A leges-leges-legtutibb buli!

A leges-leges-legtutibb buli!

Ez egy „tuti buli” (volt), szokták mondani. Egyéni ízlés dolga, mitől lesz tuti egy buli, általában véve - és ez már sokszor beigazolódott - mindenkinek nem tetszhet minden, ez szinte utópia lenne. De volt most egy horgászbuli, amely súrolja, sőt meg is testesíti a leges-leges-legtutibb buli elnevezést, mert nem volt senkinek semmire oka panaszra. Hogy miért? Máris mondom! Hogy melyik volt ez a buli? Mi más, mint a XIX. Haldorádó Duna Netbarát Horgásztalálkozó.

Mi kell egy tuti horgászbulihoz? Nyilván kell egynél több ember, az sem baj, ha többen vannak, akár rekord közeli létszámban. Nyilván elengedhetetlen, hogy akár idegenként, akár már ismerősként jönnek, a lényeg, hogy mindannyian szeretettel, barátsággal kell, hogy érkezzenek! Ez meg is volt, pipa!

Kell egy kényelmes, jól meghorgászható, megfelelő vízállással bíró horgászhely. Ez is pipa, megvolt!

Kell hal a horgokra, a haltartókba, sok izgalmas kapás, akár sikerrel végződő, akár csak a reményeket felkeltő, izgalomba hozó! Pipa, ez sem maradt el…

Kell a jó idő, lehetőleg csapadék és szél nélkül. Ha netán süt a nap és még a hőmérséklet is kellemes, az már a prémium kategória. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy jómagam és néhányan a törzsgárdából vonzzuk a bajos időjárást, ez elég kritikus pont. Most ez sem okozott meglepetést, csalódást, szóval ez is pipa.

Jó, ha vannak finom falatok jóllakásig, édes-nemes - szomjoltó és vérpezsdítő - italok! Ezekből több volt, mint amennyire szükség volt, de azért pipa.

Aztán a ráadásként jó, ha van pár profi, egyébként komoly versenyeken komolyan küzdő részvevő, akik jelenléte sok amatőrt vonz akár a tisztelet miatt, akár a tőlük való tanulás lehetősége okán. Voltak, tehát pipa.

Nem elég még a jóból?

Békés, hallal teli folyó, jó idő, mi kell még?
Duhajné Andi meglepetés (fél)tortája
Ha Sori éppen nem (medencelámpás) csúcsfej, akkor Búvár Kund

No, az idén ősszel minden megvolt, minden mennyiségben és minőségben. Ezért mertem a leges-leges-legtutibb buli jelzős szerkezettel élni a cím keresésekor. Mert volt már, hogy a kritériumokból több is megvolt, volt, amikor némelyik a mostaninál is tutibb volt, de az összes ilyetén együttállására még sosem volt példa, ezért érvényes a szuperlatívusz!

Nézzük végig egyenként!

A létszám már csütörtökön több volt, mint pár éve szombaton, és szombaton is alig voltunk kevesebben, mint a rekord létszámú találkozón. Végül 54 fő jelezte versenyzési szándékát, és közel 30 kísérőt hoztak magukkal a megjelentek. Persze, ahogy máskor is előfordult már, néhányan nem jöttek (verseny)lázba, de az aktív időtöltés sem tiltott, tehát leegyszerűsítve itt mindenki azt csinálhatott, amihez kedve volt! Aki versengeni akart, az azt tehette, aki csak barátkozni jött, annak sem kellett csalódnia.

A Duna a vízállással kegyelmet gyakorolt irányunkba, mert az egész nyári - de mondhatom, egész eddigi évi - szintje a kellemesre normalizálódott. Nyilván ez a kövezésen nem tűnt kényelmesnek, de éltünk már meg nyakig érő vizet (többször is, mint akartuk), és az is előfordult ritkán, hogy alig csordogált víz a mederben, melyek egyike sem horgászbarát. Most az ideális és a tökéletes szavak jellemezték a vízszintet.

A lecsós csajok
Egy kis esti buli. Ugye, feltűnik a fényár?!
Csörgits Gabi közben pár madarat meggyűrűzött

Sokan horgásztak már szerdától és mindenki elégedetten mászott fel a köveken, szinte senkinek sem maradtak el a kapások, és a szákok is sokszor lendültek munkába. A versenyen egyenesen jónak volt mondható a haljárás, nyilván az addigi folyamatos etetésnek és a horgászatnak (is) köszönhetően. Abba külön nem mennék bele, hogy a megfogott halak többsége arról tett tanúbizonyságot, hogy az elmaradt halászatok miatt nem lett kevesebb a hal, sőt márnákból jellemzően a kölyökhalak jöttek nagyobb számban, keszegfélékből pedig sokszor a kapitálisak, sőt ponty is akadt horogra. Sori pénteken - jó medenceépítő módjára - ruhástól beugrott és leradarozta a mederfeneket. A szemüvegét lent is hagyta, azóta legendákat hallani a szemüvegben rabló balinokról…

Az időjárás egyenesen megmagyarázhatatlan. Hiányzott a hűvös, vízszintesen metsző szél, a csapadék, a hideg. Helyette napsütés, szinte már nyárias meleg, a gyenge déli szél pedig inkább volt üdítő, mint kellemetlen.

Aztán a kaják… az valami csoda. Csütörtökön felajánlásnak (Nagy István, Nagy-i) köszönhetően egy csülkös-rizses lecsót fogyasztottunk el, pontosabban nem bírtuk mind elfogyasztani, hiába volt nagyon finom.

Pénteken sem kellett Klárikától rendelnünk vacsorát, mert Szikszai Tamás, Haka értesített, hogy este hatkor hoz pár falatot, készüljünk. Ez a pár falat egy nagy kondér fácánlevesben, egy nagy kondér szarvaspörköltben (tésztával, savanyúsággal és innivalóval) öltött testet. A szemünknek alig hittünk, pedig az ízlelőbimbóink nem hazudtak!

A szombati kaját pedig az elmaradhatatlan Csitta-grilles finomságok biztosították, amiről már nincs is mit írnom, annyiszor volt szó róla.

A pénteki szarvaspörkölt, a fácánleves után
Haka és népi zenekara. A horgászcsapat neve magyarul: „alacsony-gyors róka” (a valóságban ennek angol változata)
A pályajelölő, szemétszedő brigád. Mosolyognak, mert kértem, hogy legalább a fotó kedvéért dolgozzanak
Kbaloo nagyon hiányzott

És hát a verseny… arról is essen pár szó, ha már volt!

49 versenyző állt a rajthoz, 6 profi, 4 hölgy és 4 utánpótlás versenyző. Hogy ne legyen később ebből konfliktus, a profikat arányosan elosztottuk az amatőrök között, nyilván nekik jutottak a „legkönnyebben megközelíthető” helyek, aki a horgászatban profi, az a körülményeket is viselje profi módon! Továbbra is lehetőség volt az egymás mellé sorsolásra, sőt, az idén ősszel először és próbaüzem jelleggel - kiindulva abból az eddig is bevett és működő szokásból, hogy néhányan feladataik, fizikai állapotuk és egyéb jól magalapozott indokból - a napokkal előbb elfoglalt helyeket is megtarthatták a verseny idejére, de akár sorsolhattak is.

A szombat reggel nehézkesebben indult, mint eddig oly sokszor, ugyanis Keresnyei Imiéknél újabb fiúgyermek érkezett gólyapólyában, alig két hete, így a megint új apuka inkább választotta a pólyázást, mint a napijegyezést és az érkezők regisztrálását. Nyilván megértjük és elfogadjuk az indokot, sőt mi több, hatalmas gratulációnkat küldjük nekik, jó egészséget kívánunk mindnyájuknak, de azért a jövőben kéretik úgy időzíteni a gyermekáldást, hogy az ne akadályozza a Duna NHT-kat!

Itt jegyzem meg, hogy nagy szerencsémre Belencsik Barbi nagy áldozatot vállalva ismét rótta a pályát és kattintgatta a „tényfékezőgépet”, amiért hálás köszönet neki, mert nagyon nagy terhet vesz le ezzel a vállamról!

A sorsolás problémamentesen és gyorsan zajlott, a helyfoglalás is a rutinosságról tanúskodott, a verseny kezdetét sem kellett trombitaszóval jelezni, mindenki tudta a kb. másfél kilométernyi pályán, hogy mikor mi a teendő.

A tuti buli elkezdődött…

A sorsolás utáni láz. Inkább a reggeliért, mint a versenyért
A zsenik a káoszban is eligazodnak. Elkezdődött a verseny
Titusz kezdte
Atosz keszegezett

Kisvártatva érkeztek is a hírek fogásokról, elsősorban márnák, jászok, dévérek és egyebek jöttek. Kevés géb és sneci került szákba, még annak is, aki célzottan rájuk horgászott. Persze, voltak, akik apróhallal nyertek…

Voltak szektor részletek, ahol kevésbé dominált a versenyszellem, sokkal inkább a szomszédolás, vagyis a poénnal szomszéd ölés volt a fő műsor. Az „E” szektorban 6 fős különítmény igyekezett felborítani a rendet, de nem sikerült nekik, így inkább a hangulatot dobták fel.

Bolvári Mesterhentes Gabi a rengeteg, saját maga készítette disznósággal lepte meg a környezetét és biztosította a jóllakottságot délutánig. Csóri a pályán izzadó versenyzők kiszáradása ellen küzdött, míg Zsákovics Imi a hajójával a versenyzők előtti vízrészeket radarozta, hátha attól majd bármi jobb lesz.

Telt az idő és teltek a szákok, szinte alig kezdődött el a verseny, máris újra szólhatott a virtuális duda. Ugye, jó társaságban gyorsan telik az idő…

Gyerünk mérlegelni!

Jó messze, a jó helyre!
Kálmánék is elkapták a fonalat

Lássuk az eredményeket!

Előbb a profik:

  1. Lipák András (A3) 22.550 g
  2. Berényi Zoltán (B1) 18.330 g
  3. Döme Gábor (C7) 15.000 g
  4. Szabadi Róbert (D6) 11.800 g
  5. Wellner Gábor (B9) 6.035 g
  6. Fias Dénes (E5) 2.310 g

A szektorgyőztesek:

  1. Tolnai István (D1) 9.940 g
  2. Czeglédi Csaba (C1) 7.990 g
  3. Alt Benjamin (B1) 7.665 g
  4. Szilvási Áron (A9) 5.820 g
  5. Dobos Anna (E3) 2.475 g

A hölgyek versenye:

  1. Dobos Anna (E3) 2.475 g
  2. Palkó Gabriella (C2) 1.865 g
  3. Kálmánné Kriszti (D9) 620 g
  4. Kósáné Eszti (D7) 480 g

Az utánpótlás versenye:

  1. Bolvári Gergő (E11) 955 g
  2. Csörgits Réka (C9) 940 g
  3. Szalkai László (E10) 750 g
  4. Muzsik Botond (A6) 595 g

Legnagyobb hal díja:

Márna 2.920 g - Lipák András

A vándorkupa jövő tavaszig Lipák Andrásé lett.

Gratulálunk mindenkinek!

A legnagyobb hal Lipák Andristól
Szép teríték Döme Gábornál
Gazdag díjazás
Az idei őszi díjazottak
Sorállás Csittáéknál

Az eredményhirdetést a szokásos Csitta kaják követték. Olyan sorállás keletkezett, amit évtizedekkel ezelőtt a jegyes rendszerben észlelhettek eleink. Hiába, a jóért „jótáll” mindenki…

Ahogy az már szokás, az eredményhirdetés és a kaja után gyorsan fogy a tömeg, sokan igyekeznek haza, ez most sem volt másként. Persze, azért sokan maradtunk, akik vasárnap terveztük a távozást. Este még egy közös tábortüzes, kártyás, evős-ivós tuti bulit csaptunk. Szem nem maradt szárazon, annyit sikerült viccelődni! A szalonnák megsültek, elfogytak, a tűz kialudt, mi is elaludtunk, hogy egy új reggelre, a sátorszétszedés reggelére ébredhessünk. Ebben kicsit megtréfáltak Simon Feriék, Józsinéni és Kecsa, mert - mivel korán hazaindultak, a rájuk eső munkarészt elvégezték és a javát szétszedték, összepakolták. Nagyon megsértődtünk ezért… sebaj, majd jövőre össze is rakhatják, ha ennyire nem várják meg a segítséget!

Egy kis esti tüzeskedés
Tökfilkók és királyok
Abban reménykedtek, ha elég erősen nézik, akkor összeáll magától

S, ha már a jövőről esik szó: a tavaszi találkozó lesz a huszadik, ha megéljük. Erről már többször írtam, most is pár friss információt megosztanék: ahogy a tízedik találkozón, a huszadikon is bált tervezünk tartani az ordasi művelődési házban. Erre továbbra is várjuk az ötleteket, felajánlásokat, hogy minél színesebb és tartalmasabb legyen. Sajnos a betervezett horgászesküvő kútba esett - nem a pár visszalépése, hanem a dátumok és a programok ütközése miatt. Az esküvő szigorú protokoll szerint zajlik, míg a tavaszi Duna NHT ki van téve a jövő évi horgász versenynaptár fontos programjainak. A találkozó időpontja - jóllehet - csak a tavasz elején fog véglegesen eldőlni, ekkor pedig már az esküvő minden részletét percre pontosan véglegesíteni kell, tehát nem kockáztathatjuk egymás vesztére egyik eseményt sem. Azért majd az ordasi bálon is eljárjuk a menyegzői táncokat!

Készüljön mindenki a következő - remélhetőleg ismét leges-legtutibb - bulira!

Mert jó társaságban, jó helyen, jó halakkal bulizni, horgászni jó, hajrá Haldorádó!

Jeszy

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: