Az idei évben tulajdonképpen augusztus közepéig megközelíthetetlen volt a nagy folyam. Néhány naptól eltekintve folyamatosan magas volt a vízállása, amely rendkívüli módon kedvezett az ívásnak és kikelő ivadékoknak. Így a 2009-es év hosszú időn keresztül emlékezetes marad, mert sok-sok évre megteremtette az újabb bőséges halfogás lehetőségét. Ezért megérte böjtölni, és nap mint nap vízállást szemlélni, hogy vajon mikor lesznek megközelíthetők a hőn áhított parti helyek. Augusztus közepén aztán tartós, lassú apadás kezdődött, eljött a dunai horgászatok ideje! Tartsatok velem és megosztom veletek az idei első folyóvízi élményeimet!
Számomra az igazi dunai horgászat az augusztus 20-án megrendezésre kerülő Olaszy Gábor emlékversennyel indul. Idén sem volt ez másként. Úgy terveztem, hogy a verseny előtt 2 napot már a dunafalvai versenypályán töltök. Amikor pálya felé közelítettem, még igen magasnak tűnt a víz. Aki járt már Dunafalván, az tudja, hogy a kövezésre vezető utat egy vízátfolyás zárhatja el. 360 centi feletti bajai vízállásnál, itt lép ki elsőként a nagy Duna a medréből és öleli körbe versenypályát. Ezért nevezik a helyiek ezt „zátonynak”. Ez a zátony azonban minimum 3-4 kilométer hosszú, tehát nem egy kis homokszigetre kell gondolni. Nos, első látogatásom során éppen határon volt a víz. Már nem veszélyeztette az átkelést, hiszen visszahúzódott medrébe a Duna, de az út még igencsak fel volt ázva. Normál személyautóval nem volt könnyű az erdőn átvezető, traktorok kerekei által mélyen felszántott, sáros úton a kiszemelt célig eljutni. Terepjárómnak ez nem okozott problémát, és meg voltam győződve róla, hogy elsőként választhatok helyet magamnak. Nagy volt a „pofára esés”, amikor azt láttam, hogy Papp Józsi már javában ládáját állítgatja a helyszínen. Igaz, az ő autójának sáros volt még a teteje is, de akkor is sikeresen átvágott a veszélyes szakaszokon és elsőként ő foglalhatott magának helyet.
A víz a szokásosnál nagyobb, gyorsabb és meglepően zavaros volt. Ekkor még nem tudtam eldönteni, hogy a zavaros víz jó vagy rossz hatással lesz a halakra. Mint később kiderült, az átlátszatlan vízben az erőteljes napsütés ellenére sem húzódtak beljebb a halak és végig kitartottak az etetésen. Amikor tiszta, áttetsző a víz, legkésőbb 10 órakor befejeződnek a kapások, mert a halak behúzódnak a biztonságot adó mederbe. A zavaros, sötétebb vízben azonban biztonságban érezte magát a sok szép keszeg, és folyamatosan táplálkoztak is. Azon rimánkodtam, hogy ez kitartson a versenyen is, mert akkor bizony egy élményekben dús, fogásokban gazdag horgászatban lehet részünk!
Az első horgászatunk során az alapozó etetés után alig néhány perccel mindketten elkezdtük fogni a halakat. Kezdetben karikakeszegek és szilvaorrú keszegek jelentkeztek. 1 óra után - szinte varázsütésre - eltűnt az összes apróság. Helyüket dévérkeszegek és termetes jászkeszegek vették át. Ettől kezdve még izgalmasabb lett a horgászat. Valamelyikünk mindig fárasztott. A sok dévér közé az utolsó órában beköszönt nálam egy másfeles márna, amelyet Józsi egy kereken 3 kilóssal kontrázott. Mindketten nagyon elégedettek voltunk ez első horgászattal, mert egyértelműen látszódott, hogy sok hal van a pályán!
Másnap mindezt tovább fokoztam, miközben már igen sokan próbálgatták a pályát. Ekkor a szerelékeket csiszolgattam. Az optimális méretű úszókat kerestem, és a csalivezetési módokat próbálgattam. Egyértelműen látszódott, hogy a nagyon lassan (a víz folyási sebességénél lassabban) vezetett szerelékkel lehet a legtöbb kapást kicsikarni. A túl gyors vagy a teljesen megállított szerelék szinte alig adott halat. A 3-3,5 méter mély vízben a Cralusso Buborék úszó bizonyult a legjobbnak 8, 10, 12, 15 és 20 grammos méretekben. Ez a csodálatos úszó tökéletes átmenetet képez a hagyományos forgástestű és modern lapos úszók között. Lényegesen lassabban és simábban vezethetők, mint a „duci” úszók, pont olyan sebességgel, amely ideális az eredményes halfogáshoz. Dunán évek óta verhetetlen ez a modell! Aki nem hiszi, nézze meg szerelékeimet vagy próbálja ki maga is, és azonnal megérti, miről írtam eddig.
Nagy izgalommal vártuk az ország talán legrégebbi horgászversenyét, az augusztus 20-án immár XXXIII. Olaszy Gábor emlékversenyt. A nagy múltú versenyen talán már minden ismert, természetes vizet és a kihívásokat kedvelő horgászversenyző megfordult. Így ez a verseny igen komoly ranggal bír. Sokan szerencsét próbáltak már itt, de mindig csak egy nyerhet…! Van, aki évekig jár(t) ide és küzd(ött) azért, hogy egyszer talán vele is kegyes legyen a Duna, és van, aki gyorsan feladja, mondván, itt nem lehet halat fogni… Nos, én is talán 10 évig próbálkoztam, amikor először vésték fel a nevem az ország legöregebb vándorkupájára! Micsoda élmény volt az akkori nagyokat megverni és győztesként a dobogó legmagasabb fokára állni!!! Azóta már eltelt jó néhány év, és még kétszer sikerült ezt elérni, de két egymást követő évben még soha. Nagyon bíztam benne, hogy talán idén is összejöhet, ha jó helyet sorsolok, és ha mellém állnak az égiek.
A pálya felső, kissé lassabb részére sorsoltam. Hogy itt lesz több hal, vagy az alsó részen, akkor azt még hét öregasszony sem tudta volna megmondani. Az alapozó etetés után, aki rakós bottal kezdett és keszeget szeretett volna fogni, az úgy járt, mint én. Azaz úgy szűrte a vizet, mintha egy kádban horgászna. Hová tűnt a rengeteg keszeg, így megijedtek a becsapódó gombócoktól?! 5 perc tétlenség után letettem a rakóst és a snecizésre váltottam. Azok viszont szépen jöttek. Talán fél óra telt el, amikor az első keszeget láttam szákolni. Ennyi idő kellett nekik, hogy a csábító finomságok közelébe merészkedjenek. Az első termetesebb hal kifogása után viszont egyre több helyen nyúltak a gumik és szákoltak a horgászok. Elérkezett a váltás ideje, én is keszeget próbáltam fogni. Talán újabb 5 perc után volt ez első kapásom, és bár e hal sajnos lemaradt, a következő már nem! Ezután a második órában egyre fokozódó tempóban mind több keszeget tudtam fogni. Összesen 22 db szákolós halat fogtam, amely a kb. 70 snecivel 13.960 grammot tett ki.
Éreztem, hogy jó lesz a fogás a pálya felső részén, de nem lehetett tudni, hogy mit produkálnak azok, akik tőlem távol, a lenti részen horgásztak. Nos, a mérlegelés után derült ki, hogy Papp József 7 kilóval, Gyulai Ferenc pedig 5 kilós fogásával követett engem. Nyertem! Örömöm határtalan volt, hiszen ismét feliratkozhatok a vándorkupára!
Sokat nem pihentünk: másnap, augusztus 21-én egy újabb versenyre, a Top Mix - Haldorádó Kupára készültünk. Az előző nap feletetett pálya új reményekkel töltött el mindenkit. Ekkor egy kicsit kisebb létszámú, de „sűrűbb”, 11 főt számláló mezőny gyűlt össze, hogy próbára tegye tudását és szerencséjét. A pályát kicsit szellősebbre tűztük, így még kényelmesebben horgászhattunk, és két szektorra osztottuk a mezőnyt. A délelőtti első fordulóban az alsó szektorba sorsoltam. A legnagyobb ellenfelem Papp Józsi volt. A felső szektorban Gyulai Feri és a felnőtt válogatott másodkapitánya, Szénási Béla egymás mellett ülve vívott nagy csatát. Fej-fej mellett haladtak, amikor Feri egy 2.360 grammos kapitális dévér bravúros kifogásával jelentős előnyre tett szert.
A háromórás forduló végén 14.080 grammot mérlegelt Gyulai, míg 11.060 grammot Szénási. Az alsó szektorban már nem volt ennyi hal, itt 8.660 grammal tudtam szektoromat a 6.880 grammot mérlegelő Papp Józsi előtt megnyerni.
A verseny kétfordulós, így délután újabb 3 órás etap következett. Ekkor új helysorsolás és pakolás várt a résztvevőkre. Egyedül ezt az egyet nem szeretem a horgászatban, de hát e nélkül meg nincs peca. Délután úgy alakult, hogy Szénási Béla kihúzta a felső szélső 1-es helyet, én alatta (Béla délelőtti helyére) a 2-es helyre, míg Gyulai Feri a 4-es helyre sorsolt. Hogy még izgalmasabb legyen, Papp Józsi kihúzta az alsó szélső helyet. Miközben új helyemre pakoltam, rádöbbentem, hogy ez a hely azonos a tegnapi nyerő helyemmel. Ezt a szerencsét! Tudtam jól, hogy a horgászhely előtt egy könnyen meghorgászható kb. 10-15 cm-rel mélyebb gödör van, amely balra, a szektorhatár közelében ér véget. Így a bevetett etetőanyag nem tud továbbsodródni, ott biztosan megáll! Nem tagadom, ez óriási előny volt a többiekkel szemben, amellyel élni tudtam. De mindez persze még nem garancia arra, hogy sok halat is fog az itt ülő horgász. Az újabb alapozó etetés után ismét rakós bottal próbáltam keszeget fogni. Most - bármilyen hihetetlenül is hangzik - a legelső leúsztatás során fogtam egy keszeget! A megakasztás pillanatában vészesen kinyúló gumit látva biztosan tudtam, hogy nagyobb lesz, mint bármelyik. Amikor felbukkant előttem a közel 50 centis lapát dévér, még az én kezem is megremegett. Elsőre ekkora halat akasztani… jaj, csak meglegyen! Nem hibáztam el, sikerült a szákba vezetni. Alig bírtam a tarkóját átfogni a későbbi mérlegelés szerint 1 deka híján 2 kilós dévérkeszegnek! A versenyből még talán 5 perc sem telt el, és máris 2 kiló volt a hálómban!!! Valamit mormogtak szomszédjaim, de szelektív hallásom folytán nem értettem (vagy nem akartam) pontosan érteni, hogy mi a gond édesanyámmal… :)
Nem kellett sokat várni a következő, bár már lényegesen kisebb keszegre sem. A későbbiek folyamán azonban kezdtek ellenfeleim is felzárkózni. Az első óra végére Szénási Bélának, Gyulai Ferinek és nekem is 13-13-13 db keszegünk volt! Talán annyi előnyöm lehetett velük szemben, hogy nekem volt egy igazán nagy dévérem, amelyet az első percben akasztottam. A második órában kezdett az etetésem beérni, ekkor szinte minden leúsztatásra kapásom volt! Ebben az órában újabb sebességfokozatra kapcsolva 23 termetes halat szákoltam. Ezt már nem tudták ellenfeleim követni. Úgy kalkuláltam, ha ilyen ütemben tudom a halat fogni, akkor bizony bőven 30 kiló felett mérlegelhetek, amely új pályacsúcsot jelentett volna. Az utolsó órában azonban hirtelen abbamaradtak a kapások. Illetve ez nem teljesen igaz, ugyanis ahol eddig gyönyörű dévérkeszegek és jászok vették fel a csalit, ott azt apró snecik kezdték húzni. A 3 méter mély vízben, mederfenéken, szabályos elhúzós vagy „pöcögtetős” kapás után, 2-3 dekás sneci került partra. Hogyan lehet ez? A válasz egyszerű, a termetes halak beljebb húzódtak, elhagyták az etetési sávot. Ami érdekes, hogy ez nem csak nálam, hanem szinte az egész pályán egyszerre követezett be. Próbálkoztam mindenféle trükkel, sorozatos keszegkapást mégsem tudtam kicsikarni. 5-6 sneci után azonban ismét beugrott egy-egy keszeg, így az utolsó órát 6 db keszeggel és legalább 30 snecivel zártam. Összesen 42 db termetes keszeget fogtam 3 óra alatt, amelyek összsúlya 25.260 g volt. Második Gyulai Feri lett 16.460 grammal, harmadik pedig Szénási Béla 14.750 grammal. Fantasztikus horgászat volt, amelyről nemcsak én, hanem ellenfeleim is hasonlóképpen vélekedtek. Élő vízen, Dunán, versenykörülmények között aki 10 kiló felett fog, az bizony megsüvegelendő! Gyakorta intenzíven telepített tavakon sem tudunk ennyit fogni. Imádott Dunám azonban bőkezű volt ezen a napon és szép fogásokkal hálálta meg igyekezetünket.
Az első szektor mérlegelése után nagy izgalommal vártuk, hogy mit fogtak az alsó szektorban, Papp Józsi vajon tudott-e nyerni az alsó szélső helyen? Legnagyobb meglepetésünkre a belső szélső helyen, a sűrűjében ülő, tulajdonképpen a legelőnytelenebb pozíciót elfoglaló Parádi Zsolt nyert 6.350 grammos zsákmánnyal, amelyben volt egy 2.340 grammos dévér is!
Itt második Varga György lett, aki mindkét fordulót hangyaszorgalommal végigsnecizte. Ekkor 4.670 grammot fogott. Ahogy közelítettünk a széle felé, úgy lett egyre kevesebb a kifogott hal. Így Papp Józsinak sem sikerült a nagy bravúr, nem tudott jelentős zsákmányt felmutatni.
| helyezés | név | pontszám | összsúly |
| 1. | Döme Gábor | 1+1=2 | 33920 |
| 2. | Gyulai Ferenc | 1+2=3 | 30540 |
| 3. | Szénási Béla | 2+3=5 | 25810 |
| 4. | Parádi Zsolt | 4+1=5 | 11620 |
| 5. | Varga György | 3+2=5 | 10020 |
| 6. | Mike József | 3+3=6 | 6530 |
| 7. | Papp József | 2+6=8 | 7680 |
| 8. | Farkas Sándor | 4+4=8 | 2480 |
| 9. | Szederkényi Tamás | 5+4=9 | 6220 |
| 10. | Szeri Zoltán | 5+5=10 | 1900 |
| 11. | Szabó Róbert | 6+5=11 | 1540 |
Még néhány érdekes adat:
A 11 versenyző összesen: 138.260 gramm halat fogott a nap folyamán. Az átlagfogás: 12,38 kg!
Még egy fontos információ! A négy nap alatt Dunafalván mindössze egy darab gébet fogtam, de a többi versenyző sem fogott fejenként néhány darabnál többet.
Kell ennél jobb dunai szezonkezdet?!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Pintér Zoltán, Csapi Károly
