigyelitek, a horgászbeszámolókból kiderül, hogy a márnát fogják sajttal, lecsókolbásszal, olasz felvágottal, párizsi darabkával, csonticsokorral, gilisztával, nadállyal, piócával, pellettel, halszelettel, babahallal és még ki tudja, hogy mivel. A pergetett márnákról nem is beszélve. Sok horgász hallja a horgászkollégáktól, hogy bizonyos helyen eszik a márna, aztán lemegy és szerencsét próbál valamilyen csalival: általában azzal, ami otthon van, de legtöbbször csontival próbálkozik a horgászok zöme. Ha szerencséje van, akkor neki is kerül a szákjába márna. Aztán vérszemet kap és megint lemegy. Most megpróbálja, mondjuk pl. a gilisztát és azzal is fog, majd kijelenti, hogy a márnát könnyű megfogni, mert mindent felvesz. Ez csak egy példa volt arra, hogy horgászoktól mit szoktam hallani. Én szeretek ilyenkor kérdezősködni és rá is szoktam kérdezni arra, hogy szerinte miért van pont itt, ezen a helyszínen a márna? Miért fogható pont a Duna e részén? A válasz általában az szokott lenni, hogy megy a vízbe a szennyvíz és a halak ezt szeretik. Aki nem Budapesten vagy vonzáskörzetében él, vagy ritkán jár erre, el nem tudja képzelni, hogy régen a szennyvízkifolyók micsoda mennyiségű szemetet szállítottak a Dunába. Hála istennek ez már megszűnt. De sokan nincsenek tisztában ezzel. Vagy azt hiszik, hogy még mindig működnek ezek a nagy kifolyók. Az előző írásaimban említést tettem a hajókról a Dunába kerülő hulladékról és a bizonyos helyekről a folyóba ömlő illegális szennyvízkifolyókról. Ezt a jelenséget továbbra is tapasztalni. Viszont ez kevés ahhoz, hogy az egy-egy helyről bekerülő szemét Budapesten hosszú ideig tartsa a halakat. Ez is számít, de több összetevője van a dolognak, legalábbis szerintem. Én szeretem tudni azt, hogy miért van ott márna, ahol fogok. Nem szeretek csak úgy a vakvilágba dobálózni.

Az ilyen méretű halak nem véletlenül kerülnek a horgomra, ebben biztos vagyok!

Ha egyszerűen gondolkodunk, akkor azt is mondhatnánk, hogy egy épelméjű hal messziről elkerüli fővárosunkat! Se erdő, ami árnyékot ad, se ártér, ami szaporodásra ösztönöz és táplálékot adhatna. A rakparton nagy a jövés-menés. A vízben sok a hajó. Kijelenthetjük, hogy nem beszélhetünk csendes, nyugodt körülményekről, ennek ellenére sok hal van ezen a pár kilométeres szakaszon!

Ártéri erdő helyett betonrézsű. Márnára mégis lehet számítani!

Itt, ha van áradás, akkor a betonpartok közé szorított folyó viszonylag hamar elszállítja a nagy víztömeget. Nincs ártér, mert közvetlenül a szórt kövezés mögött magas betonfal vagy lépcső van a belvárosi szakaszon. A márnák ilyenkor mégis megjelennek. Egyértelműen a kövek közzé kerülő vagy az ott élő élőlények vonzhatják a márnákat, ha ez nem így lenne, akkor nem tudnánk horogra csalni őket az ilyen helyeken. Fontos a folyó által szállított hordalék is. Valószínűleg ebben is találhatnak kedvükre valót. Olyan helyeket, ahol a folyó lerakja a hordalékát és ahol kövezés van, biztosan sok Duna-szakaszon lehet találni. De ez önmagában kevés. Fognak is a horgászok mindenféle halat az ilyen tulajdonsággal megáldott helyeken, de ezekről a márna sokszor hiányzik. Hogy történhet meg ez? Egyszerű a válasz… A közelben más nagyon fontos tényezőnek kell lenni… A táplálékon kívül mi a legfontosabb, mi az elengedhetetlen feltétele annak, hogy eredményesen tudjunk márnázni? Véleményem szerint az erős, de meghorgászható sodrás. Ez az egyik kulcskérdés a márnahorgászatban! A márna a nagy sodrást kedveli, ez az élettere. Ha ránéztek egy márnafotóra, akkor egyértelműen látszik a testfelépítésén, hogy sodrást kedvelő halfajról van szó.

Már a kis márnán is látszik, hogy erős, folyóvízre termett halról van szó. Izmos, torpedó formájú test - talán a legszebb testfelépítésű folyóvízi hal!

Mit csináltak nagyjaink Budapesten az 1838-as jeges árvizet követően? Lezárták a Soroksári-Dunát, átépítették az egész budai, óbudai és a pesti partot, méghozzá oly módon, hogy az a katasztrófa még egyszer ne forduljon elő. Feltöltöttek, követ szórtak, eltereltek, falat húztak, átrendeztek stb. Azóta volt több változtatás, ezek végeredményeként nyerte el mai formáját a part. Márnahorgászat szempontjából a legfontosabb változás, hogy a meder eléggé összeszűkült. A két part közötti kisebb távolság következtében az ide érkező víztömeg kénytelen rövidebb idő alatt áthaladni, ezért a sodrás az ilyen szakaszon felgyorsul. Magyarul gyorsabban, nagyobb sebességgel folyik a víz. Ez a számomra legfontosabb momentum, amikor helyet választok! A sodrás milyensége. Nem vagyok mérnök, nem szoktam számításokat végezni. Egész egyszerűen csak bedobok egy kiszemelt szakaszra egy 100-120 grammos ólommal, és ha ez nem vagy csak nehezen áll meg, akkor már majdnem biztos, hogy jó helyen járok!

Így volt ez nem is olyan régen az egyik helyszínen Budapesten, a Lánchíd közelében. A többi budapesti horgászhelyemhez képest, itt nagyon keskeny a Duna, kb. 350 méter, a sodrás rendkívül gyors! Nekem pont erre van szükségem! Régóta kinéztem magamnak egy helyet, de az ott lévő hajléktalanok miatt horgászatra egyszer sem került sor. Ám idén az árvíz miatt eltűntek onnan, így felszabadult az ott lévő lépcső. Rá is próbáltam a helyre, az alábbi képsorokban ennek eredményét láthatjátok!

Magas vízállásnál csak a fal tetejéről tudunk horgászni. Nagyon vigyázni kell a dobással, körültekintőnek kell lenni, mert egy rossz mozdulat és a rakparton közlekedő autó szélvédőjén landol a végszerelékünk! Itt nincs hibalehetőség! Mindent jól kell csinálni! Még hogy könnyű megközelíteni és meghorgászni az ilyen helyeket…

Hihetetlen, de az autókból néha meg szoktak dobálni ilyen-olyan dolgokkal ezen a helyen! Elképesztő, hogy némelyik embernek nincs ki a négy kereke…

Ha minden terv szerint alakul, akkor nemsokára fárasztani kell!
Ezen a képen látszik a legjobban az, hogy miért fontos számomra a lépcsők közelsége. Szépen le lehet sétálni a halhoz és…
… úriember módjára meg lehet meríteni! Nem felhúzni a falon, mint azt a Jászai Mari téren látni sok horgásztól!
Biztos kézzel kell meríteni, nehogy a hal kereket oldjon!
Három a Magyar igazság!
Gyors horogszabadítás és…
… mehet a fotó
Szerencsémre megérkezett gyerekkori jó barátom, Dávid, aki a második halnál már közreműködött a fotó elkészítésénél. Ezúton is köszi!
Pazar háttér, pazar hal! Már megérte!
Minden jó, ha a vége jó! Nálam minden márna így végzi!
Sokan nem hisznek benne… én igen

Vonzó hely lehet még itt, Budapesten a márnáknak a hidak környéke. Egyrészt azért, mert a második világháborúban az összes hidat felrobbantották a visszavonuló német csapatok, és bár az újjáépítéskor kikotorták a medret, felhozták a nagyobb hídmaradványokat, sok roncs maradt lent az aljzaton. Jó haltartó helyek lehetnek még a régi hajóroncsok, repülőgép-maradványok is. Pár nagyon idős ember szerint utóbbiból is van néhány. Véleményem szerint a hidak környékén általában van olyan rész, amit a márnák kedvelnek.

Nagyon fontos szempontnak tartom azt is, hogy az a jó, ha egy kicsit zavaros a víz. Na, nem úgy, mint a tavaszi áradáskor. Az a legjobb, amikor közvetlen part mellett nem látjuk, vagy csak alig látjuk a köveket. Ha jól látható minden, akkor el kell felejteni a partközeli pecát. Ilyenkor bent kell horgászni. E megállapításomat akkor igazolják a márnák, ha tartósan alacsony a vízállás. Olyan, mint amilyen most, az idei nyáron. Érdekesnek tartom azt, hogy ilyen esetben segíthetnek nekünk a hajók által keltett hullámok. Felkavarják a vizet és a márnák bátrabban jönnek partközelbe. A márnák partközelbe húzódása az éjszakai időszakban is jellemző, ilyenkor nincs fény, ami zavarja őket.

A legkecsegtetőbb horgászhely szerintem az, ahol nagyon gyors a sodrás és van a közelben természetes táplálék. A régi roncsok környékén kagylóhegyek lehetnek, és ezek az egyenetlenségek búvóhelyként is funkcionálhatnak. Nem szívesen mondom ki, de ha van a közelben egy kis szennyvíz, akkor az sem hátrány… A természetes táplálék és a szennyvíz viszont nem minden! Sok tényezőnek kell stimmelnie ahhoz, hogy jó márnás helyre bukkanjunk. A Dunába ömlő patakok torkolatai alatt lévő részek is jók szoktak lenni, mert ezek a beömlések is szállítanak a folyóba mindenfélét. A márna ugrásaival elárulja magát. GPS koordinátákat tőlem ne várjatok, de annyit mondok, hogy a sok-sok vízen töltött óra előbb vagy utóbb, de meghozza az eredményt! Sokan azt mondják, hogy könnyű márnázni olyan helyen, ahol van márna. Én nem szeretem az ilyen beszédet. Ennyi erővel mondhatnám azt is, hogy bármilyen halat könnyű megfogni, ha tudjuk, hogy hol keressük. De megkeresni a márnát egy ismeretlen szakaszon… ez már igen! Ez kedvemre való. A jó márnatartó helyek felkutatása számomra az élvezet. Ha ez a hely megvan, akkor igyekszem kiélvezni, ameddig csak lehet!

Azt azért megemlítem, hogy a nekem tetsző helyek bizony nem partközelben vannak. Horgászatuk nem egyszerű, sőt sokszor kifejezetten nehéz, de a kitartás meghozza az áhított eredményt.

A számomra bevált és bizonyított egyszerű végszerelék
Néha csontival is próbálkozom. Fogok is márnát…
… de többnyire ilyen apróságokat. Ezért nem erőltetem a dolgot, csak ha majd hűl a víz
Az én kedvenceim az ekkora méretű halak
A történet vége számomra mindig így…
… ér véget!
(Közben a folyó leapadt, és egy másik helyen egész véletlenül megint belebotlottam a márnákba…
… de ez már egy másik írás témája lesz!

Összefoglalásként csak azt tudom mondani, hogy minden egyes márnáért meg kell küzdenem! A folyó nem adja ingyen a kincseit. Nem egy helyen fogom a halakat, hanem több helyen. A márnát adó placcokra betlik tömkelegén keresztül jutottam. Aki keres, az talál! Sokan megmosolyogják a technikámat és a felszerelésemet, de nem érdekel. Olyanok teszik ezt, akik sohasem horgásztak azokon a helyszíneken, ahol én, nem fogtak márnát ott, ahol én. Én örömömet lelem a márnahorgászatban, remélem önök is az írásaim olvasása közben. Az általam kifogott halak mind boldogan úsznak tovább, és ez a lényeg!

Írta: Dajnics Ferenc(deferi08)
Fotók: Dajnics Ferenc, Tóth Dávid és Ördögh Máté

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: