Irány a Pó folyó! - 2.rész

Irány a Pó folyó! - 2.rész

Az első részben megtudhattuk, hogyan utazzunk el a Póra, és hogy a harcsán kívül a folyóra mely halfajok jellemzőek. Most pedig nézzük meg, milyen helyi szokásokra, törvényekre kell tekintettel lennünk egy olasz vízen annak érdekében, hogy nekünk és vendéglátóink számára is kellemesen és problémamentesen teljen el az ott eltöltött idő.Utána áttekintjük az itt általánosan alkalmazott harcsafogási módszereket is.

Az olaszokról

Ne feledjük: más ország, más kultúra, más szokások. Persze nem nagy dolgokról van szó, csupán apróságok, melyeket ha figyelembe veszünk, legközelebb is szívesen fogadnak bennünket. Bárki láthatott már tipikus olasz filmet, ezeknél valószínű feltűnt mindenkinek, hogy néha igencsak fennhangon beszélnek egymással. Nincs ez máshogy a valóságban sem. Tapasztalatom, ha három méternél távolabb van egymástól két olasz, akkor bizony üvöltve beszélgetnek egymással. Nekünk, magyaroknak legalábbis ilyen hatása van, nekik viszont ez természetes. Ezért ha beszélünk egy olasszal, és közben egy kicsit eltávolodik tőlünk, ne lepődjünk meg, hogy az általunk megszokottnál hangosabban szól hozzánk.

Mediterrán ország lévén déli 12-től 15 óráig szieszta van, ilyenkor szinte teljesen megáll az élet. A boltok, benzinkutak bezárnak, a munkahelyek nagy részében is felfüggesztik erre az időre a munkát. Ilyenkor fölösleges megpróbálni elintézni valamit, nekik a szieszta szent és sérthetetlen.

Ha a partról horgászunk, nagy az esély rá, hogy azt vesszük észre: a hátunk mögé áll egy olasz és bámulja, mit csinálunk. Magyar embernek ez roppant idegesítő tud lenni. Náluk ez természetes. Ilyenkor nekünk bevált, ha odaköszönünk, ekkor vagy kérdez valamit, vagy rövidesen odébbáll az illető.

Íme, az egyik kedvenc műcsalim, a Tad Polly


A helyi horgászrendről, horgászokról

Előre leszögezem, tudomásom szerint, ott egy apró szabálysértést minimum 100 euróval díjaznak! Olaszországban licenceket lehet kiváltani, a Póra, az „A” szükséges, ebből háromhavi és éves létezik. Ezzel az engedéllyel három bottal van jogunk horgászni. A harcsát szabály szerint élve tilos visszaengedni. Ezzel az olaszok többsége is egyetért, mondván: kizabálja előlük - a többek közt - az imádott csefalójukat. Az utóbbi időszakban viszont kezdik megszeretni a harcsa horgászatát az olaszok is, de mivel kifejezetten utálják a harcsát mint ételt, ezért kizárólag a C&R elvét alkalmazva horgásznak a harcsára. Számunkra érdekes módszert alkalmazókkal is találkozhatunk itt, az emelőhálósokkal. Náluk engedélyezett a nagyobb méretű hálóval való „halfogás”. Ez vagy 2x2 méteres, amit egy 6 méter körüli teleszkópos nyéllel használnak, vagy ennél nagyobb, 4x4 méteres, ezt viszont fix csörlős állványról szokták használni.

Fixen rögzített hálós állványt csónakokban is használják
Azért hagyományosan is szeretnek horgászni

Ezekkel leginkább áradó vízen próbálnak halat fogni. Ilyenkor rengeteg hálós gyűlik össze egy-egy jobb hely környékén, mintegy népünnepélyt teremtve a Pó partjára.


A vízi közlekedésről

Természetesen a nemzetközi szabályzat van itt is érvényben, viszont hajóvezetői engedély csak 40 LE teljesítmény fölött szükséges. A kisebb teljesítményű motorokra semmilyen papír nem kell. Ettől függetlenül a szabályokat itt is be kell tartani. A vízi közlekedési táblákat pedig maximálisan figyelembe kell venni, annál is inkább, mivel a Pó folyót nem a nálunk egykor alkalmazott kanyarlevágásokkal szabályozták. Itt az eredeti medervonulat megmaradt, a kanyarok külső ívét lekövezték, a belső ívekben pedig ott vannak a homokpadok. Utóbbiak miatt kell fokozottan figyelni a vízi közlekedésre. Ebben nyújtanak nagy segítséget a táblák és a bóják.

Ez a tábla éppen arra utasít, hogy jobbra kell áttérnünk, ahol már egy bója vagy egy másik tábla vár

Leginkább a táblákat kell figyelnünk. Ezeket mint egy nyilat kell figyelembe venni. A fehér háromszög csúcsa irányában kell továbbhaladnunk és keresni a következő táblát.

A Pó folyón közlekedő uszályokra és tolóhajókra hívnám még fel a figyelmet. Ezek igen nagy hullámokat keltenek a vízen. Kerüljünk lehetőség szerint távol tőlük, és ott álljunk 45 fokos szögben rá a hullámukra, így vészelhetünk át legsimábban egy találkozást. Arra azonban ügyelni kell, hogy közben kerüljük a homokpadok sekély vizét, ezeken ugyanis csak felerősödik a hullámzás.

Fel kell készülni, hogy legyen nálunk elegendő pótlás a fogyóeszközökből. Itt éppen a hasi horog kulcskarikája nyílt ki, nem beszélve a wobbler hátsó részéről, na és a hátsó horog letört száráról


Hogyan fogjunk harcsát?

Általánosságban elmondható, ami itthon működik, az odakinn is eredményes, csak megfelelő időben és helyen kell alkalmazni a különféle módszereket. Alapvetően két típust külön választanék, az aktív és a passzív horgászatot. Az aktívba tartozik a számomra legkedvesebb pergetés és a kuttyogatás. Ezekkel természetesen mi keressük állandóan a harcsákat, nem pedig ők minket. A passzív horgászat lehet egy egyszerű fenekezés vagy a felszíni harcsázás, aminek itt a bójás változata a legnépszerűbb. Ezt a német horgászok alkalmazzák előszeretettel. Talán a bojlis horgászathoz tudnám leginkább hasonlítani. Hasonlóan be kell hordani a szereléket, rögzíteni egy fixsúlyhoz, majd a botrengeteg mögött várni, hogy felakassza magát (az esetek nagy többségében ez történik) egy harcsa. Mint minden felszíni harcsás módszer, ez is igen eredményes. Csalinak elsősorban a helyi halkereskedésben beszerezhető angolnával horgászhatunk, de természetesen megfoghatjuk saját magunknak is a felkínálni kívánt csalikat. Fenekező horgászathoz csalinak eredményesek lehetnek még egyes tengeri „herkentyűk”, mint a tintahal vagy az apró polip is.

A harcsázás egyik kellemes mellékterméke
Azért a legjobban egy ilyen harcsa kifogása után dobog a szívünk
Az olasz harcsahorgászokhoz hasonlóan nem minden szabályt tartok be (itt a C&R harcsánál elvben nem alkalmazható!)

Most pedig következzék az előző részben beígért harcsafárasztás:

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: