Bálint Horgásziskolája 6. rész - Induljon a horgászat, kezdjük a spiccbotos-úszós készséggel!

Az elméleti tudással, megfelelő papírokkal és alapvető ismeretekkel felvértezve immár a vízparton kell, hogy tovább lépjünk. Nem is akárhol kerítettünk sort ezen epizód elkészítéséhez, hanem azon a helyen, ahol annyi szép élmény ért már, a Sarudi Horgásztáborban. Itt azok a gyerekek, akik még csak ismerkednek a horgászattal, elsőként a spiccbotos készséggel vágnak bele a Tisza-tó halainak horogra kerítésébe. Így miről is szólhatna első vízparti cikkem, filmem, mint e módszer bemutatásáról.

Nagyon fontos, hogy akik először fognak horgászbotot a kezükbe, olyan készséggel tegyék meg az első lépést, amely egyszerű, sok élményt ad, és felkészít a bonyolultabb módszerekre.

Első lépés, hogy kiválasszuk a megfelelő spiccbotot. Ez a bottípus 2-9 méteres hosszokban kerül forgalomba. Az egész rövideket a versenyhorgászok küszözéshez használják, míg a nagyon hosszúakat szintén a profik forgatják. Általános horgászatra az 5-6 méteres modellek a legelterjedtebbek, ám kezdőknek a 3-4 méteres hossz a javasolt. Ezek a botok teleszkópos kivitelezésűek, így szétnyitásuk a nyéltag vékonyabb felétől kezdődik. Innen kell a spicctagot, majd az egyre vastagabb tagokat kihúzni úgy, hogy a csatlakozások enyhén összeszoruljanak.

Figyel az osztály! Első lecke: a spiccbotos horgászat
A spiccbotok teleszkópos kivitelezésűek, szétnyitásukat a spicctagtól kell kezdeni
Gyakori hiba, hogy a nyéltag végét lezáró dugó kiesik vagy akár el is veszik, és az egymásba tolt tagok hátul kicsúsznak. Ekkor, ha kemény felületre érkeznek, el is törhetnek, de ha földre vagy sárba, akkor telimennek törmelékkel, kosszal. Ebben az esetben csak gondos tisztogatás után toljuk össze a tagokat!

Ha a bot kinyitása megtörtént, a következő lépés a végszerelék összeállítása. Ezt most pontról pontra, áttekinthetően bemutatom:

  1. A zsinórt bele kell kötni egy Clinch-csomóval a spiccbot végén található gyűrűbe. A kezdeti ügyetlenkedés miatt érdemes vastagabb zsinórt választani ehhez. Minimum 0,14 mm, de maximum 0,20 mm-es a javasolt. Ennek hossza az adott spiccbot hosszúságával kell, hogy megegyezzen.

    A spicc végén található gyűrűbe kell a zsinórt bekötni. Ehhez egyszerű Clinch-csomó a javasolt
    A zsinór hossza semmiképpen ne legyen hosszabb, mint a bot hossza!

  2. A spiccbotos végszereléken az úszó feladata a csali megfelelő mélységben tartása és a kapás jelzése. Eleinte érdemes kicsit nagyobb terhelhetőségű, 1,5-5 grammos modelleket választani, mert ezekkel lényegesen könnyebb a végszerelék belendítése. Az úszó rögzítése úgy történik, hogy először az úszó testén (közvetlenül az antenna alatt) lévő kis gyűrűn kell a zsinórt átbújtatni, majd az úszó szárán éppen megszoruló két szilikon csövecskéket kell felfűzni. Ezek az úszó szárára húzva fogják azt stabilizálni, és az ereszték állítását is lehetővé teszik.

    A spiccbotos végszerelék elkészítésének eszközigénye csekély, éppen ezért is érdemes ezzel kezdeni a „horgászkarrierünket”!

  3. Annak érdekében, hogy az úszó a vízbe merüljön legalább az antenna tövéig, ki kell súlyozni azt, mert csak így tudja majd jelezni a legapróbb kapásokat is. Ehhez ólomnehezékeket kell használni. Ezekből megközelítőleg annyit kell az úszó alá, a zsinórra erősíteni, ahány grammos az úszónk (ez azt adat az úszó testén van feltüntetve). Hasított, kisméretű ólomgolyókkal a legkönnyebb ezt elvégezni.

    Az úszó kisúlyozására érdemes időt szánni, hiszen minél jobban „megismerjük” úszónkat, annál előbb vesszük észre a kapást!

  4. Törekedni kell rá, hogy ne egy nehezékkel, hanem több kisebb golyócskával legyen kisúlyozva az úszó. Az ólmokat egy fogóval lehet a legegyszerűbben összenyomni, így az rögzül a zsinóron, mégis csúsztatható azon. Addig kell a nehezékeket a zsinórra tenni, ameddig már csak az úszó antennája fog kilátszani.

    Az optimális az, amikor az úszó teste már nem ér ki a vízből, csak az antenna!

  5. Utolsó lépésként a horgot kell felkötni a zsinór végére. Mivel ezzel a módszerrel kisebb méretű halakra horgászunk, tanácsos kerülni a nagy méreteket, azonban a még tapasztalatlan kezek miatt a túl kicsi sem jó. Ideálisak lehetnek a 10-12 méretű horgok. Fontos a jó végszerelék összeállításában, hogy a legalsó ólomnehezék minimum 15-20 centire legyen a horogtól!

Kisméretű horog és csonti csali illik leginkább a kezdeti spiccbotozáshoz
Eleinte érdemes tapasztaltabb horgászoktól segítséget kérni a végszerelék helyes összeállításához
Minden a helyén, irány a vízpart!

Amennyiben összeállt a felszerelés, irány a vízpart! Ha kiválasztottuk a megfelelő vízterületet, akkor a spiccbotos horgászatot minden esetben célszerű mélységméréssel kezdeni. Ezt az úszó fel- és lecsúsztatásával lehet elvégezni. Minél távolabb húzzuk az úszót a horogtól, a csali annál mélyebbre kerülhet.

Amennyiben túlságosan nagy eresztéket állítottunk, az ólmok a fenékre fekszenek, az úszó pedig egyszerűen felborul. Ekkor az úszót közelebb kell húzni a horoghoz, hogy csökkentsük az ereszték méretét
Az úszót óvatosan fel-le lehet húzgálni a zsinóron, így az ereszték állítása nagyon gyorsan elvégezhető. Jó tanács: az úszót mindig a száránál fogva húzgáljuk, így kevesebb az esélye annak, hogy az eltörjön
Közelítünk az optimális eresztékhez, de az úszó még mindig meg van billenve, ami annak a jele, hogy az ólmok egy része még a fenéken van. Egy kicsit még csökkenteni kell az eresztéket!

Ha túlságosan nagy eresztéket állítottunk, akkor a legalsó ólom leér a fenékre, aminek egyértelmű jele, hogy az úszó jobban kiemelkedik a kelleténél, vagy felbillen. Ekkor néhány centit visszahúzva az úszót beállíthatjuk azt az optimális eresztéket, aminél a csali fenéken van, de az ólmok fenék felett, vízközt.

Az úszó beállt, az összes ólom vízközt van, a csali pedig a fenéken, így az ott keresgélő halakat lehet megfogni. Ilyen a dévérkeszeg, a kárász vagy éppen a törpeharcsa
Amennyiben még kisebb eresztéket állítunk, a vízközti halakra lehet hatékonyan horgászni. Ilyen a küsz (sneci), a karikakeszeg, a vörösszárnyú keszeg

A mélység pontos beállítására azért van szükség, mert a nagyobb halakat a fenék közelében kell keresni. A víz felszínét a küszök uralják, lentebb a kisméretű keszegfélék - például karikakeszegek - vannak, míg a fenéken a nagyobb dévérkeszegek kapásaira lehet számítani.

Ahol dús a partszéli vízi növényzet, ott mindenképpen érdemes spiccbottal próbálkozni

A horgászat technikája egyébként nem túl bonyolult. A botot a nyéltag végénél kell megfogni úgy, hogy annak egy részére alkarunkkal rá tudjunk támasztani, így könnyebb azt emelgetni. A végszereléket alsó lendítéssel lehet a legegyszerűbben a vízbe juttatni. Ha a nagy szél miatt ez nehezen megoldható, akkor fej fölüli lendítéssel is próbálkozhatunk, de ebben az esetben körültekintőnek kell lenni, nehogy magunkba vagy a mögöttünk állókba akasszuk a horgot!

E módszer helyigénye is kicsi, így társaságban is lehet alkalmazni

A kapást az úszó jelzi. Annak elmerülése, kiemelkedése, felbillenése vagy oldalirányú elmozdulása mind annak a jele, hogy a horog már a hal szájában van. Ekkor nem szabad túl nagy lendülettel bevágni, mert úgy a nem megakadó horog miatt a végszerelék könnyen kirepülhet a partra vagy feltekeredhet a botra és összegubancolódhat. Egyszerűen csak rá kell emelni, aztán kezdődhet is a fárasztás.

A bot megemelésével lehet megakasztani a halat
Akár ilyen szép dévérkeszegeket is lehet fogni spiccbottal!
A spiccbotos felszerelés elkészítését és a horgászat technikáját lépésről lépésre rögzítette a kamera, így mozgókép formájában is megtekinthetitek

Írta: Bank Bálint
Fotók: Döme Gábor
Videó: Takács Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: