Dévérek a Kapos folyóból

Dévérek a Kapos folyóból

Érdekes ez a kis folyó! Sokkal fontosabb itt a megfigyelés és a jó helyismeret, mint a kiváló felszerelés és csalogatóanyag. Aki a járja a vad, természetes vizeket is, tudja, sejti, hogy miről mesélek. Meghökkentő, hogy ez a kis folyó, amelyet talán sokan észre sem vesznek, milyen szép halakat rejt az értő, vizet jól ismerő horgászok számára. Nyitott szemmel járva a partját, türelmesen pásztázva a vizét, árulkodó jelekre lehetünk figyelmesek, amelyek termetes halak jelenlétére utalnak. A mostani történet egy számomra emlékezetes dévérkalandról szól.

A Kapos folyó gyermekkoromban bővizű, kanyargósabb, néhol sekély, néhol egészen mély folyó volt. Helyenként 10-20 méteres szélességével jelentős folyónak számított. A Somogyi dombság déli részének vizeit gyűjti össze. Ma már -a korlátlanul létesíthető völgyzárógátas tavaknak „köszönhetően” - egyre kisebb vízhozamú, egyre vékonyabb folyócska. A régi, „jótékony” TSZ halastavakat elmosó áradások is elmaradnak, ezért gyakorlatilag nincs haltelepítés. A halállomány őshonos, illetve a Sióból, Dunából felvonuló halakból tevődik össze. Inkább nyurgapontyokat lehet fogni, mint tükröst. Manapság a nyári szárazságban éppen hogy csordogál benne egy kis víz, csak szerény árnyéka régi önmagának. Azonban tavasszal, amikor kicsit magasabb benne a víz, jobban hasonlít régi formájára. Ilyenkor megjelennek benne az ívásra vonuló dévérek és jászok, azonban korántsem olyan tömegben, mint régen. Ha mondjuk a régi halbőséget vesszük 100-nak, akkor a mostanit talán 5-re taksálnám.

A Kapos folyó kicsit magasabb vízállásnál

A halvonulás március közepétől kezdődik és április közepéig tart. Ilyenkor bele lehet akadni egy-egy 1,5-2 kg fölötti dévérbe is, de a kiló körüliek nem ritkák. Azonban a mennyiség hiányzik. Míg régen a disznókat etették a halakkal, ma már a napi 2-5 db-os mennyiség jónak számít és ezért is elég sokat kell menni. Mindezek ellenére érdekes a horgászat, hiszen egy helyen legföljebb egy halat lehet fogni, aztán odébb kell állni és meg kell keresni a következő dévért, jászt, amely ugye nem szokványos finomszerelékes technika, no de ettől is szép a kaposi peca!

A part menti bokrok takarásában meglassuló vízben érdemes próbálkozni

Sanyi barátommal beszélgettünk március közepe táján a Kaposról. Ő gyakrabban horgászik rajta, mert munkahelye a parton van. Mondtam neki, hogy lassan érdemes lesz megpróbálni a nagy dévéreket, mert itt a vonulás ideje. Aztán néhány nap múlva, majd azt követően napokban ismét kaptam tőle SMS-t, tele nagy dévérek fotójával. Tehát elindultak!

Finom dévérfalat

Másnap, késő délután már én is a parton voltam. Igazából nagy készülődés nem szükségeltetik. 1 db 4-5 méteres spicc-, vagy bolognai bot, 4 g-os úszó, néhány horog és egy marék trágyagiliszta a vastagabb fajtából. A halak ilyenkor nem a mederben, hanem a part és a meder törésénél tartózkodnak, illetve vonulnak. Ott kell a csalit felkínálni. A horgot jól meg kell pakolni kukaccal, majd a vízmélységnél fél méterrel nagyobb eresztéket állítani, a csalit beúsztatni és megállítani a törésen. A többi már a dévér dolga. Ha ott van, öt percen belül kapás van, szépen elmeríti az úszót. Ha nincs, odébb kell állni és másik helyet kell nézni.

Közel a parthoz, a medertörésben áll az úszó és a csali

Az első kapásra nem sokat kellett várni. Az úszót szépen víz alá húzta a hal, és a bevágást követően kézzel emeltem partra a kiló körüli dévért.

Az első szép dévér nem sokat váratott magára

Ezt követően másik helyre költöztem. Igazából kényelmes peca. Fog az ember egy halat (vagy nem fog), arrébb megy 10-20 métert, a szerelést beteszi a megfelelő helyre, leül, vár egy kicsit, majd - hallal vagy a nélkül - 10-20 perc múlva arrébb megy.

Kapásra várva
A várakozás jutalma ismét egy kiló körüli példány

A halak mind erőtől duzzadó, nászkiütéssel teli példányok. Még nem ívnak, mert a víz még hideg, de fel vannak rá készülve. Én is csak néhány pillanatra zavarom meg a készülődést. Egy fotó erejéig. A csepegő esőben lassan sötétedik, de a következő hely ismét halat ad. A halakat kézzel emelem ki, kockáztatva ezzel, hogy az esőtől nedves, síkos parton megcsúszva a dévérek után megyek a vízbe, de nem akarom megsérteni az ilyenkor különösen érzékeny bőrfelületet.

Szenzációsan elkapott pillanat. Dorozmás dévér, gilisztacsokor és mindez vízcseppekkel a fűszálakon
Kilóhúszas lehet, a délutáni három közül a legnagyobb!
Ahogy szépen elúszik…
A nagy fotózás közepette, lassúságomra figyelmeztetve csiga telepedett a botomra

Kellemesen éreztem magam, hiszen jó horgászat volt. Az ezt követő napokban még többször is sikerrel próbáltam dévért fogni, azután a megérkező hidegfront esője kisebb áradást hozott, lehetetlenné téve ezzel a további horgászatot. Most, amikor papírra (bocs, számítógépre) vetem ezeket a sorokat, már jó a vízállás, de a halak már valószínű eltűntek. Bízom benne, hogy jövőre ismét találkozok néhánnyal!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.