2017 margójára – évértékelő Folytyik Zoltántól

2017 margójára – évértékelő Folytyik Zoltántól

Folytyik Zoltán, kis csapatunk oszlopos tagja, ezúttal kivételes hangvételű és egyedi stílusú írásában szeretné megosztani a kedves olvasókkal a tavalyi év horgásztúráinak sikereit és kudarcait. Hogy Zoli milyen eredményekkel zárta a 2017-es évet? Az alábbiakban kiderül!

Ülök a meleg szobában, bámulom a fák zúzmarás ágait. Kissé elkalandoznak gondolataim a múlt évi horgászatain. Voltak nehéz napok és persze feledhetetlen, szép emlékek is. Az utóbbi már években kizárólag a nehéz, természetes vizeket helyezem előtérbe. Mikor kiválasztom a következő horgászat helyszínét, csak ez lebeg a szemem előtt. Ennek legfőbb oka, hogy keresem a kihívásokat.

Imádom a nehezen megszerezhető kincseket

A múlt évem nehezen indult, pedig nagy szerelmemnek, a Tisza-tó vonzásának legtöbbször nem tudok ellenállni. Megannyi lehetőség és ismeretlen vár még rám ebben a csodálatos és hatalmas paradicsomban. Egész egyszerűen hihetetlen! A 2017-es évemet egy adott terület megismerésére összpontosítottam, mivel akkora ez a komplett vízterület, hogy talán egy emberöltő is kevés lenne, hogy megismerjem az egyes helyeket és a halak viselkedését. Így elgondolásom alapján több részre fogom osztani a tavat és egy-egy évet szánok mindegyik rész feltérképezésére.

In the paradise

Lassan negyven éves pontyhorgász tapasztalattal a hátam mögött, még most is gyakran fedezek fel új dolgokat. Mivel minden évben változik valami az időjárásban, megváltozik a halak viselkedése és vele együtt a szokásaik is. Nehéz kiigazodni és általánosítani, ezért folyton alkalmazkodnunk kell az adott szituációhoz.

Az alkalmazkodás eredménye – vadvízi harcos a tározóból

 

Természetes vizeinken általában a májusi hónap a pontyok nászát jelenti. Mivel a tavon tilos ebben az időszakban horgászni, két héttel a tilalmi időszak előtt érkeztem a vízpartra. Hideg idő, pár fokos hőmérséklet fogadott. A víz hőfoka sem volt valami bizalomgerjesztő. Több hidegfront érkezett egymás után hatalmas északi széllel. Ezek a nehéz körülmények most a kora tavaszi időszakban nem segítették a sikerhez vezető utat. A víz egyre csak hűlt és hűlt, a halaknak nyoma sem volt. A tervezett kéthetes horgászat kilencedik napján úgy ítéltem meg, hogy esélytelen a halfogás, ezért feladtam és hazatértem. Ilyen is van, nem szégyen ez!

Kilenc nap „betli”. Természetes vízen gyakran előfordul
Hű társam, aki minden alkalommal elkísér

A következő etap júniusban vált esedékessé. Egy másik helyszínen vertem tábort. Már a második nap elindultak a kapások. Nem hittem a szememnek és a fülemnek, hogy napi többször is akcióba szólított a jelzőm hangja. Hihetetlen volt, hogy sorra fogtam a halakat. Az egy hét alatt összesen 28 db pontyot fogtam a Tisza-tóból. Mindössze 3 db-ot mérlegeltem 10 kg alatt. 6 db 14-16 kg közötti példány és 19 db 8-12 kg közötti pikkelyes csábult el a csalikra. Ezen a vízen nem rendhagyó, ha ennyi halat fog az ember. Ez volt számomra az év legmozgalmasabb horgászata, nem vitás.

Mozgalmas túrát tudhattam magam mögött
Pontyos szelfi! :)

 

Júliusban érkeztem ismét egy nekem igen rövidnek mondható pecára, mindössze öt napra. Az égiek nem akartak kegyeikbe fogadni, folyamatos viharokkal tarkították e rövid kis nyaralásom. Egy pontyot sikerült fognom, mindössze 5 kilogramm volt a súlya.

Amikor a nap alábukik a horizonton, csodálatos látvány tárul elénk

 

Ezután kis szünet jött a pecában. Nem kedvelem a kánikulai horgászatokat, így az őszre koncentráltam. Eljött a szeptember közepe, ismét kezdődhetett a műsor a vízparton. Ismét intenzív esők és viharok váltogatták egymást. A negyedik napon végre megérkezett az első hal, egy 15 kg-os ponty személyében. És ezzel újra kezdetét vette a viharos szél. Az időjárási körülmények ilyenkor nem teszik lehetővé a vízre szállást, így az etetést sem tudom pótolni. Szinte pár naponta mindent újra kellett kezdenem, mivel olyan erős áramlatok alakulnak ki az erős szél miatt, hogy szinte elsöprik az etetést a mederben. Néhány kisebb hal után sikerült egy valamivel 16 kg feletti pontyot szákolnom. Majd újabb érdeklődök jelentkeztek, de súlyuk elhanyagolható volt. Egy erős kapás után végre egy 17,50 kg-os gyönyörű pikkelyes érkezett. Néhány órával az őserő kapása után sikerült elcsípnem a túrám, sőt az évben megfogott legnagyobb pontyomat. Nem kevesebb, mint 18,70 kg-os, erőtől duzzadó, csodálatos, valószínűleg érintetlen töves lett a jutalmam. A nagy szél és a hínármezőkön való küzdelem miatt örökre emlékezetes marad ez a remek hal.

A nehezítő, szinte egybefüggő tényező
A hínármezőből ideiglenesen kilakoltatott gyönyörűség a maga 18,70 kilójával

Egy hónappal az előző kalandos pecám után újra a vízparton álltam és azon gondolkodtam, hogy ezúttal vajon mit tartogat számomra a hatalmas víz. Ekkor még nem tudtam, hogy az egyik legrosszabb pecám elé nézek. Szemerkélő eső, nem túl nagy szélben a botok a helyükön. Három nap kapástalanság után végre kezdtek életre kelni a jelzőim, de csak kisebb pontyok jelentkeztek. Sajnos egy kollégának nem volt elég az ötezer hektáros terület, így úgy gondolta, hogy lebójázik az én etetésem közelében. (Szomorúan tapasztaltam már többször is ezt a jelenséget.) Mivel elég nagy területet szoktam megszórni, hogy könnyebben megtaláljanak a portyázó halak, nem akartam konfliktust, így szó nélkül elköltöztem. Mondanom sem kell, ismét viharos szélben és esőben volt részem a további napokban. Még a sátramban is bokáig érő víz nőtt reggelre. Két-három naponta tudtam csak vízre szállni. De sajnos már a kapáskor életveszélyes lett volna ismét csónakban elhagyni a biztos szárazföldet. Mivel egy hínármező közepét horgásztam, esélyem sem volt megfogni a halakat. Másfél hét úgy telt, hogy szinte nem is tudtam horgászni a mostoha körülmények miatt.

Mikor a természet az úr

Horgászataim során csak annyiféle csalit viszek magammal, amennyi bottal horgászom. Így egész évben mindössze két ízvilágú bojlit használtam: Odyssey XXX és Live System. Szinte minden esetben hóember kombinációt alkalmaztam. Ezt a ponty sokkal könnyebben fel tudja szívni, ezáltal könnyebben akad a horog.

A két, horgászataimon mindig nyerő ízvilág…
… évek óta bizonyít számomra
Ha sokáig nincs kapás, bevetem a fehéreket is

A szerelékem, ami már sok-sok éve minden esetben ugyanaz, Gardner Vigilante 25 lb-s előkezsinór 2-es méretű Mugga horoggal. A kötést nem bonyolítom túl: csomómentes 23 csavarással a horog szárán. Azért ennyi, mert így a hajszálelőkém a horoghegy síkjában válik el a horog szárától. Nincs szükség semmi kiegészítőre, tökéletes az akadás.

Mindössze két fő dologra van szükségem a kötés elkészítéséhez
Idejét sem tudom megmondani, mióta használom már így. Fő az egyszerűség!

Összefoglalva: sikeresnek könyvelem el az elmúlt esztendőt. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Nem vagyok csalódott, mert az igazi sikerért keményen meg kell dolgozni. A könnyű siker nem olyan felemelő, mint amit „vért izzadva” érünk el!

Zolinak az idei évben is hasonlóan szép élményeket kívánunk!

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: