Horgászik a család 4. rész – A viharos Aréna

Horgászik a család 4. rész – A viharos Aréna

A tavalyi nyár folyamán családommal három különböző helyszínt kerestünk fel, ahol közösen is egy jót horgászhattunk, és ahol a körülmények is megfelelőek egy közös családi horgászatnak. A sorozatot idén folytattuk, bár most csak egy helyszínre volt lehetőségünk, melynek oka, hogy hamarosan újabb taggal bővül kis családunk, és ha minden tökéletesen alakul, jövőre már négyesben indulhatunk újabb vizek felfedezésére!

Nem szerettem volna lakhelyemtől túl nagy távolságra utazni, illetve amúgy sem horgásztam évek óta Lajosmizsén, a Fish Aréna tavon, így közösen úgy döntöttünk, hogy ide látogatunk el egy háromnapos horgászatra. Így, utólag visszagondolva nem is tudnék ennél jobb horgászidőt elképzelni, főleg családdal, de erről majd kicsit később…!

Vihar a háttérben, szikrázó napsütés az előtérben

 

A tó középső részén található 15-ös állást választottuk

Csütörtök reggel érkeztünk a tóra, ahol rögtön a kapuban szembesültünk egy szimpatikus új szabállyal, miszerint megérkezéskor a halkímélő eszközöket egy erre kijelölt edényben fertőtleníteni kell, így elkerülhető a halbetegségek és egyéb fertőzések továbbterjesztése egyik tóból a másikba. A 15-ös faházat foglaltuk le, mely rendelkezik egy minimális felszereltséggel, így a család számára is optimális a horgászhely.

Taktika
Minden horgásztúra előtt fejben összerakom a stratégiámat az adott horgászatra, ilyenkor figyelembe veszem a korábbi tapasztalatokat, ha jártam már a vízen, illetve az ismerősöktől, barátoktól kapott információkat. Sok halat fogtam már itt, de az átlagsúly nem volt túl magas, most ezt szerettem volna javítani. Ennek érdekében úgy határoztam, hogy semmilyen magot és pelletet nem fogok használni, kizárólag főzött Black Squid bojlival fogok csalizni és etetni is, melyet előre beáztattam SpéciAdditive Japán Krill folyadékba. Ebből terveztem etetni reggel és este a sziget két sarkán elhelyezett bójáimhoz, nagyjából 40-50 szemet.

Kizárólag főzött bojlit használtunk etetni, amelyet SpéciAdditive Japán Krillben áztattunk
Az előkészített „nyálkás” bojlik

Ennek megfelelően indítottam is a horgászatot, melyen még annyit finomítottam, hogy a tó adottságait figyelembe véve (a vízmélység egyenletesen 150 cm körül alakul) a napi kétszeri etetésen kívül nem terveztem csónakot használni, kizárólag az etetőhajóra hagyatkoztam, hogy minél kevesebbet háborgassam a „forró pontokat”. Miután minden a helyére került és a faházban is berendezkedtünk, az idő is szépen elment, a délután hamar ránk köszöntött és olyan hat óra felé az első kapás is. Szerencsémre a hal viszonylag könnyen eljött az akadótól, így a stégről fárasztottam ki egy tízes forma pikkelyest, ami ígéretes kezdésnek bizonyult. Ezután lassan ránk sötétedett és megérkezett egy elég zord vihar. Az időjárás csúnyábbik arcát mutatta, a viharos szelet és égdörgést eső követte, amely az addig éhségsztrájkot folytató pontyok étvágyát is meghozta. Reggelig további négy példányt sikerült matracra fektetnünk, egyet pedig sajnos elveszítettem az akadók miatt.

Az akadók közelsége miatt nem finomkodtunk
Ha akadós terepen horgászom, nekem ez a kedvenc horog + előkezsinór kombinációm

Reggelre elállt az eső, és szépen megnyugodott a víz is, amit már annyira nem is bántam, mert nem sokat aludtunk az éjjel. Ez alól csak a kislányom volt a kivétel, aki a friss levegőn végigaludta az egész vihart. Hét óra körül épp a botok mögött pakolgattam, mikor a balos jelzőm megszólalt. Ráemeltem és éreztem, hogy nagyobb hal akadt a horgomra. Lassan elkezdtem hátrálni, így sikerült elvezetnem az akadók szélétől. Idővel a stég elé sikerült húznom, de még nem mutatta meg magát, majd egyszer csak egy hosszú hátúszó átütötte a víztükröt, amit még egy pár kör követett, de végül a merítőben landolt egy nagyon szép, hosszúkás formájú tőponty. „Na, ez már igen!”, mondtam ki hangosan, örültem a szép halnak, melynek pontos súlya 17,4 kilogramm volt! Készítettünk róla pár fotót, majd a vízre helyeztem és megvártam, hogy magától elússzon.
Ezt követően az időjárás ismét a szebbik arcát mutatta felénk, azonban a ragyogó napsütésben estig csupán egy hal érkezett. Ettől függetlenül megetettem a bójáimat este, bízva egy újabb izgalmas éjszakában. A frissítést követően folyamatosan a meteorológiai előrejelzést böngésztem, ami ismét vihart ígért, amelyet most már kimondottan vártam. 22 óra után meg is érkezett, hatalmas villámlások és égdörgések kísérték, de a kapásjelzők nem akartak megszólalni. Már majdnem éjfél volt, mire végre felsípolt a bal szélső szerelékem jelzője. Gyorsan kiszaladtam, és ahogyan elkezdtem terhelni, egyből követte a mellette lévő bot is! Ekkor már feleségem is segédkezett, de a harmadik boton is jelentkezett egy hal, na ezt már nem volt könnyű megoldani. Körülbelül fél óra volt, mire mindhárom elkövetőt megszákoltunk és jót nevettünk a bölcső felett az eseményeken. Közösen visszahúztuk a szerelékeket, de ekkor már rendesen szakadt az eső is, jó volt visszahúzódni a faházba. Talán egy óra sem telt el az újabb kapásig, de az a hal sajnos egyből akadót talált. A vihar tombolt, szinte folyamatosan villámlott, így elbizonytalanodtam, el szabad-e indulni egyáltalán csónakázni égnek meredő horgászbottal a kezemben. Kicsit rágódtam, de éreztem, hogy a hal még a horgomon van, nem kérdés, menni kell! A zsinórszabadító kampóval a csónakban közelítettem az elakadt zsinór felé, mely egy régi fa kaloda oldalában akadt el. A kampó segítségével másodjára sikerült a majd kétméteres fadarabot megemelnem, amely mellől a halam is megmozdult. Merev keretes merítőm segítségével először megszákoltam a halat, majd a fával együtt beemeltem a csónakba. Hát, az biztos, hogy rég küzdöttem utoljára ennyit egy hallal!
Két kisebb példány után reggel megint füstölős kapásba kellett belenyúlnom, a hal szépen oldalazott az akadó fele, amit már éreztem a zsinóron is, hogy nem közvetlen a kapcsolatom a hallal, ezért csónakkal gyorsan fölé mentem és a zsinórszabadító kampó segítségével sikerült kiszabadítanom a zsinórt. Meg is iramodott a tettes nem kis lendülettel, de muszáj volt keményre vennem a fárasztást, ami mindvégig az akadók felett zajlott. Botom karikába hajolva próbálta korrigálni a kirohanásokat, és a kemény fék is néha belereccsent a fárasztásba, de az első adandó pillanatban már toltam is alá a szákot. A háló fogságában egy nagyon impozáns, magas hátú töves értetlenkedett, ami megint 17+-nak bizonyult a mérlegelés folyamán.

Mindig partról kezdtem el fárasztani, csónakot csak akkor használtam, ha a hal akadóba futott
Esős éjszaka után reggel jött a túra legnagyobb, 17 kg feletti pontya

A felhők tovább tornyosultak felettünk, újabb vihar elé néztünk, de úgy döntöttünk, ezt már nem várjuk meg, bőven gazdagodtunk fogásokkal és élményekkel, úgy éreztem, nem érdemes tovább feszegetni a határainkat.

Az etetőhajóval történő behúzásnál nagy segítség a behúzó csipesz, ami meggátolja a zsinór indokolatlan mennyiségű lepörgését az orsó dobjáról
Párom éjszakai fogása, kemény küzdelem volt!
Sajnos ők most elkerültek minket, na de majd legközelebb

Összességében egy nagyon sokszínű és izgalmas túrát zártunk a Fish Arénán, amely maximálisan alkalmas egy közös, családi horgászatra. Az éjszakai viharok látványosan megmozdították az addig „inaktív” pontyokat is, egyszerűen feléledt a víz. A túra alatt fogott 17 darab hal átlagsúlya picivel maradt el a tizenhárom kilogrammtól, ezért úgy gondolom, a stratégia tökéletesen működött.

A töves, amellyel „birkóztam” az akadóban
Az utolsó fogásom is meghaladta a 17 kilogrammot, ami remek zárása egy ilyen eseménydús horgásztúrának!

Hasznos tapasztalatok

  • Mindig legyen elképzelésünk a horgászatról, tervezzük meg előre még „hideg fejjel” annak stratégiáját, amin persze menet közben lehet változtatni, finomítani, ha szükséges.
  • Ha célirányosan nagy halra szeretnénk horgászni, érdemes kerülni a nagyobb, figyelemfelkeltő etetéseket.

Fotók: Haskó Tamás, Haskóné Turzai Barbara

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: