Több bojlis versenyen is elindultam már az évek során, de olyan szélsőséges időjárással, sorsolt helyek közötti különbségekkel még nem találkoztam, mely az I. Merenyei Bojlis Kupán fogadott. Éjjeli mínuszok május végén, viharos széllökések, méteres hullámok és nappali nagy melegek váltották egymást az öt napos versenyen. A horgászhelyek közti különbségek is hihetetlen mértéket értek el a fogások terén. A tó északi, sekélyebb részén mázsaszámra fogták a pontyokat, míg a déli területeken csak "pár kiló" akadt horogra.
A verseny értékelését és elemzését azon tények köré szeretném építeni, melyek jelentősen befolyásolták az eredményeket, hatással voltak a végkimenetelre. Mivel az írásban szinte kizárólag csak a saját véleményemet, meglátásomat tudom Önök elé tárni, előre elnézést kérek, ha valamelyik elemzésben esetleg olyan észrevételem lenne, mely nem helytálló.
Etetési taktikák. Az amur veszély elhárítása.
Mivel a végeredménybe nem számított bele az amurfogás, a résztvevő csapatok első és egyben legfontosabb feladata az amuroknak az etetéstől való távoltartása volt. Az a csapat, mely erre nem talált megoldást, bizony hadakozhatott napról napra az amurcsapatokkal. Éppen ezért a csapatok jelentős részénél a szemes takarmányok, (kukorica, tigrismogyoró, csicseri borsó, stb.) nem kerültek bevetésre, az etető bojli mellé kizárólag csak pelleteket használtak.
Az etető anyag mennyiségét is korlátozni kellett, hisz az országosan híres merenyei amur állomány pillanatok alatt felfigyelt rá és azonnal el is foglalta az ilyen jellegű etetéseket. A csapatok döntő többségénél ez a taktika be is vált, s a fogások szinte kizárólag csak pontyokból álltak. Persze ellenpélda is akadt, mely ismételten bizonyította azt, hogy variálhatunk bárhogy, ha az amur éhes, mindent felfal. A 23-as pályán horgászó Carp Center Team az öt nap során összesen 24 darab amurt fogott, annak ellenére, hogy minimális mennyiségű tigrismogyorót etettek be, s azt is csak a verseny elején.
Lőrincz Laciék csak bojlival etettek (büdös, halassal), mégis sikerült 10 db amurt fogniuk. A 16-os pályán, a gát tövében horgászó Carpologia-Nutrabaits Team viszont jelentős mennyiségű szemes takarmánnyal is etetett, mégsem akadt a horgukra egyetlen amur sem.
Ezekből a tényekből véleményem szerint egy elég komoly tanulság is leszűrhető. Az amur horgászat nagymértékben függ a helytől is, az amur valami oknál fogva előnyben részesít bizonyos részeket a vizekben.
A rendkívül szélsőséges időjárás
A verseny kezdete előtti napon jelentős mennyiségű csapadék hullott Merenyén, mely sártengerré változtatta a tó környéki utakat, s ezért több csapatot is úgy kellett bevontatni a horgászhelyére. Ez az apró kellemetlenség hamar feledésbe merült, köszönhetően a hétfő délutáni ragyogó napsütésnek. Ekkor még nem tudtuk, hogy a java hátra van. Az első éjszakai horgászatot követően hajnalban fagyott! Mindez május végén! Kedd reggelre a pontymatracokon, merítő szákokon vékony jégréteg képződött, mely kissé lehangolt pár csapatot. Persze nappal ismételten ragyogó napsütés, 20 fok feletti hőmérséklet vigasztalt bennünket. Tulajdonképpen az egész hetet ilyen szélsőséges időjárás jellemezte, de ez a kapások számán nem látszódott meg. Érdekes volt még a szél alakulása is. Kettő napon keresztül hol viharos, hol gyengébb észak-nyugati szél fújt, közben a légnyomás folyamatosan esett. A verseny harmadik napján viszont hirtelen, szinte a semmiből megváltozott minden, és a nyakunkba szakadt egy viharos dél-nyugati szél. Ez már a fogásokon is meglátszódott, de csak pár csapatnál. A legszembetűnőbb visszaesés a gát tövében horgászó Carpologia-Nutrabaits-nél történt meg. 24 órán keresztül, míg a szél nem váltott vissza észak-nyugatira, nem volt kapásuk. Abban a pillanatban, hogy a hullámok ismételten a gátat kezdték ostromolni, azonnal beindultak náluk a halak. A negyedik napra visszaállt a rend, megérkezett az észak-nyugati szél, s a légnyomás is szép lassan elkezdett emelkedni. A víz hőmérséklete is elég tág határok közt mozgott, hisz az első éjszakai lehűlés után 16,5 fokot mutatott a radar, míg a verseny közepére már feltornázta magát 19 fokra. Az utolsó napra, ismételten megérkező eső és hideg front lehűtötte 17,5 fokra a vizet. Ezek a nem mindennapos időjárás változások a tározóban lévő halállományra nem igazán voltak hatással, mely főleg a kíméleti rész közelében volt érzékelhető. Persze ehhez kellett az a hihetetlen halbőség is, mely Merenyére jellemző.
A horgászhely közti különbségek
Ezt a fejezetet talán Lőrincz László barátom (Pécs Team I.) nagyon helytálló mondásával kezdeném. "A legendás Merenyei tározó a tó közepétől északra, a kíméleti részig található. Az előtte lévő terület egészen a gátig egy etetőkosaras, pilickás pálya." A verseny kezdetekor volt egy kisebb "szakmai vitánk" erről, mivel a véleményem szerint a halakat egy vízen szinte mindenhol meg lehet találni, nem kell egy kézlegyintéssel a süllyesztőbe dobni egy tónak legalább a felét. Hatalmasat tévedtem, s a verseny végén győztem magyarázkodni Lacinak. A Merenyei tározó tényleg kettő részből áll (legalább is május végén), még ha ez fizikálisan nincs is kivitelezve.
Nézzük át együtt, hogy a kijelentésemet milyen tényekre alapozom.
1. A sekélyebb, nádassal körülölelt északi részen horgászó 15 csapat 2344 kg pontyot fogott az öt nap során, míg a déli részen elhelyezkedő csapatok 1036 kg-ot. Közel másfél tonnával kevesebbet! Nem hiszem, hogy normális körülmények közepette ekkora tudás béli különbség lenne a csapatok közt.
2. Az első hat csapatból öt az északi területről került ki, s csak a gát tövében horgászó Carpologia-Nutrabaits tudott közéjük beilleszkedni.
3. Az első helyezett Pezoto Carp Team a szélső, kíméleti területhez legközelebb eső horgászhelyről kifogott 667 kg pontyával többet fogott, mint a déli részen, a büfé környékén horgászó 8-10 csapat.
Mi lehet az oka ezeknek a félelmetes fogási különbségeknek?
1. A versenyen résztvevő csapatok döntő többsége azon a véleményen volt, hogy a halak döntő többség a tó északi részéről egész évben el sem mozdul, még talán télen is ott tartózkodik. Ezen a részen a pontyok kevesebbet voltak zargatva, nyugodtabban élhették mindennapi életüket, hiszen évekkel ezelőtt arrafelé tilos volt a horgászat.
2. Ezzel bizonyos mértékben én is egyet értek, de azért egy apró észrevételem még lenne. Könnyen lehet, hogy a hihetetlenül eltérő fogásokra magyarázat lehet a pontyok ívása is. Bár egyes vélemények szerint a verseny időpontjára már befejezték szerelmi életüket a pontyok. Ez nem hiszem, hogy igaz, mivel a vízhőmérséklet 16,5-19 fok között ugrált a verseny folyamán. Véleményem szerint a lehűlő vízben a pontyok megszakították az ívást, várták a jobb időt, a felmelegedést és szexuális színterük közelében tartózkodtak. Ez pedig, a tározó északi részén található, nádassal körbevett kíméleti rész!
Érdekességek, kiemelkedő eredmények
Az öt napos megmérettetés során a 29 csapat összesen 3381 kg pontyot fogott! Rekordmennyiség ez a javából, nem volt még példa ilyen eredményre bojlis versenyen.
A legnagyobb halért hatalmas küzdelem folyt, melyet végül az Univerzum Team-nak sikerült kifognia. A 15,3 kg-os tükörpontyuk segítette őket győzelemre.
A díjazottak rendkívül értékes ajándékokkal gazdagodtak, melyet a verseny szervezői, a Rod Hutchinson Magyarországi képviselője és a Big Carp biztosított számukra.
Ezúton szeretném megköszönni a Merenye kupa bojlis verseny szervezőinek a fáradhatatlan munkásságát, mely az öt nap során végig jellemző volt. Tökéletes versenyt bonyolítottak le a legendásan híres Merenye tározón. Többen is reméljük, hogy a következő ilyen jellegű rendezvényük is hasonló színvonalú lesz. Bízunk abban, hogy tanultak az apró hibáikból is, és a halban szegényebb részekre az esélyegyenlőség miatt legközelebb nem sorsolnak csapatokat. Bár erre már a verseny végén ígéretet kaptunk!
Külön köszönet Regős Györgynek, ki hihetetlen energiákat mozgósítva járta a tározót motorcsónakkal és autóval egyaránt, a fotózások érdekében. Szenzációs fényképanyagot biztosított a számomra.
