Gumis csukák apropóján - Spro Spira-Tail twisterek

Gumis csukák apropóján - Spro Spira-Tail twisterek

Sokféleképpen lehet horgászni, ezért is olyan népes a horgászok családja, és ezért nem lehet megunni ezt a hobbit sohasem. Az emberek különbözőek, és a horgászat megadja azt a lehetőséget, hogy ezt a különbözőséget érvényre juttassuk. A rengeteg alkalmazható technika közül mindenki megtalálja előbb vagy utóbb a számára legizgalmasabbat, legmegfelelőbbet. A pergetésen belül további szakosodási lehetőségeink vannak, hiszen más technikát, más hozzáállást kíván a wobblerezés, megint mást a villantózás vagy a twisterezés, gumihalazás. Persze a legtöbb pergető horgász ötvözi, váltogatja a csalikat, de egyfajta szezonalitás tetten érhető. Ahogy a nyáron a felszín közelében vadászó rablóhalak megfogására leginkább a wobblerek alkalmasak, úgy vált a késő őszi, téli, fenék közeli horgászatok legsikeresebb csalijává a twisterek, gumihalak családja. A Spro Spira-Tail twister egy olyan plasztik csali, amelyet mindenképpen érdemes közelebbről szemügyre vennünk, hiszen bárhogy is ellenkeztünk, elérkezett a tél és vele a twisterezés igazi ideje.

Legtöbbször és legnagyobb eredményességgel személy szerint a wobblereket használom, a twisterezésben messze nem vagyok annyira otthon, ennek ellenére párszor már kihúzott a csávából ez a műcsali.

Jó pár évvel ezelőtt egy inkább téli, mint késő őszi napon csukázni indultam. Akkoriban többször jártam a holtágon, így szinte bevált partszakaszaim voltak, ahol mindig sikerült a csukákat megtalálnom. Természetesen a támolygó kanalakat favorizáltam, néha került csak a zsinórom végére egy-egy körforgó villantó. Kellemesen szélcsendes, borult idő fogadott. Külön örömömre szolgált, hogy látótávolságban sehol se volt horgász, így szabadon választhattam, mely szakaszokat horgásszam meg. Mentem, mendegéltem, mint a mesében, vagyis csónakáztam le és fel, de bizony csukával egész délelőtt nem találkoztam. Ebédidőre a víz egyik mélyebb szakaszára érkeztem, a partszél itt rettenetesen akadós és meghorgászhatatlan volt, a mederben pedig könnyű kanalaimmal sosem boldogultam. Itt szoktam visszafordulni, most is ezt terveztem, de előtte leültem elemózsiázni. Ahogy ott üldögéltem, kishalak szétrebbenésére lettem figyelmes. Ekkor kapcsolták fel a fejemben a lámpát, azon tűnődtem ugyanis, hogy miért tűntek el a csukák a favorit helyekről. Most, ahogy megláttam az ivadékok menekülését, rájöttem, hogy eddig nem találkoztam velük, pedig az elmúlt horgászatok alatt azokon a helyeken mozgolódtak, ahol akkor a halakat fogtam. Mivel a gyanús halmozgások folytatódtak, szinte egészben gyűrtem le a szendvicsemet, majd a sügérgyanús rablások hatására kisebb twistert akasztottam a kapocsba. Óvatosan dobástávolságra lopakodtam és elkezdtem vallatni a vizet. Néhányadik dobásomra megláttam az első sügért, amely kikísérte a műcsalit, majd az első csipkedések is megtörténtek, de a normál méretű műcsali nagy volt nekik, nem bírták, vagy csak nem akarták bekapni rendesen. A következő dobás kissé hosszabbra sikerült, így feltételezhetően mélyebben vezethettem a twistert, mert végre határozott koppintással rácsimpaszkodott egy hal a horgomra. Pár métert jött felém, majd elkezdett szaladgálni. Lelki szemeim előtt már egy kapitális sügér körvonalazódott, de ahogy közelembe ért, megláttam a kilósforma csukát. Persze levettem a drótelőkét, így kellőképp izgultam, amíg meg nem láttam a műcsalit a szája szegletében. A felszínre húztam, majd a felfektetett halat a kezem ügyébe akartam igazítani, amikor megkönnyebbült a felszerelés és a csuka távozott, szája szegletében továbbra is jól láthatóan virított a twister. Le kellett ülnöm, annyira nem értettem a dolgot, majd feltekertem a zsinórt és bambán néztem a kinyílt kapocsra. Ahogy visszahajlítottam, rögtön rájöttem a turpisságra, ez a fajta nem akad vissza, és mivel már viseltes volt, a meggyengült anyag rugalmassága még ezt a kis terhelést se tudta elviselni.

Csak remélni tudtam, hogy elszabadult halam kiügyeskedi valahogy a piercinget magából…

Ez a fajta kapocs az egyik legmegbízhatóbb
A minitwisterhez forgóval együtt javaslom

Visszakerült a drótelőke, ellenőriztem a kapcsot, majd egy hasonló, de nagyobb fejjel szerelt twistert küldtem csatába. Nemsokára meg is érkezett az első, teljes értékű csuka, majd sorban jöttek a társai is. Több rontott kapásom is volt, 2-3 twisterfarkat is lerágtak az éhes ragadozók, de a rövid délutánon így is 8 csuka került a ladikba. Mintha nem is ugyanazon a vízen horgásztam volna, mint a nap első felében. Klasszikusan, meg-megemelve vezettem a műcsalit és nagyon tetszettek azok a kapások, amelyek a visszasüllyesztett csalira érkeztek. Ekkor a bot mintegy 45 fokban, a legjobb pozícióban volt, és mivel árgus szemekkel néztem a botspiccet, nem csak éreztem, láttam is, amint a határozott kapás begörbíti.

A víz befagyásáig még két alkalommal látogattam ide csukázni, mindkétszer barátaim társaságában, akik kellően konokul erőltették a villantókat. Fogtak is egy-két halat, de nekem mindkét alkalommal 7-8 csuka akadt meg a plasztik csalimon. Ezek után - gondolom - nem csoda, hogy a tél eleji időszakban bekerül egy plusz doboz a táskámba, amelyben twisterek, gumihalak várják, hogy bizonyíthassanak.

A Spro Spira-Tail twisterek két méretben kerülnek forgalomba, 5,5 illetve 9 cm-es hosszban.

Nemcsak a hossz, a test átmérője is növekszik, így becsapós talán a méretezés. A kisebb változat egy pici, inkább sügérező méretű csali, a nagyobb pedig egy méretes, csukázó, süllőző változat. A hagyományos twisterektől leginkább az különbözteti meg, hogy a farok végén egy korong alakú anyagdarab kapott helyet, mintha egy gumihal farkát ragasztottuk volna fel. A műcsali mozgásának intenzitása, az általa keltett vízmozgás így sokkal erőteljesebb, mint egy hagyományos, szimplafarkú twister esetében.

Nagy a méretbeli különbség
Intenzív mozgást eredményez a twisterfarok végén kialakított korong

A kisebb Spro Spira-Tail twister azoknak ajánlható, akik kisebb testű halakra vadásznak egy finom, könnyűpergető felszereléssel. Tipikus halfaja ennek az irányvonalnak a sügér. Sajnos a közeli vizekben megfogyatkozott az állománya, így mostanában kifejezetten erre a halfajra nem horgászom, pedig ezen az apró ragadozón nagyon jól kitanulhatók a pergetés kisebb-nagyobb trükkjei. Általában egész napos csukázások holtidőszakában keresem őket, mintegy pihenésképpen, no meg azért, mert gyors sikerélményt adnak, ha megtalálom a csapatot.

Kisebb wobblerek, körforgók és persze mini twisterek szerepelnek az étlapon általában. A wobblerek sajnos ebben a kis méretekben se túl olcsók, ezért akadósabb terepen, pláne partról horgászva ritkán alkalmazom őket. A körforgók már gyakran zsinórvégre kerülnek, itt mindössze a dobástávolsággal akadtak problémáim, no meg azzal, hogy fenékre engedve azonnal összeszednek valami mikroméretű szemetet, amitől már képtelenek forogni. A mini twister tűnt mindig a legjobb megoldásnak, de megfelelő méretű fejet nagyon ritkán tudtam beszerezni hozzá. Szokás szerint Benyusnál láttam egy megoldást, Ő hosszabb szárú horogból saját kezűleg készített jighorgokat, fület hajlított, forrasztott, reszelt, vágott…

Én persze ennél fakezűbb és türelmetlenebb vagyok, így egyszerűbb megoldást kerestem és találtam, amelyet az alábbiakban fogok bemutatni.

A szükséges hozzávalók
Hosszúszárú horog, nagyobb sörétólom, twistertest, talán nem is kellene tovább magyaráznom
Az ólom bevágását célszerű egy csavarhúzóval kinyitni, kiszélesíteni
Akkor jó, ha a horog szára az ólom felénél mélyebbre csúszik
A fogóval óvatosan nyomjuk rá a horogszárra…
… és már készen is vagyunk
Vagyis a testet azért még fel kell húznunk
Pár darabot otthon is elkészíthetünk, és akár meg is festhetjük az ólomfejet
Megfelelő nagyságú sörétólom hiányában ólomdróttal is dolgozhatunk
Miután a kellő mennyiséget feltekertük, vágjuk le a felesleget
Igazítsuk el, és már el is készültünk
Előfordulhat, hogy nem szeretnénk magát a twisterhorgot súlyozni, ilyenkor vagy rövidebb szárú horogra van szükségünk, vagy használhatunk ólomgolyó helyett gumigyöngyöt
Az 5,5 cm-es Spira-Tail twisterek a fenti 4 színváltozatban készülnek
Egy egész arzenál elfér egy pici dobozkában (Figyelem! Ez egy gémkapcsos doboz, amelybe csak a fotó kedvéért kerültek a csalik, ezt ugyanis oldja a twisterek plasztik testét lágyító vegyszer)

A fentiek alapján elkészült twisterfejeknek egy komoly hátrányuk van, mégpedig az, hogy a horogszárra helyezett ólomsúly többé-kevésbé központos, így csalink fokozottan hajlamos a tengelye körül megpördülni. Különösen igaz ez a drótólmos verzióra. Így mindenképpen azt javaslom, hogy ne szimpla kapoccsal, hanem forgóval kombinált kapoccsal csatlakoztassuk zsinórunkra a műcsalikat. Egyébként 2 gramm a határ, az ekkora súlyt már csak folyamatos és gyors tekerésnél képes körbeforgatni a twister.

Kellően hegyes, könnyű horogra van szükségünk! Nyilván sok gyártó kínál ehhez megfelelő típust, én a Gamakatsunál kötöttem ki. 3 típust használok erre a célra, az 1-2 grammos súlyhoz a WORM 36-os jelzésű horog 6-os, 4-es méreteit, nagyobb (3, maximum 4 gramm) súlyozásig pedig a WORM 36-os vagy a WORM 31-es típus 2-es méretű horgait. Több forrásból hallottam, hogy jó eredményeket érnek el a súlyozatlan horogra szerelt twisterrel is. Ilyenkor a súlyozás a horogtól 30-50 centiméterre, a zsinóron helyezkedik el. Fellelkesedve természetesen kipróbáltam ezt a szerelési módot is, de nekem személy szerint nem vált be. Mindenesetre ilyenkor rövidebb szárú horogra lesz szükség, így én a klasszikus süllőző horgomat, az F314-es jelzésűt használtam erre a célra 6-os vagy 8-as méretben.

Mini twister = mini csuka
Mini twister = kiscsuka
Mini twister = méretes csuka, szóval sügérezés közben bármi megeshet (Nem szokványos pergető eszköz a matchbot, ám nagyon hasznos, amikor mártogatásszerűen kell dolgoznunk)

Amikor a Spro Spira-Tail twisterek méreteit nézzük a katalógusban, lehet, hogy nagyon melléfogunk, hiszen elvileg a két csali között mindössze 3,5 cm különbség van. Igen ám, de a kisebb csali testének átmérője 0,5 cm, míg a nagyobbé 1 cm. Vagyis a 9 cm-es twister inkább nagynak, mint közepesnek mondható. Vegyük ezt figyelembe, amikor ólomfejet választunk hozzá. Akkor döntünk jól, ha minimum 5 grammos fejet és 5/0-s horgot választunk. A horog mérete ekkor még nem befolyásolja a műcsali mozgását, de kellőképpen nagy ahhoz, hogy jól akadjon, és hogy ne kelljen külön hármashorgot is beiktatnunk. Az ólomfej súlyát természetesen a meghorgászott víz jellemzői, mélysége, esetleges sodrásának erőssége határozza meg. A Spira-Tail twister azonban kialakításából fakadóan a lustább plasztik csalik közé tartozik, vagyis nagy a tehetetlensége, így ha azt akarjuk, hogy a fenékre süllyesztés fázisában is megfelelően mozogjon, akkor ahhoz egy megfelelő süllyedési sebességre lesz szükségünk, ezt pedig csak nagyobb fejjel tudjuk elérni. Nyilvánvalóan méteresnél mélyebb vízben ez nem is lenne kérdéses, de én személy szerint csukára nagyon sekély vízben is próbálkozom néha twisterrel. Pár horgászat alatt be kellett látnom, hogy ez a típus erre nem alkalmas. Annál inkább alkalmas a lehűlő vízben a mederbe húzódó csukák, süllők, esetleg harcsák kergetésére. 5 színváltozatban készül ez a műcsali, és nem kockáztattak nagyot a tervezők, amikor a klasszikusan bevált színeket kombinálták. Gyakorlatilag a 4 slágerszín, a piros, a fehér, a fekete és a sárgászöld jelenik meg különböző kombinációkban.

5 színváltozatban kerül forgalomba
Szerintem ez a legjobb szín…
… a csukáknak viszont ez tetszett a legjobban
A csali szinte világít a csuka szájában
A víz felett már a hal is látszik
Szerencsés akadás, bár a twisterfarkat még ki kell menteni a fogak közül
Talán hiba volt, hogy visszaengedtem…
… mert a következő hal bosszút állt, elvitte a fogós csali felét

Próbáltam személyes sorrendet felállítani közöttük, vagyis fel is állítottam, de a csukák következetesen a piros test, fekete farok kombinációjú csalit részesítették előnyben, így a saját listámat le se merem írni, hiszen ez a csali volt az utolsó tippem. Persze abban biztos vagyok, hogy a süllők a sárgászöld színre jönnének legjobban a Tiszán, de a folyó sajnos e cikk előkészítése közben zavaros és magas vízzel hömpölygött, ami a süllőkergetést későbbre halasztotta. Igaz, állóvízen is süllőztem, de eredményt sajnos nem tudok felmutatni, ami persze nem azt jelenti, hogy a Spro Spira-Tail twisterek kizárólag csukázásra alkalmasak, mindössze az időszaknak megfelelően szinte csak csukázni próbáltam ezzel a csalival, és szerencsére nem kellett csalódnom.

Az utóbbi időben átláthatatlan mennyiségű műcsali özönli el a horgászboltokat és a plasztik csalik kínálatában is hihetetlenül széles a választék. Mindazonáltal a legtöbb twister szinte csak színezetében és anyagában különbözik, kialakításában nem. A Spro Spira-Tail twisterek azonban méretben és kialakításban is eltérnek az átlagos csaliktól, így mindenképpen helyük van azon horgászok dobozaiban, akik nem riadnak vissza a fagyos napoktól és a téli időszakban is kergetik a rablóhalakat. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy lesz/van ennek a korongfarkú twisternek egy 12 centiméteres, igazi kuriózumnak számító változata is…

Kiss Gábor (kissgabor)
Fotók: Magyar Anita, Kiss Gábor