A wobblerek kishalat utánzó, semmi máshoz sem hasonlító mozgását a terelőlapka fogja biztosítani nekünk. Bár terelőlapka nélkül is létrejön valamiféle rendszertelen mozgás - lásd sliderek - de harmonikus verető mozgást csak terelőlapkával tudunk létrehozni. A terelőlapka, mint ahogy a nevében is benne van, terel, mégpedig vizet, és az elterelt víz ellenhatásaként propeller módjára téríti ki jobbra vagy balra a wobblertestet. A lapka tehát a wobbler nélkülözhetetlen kelléke, de ahogy majd a későbbiekben kiderül, nem elsősorban ez határozza meg a veretés minőségét, mint ahogy az MP3 lejátszóba rakott elemtől se függ a lejátszott zeneszám minősége, de maga a lejátszás, az bizony erősen.
Szögsablon elkészítése a terelőlapka helyének bevágásához
A lapka helyének befűrészeléséhez én egy speciálisan erre a célra kialakított sablont használok. Nem feltétlenül szükséges, ha kellőképp magabiztosak vagyunk, e nélkül is jól elvégezhetjük a bevágást, de mivel egyszerűen elkészíthető, és valóban nagy segítséget jelent a pontos munkában, ezért csak ajánlani tudom. A sablont az alábbi fényképek szerint 1 mm-es acéllemezből készítettem, a leggyakrabban előforduló lapkaszögeknek megfelelő bevágásokkal.
A fényképen is látszik, hogy a sablon csak úgy tenné lehetővé széles keretű fűrész használatát, ha annak fűrészlapját azelőtt a sablonba helyeznénk, mielőtt a sablont a wobblertesbe tesszük, ezért én egy fűrészlap darabot rendszeresítettem erre a célra. A fűrészlap két oldalán kissé lecsiszoltam a jobbra-balra kihajtogatott fogak éleit annak érdekében, hogy fűrészelés közben a fűrészlap ne akadjon a sablonban.
Terelőlapka helyének bevágása
Ha sikerült eltervezni az alkalmazandó lapka típusát, továbbá annak becsatlakozási helyét és irányát (szögét), akkor jöhet a befűrészelés. Viszont előtte mindenképp célszerű a befűrészelés helyét, irányát és mélységét is ceruzával bejelölni a wobblertest egyik oldalán. A lenti képen ábrázolt tömzsi testhez mindhárom alap lapkatípust alkalmazhatnánk, de ezúttal egy hosszú lapkát választottam kb. 20 fokos szöggel. Látható, hogy ennél a szögnél a bevágást már nem lehet az orrcsúcsból indítani, ezért azt néhány mm-rel lejjebb kellett vinni, különben nem maradt volna „hús” a lapka fölött.
A sablon fűrészelés előtti pozícionálása úgy történik, hogy behelyezzük azt a wobblertest hasi bevágásába - ahol viszonylag fixen meg is áll -, majd az optimális szögű hornyot hozzáigazítjuk a wobblertest oldalán lévő jelölésünkhöz. A befűrészelést nagyon finoman, a wobblert és a fűrészlapot is kézbe (nem satuba!) fogva végezzük a kívánt mélységig. A sablon behatárolja ugyan az irányt, de a fűrészlap oldalra, illetve keresztbe elbillenhet, ezért annak a sablonsíkhoz viszonyított merőlegességére ügyelni kell. A wobblert tartó ujjainkkal szorítsunk rá a wobblertestre, így az kvázi fogószerűen rászorul a sablonra, és nem hagyja elmozdulni a fűrészelés során.
Terelőlapka sablonok elkészítése
Ha egy wobblertípusból több darabot akarunk csinálni - de egyébként is - célszerű sablonokat készíteni a lapkákhoz is. Ennek oka egyrészt az, hogy a jól bevált méretű, illetve alakú lapkákat tökéletesen reprodukálni tudjuk, másrészt egyfajta lapka többféle wobblertesthez is használható, ezért már egy nem túl nagy sablonkollekcióval is le tudjuk fedni teljes lapkaigényünket. A sablonnal kirajzolt alapformákat pedig alakítani, igazítani is tudjuk a lapkázandó wobbler egyedi igényeinek megfelelően. A lapkák alakjánál nagy szabadságunk van. Ahogy korábban is említettem, a lapka hosszán túl annak alakja kevésbé befolyásolja a veretést, de azért lehet finomítani a mozgást vele. Használhatnám ismét azt a közhelyet, hogy próbálják a gyári típusoknál is alkalmazott formákat ellesni, ehelyett inkább azt javasolnám, hogy bátran kísérletezzenek. A házi wobblereknek van egy igen kiemelkedő előnyük, mégpedig az, hogy minden egyes darab más-más mozgással bír, más a veretési erőssége, frekvenciája, emiatt a halak nem tudják megszokni, és széles spektrumban tudjuk cserélgetni a típusokat egy adott vízszakasz vallatása során. Talán épp ezek az apró különbségek azok, amik adott esetben hozzásegítenek a sikerhez.
A sablonokat vékony, ollóval jól vágható és csiszolópapírral jól formázható, teljesen sík műanyag lemezből készíthetjük el. Az anyaguk lényegtelen. Amire ügyelni kell, a rajzeszközünk hegyének vastagságából adódóan a sablonokkal kirajzolt minta mindig nagyobb lesz, mint maga a sablon. Ezt a gyári típusról történő átrajzolásnál is figyelembe kell venni. A sablonokon segítségképp be lehet jelölni a fontosabb helyeket, mint pl. a törések helyei, középvonal, bevágás hossza, szélessége, stb..
Terelőlapka anyagának előkészítése
A sikeresen beszerzett flakonról első körben el kell távolítani a címkét, ezt néhány perces langyos vízbe történő áztatás után egyszerűen megtehetjük, a címke gyakorlatilag magától leválik. Ezután egy hegyes végű és éles késsel leválasztjuk a palack nyaki és talprészét, ezeket sajnos nem tudjuk felhasználni. A kést a megfelelő magasságban belemélyesztjük a flakonba, majd körkörösen, vágó mozdulatokkal, leválasztjuk a fölösleges részeket. Végül megkeressük azt az anyagvastagságot a palackon, ami optimálisan szorul a lapkafészekben. Ezt oly módon végezzük, hogy ollóval először hosszában átvágjuk a palack anyagát, majd a talprész felőli oldalról (ahol a legvastagabb az anyag) kezdve keresztben keskeny, kb. 1 cm-es gyűrűket választunk le, és minden vágás után egy bemetszett lapkafészekű wobblert kvázi rápróbálunk az anyagra. A palack enyhe ívű görbülete nem jelent problémát. Ha megtaláltuk a megfelelő anyagvastagságú helyet, akkor a fennmaradó anyagból kb. 2-2,5 cm szélességű hosszanti csíkokat vágunk ollóval, ebből a szélességből már kijön bármilyen lapka.
A megfelelő vastagságú polikarbonát lap nem igényel előkészítést, bár a könnyebb kezelhetőség végett ebből is vághatunk 2,5 cm széles és kb. 5 cm hosszú csíkokat.
Terelőlapka kirajzolása és kivágása
Ahogy a bevágás résznél említettem, a mintawobblerünk ezúttal egy hosszú, mélyretörő lapkát fog kapni, ezért ehhez kell választani a sablont is. A lapka hosszát majd az elülső fül kiállásához kell arányosítani (ami a huzalkiállásból eleve adódik), de ez kevésbé függ a sablon tényleges hosszától, mert attól nyugodtan eltérhetünk akár 5-10 mm-t is. A sablont úgy rajzoljuk át a flakondarabra, hogy mindenhol maradjon néhány mm ráhagyás. A lapka tövénél ez lehet nagyobb is, mert a lapka inkább legyen hosszabb, mint rövidebb - előző esetben levághatunk belőle, utóbbiban eldobhatjuk, ha nem találtuk el a méretet.
A sablonról rajzoljuk még át a horony nyomvonalát is (amibe az elülső fül fog elhelyezkedni). A flakondarabot ezután próbáljuk bele a lapkafészekbe (a huzalt ilyenkor vegyük ki a hasi bevágásból), és nagyjából saccoljuk meg, mennyit kell levágni a tövéből a megfelelő lapkahosszhoz. Vágjuk le ezt a részt, majd ismét próbáljuk bele a lapkafészekbe. Inkább több, néhány mm-es darabkákat vágjunk, mintsem hogy túl rövidre sikerüljön a lapka. Ha úgy ítéljük meg, hogy a lapka hossza jó, akkor jelöljük be rajta azt a szélességet, ami a lapka tövénél a wobbler szélességéből adódik.
Ha szükséges, a sablonból átrajzolt ívet finoman igazítsuk hozzá ehhez a tényleges szélességi mérethez (ahogy a fenti fényképen is látható). Végül a huzal hozzáillesztésével jelöljük még be a horony tényleges hosszát is, ez nyilván ott lesz, ahol az elülső fül véget ér. Én ezekhez a kirajzolásokhoz vékony hegyű alkoholos filcet használok, de dolgozhatunk rajztűvel, körzőheggyel is.
A kontúr kivágását ollóval végzem két lépésben. Először a kontúrt durván körbevágom, kb. 2 mm-es ráhagyással, majd lassan, finoman kivágom a tényleges ív mentén. A kontúr finomvágásánál sokkal jobban tudjuk követni az ívet, ha csak egy 2 mm-es csíkot kell leválasztani.
Az elkészült lapka szélének egyenetlenségeit még lehúzhatjuk finom csiszolópapírral, de ne vigyük túlzásba, mert hő hatására csúnya sorja képződhet az élen, és ezt utólag igen nehéz eltávolítani (ha mégis szükséges, akkor a lapkasíkkal párhuzamosan (érintőn) vezetett éles szikével próbálkozzunk).
Tört lapkák
A tört lapkák alap rajzolatának formai kialakítása gyakorlatilag megegyezik a többi lapkáéval, egyedül a hajlítások helyeit kell külön jelölnünk. A szükséges hajlításokat lapos- vagy kombinált fogóval végezhetjük el.
A lapkázás elkészültével elérkeztünk az egyik legkritikusabb és legnagyobb körültekintést igénylő művelethez, a súlyozáshoz, de ez már legyen a következő fejezet témája!
Sulyok Sándor
Fotók, ábrák: saját forrásból
