A sügér

A sügér

A sügér egyike azon kevés halunknak, akit nem a mérete miatt szeretnek oly sokan. A sügérezésnek komoly tudománya van, erről számos cikket olvashattunk már a portálon. Egy szebb sügér megfogása komoly sportértékkel bír. Nem egy nagyra növő óriás, mégis sokan elszántan néha csak őt keresik. Ismerkedjünk meg most vele közelebbről!

A sügér (Perca fluviatilis L.)

A nép nyelvén: barsling, bules, csapó sügér, dóber, dubér, dübér, fésűshal, kandró, körmöshal, parcs, paris, rappi hóhér, réti durbincs, sigér, singér, sudér, süger, sügre, szolgabíró.

A sügér előfordulási területe Európa és Szibéria a Kolima-folyóig. Európában csak Skóciából, Norvégia egy részéből, az Ibériai- és az Appennini-félszigetről, és a Balkán-félsziget nyugati részéről hiányzik. Kis-Ázsiában kizárólag a Fekete-tenger mentén él. Hazánkban őshonos halnak számít, kevés olyan helyet tudunk, ahol nem találkozhatunk vele. Elsősorban a változó vízhozamú kis folyók alsó szakaszának jellemző hala, melyet róla neveztek el sügérzónának, de rendkívül jól alkalmazkodik más környezeti feltételekhez is. Megtalálható a hegyvidéki vizekben is, egészen az 1000 méteres tengerszint feletti magasságig. Alkalmazkodik a víz magasabb sótartalmához is, ezért félsós tengeröblökben is megél. Egyedül a víz tisztaságára érzékeny, ezen kívül, hogy ez a tiszta víz hol található, nem zavarja.

Az 1860-as években betelepítették Ausztráliába, majd Új-Zélandra, Ciprusra, Dél-Afrikába. Az élőhelyének aljzata egyaránt lehet kavicsos vagy iszapos, számára mindkettő megfelel, ha található ott növényzet, ami megfelelő búvóhelyet biztosít neki. Ivarérettségét 3 éves korában éri el. Ívóhelyül csendes, védett partszakaszt választ, ahol a víz hőmérséklete 8-12 Celsius fok. Az ívóhelyre vonuló ikrásokat több tejes követi, hogy a kora reggeli órákban kezdődő íváskor a növényzetre, kövekre ragasztott kocsonyás anyagú szalagban lerakott ikrákat megtermékenyíthessék.

Az ikrás egyes megfigyelések szerint (Fabricius, 1956.) az ívást követően elűzi a tejeseket, és 5 órán keresztül védelmezi a fészket, míg más megfigyelések szerint a nászt követően az ikrás egyensúlyát vesztve, farokkal felfelé 1 órán át lebeg a vízben. Az ikrákból 2-3 hét múlva kelnek ki az apró ivadékok. Ez annyiban jelent veszélyt a sügér jövőjére nézve, hogy ezalatt a hosszú kikelési idő alatt, a vízszintingadozás következtében rengeteg ikra pusztulhat el. Az ikrát elhagyó lárvák kb. 5 mm hosszúak.

Míg az ivadékok sokáig planktonokon élnek, addig a kifejlett sügér tápláléka igen színes képet mutat. Ha egy szóval kell jellemezni táplálkozását, akkor mindent felfal, ami a szeme elé kerül. Ez lehet apró fenéklakó állat vagy halivadék, a sügérnek egyre megy. A fiatalabb, kisebb példányok kisebb csapatokba verődve keresik a táplálékukat, míg a nagyobb, öreg motorosok magányosan róják a vizek útjait.

Megfigyelték, hogy egy adott vízterületen belül kialakul egy lassabb és egy gyorsabb növekedést mutató populáció. Előbbi a parti zónában élőkből, utóbbi a nyílt vízen portyázó egyedekből áll. Ennek oka a táplálékban keresendő, hiszen amíg a parti zóna növényzete között portyázó sügérek elsődleges táplálékát a növények élőbevonatát alkotó szervezetek adják, addig a nyílt vízen kóborló sügérek táplálékának jelentős része apró halakból áll. A növekedése egyébként nem mondható gyorsnak, 7. sügér évére 16-27 centi körülire nőhet meg, ellenben hosszú életet élhet, akár 20 évig is portyázhat a vizekben. (Érdekesség, hogy az ikrások gyorsabban növekednek, mint a tejesek.)

Hazánkban a fél kilós példányok már szépnek számítanak, míg külföldön akár 4 kg-osra is megnőhet, ami egy 51 centis sügérnél már impozáns.

A hazai rekordot egy 1,87 kg-os példány tartja. (A szerencsés horgászt Ámon Krisztiánnak hívják, a Fórumtalálkozókról ismerősen csenghet a név.)


Leírása, ismertető jegyei

Aránylag magas testű, oldalról lapított hal. Feje és szeme nagy, orra hosszabb, mint szemének átmérője. Szája csúcsban nyíló, de hasítéka kissé fölfelé irányul, benne apró fogak vannak. Fölső álkapcsa hátul a szem középvonaláig ér. Két hátúszója közül az elsőben 12-17 tüske, a másodikban 12-16 elágazó sugár számolható. Az első hátúszó végén egy nagyon jellemző fekete folt található. Farok alatti úszója rövid, osztott sugarainak száma 7-10, farokúszója enyhén bemetszett. Hasúszói a mellúszók alatt, de kissé hátrébb foglalnak helyet. Pikkelyei kicsik, de erősen ülnek. Oldalait zöldes-feketés harántsávok díszítik.


Horgászata

A sügér szinte bármivel megfogható. Rajtaveszthet a fenekező készség horgán, de egy jól vezetett körforgó villantón is. Még gyerekként én is elszántan üldöztem a kanyargós csatorna partokon egy könnyű úszós készséggel. A horogra tűzött gilisztának soha nem tudott ellenállni. Ha valahol sikerült egyet fogni, biztos lehettem abban, hogy még számos társa fogja követni. A nagyobb példányokat előszeretettel fogyasztottam el, hiszen húsa a süllőével vetekszik. Szálkamentes, fehér, omlós. A pucolásával azonban voltak gondok, mert pikkelyei rendkívül szívósan ülnek a bőrében. Ma már nem vadászom rá, ritkán ugrik be, hogy színesítse a zsákmányt. Éves haléhségemet is csillapítja az a kevés halászlé, amit néhanapján kedvenc halászcsárdámban elfogyasztok, így nem kell tőlem tartania. Horgászatáról több kiváló írás is megjelent már a portálon. Úgy gondolom, a leghasznosabb, ha ezeket itt csokorba gyűjtöm. Ezekből mindenki csemegézhet, aki elszántan „sügerészni” szeretne.

Ma a sügerek voltak az ügyesebbek
Süsüsügi!
Ultra-könnyen, ha pergetünk
A Sügér 2. rész
A sügér horgászata 3.
A sügér horgászata 4.
A sügér horgászata 5.
A sügér horgászata 6.
A sügér horgászata 7.
A sügér horgászata 8.
A sügér horgászata 9.
A sügér horgászata 10.

Írta: Polyák Csaba (csabio)Fotók, irodalom: www.fishbase.org,Pintér Zoltán: Magyarország halai;Harka Ákos - Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája