Pontykapások idején 1. rész – A semmitől a sokig

Pontykapások idején 1. rész – A semmitől a sokig

Július közepén már javában dúl a nyár. Napközben elviselhetetlennek tűnik a szűnni nem akaró hőség, elég ezt kibírni bent az árnyékban, nem még kint a napon. Pezseg az élet a vizek partján, a víz már viszonylag meleg, a halak pedig esznek, mint a sáskák.

Ami a nappali órákat illeti, egyáltalán nem kívánkozom a vízpartra. Éjjel azonban szívesen hallgatom a tücskök hegedülését, a kócsagok kvékelését, a baglyok huhogását és a táplálkozó harcsák buffogását. Fantasztikus élmény végighorgászni egy-egy éjszakát, ha pedig halat is fogok, az már csak hal – akarom mondani, hab – a tortán. Sosem tudtam aludni a botok mellett, bár őszintén megvallva, pont az efféle varázs miatt nem is nagyon hiányzott.

Tűző nap, derült ég…
… légmozgás nulla
Az esős napok elviselhetőbbé teszik a nyári meleget

Hétvége van, ismét egy éjszakai bevetést tervezek, a helyszín pedig a számomra oly kedves Zsitva csatorna. A kétvödörnyi kukoricát lefőztem még a délelőtt folyamán, amurra készülök, ezért kell a mennyiség. Késő délután már a felszerelést rendezgetem, három liter víz, étel és egy kis kávé is kerül a táskába. Hát, van cucc bőven, rögvest tele az autó! Néhány órával a szürkület előtt indulok, közel a víz, ezért hamar meg is érkezem. A kocsiból ki, a helyre pedig becuccolás következik. Dől rólam a víz, mire a horgászhelyre érek. No, nem a tempó volt nagy, csak sok a holmim és még mindig meleg van. A behűtött ásványvíz most aranyat ér, nagyokat kortyolok bele.

Nagyhalas hadosztály
Réti füzény
Érdeklődő…
… vadvilág

Miközben pakolászok, egy jó barátom közeledik, épp hazafelé tart horgászatból. Természetesen megállítom, hogy váltsunk néhány szót, az elmúlt hetek történéseit és fogásait ecseteljük egymásnak. Emellett persze a horgászatra is koncentrálok, felcsalizok és helyére kerül az egyik végszerelék. „Nem etetsz rá?”, kérdezi. „Majd, ha bent lesz mindkettő”, válaszolom. A nagy sztorizás közepette kapásom van, egy bődületes húzásra vágok be. Nem várt, gyenge ellenállás a válasz, egy fiatal pontyocska huppan a merítőmbe. Gyönyörű, sötét színe van. „Talán saját ívás”, bizakodunk. A halat megörökítjük, megcsodáljuk, végül elengedjük. Erre aztán nem számítottam, bár nem az első eset, hogy etetés nélkül fogok pontyot itt, a Zsitván.

Amurra készülök: kell a mennyiség

Közeleg a naplemente, cimborámmal búcsút intünk egymásnak, én maradok, ő pedig reggel folytatja. Újracsalizok, majd ismét bevetem a cájgot, kisvártatva követi a párja is, ami néhány méterrel arrébb ér vizet. Minden a helyén, most már illő lesz szórnom a halaknak is. Csakhamar kiürül az egyik vödör, nem sajnálom a főtt takarmányt, a népes fehérhal állomány egyébként is kiveszi részét a lakomából, igyekszem a célhalakra koncentrálni. Ahogy besötétedik, snecik locsogását hallom, éjfél tájékán csakugyan megszólalnak a harcsák is. Immár kényelmesen, a székemben ücsörögve várom a kapást, a hőmérséklet is felettébb kellemes, mindeközben gyönyörű madárfütty hallatszik a mögöttem lévő kis erdőből. Egy élmény kint lenni, most érzem, hogy élek, most érzem igazán.

Időm se volt ráetetni, máris elcsavarta
Még találkozunk!

Hosszú órák telnek el, ahogy hallgatom a természet éjjeli hangjait. Az egész éjszaka eltelik egy árva kapás nélkül. Lassan pirkad, kíváncsian nyúlok a telefonért, hogy megnézzem, hány óra lehet, amikor hatalmasat bólint az egyik botom, majd kiegyenesedik. Újra megismétlődik, ám ekkor már én is ráhúzok egy rendeset. Jó súlyba ütközöm, azonnal lazítanom kell a féken, ugyanis halam nagy erővel lódul meg, hosszan rohan végig a nádas előtt. Adrenalin-szintem az egekben, még a fejlámpát sincs időm bekapcsolni. Kezd forró lenni a hangulat így, a hajnal kellős közepén. A nagy roham után a hal csillapodni látszik, feljön egy „szippantásra”, majd csap egyet és visszatör a mélybe. Lassan, komótosan, de felém tart, ezért kapok a lehetőségen és próbálok zsinórt nyerni.

Rá bizony várni kellett, de megérte
Talán még sosem volt horgon
Hibátlan, vad nyurga
Erőművész

Már előttem keveri a vizet, ám nem adja magát egy könnyen, van ereje bőven, ki is tör még néhányszor. Gyorsan fejlámpát kapcsolok, türelmesen fárasztom, tudom, az idő nekem dolgozik. Rövidesen megpillantom az ellenfelem: ránézésre olyan ötös forma és nyurga. Ma nem ő volt a célpont, ettől függetlenül nagyon örülök neki, hiszen nem minden nap hoz össze a sors ilyen vad és érintetlen pontyokkal. Már fárad a harcos, látom, ahogy pipál a nagy szájával. Pillanatok alatt be is merítem, a féken lazítok, a botot leteszem, a halat pedig merítővel együtt a vízben hagyom, míg előtúrom a centit és a fényképezőt. Készítek néhány képet, a hosszát lemérem, majd elteszem a halat.

Itt a reggel

Izgatottan pötyögöm az sms-t cimborámnak, hogyha reggel jön ki, álljon meg nálam, ugyanis van egy fotóalanyom. „Egy óra múlva ott vagyok!”, érkezik a gyors válasz. Míg barátomra várok, a halat csodálom: igazi, vad kagylófaló. Na, ezért megéri átvirrasztani az éjszakát!

Kommentek
Kapcsolódó termékek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: