Mann’s gumikkal a kezdetek óta

Mann’s gumikkal a kezdetek óta

Manapság a horgászcikk ipar számtalan eredményesen használható plasztik csalit kínál a horgászoknak. Sokkal bőségesebb a kínálat, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Magam is folyamatosan rácsodálkozom a színes kavalkádra, de nem nehéz hűségesnek lennem a Mann’s gumik irányába. A napokban éppen erről a hosszú időn át tartó kapcsolatról írhattam a Magyar Horgászban. Felemlítettem, hogy az importőr jóvoltából lassan húsz éve, hogy megismertem és használhatom ezt az Amerikai Egyesült Államokból származó műcsalit.

Számtalan pozitív élmény, sok szép ragadozóhal fogása alapozta meg a máig tartó barátságomat ezzel a termékkel. Emlékszem mindenre, de az akkori fotók dátumai pontosan helyre is teszik az időpontokat és a halakat, pontosítják a kezdeti történeteket. Elsőként, mint a legtöbb gumikkal ismerkedő pergetőnek, a tviszterek adták a biztos kapásokat. Azonnal érzékeltem, láttam is a Mann’s könnyed, csábos, libegő mozgását, hogy univerzális imitációt kaptam a kezembe. A süllőket könnyen be tudtam csapni, sokszor a már agyonhorgászott helyeken is bizonyított a plasztik. Az első Ebrós horgászatom idején a spanyol folyó egy süllős területén barátaimmal együtt pergettünk. Csak addig fogtam többet náluk, amíg el nem osztottuk a Mann’s tvisztereimet. Utána egyből kiegyenlítettek lettek az eredmények. Többnyire csak kilós forma süllők voltak a területen, de a nap minden szakában, még a forró déli órákban is ütötték a jó gumit.

Természetesen idehaza is egyre több bizalmat szavazva, nagyon sokat pergettem a Mann’s gumikkal. Az eredményességüket fokozta, hogy eleinte a halformákat, de nagyon hamar a többi modellt is folyamatosan alkalmaztam. Nem véletlen, hogy szinte mind megkedveltem, gyönyörű fogásokat mondhattam magaménak. Az univerzális Action Shad mellett a főként süllőfalatnak mondható Swimmin’ Grub lett a legnagyobb kedvencem. Legtöbb esetben egy-egy pergető helyen néhány dobásig minden fazont és többféle színt is kipróbáltam. Nagyon sokszor az átlagosnál nagyobb méretű, sárga vagy valamilyen sárgás árnyalatú tviszter, no és a szintén sárga Swimmin’ Grub lett a nyerő választás. Tizenhat évvel ezelőtt Kazahsztánban, az Ili folyó mélységeiből a fehér Grub csalival tudtam emlékezetes süllőket fogni.

Rengeteg nagyszerű élménnyel és persze sok tapasztalattal futott el a hosszúnak mondható idő. Egy dolog változatlan maradt, a Mann’s gumikat mai napig előszeretettel használom. Az idei pergető szezonban is nagyon sokszor használtam ki a minden rablóhalat megtévesztő, táplálékot nagyon élethűen utánzó mozgásukat. A jó szerkezetű, mozgékony, mégis nagyon időtálló anyaguk mellett a formák és a vonzó színeik világában rejlik eredményességük titka. Természetesen a többnyire támadó kedvű csukák is visszaigazolják a Mann’s fogósságát. A minapi élményeim a Duna-delta világában ismét aláhúzták a lobogós tviszterfarok ellenállhatatlanságát. November első hetében horgászhattam a folyó tengeri beömlése felett. Más műcsalikkal nehezebben, de a messziről érzékelhető, turbózó farkú táncosommal szinte azonnal rávágásra kényszeríthettem a csukákat. A sárga szín a kissé zavarosabb Duna vízben nyerő volt, pedig az én csukás választásom legtöbbször a piros. Legutóbb, itthon, az Olaszi-tóban adott egy csukát a kombinált szín, a piros farok. Természetesen ott, ahol előtte már minden mással is próbálkoztam. Ha még egy kicsit visszább nézek, az október, a kora őszi hónapok itthoni süllőit is többnyire a Mann’s családnak köszönhettem. Néhány szép darabot is sikerült elcsípnem, de alig várom, hogy még egy kicsit csökkenjen a hőmérséklet. A legfogósabb gumikat biztosan megtáncoltatom majd a télies vizekben is. Alig várom, hogy a hidegebb időkben is koppanjon a pergető bot!

Forrás: Bokor Károly

EnergoTeam

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: