Domolykócsalik 1. Kis patakos pergetés

Domolykócsalik 1. Kis patakos pergetés

Nehéz lenne még egy olyan halat találni, amire ennyire változatos módon szoktak horgászni. Feederrel, úsztatva, fenekezővel, élő hallal, halszelettel, kukoricával, májjal, csontival, gilisztával, cseresznyével, szederrel, kenyérkockával, tücsökkel-bogárral, pergetve és legyezve… sorolhatnám estig, mivel fogható. Élettere a kis csatornáktól egészen a nagy folyókig, tengerszinttől a hegyi patakok pisztráng szinttájáig terjed. Tavakban is gyakran megtalálható, mégsem számolunk vele komolyan - mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy itt sincs domolykó pergetős alrovat. Szerencsére egyre többen kezdik felfedezni a domolykóban rejlő lehetőségeket és egyre népszerűbb lesz, nemcsak a legyezőhorgászok, de a könnyűpergetők körében is.

Kis forgókkal felszerelkezve próbáltam először nyakon csípni őket. Eleinte elég rossz volt az arányom, ugyanis egy-egy horgászat alkalmával több csalim veszett, mint ahány halat sikerült kifognom. Napi szinten kellett pótolnom a készletemet. Nem eget rengető összegről volt szó, pár száz forintért már lehetett egy jó marék apró vasat vásárolni. Szép lassan megtanultam velük dobni és vezetni őket, így egyre több sikerélményem akadt a cserkelések során. Nem csoda, hogy ha kis patakon horgászom, akkor ma is az egyik kedvencem a Mepps Aglia 0-s fekete színben.

Ez nem egy „távcsali”, 10-15 méternél messzebbre még finom felszereléssel sem lehet eljuttatni. Ez jelenti a kihívást: úgy kell megközelíteni a helyeket, hogy a ravasz domolykók ne vegyenek észre minket. Az igazat megvallva kis patakokon a növényzettől nem is nagyon tudunk hosszúkat dobni. Kezdőknek tökéletes választás lehet, mivel könnyen vezethető. Ha érezzük, hogy forog, nagy baj már nem lehet. Felfelé, lefelé vagy akár keresztben, átlósan is húzhatjuk.

Vigyázzunk, a fényesen csillogó forgók riasztják a halakat. Eleinte gyakran használtam ezüst, arany forgókat. Mikor a haltartó helyre dobtam érdekes módon nem a csali felé, hanem ellenkező irányba indultak a halak. Egy alkoholos filccel egyszerűen meg lehet oldani ezt a problémát.

Aglia
Aglia Long
Néhány mini forgó

Az Ipolyon is próbáltam párszor a forgót, de a halak mérete miatt nem volt szerencsés választás. A fél kiló körüliek teljesen gyomorra tudják nyelni, és olyankor vagy beleszakítjuk és bízunk benne, hogy megemészti, vagy eutanáziát alkalmazunk. Én az első olyan alkalom után, mikor a hármashorog minden ága garaton belül volt akadva, megszüntettem a mini forgók használatát olyan helyeken, ahol nagyobb méretű fejesek élnek.

Ekkora domolykóhoz nem illik a nullás forgó

Mi lehet a kulcs a domolykókhoz? Ismernünk kell azokat a helyeket, ahol előszeretettel tartózkodnak! Ilyenek a bedőlt fák, padmalyok, vízre lógó növények, húzós részek utáni terülők, de akár egy nagyobb kő mögé is beállhat több szép példány. Nyitott szemmel kell őket keresni, sok apró jel utalhat jelenlétükre. A polárszemüveg nélkülözhetetlen segédeszköz ilyenkor. Figyeljük a szedéseket, tolásokat, burványokat - ezek mindegyike árulkodó jel legyen számunkra! Ha a hal előbb észrevett minket és nem hajlandó előbújni rejtekéből, jegyezzük meg a helyet és legközelebb legyünk óvatosabbak, a siker nem fog elmaradni!

Szemet gyönyörködtető lenne szemét nélkül
Tarna a naplemente fényében
Egyenes részeken a padmalyok, gyökerek alá bújnak
Egy tipikus haltartó hely kanyarral, bedőlt fákkal, víz alatti ágakkal

A domolykók becserkészésének két fő módja van: partról, illetve vízben gázolva. Ha valaki utóbbit választja, tartsa szem előtt, hogy melles csizmában úszni nem egy életbiztosítás! Mindenképp legyen egy társunk, aki segíthet, ha baj van. Használjunk gázlóbotot az ismeretlen vizeken. Általában a meder közepe a legjárhatóbb út, a halak figyelmét sem kelti fel, ha innen érkezik a horgász. Kanyarok külső ívén mindig mély a víz, a belsőn próbáljunk haladni. Bedőlt fák, kövezések, mederszűkület után általában mély gödrök keletkeznek, amik nagyon jó haltartó helyek, viszont a nagy sodrás már combközépig érő víznél is kibillenthet az egyensúlyunkból… nem beszélve a víz alatti láthatatlan tárgyakról. Egy szó, mint száz legyünk nagyon óvatosak! Pár év alatt megtanulhatjuk minden csínját-bínját, és úgy fogunk a folyókban sétálni, mint a parkban. Ha biztonságosan megállunk a lábunkon, következő lépés a csendes, észrevétlen mozgás elsajátítása. Ne csobogjunk, ne keverjük fölöslegesen az iszapot. Legyünk láthatatlanok és a folyó kitárulkozik nekünk!

Megvan a varázsa a parti cserkelésnek is: bujkálni bokrok alatt, keresni azokat a helyeket, ahonnan észrevétlenül meg tudjuk dobni a haltartó helyeket. Nem árt, ha gyakoroljuk különböző lehetetlen testhelyzetben a dobásokat. Belógó ágak, part menti sűrű növényzet mind-mind akadályként állnak a pontos dobás útjába, pedig gyakran centimétereken múlik a siker. Próbáljuk csalinkat minél közelebb pöccinteni a partszéli zónához, bedőlt fák széléhez.

Elakadás után így hajlik a CW
Háttérben egy domolykótanya

A felszerelés: könnyűpergető pálcán apró orsó, vékony monofil zsinórral. Ez elég általános, nem sok minden derül ki belőle. Talán az segít, ha leírom saját felszerelésemet, amit jelenleg használok.

A bot egy Berkley CHERRYWOOD 183 cm-es, 4-16 g dobósúlyú pálca. Kicsit keményebb, mint ultra light botok. Ami miatt erre esett a választásom az többek közt a feszessége. Pont ilyen vizeken fontos, hogy szűk helyekről ki tudjuk kormányozni a halakat. Ezt egy puha bottal nehezen tudjuk megoldani. Viszonylag messzire dobható vele a legkönnyebb forgó is, méghozzá igen pontosan. Kivitelre igényes, szép pálca.

http://www.youtube.com/watch?v=NnYwNsq02lM

Az orsó egy Shimano Nexave FA 2500. Precíz kis műszer tökéletes fékkel és zsinórképpel.

Tökéletes zsinórkép

A zsinór - most nevetni fogtok - SPRO Carp Feeder 0,16 mm. Pickerezéshez használtam és rajta maradt az orsón. Semmi bajom vele, a vízben szinte láthatatlan, jól bírja a csomót, jól szalad a gyűrűk között és nem nyúlik, mint a gatyamadzag.

Itt még a zavaros víz fogadott

Nehezen indult az idei szezon, mikor végre elolvadt a jég, hosszas áradás vonult le kedvenc vizeimen. Három alkalommal nem láttam semmi halakra utaló mozgást, míg negyedszerre rám mosolygott a szerencse. Megpróbáltam minél több időt a domolykók keresésével tölteni, és összerakni egy olyan szisztémát, ami segíthet azoknak, akik kis patakos cserkelésre szánják magukat. Igen, kis patakos, a nagyobb folyóvizeken máshol kell keresni őket, és ott bátrabban lehet nagyobb csalikkal operálni. (Szóval, mindenképpen lesz olyan rész, ahol a nagyobb domikra való csalikat, veszem górcső alá. Ezúttal maradjunk az aprajánál!)

Csalisdobozom

A puding próbája az evés!

Gondoltam egy merészet és végigpróbáltam az összes apró csalit, amit valaha beszereztem, még olyanokat is betettem a dobozba, amiket anno halfogásra alkalmatlannak nyilvánítottam. Szerintetek melyikkel voltam a legeredményesebb?

Wobblerek és forgók nagy csatája volt ez. Legszembetűnőbb különbség az „üres” kapások számában volt. Míg a wobblerek között volt olyan csali, aminél a 11-szer kellett odakoppintani akadásig (de az átlag is 5 fölött volt), addig a forgóknál legrosszabb esetben is minden harmadik kapás halat eredményezett. (átlag 20 dkg-körüli halakról beszélek).

Előkerült két igazi „kuriózum” a csalik közül. Egyiket jó pár éve vásároltam Szlovákiában, a nevére már nem emlékszem, a Tank Tested feliratra viszont igen. Ott éktelenkedett a dobozán (lehet, ez a neve is). A másikat egy ragadozóhalas csodadobozban kaptam édesapámtól. Azt hiszem, 4 vagy 5 wobbler volt a csomagban sok egyéb apróság mellett. A legkisebb egy piros-fekete mintás halacska, ami szintén most először került éles bevetésre.

A szlovák méret szempontjából remek és alakra is meggyőző volt, viszont a vízben teljesen mozgásképtelennek bizonyult. Bevontatás hatására körbe kezdett forogni. Halat esetleg úsztatva lehetne vele fogni. Megbukott a vizsgán.

A másik piros szörnyeteget is elég szkeptikusan, csakis a kísérlet kedvéért tettem a kapocs végére. Ez viszont pozitív meglepetés volt számomra. Egész szépen úszott és még halat is adott. Sajnos a horogszabadításnál összepiszkolódott domi nem volt túl fotogén, mosdatásnál meg kereket oldott, mielőtt lefényképezhettem volna.

Ez a Yo-Zuri Slavko Bug B175 volt az egyik legnagyobb wobbler, amivel sikerült halat fognom
A jó öreg Rapala Original Floating F3 BLM (Bleeding Minnow) színben
Az Owner Mira Shad volt méretben a felső határ, néhány kapás írható csupán a számlájára
Egy mára már klasszikusnak mondható Salmo Hornet BT
Kicsi a bors… Ugly Duckling 2S (Dorado)…
… miniatűr, 16-os hármashorgokkal szerelve!

A klasszikus csalik rendre jól muzsikáltak. Salmo, Rapala, Ugly Duckling, Yo-Zuri - mind-mind eredményesek voltak. Meg kell, hogy állapítsam, a domik sem a márkanévre kapnak, ezt a kis piros „nónéjm” bebizonyította. Viszont nem árt tisztában lenni vele, hogy az adott csali hogyan fog viselkedni a vízben (lásd első példa)!

A felkínálás módja horgász-, kapókedv- és helyfüggő. Lehet úsztatni, mint a legyet, rángatva cincálni előttük, bele-belepöccinteni, vagy akár különböző tempóban egyszerűen betekerni. Minden stílus eredményes lehet és volt is a kísérletek során.

Süllyedő, vagy felúszó? Általában ez a legfontosabb kérdés, ha wobblert vásárolunk. Dobástáv miatt én inkább a merülőket részesítem előnyben. Helyes bottartással szépen lehet őket vezetni sekély vízben is. Ha azt érezzük, hogy a fenéken kopognak, emeljünk a spiccen.

A felúszó csalikkal sincs semmi probléma, csak másként kell vezetni őket, dobástávunk pedig valamivel rövidebb lesz. Viszont nem csobbannak akkorát vízre érkezéskor, mint a nagyobb tömegű süllyedők. Valamivel gyorsabban kell bevontatni őket, főleg ha sodrással együtt húzzuk.

Egy horog vagy kettő? A domolykó - mint a balin - sokszor próbálja derékon kapni a csalinkat, az ilyen kapás csak üres koppintás marad, ha nincs hasi horog.

Hogy milyen csalit visztek magatokkal kis patakos domolykózásra, az a Ti döntésetek. Nem tenném le egyik mellett sem a voksom. Próbáltam minél változatosabb csalikat bemutatni, mindenki vonja le maga a konzekvenciát és válogasson kedvére!

Én ezt állapítottam meg:

Lehet kísérletezni a csalikkal, némelyik biztos fogósabb lesz a többinél, mégis legfontosabb a haltartó helyek felismerése, azok észrevétlen becserkészése és persze a pontos dobás.

Szeretik

Végezetül: a kivétel erősíti a szabályt, rossz csali nem létezik, csak finnyás halak, ezt senki ne feledje!

Kecskés Viktor (victorcnr)

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: