Pontyparádé a Balatonon

Pontyparádé a Balatonon

A balatoni horgászatok mindig felejthetetlen élményt nyújtanak, hiszen a balatoni környezet, a hangulat, a napfénytől csillogó vagy a felkelő nap narancsos fényében fürdő hatalmas víztükör, az esetlegesen kifogott halak mind hozzátartoznak ahhoz, hogy az ember úgy távozzon a horgászat végeztével, hogy „igen, ezért megérte kijönni!”. Érzem én ezt akkor is, ha nem fogtam értékelhető halat, ám ha mindez még halfogással is párosul…

A május elsejei hosszú hétvége közeledtével egyre inkább az esedékes balatoni peca járt a fejemben. Kiterveltem a keverékeket, a szerelést, a stratégiát, a dobástávolságokat és mindent, ami a horgászat remélt sikerét növelheti.

Úgy terveztem, hogy két etetőanyagot vetek be. Az előző idényben remekül szerepelt Vad Ponty nevűt, amelyet az idén boltokba került Aroma Tuning Vad Ponttyal teszek még kívánatosabbá, illetve a hagyományos epres-szamócás jellegűt, a Ponty Piros elnevezésű mixtúrát. Utóbbi fokozott csalogatóhatásáról terveim szerint a CSL Tuning Vörös Démon aroma hivatott gondoskodni. A keverékeket csak konzerves csemegekukoricával dúsítottam.

Tavaszi csemegék - tavaszi környezet

A Balaton vízhőmérséklete néhány nappal a horgászat előtt 13-14 fokos volt, ám - az időjárás-előrejelzést is megnézve - úgy készültem, hogy a horgászat napjára, melyet vasárnapra időzítettem, elérheti a 16 fokot is. Ez így is történt, sőt a munka ünnepén már a 20 fokot is megközelítette! Nyugodtan állíthatom, hogy erősen felmelegedő vízen horgásztam, köszönhetően a rendkívül kedvező, nyárias időjárásnak. Ez nagyon jót tett a halak kapókedvének, kitűnő fogási eredményekkel kecsegtetett.

Noha a víz még csak 18-19 fokos, sokan döntöttek a fürdőzés mellett, hiszen az időjárás enyhén szólva is nyárias volt

Horgászhelyem egy csodálatos Balaton-parti község, Csopak strandjához tartozó stégen volt. Ezen a stégen bárki horgászhat, aki (szezonban, máj. 28 és szept. 18 között) kifizeti a strand belépőjét és természetesen érvényes horgászati okmányokkal rendelkezik. A strand 7-19 óráig tart nyitva, előtte és utána belépőjegy váltása nélkül is használatba vehető. 16 órától félárú belépő vásárlására van lehetőség egészen a 19 órás zárásig. A stégre a strand keleti végénél található a bejárat, egy kb. 30 méter hosszú pallón juthatunk ki a parttal párhuzamos horgászállásokhoz. A hely rendkívül népszerű a helyiek és az itt nyaraló turisták körében, nyugtalankodtam is, hogy nem lesz helyem, de aggályom - mint utóbb kiderült - alaptalannak bizonyult.

A horgászstég

A tavaszi és az őszi időszakban napközben is jó eséllyel foghatunk pontyot, keszeget, a víz hőmérsékletének növekedésével azonban egyre inkább csökken azon órák száma, mikor komolyabb halakra számíthatunk. Nyáron a reggeli, késő délutáni és az esti, éjszakai órák az eredményesebbek, ekkor kezdenek táplálkozni a halak. Ezért nyáron, ha tehetjük, próbáljunk bele az éjszakába, hajnalban - kis szerencsével - megállás nélkül foghatjuk a keszegeket, pontyokat.

A horgászhelyem mögött a balatoni panoráma mellett egy kiterjedt nádas is található…
… amely többek között a pergetők figyelmét is felkeltheti. Ottlétemkor üde zöld színben pompázott az idei, friss nád

Maga a strand egyébként rendkívül kellemes környezetet biztosít a fürdőzéshez, jól ápolt, parkosított területével, kényelmi létesítményeivel, kulturált illemhelységgel, éttermekkel, büfékkel stb.

A strand főbejárata

Érdemes egy esti sétát is megejteni, nagyon hangulatos az esti Balaton, mikor egy forró nyári nap után kicsit visszaesik a hőmérséklet, a fürdőzők nagy része visszavonul kipihenni a nap fáradalmait. Kis szerencsével egyik balatoni zenei fesztivál sem kísérli meg felkelteni érdeklődésünket kilométerekre hallatszódó dübörgésével, így minden figyelmünket az esti Balatonban való gyönyörködésnek szentelhetjük…

Mindenképpen érdemes egy esti sétát tenni a parton…
… nagyon hangulatos!

A strandnak egyébként további előnye, hogy a család minden tagjának megfelelő szórakozást tud nyújtani, hiszen akit a horgászat esetleg nem köt le, az addig fürdéssel töltheti az időt, míg a horgászat szerelmesei a halakat kergetik…

A nem horgászóknak sem kell unatkozniuk

A horgászat napján sajnos csak viszonylag későn, 10 óra tájban értem le a partra. Megkezdtem az etetőanyagok bekeverését, a horgászhely kialakítását. Ennek során érdemes figyelembe venni, hogy a nagy meleg, a tűző napsütés negatív hatással lehet csaliarzenálunkra, illetve a bekevert etetőanyagokra is, ezért ezek megfelelő védelméről gondoskodjunk! A bepakolás során lettem figyelmes arra, hogy a parton horgászverseny zajlik, minek következtében meglehetősen sok hely van a stégen. Tekintve, hogy feederbotokkal terveztem üldözni a halakat, ez kimondottan jól jött. Sajnos ekkor támadt fel igazán a szél is, és ahogy az lenni szokott, akkor kezdett el istenigazából fújni, amikor bevetettem készségeimet…

Mint már említettem, aznap két feederbottal horgásztam. Az egyik botom egy Spro Dyno Force Feeder volt 3,90 méteres hosszban, Medium-Heavy akcióval. A botot nem keszeghorgászatra fejlesztették ki, igazi pontyozó pálca, viszont a kisebb pontyok is rendesen megdolgoztatják; azt, hogy durung lenne, nem állítanám, sőt! A bot végébe a közepes erősségű, sárgás színű spiccet tettem, megfigyeléseim szerint ezzel harmonizál leginkább a bot, így legtöbbször én is ezzel használom. Orsótartójába egy Nevis Carp Feeder 6000 került, melyre Nevis Sensor 0,22 mm átmérőjű damilt tekertem.

A feederbotok. A stég miatt rod-podot használtam

A monofil zsinór végére kötöttem fonott dobóelőkét is, 0,14 mm átmérőben, és ahogy az lenni szokott, a bothossz kétszeresének megfelelő hosszban. Ennek több oka is volt. Első és talán legfontosabb a dobások kivitelezésének könnyebbsége, a szerelékvesztés elkerülése; hiszen a sok dobás, fárasztás igen gyorsan felőrli a főzsinór utolsó 2-3 méterét, amelyet jelen esetben az erős dobóelőke védett meg az idő előtti elhasználódástól. A második ok a stéglábak közé menekülő hal megállítása volt, hiszen gyakran vetik be a halak ezt a kis cselt stégről történő horgászat esetén. A dobóelőke használata miatt azonban ez nem fordul elő, hiszen erősebben húzható a hal a főzsinór elszakadása nélkül.

Én - ellentétben sokak véleményével - meg vagyok elégedve az orsóval is, rendkívül masszív szerkezete, praktikus dobja miatt az első használat után megkedveltem. Ezen a boton a hagyományos távdobó gubancgátlós végszereléket használtam 25 g-os Pellet Feeder kosárral, 0,06 mm-es fonott hajszálelőkével kiegészítve. Horgom 6-os méretű Gamakatsu 2260B volt.

Az erősebbik szerelék alkotói

A másik felszerelés lelkét egy EnergoTeam Extreme Feeder 330 Medium adta egy Spro Hardliner 340 orsóval. A bot rendkívül rugalmas, az apróbb halak kapását is jelzi, fárasztás közben végig érezhetjük ellenfelünk legkisebb mozdulatát is. Bátran ajánlom annak, aki igazi keszegező botot keres. Az orsó igazán olcsó darab, ennek ellenére megbízhatóan végzi a dolgát, úgy, ahogy azt elvárhatjuk: letapadás nélkül és zsinórcsavarodás-mentesen. Dobjára 0,18 mm átmérőjű Carp Maxx damilt csévéltem.

A szerelék ezen a boton is hagyományosnak volt mondható, egy tört gubancgátlóba akasztott 25 g-os Rocket Feeder adta az alapot, a kisméretű forgóba egy kb. 30 centis, 0,14 mm átmérőjű előkét kötöttem. A horog 10-es méretű Gamakatsu 3310G volt, ezt kifejezetten szeretem kukorica csalik használata esetén. Az aranyszínű horog kitűnően illik a kukorica színéhez, nem üt el tőle annyira, valamint kerek öble is lehetővé teszi ilyen típusú csali alkalmazását. A nagyobb horogméretet a várt pontyok és az emiatt feltűzött nagyobb csali indokolta. Azt tapasztaltam ugyanis, ha kisebb csalival horgászom a Balatonon, az aprónép könnyebben felküzdi magát a horogra, meggátolva ezzel a pontyfogást.

A finomabbik szerelék, darabokban

A bekevert etetőanyagokról már volt szó. A nagy szélben számítottam a Vad Ponty kitűnő felhősítésére és élénk színére, mely a felkavarodott vízben jobban látható a halak számára. A rövidebb bot kosarába az epres etetőből gyúrtam, a horogra Vörös Démon kukorica került két szem csontival megspékelve. A hosszabb bot kosarába a Vad Pontyos mixből nyomtam, a horogra Vad Ponty kukoricát és az ízben hozzá illő Ponty Pufi egyik félbevágott darabját fűztem. A félbevágott pufi csak kikönnyítette a két szem kukoricát, nem emelte meg teljes előkehosszban. A balanszírozás - többek között - az időközben viharossá fokozódó szél miatt vált indokolttá.

A felszerelés bevetését követően rendet raktam magam körül, biztonságba helyeztem a csalikat, majd - némi aggodalommal - bevágásra kész pozícióban helyet foglaltam botjaim mellett. Nyugtalanságom a szél erőssége, a halak kapókedve és a kapás láthatósága által meghatározott háromszög miatt erősödött, mígnem egyszer csak kiegyenesedett a rövidebb bot spicce. A spicc ilyetén térfoglalását bevágással honoráltam, mire a hal különböző irányokba próbált menekülni. Noha nem nagy, de ponty volt az illető, a nagyon finom bottal élmény volt szákba terelni a bedobás után nem sokkal jelentkezett uszonyost.

Az első, nem túl nagy ponty

A horogra újfent a Vörös Démon kukorica került elmaradhatatlan csonti-kísérőivel. A következő, nem túl határozott kapás a másik boton jelentkezett apró pöccintések, kisebb rándítások formájában. A bevágás után éreztem, hogy noha nem Moby Dicket, de egy kicsivel nagyobb potykát sikerült akasztani. A - mint utóbb kiderült - majd másfél kilós ponty szépen megdolgoztatta a Dyno Feedert, kiváló erőben volt. A visszaengedést követően a halat adó Vad Ponty kukoricát fűztem fel újra, majd dobtam vissza.

A második, már kicsit termetesebb balatoni potyka

Ezután mindkét bottal sikerült egy-egy halat fogni, egy kisebb, illetve egy még kisebb pontyot… Ekkor azonban egy határozott, botgörbítős kapásra vághattam be. A megakasztás után rögtön éreztem, hogy ez a hal nagyobb lesz az eddigieknél. A parthoz közelebb érve még a féket is megszólaltatta, újból a nyílt víz felé tört ki. Mikor újra a stég közelébe ért, megpróbált annak lábai közé menekülni. E lépése sem hozta meg számára a várt eredményt, köszönhetően erőteljes ellentartásomnak, amely a dobóelőke felkötése miatt vált lehetővé, hiszen a csomó már az orsón volt, nyugodtan húzhattam. Végül, pár perces fárasztást követően szomszédjaim segítségével sikerült megszákolni a bő kétkilós pontyot, amely a nap legnagyobb hala is lett.

A legnagyobb, több mint 2 kilós bajszos

Éppen a visszaengedésnek láttam volna neki, mikor a bottartóra vetődött pillantásom: a másik bot spicce egészen meredek szöget zárt be többi részével. Meglepő módon sikerült a bothoz eljutni a horgászeszközök vízbe rúgása nélkül, majd bevágtam. Éreztem, hogy nem lesz annyira nagy, mint a már partra fekvő társa, de azért nem a retúrpontyok közül való. Újfent szomszédom segítségével került szákba a potyka.

Pontygyülekezet

A halak visszaengedése után újabb dobás következett. A következő kapásra nem kellett sokat várni: ismét a Vad Pontyos felszerelés tetszett meg egy egész szép aranyhasúnak. A visszaengedést követően nem sikerült újból bevetnem a botot, mert megszólalt a rövidebb bot orsójának nyeletőféke. A Dynót lerakva bevágtam. Az uszonyos igencsak megdolgoztatta a finomabb felszerelést, és a vékony előke miatt én sem erőltettem a dolgot. Végül ez a hal is a szákomban végezte. Jól éreztem, hogy nem a retúr méretből való: mint a mérés során kiderült, másfél kilójával a második helyen állt a nap során fogott halak között.

A nap második befutója

Visszadobtam az epres csalit és újból nekifutottam a hosszabbik bot csalizásának. Ismételten sikertelenül, a Vörös Démon kukorica megint elcsábított egy potyeszt; erről számolt be a tó felé görbülő spicc. Bevágás után fárasztás, majd szákolás, mint eddig. Balatoni viszonylatban ez a hal sem kicsi, bár előző társa nagyobb volt.

A kilencedik, egy kiló körüli bajszos

A kilencedik ponty után egy jó órás szünet állt be. Végül úgy döntöttem, hogy noha hamarosan csomagolnom kell, hiszen közeledett az este, 5-6 kiakasztott dobással megszórom az eddig meghorgászott terepet, egy utolsó, tizedik hal fogásának reményében. Így is cselekedtem, csaliztam - természetesen a korábban négy halat is adó Vad Ponty kukoricával -, majd vártam. Lassan eljött a csomagolás ideje. Ezt azért is sajnáltam, mert újra megjelentek éhenkórász barátaim az előttem elterülő vízen, mint ezt a spiccek apró pöccintései is jelezték. Egy utolsó halat még sikerült fogni, amely inkább csak tizedikként volt értékelhető, méretben sajnos kevésbé. Ugyanakkor nem voltam szomorú, hiszen tíz pontyot sikerült fogni, melyek között akadt méretes példány is szép számmal.

Mint arra már korábban is utaltam, az általam fogott halak rövid úton visszanyerték szabadságukat, egytől egyig. Ezt a mellettem horgászó helyiek vicces vagy kevésbé vicces megjegyzésekkel kommentálták, több ízben is elkérték tőlem a halat, ám erre minden személyes ellenszenv nélkül nemet kellett mondanom. Szeretnék ezekkel a halakkal jó néhány év múlva is találkozni, még élő állapotban…

Az összepakolás után a lemenő nap fényétől kísérve és a nap élményein, tapasztalatain, tanulságain elmerengve hazafelé vettük az irányt. Mindenkinek hasonló élményeket kívánok a Balatonon vagy máshol, de higgyétek el, megéri próbálkozni a Magyar Tengeren is!

Írta: Somogyi Dániel (dsomogyi)

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: