Angol pontyok nyomában 2. rész

Angol pontyok nyomában 2. rész

A kezdeti sikeren felbuzdulva nem volt más hátra, mint előre! Anglia egyik legismertebb és legnépszerűbb horgászvize került a célkeresztbe, amely nem volt más, mint a Linear Fisheries. Itt kis szerencsével gyakorlatilag álmaink halával is összehozhat minket a sors, de nem szabad elfelejteni, hogy óriási nyomás nehezedik a vizekre, hiszen a tórendszer rendkívül frekventált helynek számít. Alaposan felkészülve és mindezeket észben tartva terveztük a túrát. Lássuk csak, mit sikerült elérnünk Tomi barátommal, mennyire volt kegyes hozzánk ez a víz és a hírhedt angol időjárás!

Aki ismer, tudja, hogy rendkívül precízen felkészülök minden egyes horgászatra. Azt az elvet vallom, hogy a siker kulcsa és alapja az alapos, pontos felkészülés. Így a horgászatunkra ismét előző este elkészítettünk és összepakoltunk mindent. A túrára hozott Chilis kender készletem már az első peca után majdnem elfogyott így vettünk egy zsák kendert és nekiláttunk megfőzni. Addig főztük, míg a kis szemek ki nem pattantak és körömmel szétnyomhatók lettek. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni mennyire fontos kis csalogatóanyag ez a halaknak.

Minden pontyos keverék alapja nálam a kender!

Ahogy a szigetország egyik legismertebb horgásza, Tom Maker is mondja: „Every carp loves hemp”, azaz minden ponty imádja a kendert. Aki nem ismerné, nos, nemrégiben Maconkán egy igen rangos versenyen megmutatták a mezőnynek, hogy bizony az angol stílusú rövid távú - PVA tasakos, úgynevezett „solid bag”-es - pecával is lehet szép eredményeket elérni és nyerni. Bizton állíthatom, hogy az összes angol horgász etetőkeverékében megtalálható és az egésznek az alapja a kender. Nos, amint megfőztük, kicsit állni hagytuk, majd a Haldorádó Carp Syrup Spicy Red Liver folyékony adalékkal nyakon öntöttem és reggelig „ázni” hagytam.

A Carp Syrup kiváló mindenféle magmix ízesítéséhez

Nem kapkodtunk most, így jutott több idő a pihenésre, hiszen tudtuk, nehéz két nap vár ránk. A reggeli készülődés közben az interneten csodálkozva láttam, hogy Németországban havazott. Gondoltam magamban, ez még de hiányozna, ha április végén havazna itt nekünk is. Mutattam is a képet Tominak, majd jót mosolyogva tovább készülődtünk. Mire elkészültünk és a kocsiba ültünk, hogy induljunk, baljós fellegek gyűltek fölénk, és mit ad Isten! Elkezdett szakadni az eső és a hó. Ha nem látom, el sem hiszem. Hamar az arcunkra fagyott a mosoly, de nem azok a horgászok vagyunk, akiket az időjárás megállíthat, így irány Oxfordshire megye és a Linear!

Szakadó eső és hó az indulás perceiben
Változó időjárás jellemezte utunkat…
… hol esett, hol sütött a nap, de tartósan hideg volt
Kedvünk azonban remek volt, tele energiával és jókedvvel vártuk, hogy megérkezzünk célunkhoz

Bő 2,5 óra autózás után meg is érkeztünk a komplexumhoz, melyet szép nagy táblák jeleztek. Gyakorlatilag lehetetlen eltéveszteni.

Oxford - megérkeztünk!
A tavakat jelző tábla

Választásunk a Hunts Corner tóra esett, ami a legkisebb az itteni tavak között. Mindössze 10 db hely van a tavon, és ez a tó talán a legkevésbé zsúfolt, így e mellett döntöttünk. Amint megérkeztünk, körbesétáltuk a tavat, hogy kiválasszuk a számunkra ideális helyet. Angliában nem divat és nincs is nagyon lehetőség előre helyet foglalni, így a helyszínen választhat mindenki azok közül, melyek megfelelnek neki, vagy amik még megmaradtak. Interneten - a tó honlapján - egyébként nyomon lehet követni, mennyire foglaltak a helyek. Választásunk a tó közepére esett, amely tapasztalataink alapján általában mindenhol eredményes rész. A helyre talicskával cuccoltunk be, ami itt kint megszokott. A tavakat a halőr(ök) terepjárókkal járják körbe, tőlük lehet napijegyet vásárolni tetszés szerint 1-2-3 botra. Mondanom sem kell, amint megérkeztünk, ismételten elkezdett szakadni a hó. Hihetetlen, de az időjárás alaposan a bolondját járatta velünk, ráadásul most orkán erejű szél is párosult a hózáporhoz.

Tomi sapkáján gyülekeznek a hópelyhek…
… de ez nem akadályozhatta meg a markerezésben
Kipakolva minden, ami kell

Amint összeraktuk táborunkat és felszerelésünket, kezdődhetett az etetés, melyet a túloldalra átsétálva ejtettünk meg. Szemet gyönyörködtető, mennyi és milyen sokféle madár lakja az angol vizeket, azonban alaposan megnehezítik a horgászatot, ugyanis előszeretettel csenik el a halaknak szánt finom falatokat.

Egy fészkén ülő szárcsa…
… valamint egy látszólag ártalmatlan hattyúpár
Horgászhelyünk a túlpartról

Etetésre egyik kedvelt csalimat, a Wild Tiger főtt bojlikat szórtuk egész, valamint felezett kivitelben. A felezést nagyban megkönnyíti egyik kedvenc kiegészítőm, a Korda Kutter. A bojlin kívül vegyes magmixet szórtunk etetésünkre. Örökzöld kérdés, hogy mennyit is etessünk? Én azt a nézetet vallom, hogy kezdésnek etethetünk bátrabban. Mi durván 1 kg bojlit és 2 kg magmixet szórtunk be a 3 botra viszonylag koncentráltan.

Tomi etet…
… a hattyúk pedig jönnek :)
Kiváló keverékünk…
… összes „morzsáját” felporszívózzák, amit még elérnek
Jól tükrözi ez a kép milyen gyönyörű rendezett parton lehettünk

Etetést követően visszasétáltunk helyünkre, hogy felcsalizzuk és sötétedés előtt bevessük mindhárom szerelékünket. Csalinak főtt Wild Tiger bojlit könnyítettünk ki Édes Ananász oldódó-lebegő pellettel, valamint Mega SpéciCornnal.

Napnyugta előtt minden felszerelés a helyére került
Szemben a „mozgó” bójáink mutatják etetésünk helyét
Végre minden bot a helyén
Feszült figyelem és tökéletes összhang
A viharfelhők talán elvonulóban

Miután a szerelékek helyükre kerültek, behúzódtunk a sátrunkba, ahol egy jó vacsora mellett beszélgetve ütöttük el az időt, majd álomra szenderedtünk. Az éjjelt gyakorlatilag két csippanással megúsztuk. Reggel, ahogy kibújtunk a sátorból, azt tapasztaltuk, hogy minden lefagyott. Nem is csoda, hogy ilyen drasztikus időjárás közepette nem éhesek a halak. A vizet nagyon lehűtötte a heves vihar és a hó. Ilyenkor borzasztó nehéz kapásra ingerelni az halakat.

Reggelre alaposan lefagyott mindenünk
Ide nem kell kommentár…
Jól mutatja ez a kép, milyen kristálytiszta vízben kellett teljesítenünk

Ez a kép azt is jól szemlélteti, hogy a bal oldali bottal az etetés szélét, a középsővel az etetést, a jobb oldalival pedig a kereső pecát erőltettük.

Amint egy kicsit erőre kaptunk a fagyos reggel után elkezdtem előkészíteni egy etetőanyagot - hátha ez hozza meg a várt sikert. Egy effajta keveréknek csak a képzelet szab határt: gyakorlatilag bármi kerülhet bele, amit eredményesnek vélünk az adott szituációban. A hangsúly az aromák használatának szabályozásán van! A túlzottan aromás keverék ugyanis riasztó lehet a halak számára - pláne az ilyen agyonhorgászott vizeken.

Egyik boton PVA tasakkal folyamatosan kerestem a halakat
A tartalmas etető gombócokat is próbára tettem…
… melyek kiválóan dolgoztak a vízben

Jól mutatja ez a kép, hogy az apró, illatos szemcsék hogyan emelkednek fel a felsőbb vízrétegekbe. Ezt azzal értem el, hogy keverékembe tettem tonhal konzervet, melyet alaposan összetörtem. Bíztam benne, hogy ez a kis plusz olajos adalék lehúzza nekem a vízközti halakat és a kis kupacra rászívva elsőként a kikönnyített csalim kerül a szájába.

A távolabbi etetést a későbbiekben Spomb etetőbomba segítségével etettük. Bíztunk benne, hogy a hang felkelti a halak érdeklődését. Az ilyen vizeken ez jó szokott lenni: a halak a hangot összekötik a kaja érkezésével, ilyenkor reflexként keresgélni kezdenek.

Egy rakétányi csemege
Majd egy pontos dobás…
… és újra és újra

Csaliként napközben próbálgattuk egy szem csaliként a különféle lebegő termékeket, köztük főleg a Wild Tiger oldódó pop-up csalit „natúr” és kicsit aromásított formában is.

Most az aromába áztatott pop-up csalik sem hozták meg a várt sikert

Az idő viszont kezdett javulni és melegedni. A botokat és a vizet most pihentettük, nem dobáltunk újra, vártunk. Volt időnk egy tartalmas, igazi angol reggeli elkészítésére. Bizton állíthatom, elég ütősre sikeredett.

Tipikus angol reggeli egy páratlan vízparton
A kiskacsák is kaptak egy kis csemegét

Az idő csak telt, mi pedig vártunk és vártunk. Volt időnk egymástól újabb és újabb kötéseket, trükköket ellesni, mert most kettőnk tudása is kevés volt egyetlen kapás eléréséhez. Ellenben jutott idő szép képeket készíteni és gyönyörködni a tényleg mesés vízben. Figyeltük a szomszédokat is, hátha láthatunk valami újat, de sajnos az egész víz „beállt”.

Volt időnk bőven extra képek készítésére…
… de közben folyton agyaltunk, mit lehetne másképp csinálni
Az időjárás sokat javult, de ez sem segített
Ez az a tó, ahol nincsenek amatőrök
Délutáni uzsonnánk

Az éjszakára - mint mindig - ismét frissítettünk a szerelékeken. Három különféle riget tettünk fel: D-rig, Stiff Hinge rig, valamint egy sima egyszerű Blowback rig várta a halakat. A csalikon nem változtattunk.

Normális esetben ez a rig és csali minden vízen fegyver!
Barátnőmtől kapott kabalámhoz egy utolsó fohász… hátha segít! :)

Az éjszaka azonban ismét nem hozott semmit, így gyakorlatilag hal és kapás nélkül voltunk kénytelenek elkezdeni a pakolást. Őszintén szólva fájt a szívem, hogy nem sikerült halat fognunk, de boldog voltam, hogy itt lehettem. Ebben az időben nemcsak mi, de a tavon próbálkozó többi sporttárs sem járt sajnos sikerrel.

Most bármit is csináltunk, néma maradt

Sokan talán most furcsán néztek. Nocsak, egy hal nélküli beszámoló? Ilyet sem sokat látni. Igen, valóban, ez ritkaság! De én is mondhatom, hogy a Haldorádó Teamként mi tudjuk, hogy az ilyen horgászatok visznek minket még inkább előre, és az összes sikeres horgászat alapja általában egy vagy több betli. Ezt azonban csak kevesen vállalják fel. Olyan csali nincs, amivel mindig fogsz, és olyan horgász sincs, aki mindig fog! Pont ezért imádom 20 éve töretlenül a horgászatot. Nagyon remélem, hogy lesz lehetőségem a jövőben visszatérni a Linear Fisheries valamelyik tavára és méltó revánsot vehetek az ottani igen ravasz és szeszélyes pontynépen.

Búcsú a tavaktól, ahova reményeim szerint még visszatérek egy revánsra

Írta: Rokolya Péter
Fotók: Erdélyi Tamás

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: