Tetszett volna, ha teszt lett volna

Tetszett volna, ha teszt lett volna

Nagy örömmel olvastam a fórumon, hogy már Szegeden is meg lehet vásárolni a Haldorádó termékeket. Nem mintha problémám lenne a rendeléssel, eddig csak jó tapasztalataim voltak, de így sokkal könnyebb kipróbálni az újdonságokat. Kisebb tételben is tudok vásárolni, próbálgatni a különféle termékeket. Kaptam a portál által felkínált lehetőségen, hogy teszteljük a Haldorádós etetőanyagokat, csalikat, ezért kiszemeltem egy anyagot és kétféle kukoricát. Vesszőfutásom ekkor kezdődött…

Az első próbára a lakóhelyem közvetlen közelében található Sziksóstón került sor, ahol a Ponty Sárga etetőanyag, valamint a Gyümölcs varázs és a Mandula bomba kukoricák kerültek a figyelem középpontjába.

Az etetőanyagot már előző nap este otthon benedvesítettem, ezt javaslom is mindenkinek, hiszen elég tartalmas, nagyszemcsés anyag. Próbáltam az összetevőket megszámolni, de csak a nagyobb darabokat szemezgettem ki belőle, a daráknál és az őrleményeknél feladtam. Találtam benne mogyorót, kendermagot, angolmorzsát, kukoricát, pelletet, ostyát és pár általam beazonosíthatatlan összetevőt.

A nagyobb darabok

A színe szárazon - ahogy neve is jelzi - sárga, viszont készre kevert állapotban enyhén zöldes árnyalatú lett, de még így is élénk színű maradt. Az illata szárazon is elég erős, de benedvesítve sokkal intenzívebb. Nem valami jó a szaglásom, a citromot és a vaníliát nem igazán éreztem benne, nekem inkább ánizsosnak tűnt. A javasolt 1 liter vizet fokozatosan öntöttem hozzá, amit reggelre szépen felszívott, és csak kevéske pótlást igényelt a megfelelő állag eléréséhez. Az anyag a nagy szemcsék ellenére is kiválóan tapad, nem kellett izomból gyúrni a gombócokat. A két zacskó anyaghoz hozzáadtam még egy doboz csemegekukoricát is, ezt szokták díjazni a halak ezen a vízen is.

A készre kevert anyag

Reggel 8 órára beszéltük meg Gáborral a találkozót, de a biztos helyfoglalás érdekében én egy órával hamarabb érkeztem. A partra érve érdeklődtem a többi horgásznál, akik nem sok jóval kecsegtettek, szinte semmi nem evett.

Viszonylag hamar végeztem a kipakolással, így szemügyre vettem a csalikat is. Bevallom, csak ekkor vettem észre, hogy nem csak „sima” kukorica található az üvegben, hanem tigrismogyoró és hatalmas nagy szemű kukorica (mega mais) is.

Kibontottam az üveget - nézzük, mit rejt a hangzatos név, a Kukorica tuning! Meg kell mondani, hogy valóban tömény illat áradt az üvegből, egyre kíváncsibb lettem rá, hogyan reagálnak a halak erre az intenzív aromára.

A mai napra szánt csalik
Az extra

Mivel az etetéssel még várnom kellett, ezért csak úgy betoltam a rakót, a horgon egy szem Mandula bomba kukoricával. Nem is kellett sokáig várni a kapásra, úgy 5 perc elteltével a szákba tereltem az első pontyot. Gondoltam is magamban, mi lesz, ha majd ha etetni is fogunk…

A „mandulás” ponty

Hamarosan megérkezett Gábor, így nekifogtunk az érdemi munkának. Hozott egy általánosan kedvelt pontyos anyagot, ő azzal etet, én pedig a Ponty Sárga keverékkel.

Laikus szemével is észrevehető a két etető közötti különbség, a másik anyag nem tartalmazott annyi összetevőt, a nagy része láthatólag kukoricából és egyéb őrleményekből áll.

A másik anyag
A két gombóc között látható a különbség

Kezdetnek az anyag felét dobtuk be azzal az elgondolással, hogy a másik felét később szintén egyben juttatjuk a vízbe. A terv az volt, hogy egymás mellett rakózunk a kétféle - de egyforma mennyiségű - etetővel és eltérő csalival, és így tesszük próbára a csalogató hatásukat.

A bevetésre váró gombócok

Az anyag bedobáskor nem bomlott szét, felhőt, felszálló morzsákat sem igazán képezett, a gombócok egészben értek a helyükre. A víz elég sekély, ezért jól látható volt, ahogy az anyag dolgozik a fenéken. Élénk pezsgéssel jelezte, hogy a halak ott vannak és szemezgetik a felkínált eledelt. Viszont a csalit nem igazán kívánták meg, egy-egy tologatás jelezte, hogy finnyáskodnak, nagyon nincs étvágyuk.

Kapásra várva

Eltelt több mint két óra jelentős esemény nélkül, amikor rápróbáltam csontival is. Hamarosan egy tenyeres keszeg fityegett a horgon, jelezve, hogy van hal a vízben. Visszatettem a kukoricát, de ezután sem akarták a jót a tó halai. Ekkor úgy döntöttünk, hogy ráetetünk, hátha a még több anyag és aroma felkelti az érdeklődést.

Hamarosan kapásom lett, és szákba került az első hal, amit elbűvölt a Gyümölcs varázs. Igaz, nem ponty, de legalább megtörte a monoton ücsörgést a parton.

Az elvarázsolt hal

A későbbiekben sem nagyon érdekelte a halakat, hogy mi tesztelni jöttünk, ezért Gábor inkább a csonti mellett döntött. Jöttek is a tenyeres dévérek zsinórban, ezek legalább éhesek voltak. A végén megszánt egy pontyocska, aminek szintén a gyümölcsös íz hozta meg az étvágyát. A horogszabadítás után gyorsan vissza is került a vízbe.

A kis ponty

Ezek után hamarosan feladtuk az értelmetlen küzdelmet, beláttuk, hogy ez nem a mi napunk. Az időjárás sem kedvezett nekünk, hiszen hirtelen jött a nagy meleg, dél környékén már 30 Celsius-fok körül járt a levegő hőmérséklete, a halak valószínűleg ezt zokon vették. A rakós bot sem varázspálca, az etetőanyag és a csali sem halmágnes… majd legközelebb nagyobb szerencsénk lesz!

A zsákmány

A következő próbálkozásom színhelye a Lencsés horgásztó volt, ahol egy versenyen vettem részt. Bármilyen módszerrel lehetett horgászni, itt is a már jól bevált rakós bot mellett döntöttem. Ezúttal bíztam a szerencsémben, hiszen a legutóbb itt 13 pontyot fogtam, kb. 60 kg összsúlyban. A tóban rengeteg ponty él, köztük hatalmas példányok, ezért ide kicsivel nagyobb mennyiséget szántam, szintén a Ponty Sárga etetőanyagból.

Már a sorsoláskor tudtam, hogy nem szűnt meg a pechsorozatom. A 2-es sorszámot húztam, ami a tó túlsó sarkán található, pár betontömb szomszédságában. „Lesz, ami lesz, itt kell horgászni, illetve megoldani a helyzetet.” A tervem az volt, hogy az elején bedobom az összes anyagot, később csak kukoricát és csontit lövök folyamatosan az úszó mellé.

Megint kapásra várva

Egy óra elteltével látható volt, hogy nem a tó sarkában lévők közül kerül ki a verseny győztese, itt még kapása sem volt senkinek. Most még az sem segített, ha lecseréltem a csalit, a csontira sem voltak vevők a halak.

Kerestem a vízoszlop minden magasságában a halakat, de ez sem vezetett eredményre. A Mandula bombát ma nem szerették, váltottam a Gyümölcs varázsra. Fenék felett 5 cm-re felkínált csalira végre megjött az első hal, egy karikakeszeg személyében.

Megint csak keszeg

A következő kapás után váratlanul megindult a 2,5-ös csőgumi a top szettből. Már kezdtem örülni, hogy végre megjöttek a pontyok, mikor megláttam a sárga-zöld mintázatot a víz tetején. Régen fogtam teknőst, most sem igazán a megfelelő időpontban jött.

Horgon a teknős

Később fogtam még hét darab keszeget, és még egy teknőst… a zsákmány 2200 grammot nyomott a mérlegen (persze a teknősök nélkül). Nem gondoltam volna az elején, hogy a legnagyobb súlyú zsákmányom két teknős lesz.

A második nagy zsákmány

Jellemzi az egész napomat, hogy mégis nyertem egy díjat, a legkisebb halat fogó jutalma végül az enyém lett. Nem tudom, hogyan küzdötte fel magát, de tanúim vannak, hogy horoggal fogtam a kb. 2 cm-es beazonosíthatatlan halacskát. Remélem, túlélte a kalandot, és pár év múlva ismét találkozunk.

A legkisebb hal

Mindent összegezve kellemes tapasztalataim vannak az etetőanyaggal kapcsolatban, minden bizonnyal használni fogom a jövőben. Ami kifejezetten tetszett, hogy horgászat közben nem száradt ki az anyag, nem kellett vizet hozzáadni. Még négy óra elteltével is jó állagú maradt, könnyűszerrel lehetett gombócokat gyúrni belőle. Persze az eredménnyel nem vagyok elégedett, de ez nem az etetőanyag és a csali hibája. Voltak és lesznek ennél sokkal sikeresebb tesztek, de mindig nem lehet beülni a tutiba, még ha az előjelek azt is sejtetik.

Koter Péter (kotpet)
Fotók: Kiss Gábor (kissgabor), Koter Péter