Óriási készülődés illetve várakozás előzte meg a májusi merenyei túránkat. Korábbi, másik vízre szervezett túránk nem túl szerencsésen zárult. Ugyanakkor az Interneten illetve telefonon folyamatosan jöttek a szebbnél-szebb merenyei fogásokról szóló hírek…
A megérkezéskor sajnos kiderült, hogy gépkocsival nem tudom megközelíteni a horgászhelyet, de a társam a terepjáróval és traktor segítségével bejutott odáig. Gyors platóra pakolás után a traktoros rutinos manővereinek köszönhetően minden baj nélkül megérkeztem én is. Gyors köszöntés, kicsomagolás után nekiláttunk a „fegyverek” beélesítésének is.
Mire végeztünk sajnos este lett, így már csak arra maradt csak időnk, hogy PVA zacskóba tett etetőanyaggal, találomra letegyük a horgokat.
Az éjszaka mozgalmasan telt, bár nem így terveztük. A kifogott 6 kárász másnap reggel gondolkodásra sarkalt bennünket a csalizás tekintetében, illetve kikértük barátaink - Regős Gyuri és Jakab Józsi - tanácsait is.
A helykeresés, bójázás után letettük horgainkat, rajta a „brutális” 3-4 darab, kőkemény, 20-24 mm-es bojlival, feltételezve, hogy a fehérhalak békén hagyják a horgokat.
Horognak 4-es Pelzer Mako Seria 2-es illetve Seria 4-es típusokat használtunk. A horgok a nagy csalik ellenére is kifogástalanul működtek az egész túra során.
Bojliaink kizárólag „büdös” ízeket tartalmaztak - kék kagyló, fűszeres tintahal, lazac - bár a Zsolti által otthon készített Sushi talán kivételt képezett.
Az első nappal az egy-két amurfogástól eltekintve, pihenéssel telt, felkészülve a már nagyon várt éjszakai fellépésre.
Számításunk be is jött, éjfél után alig-alig aludtunk a kapások miatt. Két kisebb ponty után megjött az első 10 kg feletti, majd hajnali 5 óra körül a következő is.
Amire nem nagyon találtunk magyarázatot, az az volt, hogy egyetlen bója - amin a középső botom volt - működött az egész túra alatt. Ez a hely a parttól kb. 270-280 méterre lehetett, és kilenc darab rekordlistás hallal ajándékozott meg.
A másik öt bóját 24 órai kapástalanság után tettük ide, tettük oda, de csak a középső botomra jöttek a halak! Magyarázatot a mederalakulat sem adott, mert kb. 3 órás nappali radarozás sem mutatott semmilyen tereptárgyat a helyünk előtt. Igazából a meder is egyenletes volt 1,9-2,1 m-es vízmélységet mértünk. Ez a titok a halaké maradt.
A nappalok, az utolsó délelőttöt leszámítva, eseménytelenül teltek, melyben közrejátszott az időjárás állandó változása is. Hol sütött a nap, hol öltözködtünk. Hol déli, hol északi szél volt, és sokszor olyan erős, hogy a csalizást is lehetetlenné tette.
Estére, éjszakára azonban kegyes volt hozzánk az idő. Minden éjjel szép fogásokkal ajándékozott meg a víz.
A harmadik éjszaka Zsolti kapástalansága is véget ért.
Különös története van az egyéni csúcsomat jelentő „öreg róka” illetve Zsolti barátom utolsó délelőtt fogott halának:
Ez az éjszaka is úgy indult, mint a többi. Egy amur illetve egy 15,20 kg-os ponty után, 01:30 körül egy csippanást jelzett a vevőm. Nem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget. Kb. öt perc múlva újabb „csipp” jelentkezett, és ez megismétlődött még kétszer, mikor is egy rövid, de határozott húzás jelezte, hogy valaki van a szerelés másik végén.
A kontaktusfelvétel után komótos „fenékjárás” kezdődött. Az egyébként is megfigyelhető volt, hogy a merenyei pontyok igazi harcosok, nem könnyen adják meg magukat! Ez a hal is csak harmincpercnyi fárasztás után kezdte megadni magát, bár még a pipáltatáskor se sejtettük, hogy ekkora. Végül is a szákból való beemeléskor derült ki, hogy egy igazi kapitális ponttyal van dolgom.
Zsolti fogásának története még érdekesebb. Az indulás délelőttjén a második botjával éppen szerelékét húzta volna ki, mikor is valamiben elakadt. A mellettünk lévő állásra érkezők pont abban a pillanatban érdeklődtek az akadók iránt, mire mi mondtuk nekik, hogy nem találkoztunk akadókkal. Jókor!
Kiengedett nyeletőfékkel letette a botot a csónakba, mivel a bóják még bent voltak, illetve ezért a cuccért még be kellett menni. Kb. 40 percet pakoltunk, mikor is arra lettünk figyelmesek, hogy valami húzza a nyeletőt. Gyorsan bementünk érte, az ólmot az akadóból kibogoztuk, majd mivel a szétszedett merítő már az autóban pihent, Zsolt a teljesen kifáradt, gyönyörű, 15 kg-os tükröst a két tenyerére fektetve emelte be a csónakba! Valószínűleg az akadóban turkálva szippantotta fel a csalit!
Összességében 13 darab rekordlistás pontyot fogtunk, két igazán kapitális példánnyal.
A halak átlagos tömege 14,8 kilogramm volt. Kilenc darab jött a már említett bójáról, Zsolti négy hala pedig különböző helyeken vette fel a csalit.
Dr. Varga István
