Az oldal sütiket használ a megfelelő működés érdekében. Elfogadom Süti kezelés
Nyáron egyszer Laci barátommal összehoztunk egy horgászatot a Tisza egyik közeli szakaszára, az új Móra Ferenc hídhoz, a felénk eső oldalra, ám akkor hiába próbáltuk feederrel, bolognaival. Szórtuk az etetőanyagot, kipróbálhattunk bármit, pár küszön és apró keszegen kívül semmit nem fogtunk, aznap elég silány volt a kapás. Mutattam én barátomnak a túlparti hosszú kövezést, ahol tavaly annyi szép keszeget, jászt fogtam és sok jó horgászatot töltöttem el. Nem is kellett győzködnöm, hogy menjünk át és próbáljuk meg azt a részt.
Az életben a jó dolgok nem jönnek maguktól, azokért küzdeni kell. Vannak napok, amikor egyik sikertelenség követi a másikat, van úgy, hogy a nem jól felmért viszonyok alapján mellényúlunk és nem sikerül, de ha néhány ilyen helyzetet összerak az ember és nem adja fel, bizony idővel kijut a jóból! Ehhez kívánok némi útmutatást nyújtani.
A dunai horgászok tudják, hogy a Duna milyen kiszámíthatatlan és titokzatos víz. Sokszor Ő dönti el, hogy mikor mit ad. Talán ezért lettek oly sokan - köztük én is - az „Öreg Hölgy” szerelmesei. E horgászatom alkalmával a Duna iránti szenvedélyem ismét csak nőtt, bár nem fogtam magam tele, mégis nagy élménnyel távoztam a parttól.
Két éve már annak, hogy a tiszai engedélyt nem váltottuk ki Apával, de idén gondoltuk, újból szerencsét próbálunk. Kezdeti sikertelenségeink a szőke folyón arra inspiráltak bennünket, hogy újból kipróbáljuk a Marost, és bizton állíthatom, ez jó döntésnek bizonyult. Felkeltette érdeklődésünket, így ezúttal bolognai és rezgőspicces bottal felszerelve igyekeztünk meghódítani a folyót.
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a legkedvesebb évszak számomra az ősz. Nem csak azért, mert ekkor lehet a folyóvizeken a legjobb eredményt elérni, hanem mert utána olyan időszak következik, amely semmivel sem hasonlítható össze. Elérkezik a tél, a didergős horgászatok ideje. Az élet lelassul és egy új időszámítás kezdődik. Az időjárás egyre hűvösebbé válik, és egyszer csak elérkezünk egy ponthoz, amikor lehetőségeink teljesen leszűkülnek. Onnantól kezdve kompromisszumot nem ismerve kell magunkat a lehető legjobb minőségű etetőanyag elkészítése és a halak tartózkodási helyének felkutatása alá rendelnünk.
Egyre több hír érkezett arról, hogy a Nyékvárkony falut átszelő csatornán szépen összeállt a keszeg. Január közepén rászántam magam, és az időjárás viszontagságaival dacolva megpróbáltam becserkészni a halakat. Fontos megemlíteni, hogy az ilyenkor elvermelt halak kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen ha mindent megfelelően csinálunk, bődületes rendet lehet köztük vágni egy-egy horgászat alkalmával. Ezt mindenképpen tartsuk szem előtt és éljünk a mértékletesség erényével!
Tél. A horgászok nagy része ilyenkor a jó meleg szobában ábrándozik a pecáról. Vannak azonban hozzám hasonló „félőrültek”, akik nem bírnak otthon ülni a négy fal között. Én is már évek óta járom a téli vizeket. Jégre nem megyek, ezért a lehetőségeim igencsak korlátozottak. A közelünkben csordogáló kis patakot látogatom, amilyen gyakran csak tudom. Ez a kis víz nem a nagy halak birodalma, így most, ebben az írásban az apróságok kapnak helyet. Apró, de annál szebb halak.
Az előző részben megismert Nevis bolognai bot család egyik tagját kiválasztva indult Polyák Csaba az éles dunai bevetésre. Bizsergett már a tenyere, hogy élőben is megtapasztalhassa, miként „muzsikál” éles helyzetben az új boló. A horgászatra kijelölt napon az időjárás finoman szólva sem volt ideálisnak nevezhető, de ugye ezt Csabánál már megszokhattuk… :) Számos, a módszer gyakorlását nehezítő körülményt kellett leküzdenie, de a kihívásokkal teli horgászatok során különösen sokat lehet tanulni, tapasztalni. A felmerülő problémák sikeres megoldása később, ideális körülmények között csak javunkra válhat.
Az ősz, finomszerelékes szemmel nézve, kétségtelenül a folyóvízi horgászat legjobb időszaka. Szebbnél szebb dévérek, jászok, márnák adnak ilyentájt randevút, amiről a legtöbb horgász nem szeretne lekésni. Az ígéretes zsákmány reményében egyre több pecás keresi fel a folyók partját. Módszer tekintetében több is szóba jöhet, kezdve a klasszikus fenekezéstől a rakós botos horgászaton keresztül a feederezésig. Van azonban egy módszer, amiről kevés szó esik, pedig számos lehetőséget rejt magában. Ez nem más, mint a bolognai bottal történő horgászat. A most következő kétrészes írásban először a módszerhez szükséges botokat, majd magát a módszert ismerheti meg mindenki Polyák Csaba, a Haldorádó Horgászportál finomszerelékes specialistája segítségével.
Ez azon kevés nap egyike volt, amikor az idei évben horgászni lehetett a Dunán. Napok óta figyeltem a vízállásjelentést, hogy mikor jönnek elő a kövezések. Ehhez a budapesti vízmérce szerinti 300-asnál kisebb víz kell. Alapjában véve kuttyogatást terveztem, de vittem magammal a bolognai botomat is és néhány zacskóval az egyik új pontyos etetőnkből. A kuttyogatás ilyen összevissza mozgó víznél nem mindig eredményes, azonban a pontynak már eljött az ideje, hiszen augusztust írtunk.
Érdekes ez a kis folyó! Sokkal fontosabb itt a megfigyelés és a jó helyismeret, mint a kiváló felszerelés és csalogatóanyag. Aki a járja a vad, természetes vizeket is, tudja, sejti, hogy miről mesélek. Meghökkentő, hogy ez a kis folyó, amelyet talán sokan észre sem vesznek, milyen szép halakat rejt az értő, vizet jól ismerő horgászok számára. Nyitott szemmel járva a partját, türelmesen pásztázva a vizét, árulkodó jelekre lehetünk figyelmesek, amelyek termetes halak jelenlétére utalnak. A mostani történet egy számomra emlékezetes dévérkalandról szól.
Napjainkban egyre nagyobb népességűvé válik a finomszerelékes horgászok tábora, s közöttünk is egyre népesebb az a réteg, akik a folyóvizeink gazdag keszegállományát veszik üldözőbe. A többség rakós vagy feederbottal vallatja kisebb-nagyobb folyóinkat, de növekszik azok száma, akik hosszabb-rövidebb bolognaival érnek el irigylésre méltó sikereket.