A mély kavicsbánya tavakban gyakran előforduló jelenség nyáron (az indián nyár nagy részében is), hogy a víz rétegződése miatt a halak elemelkednek a hidegebb zónából és megkeresik azt a kellemes hőmérsékletű mélységet, ahol jól érzik magukat. Nyilvánvalóan nem táplálkozás céljából „lebegnek” ott, viszont, a megfelelően felkínált csalit elfogyasztják. Mikor a fenéken lévő horgok érintetlenek, és a vízfelszínt sem tarkítja halugrás, akkor érdemes „félvízen” is próbálkozni. Putz Tomival megmutatjuk, hogyan is érdemes nekiállni ennek a különleges pecának.
Mint minden feederbotos módszer, ez a technika is több dologból áll össze. Ha valamelyik „láncszem” hiányzik, akkor az egész mit sem ér, és az eredményesség lecsökken. A legfontosabb azt letisztázni, hogy mikor, hol érdemes ezt a módszert választani, majd jöhet a megfelelő végszerelék, csalogatóanyag és végül a tuti csali.
Hely, idő
Mint a bevezetőben is említettem, ez a technika a mély kavicsbánya tavakon működik igazán. Ennek oka, hogy itt a rendkívüli vízoszlopban olyan rétegződések alakulnak ki, amelyek elemelkedésre késztetik a halakat. A másik ok az, hogy az ilyen tavakon a tiszta víznek hála az inaktív halak észreveszik a behulló táplálékot, és ami még fontosabb, a csalit is! Ez zavaros vízben nem menne!
Dél-Pest bővelkedik a sóderbánya tavakban, így nem nehéz olyan helyet találni, ahol lehet gyakorolni ezt az élménydús horgászatot. Mi Tomival a Joker tavat választottuk, mert több kedves horgászbarátunk ajánlotta, hogy ezen a vízterületen jó halakat lehet fogni vízközt is. Nagyon fontos, hogy akármennyire is azt gondoljuk magunkról, hogy a világ legtájékozottabb horgászai vagyunk, a „helyi erők” tapasztalatai pótolhatatlanok.
Végszerelék
A helyes csali-felkínálás kulcsa a jól összehangolt végszerelék, így tulajdonképpen az egész módszer sikere ezen (is) múlik. Annak érdekében, hogy a csalit fel tudjuk engedni „félvízre”, hosszú, 1,5-2 méteres előkére van szükség. A végszerelék lelke a Haldorádó Rocket Feeder kosár, amely egy csúszó karabinerrel rögzül a dobóelőkéhez. Ez alá mindössze egy Guru Speed Bead gyorskapcsot kell kötni, és kész is. A gyorskapocsba kerül a 1,5-2 méteres 0,19 mm-es, áttetsző, de viszonylag merev Preston Reflo Power horogelőke.
Mivel a csali felkínálása erősen lebegtetve történik, mindenképp olyan csalit érdemes használni, amely kellő felhajtóerővel rendelkezik. Mi a Quatro Fluo Pop Up 11 mm-es és a BlendeX Pop Up Method csalikkal próbálkoztunk, amelyeknek a felhajtóerején kívül az is előnyére szolgál, hogy az eltérő színek miatt nagyon feltűnőek, így a halak számára csábítóak.
Ezt a pop-upot a legtöbb esetben csalitüskén kínáljuk fel, és ez a helyzet sem tér el a megszokottól, csak egy apróságban módosul a technika. Ennél a horgászatnál ugyanis a szilikon horogbeakasztó füllel ellátott, 7 mm-es tüskét használtuk. Ez ugyanis nagyban megkönnyítette a csalizást, valamint ez a legkönnyebb, így kicsit sem súlyozta le a csalit.
Felszerelés
Nem igényel ez a fajta feederezés sem más botot, orsót, mint mondjuk amivel methodozni mennénk. Mi Tomival a By Döme TF Long Cast botjainkat és orsóinkat fogtuk be. Mind fárasztási, mind dobási képességük kiemelkedő, így ehhez a módszerhez is ideális ez az összeállítás.
Etetőanyag, csali
Az etetőanyag kiválasztása is nagyon fontos ennél a technikánál, de teljesen más okból, mint ahogy azt a feederezésnél megszoktuk. Itt a kaja első és legfontosabb feladata, hogy vizuális ingert nyújtson a vízközt úszó halaknak. A becsobbanó gombócnak süllyedés közben folyamatosan oldódnia kell annak érdekében, hogy a halak le tudják azt követni. A kosár fenékre érése után a„kajacsíkban” egyetlen darabos szem lesz, ami ráadásul a legtökéletesebb vízmélységben, stabilan áll. A mi csalink! Hamm, és repül a bot!
Tomival erre a pecára két csomagi Fluo Energy - Ördögűzőt kevertünk be egy zacskó SpéciAdditive - Kukoricatejjel ízesített, áztatott TTX-szel. Végül erre az egyvelegre rárostáltunk egy csomag FermentX - Tejsavas Betainost. Ezt dúsítottuk még sárga Fluo morzsával és egy nagy doboznyi roncsolt csemegekukoricával. Ez utóbbi azért jó, mert a szétzúzott szemek lassan süllyednek, valamint a ponty és az amur imádja ezeket szívogatni. Az etetőanyagot itt nem optimálisra kell nedvesíteni, hanem a legjobb, ha túlnedvesítjük. Annyira legyen csak gyúrható, hogy a kosárba szép nagy gombóccá lehessen formázni, de a becsapódáskor lehetőleg a nagy része kiürüljön, míg a „kosár magja” a fenékig húzza a csíkot.
A csali, mint már említettem, valamilyen pop-up csali. Mind méretben, mind ízben variáltuk ezeket szinte folyamatosan, hiszen ahány hal, annyi ízlés. Lehet, az egyik színösszeállítás abszolút hidegen hagyja az inaktívan lebegő pontyot, míg egy másik kiváltja belőle a táplálkozási ingert. Minden csalizásnál a parti tiszta vízben ellenőrizni kell, hogy kellően lebeg-e a csali. A megszokottól eltérően itt az a jó, ha a horog jóval kisebb, mint amelyet a csali mérete indokolna, mert a nagy horog bizony képes lesúlyozni a pop-upot, és az ennél a technikánál nagyon nem jó!
Horgászat menete
A peca itt is alapozással kezdődik. Célszerű 5-6 nagy gombócot bedobálni a kívánt helyre úgy, hogy a víz tetején szét is loccsanjanak. Ez pont elegendő arra, hogy felhívjuk a halak figyelmét, „itt kaja potyog a vízbe!” Ezután fel kell helyezni az előkét, és a csalit, majd indulhat is a peca.
Amennyiben 3-4 dobás után nincs kapás, érdemes hosszítani vagy rövidíteni az „eresztéken” addig, míg meg nem fogjuk az első halat. Mivel a kapások gyorsan bekövetkeznek, nincs értelme 5 percnél többet ülni. Folyamatosan dobálni kell, hogy fenn tudjuk tartani a halak érdeklődését.
Ha sikerült megtalálni a megfelelő mélységet, és beálltak a halak, onnantól kezdve igazi élménypecában lehet részünk. Jó szórakozást kívánok!
Fotók: Putz Tamás, Sipos Gábor
