H3.2, Haldorádó Halaton Hétvége - beszámoló az élményekről

H3.2, Haldorádó Halaton Hétvége - beszámoló az élményekről

Szép napokon vagyunk túl. Szépek voltak ugyan, de nem naposak. Felhősek, szelesek, hűvösek voltak a nappalok, borúsak, viharosak az éjszakák. Ez a mérleg egyik oldala. Fergeteges hangulat, jókedvű emberek, kicsik, nagyok, nők, férfiak. Eszem-iszom, horgászat, verseny, halak, kevés és sok is, kicsik és nagyok is. Ez a képzeletbeli mérlegünk másik oldala, és ebben a serpenyőben van a nagyobb súly. Ha követtek, végigvezetlek benneteket egy mesén, mely megtörtént velünk. A második fonyódi Haldorádó Halaton Hétvége beszámolóját olvassátok…

Júliusban tombol a nyár, kánikula, embertelen forróság, mindenki nyaralni megy, tervez, készül. A gyerekek pancsolnak, a feleség hátradőlve élvezi a napsugarakat, a család kirándul, esti programokat, vacsorákat szerveznek. Vannak fanatikusok, akik még ebben a szituációban is keresik a lehetőséget, hogy a család pihenése mellett a hobbira is szentelhessenek időt. Ha már horgászhat, hát legyen tétje is, akár egy versenyen is! Ja, hogy mindezt lehetne egyben is, egymással összevegyítve, ötvözve? Na, ne már… de igen! Erre találtuk ki a H3-at még tavaly! Az első alkalommal is sokan összejöttünk, akkor még reméltem, lehet ezt fejleszteni is, de az idei nehezebb évet tekintve már kétségek között tengődtem. Kiírtuk, beharangoztuk az eseményt és reménykedtünk, hogy nem maradunk egyedül, sőt, hogy nem marad el!

A pálya a vízből nézve

Teltek-múltak a napok, jelentkezgettek páran, de bennem még mindig kétségek feszültek egymásnak: mi lesz velünk, ha csak nyolcan, tízen jövünk össze, mit fognak gondolni a kívülállók, miért ilyen népszerűtlen ez az esemény?

A költségeket rendkívül „veszélyes” mélységbe szorítottuk, hogy ez se lehessen akadálya a jövetelnek, a lehetőségeket is kibővítettük, finomítottunk a tavaly esetlegesen problémás elemeken, szervezkedtünk, reménykedtünk. Aztán valami varázsszóra meglendültek sokan, jöttek a jelentkezések, az e-mailek, telefonok, és egyszerre azon vettem észre magam, hogy betelt a listánk. Következhetett a riadalom az időjárás miatt, a helyszínen keletkező, előre nem látható gondok miatt, hogy a jelentkezők csak úri hóbortból jelentkeztek, valójában elfelejtik az egészet, nem fizetik be a részvételi díjat. Nem szokásom ez a mértékű aggodalom, de most valahogy rettenetesen majréztam.

Ugye, emlékeztek a tavalyi videóra? Na, ez az idén készült fotó…
Égi jelek, melyek nem nekünk kedveztek

Ám az idő megint igazolt, van hitelem a jelentkezők előtt, jöttek a részvételi díjak és kezdtem megnyugodni… egészen addig, amíg meg nem láttam a rövid távú időjárás-előrejelzéseket. Ez nem igaz, egyik aggodalom a másik után! Hiába nyugtatom magam azzal, hogy jó időt és sok halat egy találkozóra sem ígérek senkinek sem, azért mégsem vagyok nyugodt, hogy majd mindenki elfogadja ezt a magyarázatot… hiszen, ha tehetném, mindenkinek a kívánsága szerinti körülményeket biztosítanék, hogy maximálisan jól érezhessék magukat az általam szervezett eseményeken.

Voltak átmenetileg jobb körülmények is…
… amikor többen megkockáztatták a fürdőzést

Családommal már napokkal előtte leutaztunk, hogy előkészítsük a terepet, teszteljük a pályát és várjuk a vendégeket. Kedden még kellemes időben telt a napunk, ám ez szerdára már alaposan megváltozott. Eső, szél, vihar minden mennyiségben. Sebaj, ez még javulhat péntekig! Csütörtökön délután már érkeztek a résztvevők, először Kefetéék, akik már visszajárók a H3-on, így nekik nagy figyelmet szenteltünk, majd Kálmánék, akik „Haldórendezvényszüzek”, így nekik még nagyobb figyelmet szenteltünk! Jöttek Nyikáék a nagycsaláddal, jöttek Táposék a nagy és kis családdal, jöttek többen is egyedül, majd utánuk a családjuk, jöttek barátnővel, jöttek barátokkal, jöttek fiaikkal, jöttek lányaikkal. Aztán elszabadult a vízparti pokol, jöttek számolatlanul az emberek, apraja-nagyja, nők és férfiak, mind-mind a hívásunkra! Természetesen mindenkire nagy figyelmet fordítottunk… amíg tudtuk követni az eseményeket!

Épül Balatonháhárom
Megjött a „lényeg” is
Atoszék nem bízták a véletlenre
A Nyika család befürdött

Szerencsére - és talán többek bátorságának köszönhetően - még fürdőzésre is volt lehetőség, ugyanis csütörtökön délután és pénteken délelőtt is akadt pár napos óra, és a víz is elérte az emberi test által elviselhető hőfokot. Megnyugodtam, hogy ez az élmény sem fog néhányuknak kimaradni ebből a hétvégéből. Péntek délutánra már hatalmasra duzzadt a tábor, mindenhol a H3 csapata töltötte be élettel a placcot. Nagy megnyugvás volt ez számomra, és ezután már nem aggódtam, jöhetett volna bármi! Talán az időjárás okozott még szívfájdalmat, mivel körülbelül hatszor mutatta meg különböző változatait. Esett, sütött, fújt, szivárványt épített elénk, felhőket sodort körénk. Pisty30 és Kipi hozták az esőt és a formájukat is, nagyon sok kellemes percet köszönhetünk nekik!

Pisty, az esősámán és Kipi, aki embert farag belőle

Pénteken délelőtt Petivel Siófokra utaztunk forgatni. Egy rendkívül izgalmas, többünk számára érdekes, látványos és főleg fontos információkkal szolgáló filmet készítettünk a vízirendészettel. Jól bemajréztattak a terepen hatalmas hajójukkal és fegyelemre intő magatartásukkal! Hamarosan láthatjátok!

Hamarosan láthatjátok, mit sikerült forgatnunk!
Egy csapat rendőr, 300 lóerő, itt esélyem sincs

Visszatérve Fonyódra azt tapasztaltuk, hogy a jókedv messzire űzte a lelkekből az időjárás miatti borút, Willy és Tápos Miska pedig a gyomrokból az éhséget. Willy ismét remek halászlevet főzött nekünk, most filézett pontyból (majd kérdezzétek meg tőle, ki fogta hozzá a szép, mit szép, csodaszép pontyokat? Legalábbis a nagyját…), Tápos pedig kecskepörköltet, a saját nevelésű kecskéjéből, amit feláldozott a H3 oltárán. Tápos nem érte be ennyivel, a nála megismert velős-májas-kakasherés-lecsós-rántottás energiabombával telítette be a már egyébként sem éhes gyomrokat! Én úgy vettem észre, senki sem elégedetlenkedett a kaja mennyisége és minősége miatt… csak próbálta volna meg, a maradékokat megetettük volna vele!

Tápos végig önként vállalta a jóllakatásunkat. Köszönjük, Miska!
Az író és a kameraman halászlevet főznek

A megszállottak - és ott akkor mindenki megszállott volt - a köszöntő és a vacsora után elvonultak a helyeikre és mintegy varázsütésre minden horgászhely kivilágosodott, repültek a gombócok, kerregtek az orsók, csippantak a jelzők, ment a nagyfokú szerelés, próbahorgászat. Még Holiék is odaértek végre és hamar nekiláttak a pecának, szétpakoltak két köbméternyi cuccot, hogy két-két bottal, rajta egy-egy csipetnyi csalival fogják a keszegeket és a beeső pontyokat.

A fonyódi nyári fesztivál programjában beharangozott Charlie koncert végül csak részben lett megrendezve az időjárás miatt, a H3 résztvevői közül s csak kevesen áztak a színpad előtt, inkább választották a szárazabb sátrukat és az ernyőiket. Sajnáljuk, hogy nem sikerült nagy forgatagról, hangzavaros éjszakai buliról beszámolnunk, de még mi, Takács Petivel sem merészkedtünk ki, féltve a technikát…

Egy éjfél előtti terepszemle után éjfélkor hangtalanul befújtuk a versenyt. Mindenki tudta a dolgát… halat kell fogni, de sokat!

Elmúlt éjfél, Zsolti pedig 44 éves lett. Isten éltessen, Willy!

Takács Petivel nekiláttunk forgatni, jól belevilágítottunk sokaknak a szemébe, hogy lássuk, mitől nem látnak majd percekig. Meglepően mozgalmas volt a pálya, mindenkinek szépen jelentkeztek a horgaikon a termetes keszegek és néhol a pontyokról is jöttek a hírek!

A pergető szektor kicsit döcögve kezdte a versenyt, miután Jantner Csabi vette csak teljesen komolyan, Sinkó Misi már csak a bottal sétált a parton, ám KBaloo inkább befeküdt kedvese mellé pihenni, mondván, majd hajnalban ráerősít… ugye, ezek után nem nehéz kitalálni, ki nyerte el e szektor díját?! És nem is csak a kitartásával, hanem két szép hallal!

Kálmánék harcászkodnak
Hámori Tomi a verseny lázában… de állandó nyugalomban
A Hajdú házaspár kávé után, pálinka előtt

Kefete élete balatoni halát vesztette el, míg többen több szerelékük elvesztéséről panaszkodtak. Sajnos a mederben rengeteg zsinórgyilkos körülmény tartózkodott a kagylóktól kezdve a márgás töréseken át a keresztbedobált szerelékek egymásra nézve veszélyes szituációjáig. Ám ahol a barátság, ott az elnéző megértés… de rosszabb esetben is a megnyugvó lepihenés oldotta meg a pillanatnyi gondokat.

A lányok - feleségem, lányom és Zék Brigi - hajnalban még körbekínálták a mezőnyt egy-egy figyelmet serkentő, forró kávéval és egy-két figyelmet tompító, de jobb kedvre derítő hideg pálinkával.

Miután az egész napi készülődés elnyomott, hajnalban mi is pár percet hunytunk, hátha nem hiányzunk. Hajnalban azonban ismét csúnya felhők emlékeztettek a tavalyi - idő előtti - befejezésre, így egy részmérést iktattunk be, hogy mindenkinek legyen lehetősége az eredményeit hitelesítve védekezni a közeledő felhőkből aláhulló víztömeg ellen.

Gureega igazi horgász, a szerelékei mellett éjszakázott
Bartalos Gyuri hajnali hala, mely a verseny legnagyobbja lett
Halőr ellenőrizte (majdnem) végig a mezőnyt, szerencsére mindenkit rendben talált!

És eleredt… már sokadszorra, mindenki nagy bánatára. Többen feladták, elvonultak, mert nem akartak bőrig ázni. Voltak azonban, akik még csak most kezdtek kibontakozni. Például Segal, aki nem volt már túlságosan rákényszerülve a halfogásra, hiszen a részmérésen kiderült, több mint dupláját fogta, mint a második hely várományosa. De ő még ekkor is ráállt a snecizésre, és lám, még 3.100 gramm apróságot szedegetett ki pickerrel, spiccbottal!

Közeledett a tíz óra, előkészültünk a befejezésre, időben ledudáltuk a versenyt és nekifogtunk a végső mérlegelésnek. Amíg mi összesítettünk, a kaja főtt, az emberek kicsit fújtak, az eső természetesen eleredt… a hangulat azonban egy szemernyit sem lankadt!

Judit ügyes (hölgy)horgász, dobogóra horgászta magát
Segal a vérprofi, megérdemelten győzött
Jantner Csabit kikönyörögtük, ne kelljen ott bent mérlegelnünk
Szép volt, Csabi!

Természetesen ez az eső nem ugyanaz, amit tavaly is Neno hozott, igaz, az idén is pont akkor kezdett jól esni, amikor keszthelyi barátunk megközelítette a pályánkat! Köszönjük, Neno a látogatásodat, jövőre is várunk nagy tisztelettel, de ha lehet, kevesebb esővel gyere!

Egy jó hangulatú eredményhirdetés után Willy barátja, Tamás által főzött vaddisznóraguval (melybe csirkemáj és gomba lett belefőzve), hozzá a nőm által főzött tésztával lakattuk jól a megfáradt versengőket.

Szivárványos hangulatban
Eredményhirdetés. Az eső ismét esik…
A kupások és díjazottak, Bartalos Gyuri lemaradt, vajon merre lehetett?

Segal teljes joggal vitte el a megérdemelt trófeát, mint ahogy persze Szűcsy Tamás is, aki egy angolnával is összekeveredett, na meg természetesen Jantner Csabi is, aki hősiesen helytállt a mezőnyben. A hajnali hideg, esős időben egy fürdőnadrágban pergetett derékig állva a hullámzó Balatonban!

Nagy öröm volt számomra, hogy Bartalos Gyuri kitartása a bojlis technika mellett meghozta neki a legnagyobb hal díjat, mint ahogy az is, hogy Judit1 szektorgyőztesként és a legeredményesebb hölgyversenyzőként két díjat is bezsebelt. A legeredményesebb ifi díjat személyesen - sajnos - nem sikerült átadnunk, miután Nyika Dani, aki nyerte ezt, testvére, Eszter torokgyulladása okán a családdal hazaindult az eredményhirdetés előtt. Remélem, a kis (horgász)hölgy azóta teljesen meggyógyult a csúnya nyavalyából!

H3.2 vegeredmeny.xls

Különdíjat kapott még Sinkó (Tápos) Miska az élelmezésünkben nyújtott önzetlen segítségéért, emellett Willy a Kálmán házaspárt ajándékozta meg egy könyvével.

Az ebéd idejére szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, kisütött a nap, beragyogta a Balaton partját és a fáradt lelkeket is! Jó ízűen lakmározott a társaság. Kedves vendégek látogattak meg, eljöttek Szász Sanyáék, akiket hiába vártam a versenyre, de végül Sanya kimentette magát egy ügyes indokkal, így hálánk jeléül ismét odaülhetett közénk, és megvendégeltük pár maradék falattal is. Holiék kimerültek, bealudtak.

A lakoma és készítője

Többen visszavonultak és csendes magányukban emésztettek, pihentek a későbbi eseményekre. Igen, voltak későbbi események is, mert kissé szomorúan azt képzeltem, miután sokan bőrig áztak, fáztak, kimerültek, majd szépen óvatosan elszivárognak hazafelé. De nem így történt… hozzáteszem, szerencsére! Sokan maradtak és használták ki a hétvége nyújtotta szabadságot és a vízpart közelségét. Itt jegyzem meg, hogy volt azért olyan is, aki köszönés nélkül távozott el, remélem, nem volt problémája senkivel sem, miután már az eredményhirdetést sem várta meg… bízom benne, Tamás, hogy nem bántottunk meg semmivel sem!

A ti örömötök a miénk is, várunk benneteket jövőre is!

Szóval a pálya alig üresedett, sőt, még érkeztek is újabb vendégek, Pisty30 és Kipi családja ért ide végszóra és a kaja végére. A jelek szerint ők is maradni akartak, így nagy reményeim voltak, hogy a hétvége végre tényleg hétvége lesz! És lett is… Vasárnapig maradtak, ahogy Segalék, Kefetéék, Tápos Miskáék, Kálmánék, Bartalosék - és azt hiszem, még sorolnom kellene több nevet is, ha a rövid távú memóriám nem lenne ilyen gyenge! Elnézést attól, akire hirtelen nem emlékeztem! Ekkorra már egyébként is eléggé rossz állapotba kerültem a fáradtságom miatt, hiányzott a pihenés, így elnézést kérve elvonultam a nyaralóba és alapos alvásnak vetettem magam alá!

A vasárnap ismét kellemetlen idővel köszöntött be a vízparton, fújt, esett, fújt, esett… de a társaság még mindig kitartott, összetartott, volt sütögetés, horgászgatás, harsány kacagás és csendes pihenés. Többen megjegyezték és azóta is jelezték, hogy jövőre mindenféleképpen jönni fognak, de valószínűleg nyaralót bérelnek, hogy kizárják az időjárás okozta kellemetlenségeket! Nos, ami már most biztos, a jövő évi H3.3 2012. július 20-21-22-én lesz megrendezve ugyanitt, ezért, akinek nyaralóban kell majd szállás, kérem, időben, még tavasszal jelezze, hogy tudjunk segíteni a környéken szerezni kiadót!

Aki nyaralót szeretne a közelben, időben jelezze!

Végezetül mivel is köszönhetnék el ettől a mesébe illő eseménytől, mint a szokásos köszönetekkel. Köszönjük a Balatonnak, hogy befogadta a társaságot, köszönjük Szári Zsoltnak, hogy már a rendezvény előtti hetekben, hónapokban lázasan készült, sőt a születésnapján is inkább velünk foglalkozott, mintsem valahol a családjával ünnepelt volna. Köszönjük Willy feleségének, Margónak és az enyémnek, Andinak is a sok figyelmet és fáradságot, amivel kiegészítettek bennünket és ezzel is emelték a rendezvény fényét. Köszönjük a Haldorádónak a támogatást és reméljük, jövőre is ilyen bőkezűen támogatják a találkozót!

A Balaton…
… a mi tengerünk vár!

Várunk mindenkit jövőre is, illetve még az idei eseményeken is, töltsük fel egymást ismét jókedvvel! Következőleg idén szeptemberben, 23-24-25-én találkozhattok velünk Ordason, az őszi Duna NHT-n!

Hajrá Haldorádó, mert horgászni jó!

Jeszy
Fotók: Jeszy, Jeszy Andi
Excel táblázat: Keresnyei Imre (Kbaloo)
Videó: Takács Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: