Az új táborhelyünket az elsővel szemben, a túlparton alakítottuk ki. A két hely közötti távolság nem volt messzebb egymástól 5-600 méternél, de mégis közel nyolc kilométert kellett autózni a felszerelések átvitele végett. Fele felszerelésünket autóval, míg a másik felét csónakkal szállítottuk át a túlpartra. Itt hatalmas vízterület feküdt előttünk, mely mérete elérte a 20-25 hektárt is.
A mederfenék viszont meglehetősen egyhangú volt. 1-1,5 méter között váltakozott a mélység, s rengeteg akadót rejtett a víz. A későbbiek folyamán derült ki, hogy egy földig rombolt és elárasztott régi falu maradványai közt horgásztunk. A partra kihordott sírkeresztek látványa sem volt valami biztató, hisz nyilvánvalóvá vált, hogy valószínűleg a régi temetőt is meghorgásszuk. Ez a romos, akadókkal teli vízterület viszont rendkívül jó és egyben nagyon nehéz horgászhelynek bizonyult. Az épületek maradványaira rengeteg kagyló telepedett, melyek valóságos terített asztalként szolgáltak a táplálkozó pontyoknak. Hatalmas pontyokat láttunk hajnalonként fordulni a víz tetején, többször tippelni sem mertünk a súlyukra. A radaros helykeresés nagyon egyszerűen zajlott le, hisz ahol már találtunk egy kisebb tisztást, akadó mentes foltot, azt azonnal lebójáztuk.
Végre beindulnak a pontyok is
Az új táborhelyen az első kapás nem sokáig váratott magára, hisz a behordás és beetetés után este tízkor már jelentkezett is egy érdeklődő a narancsos-fekete ribizlis ízesítésű bojlimra. A bevágás, majd a csónakba szállás és a fárasztás során végig éreztem, hogy nagyon komoly ellenféllel van dolgom, a sekély vízben sem tudom igazán irányítani. Közvetlenül a hal közelében voltunk már Andreával, mikor éreztem a szerelék hirtelen lefixálását, megszűnt mindennemű mozgás a horgon. Kissé mérgesen vettem tudomásul, hogy a szerelék leakadt egy kőhalomba, s a hatalmas hal lefordult a horogról. Ekkor tudatosult bennem csak igazán, hogy milyen kemény horgászat vár ránk, hogy a sikeres horgászatok érdekében mi mindent kell megtennünk. A kényelmességet el kell felejteni, mindent villámgyorsan, késlekedés nélkül kell végre hajtani. Nagy meglepetésemre az első kapást követően nem sokat kellett várni a másodikra sem. Ugyanarra a felszerelésre volt kapásom megint! Pillanatok alatt a csónakba szálltunk Andreával, miközben feleségem a kontaktust tartotta a hallal, gyors csapásokkal az akasztás helyszínére eveztem. Megérkezéskor dühödten vettem tudomásul, hogy ismételten leakadtam. A kézzel történő zsinórvezetés közben, már a harmadik akadóból történő szabadításkor a kezemre hurkolt zsinórt váratlanul valami megrántotta, s a következő pillanatban egy hatalmas ponty burványlott fel előttem. Alig maradt időm a zsinór lecsúsztatására a kezemről, hisz a ponty bőszült tempóban indult el tőlünk. A sekély vízben nem igazán tudott vizet fogni, ezért szerencsémre hamar elfáradt, megadta magát. A szákolás után, a csónakba emelés közben tudatosult bennem a tény, hogy biztosan 20-on felül lesz ez a tőponty. A parti mérlegeléskor, Laciékkal együtt örömmel regisztráltuk a 23,7 kg-os tőpontyot a fogási naplóba.
A hátralévő pár nap végig nagy izgalmakkal és fárasztásokkal telt el, bár ért bennünket pár kudarc is, mely a nagyon nehéz horgászhely számlájára írható. Az utolsó éjszaka megérkezett Lacinak is a várva várt nagy hal, egy 16 kg-os tőponty személyében.
Nagyon jól éreztük magunkat a Raduta tározón, kellemes egy hetet töltöttünk el a vízparton. Több ok végett is örültem ennek a horgászatnak, mely számomra pár dolgot hűen visszatükrözött és bebizonyított.
- Még az olyan víz területeken is, mint a Raduta tározó, ahol rengeteg kapitális ponty él, nagyon fontos a megfelelő, horgászatra alkalmas időpont kiválasztása. Ekkora távolságra már tényleg kockázatos dolog nagy hidegben, nem megfelelő vízhőfok esetén kiutazni. Az április közepi horgászatunk is ezt igazolja.
- A helyválasztás minden vízen nagyon fontos, hisz ha a negyedik nap nem váltunk táborhelyet, valószínű, hogy nem fogunk nagy pontyokat.
- A Raduta tározóra történő utazás, és a kinti horgászat abszolút veszélytelen, semmiféle probléma nem érhet bennünket, hisz Lacival mi bátran kivittük a feleségeinket magunkkal. Semminemű bántódás nem érte őket, jó volt nézni Laciék össze szokott párosát, ahogy a behordáskor és a fárasztások során együtt működtek.
