Adalékanyag kalauz 3. rész: Csontiragasztás egyszerűen

A csontkukac kétségkívül az egyik legősibb és egyben legjobb csali. Legyen szó tavi halakról vagy folyóvízi torpedókról, keszegfélékről, vagy pontyról, a légylárvával nehezen nyúlhatunk mellé. Ilyenkor, ősszel, a lehűlő vízben az izgő-mozgó pondrók látványa a legóvatosabb halak gyanakvását is legyűri. Mostanában, a márnák és a dunai horgászat főszezonjában egyre gyakrabban kell a ragasztott csontihoz nyúlni, hiszen kedvenc folyóvízi halunk csemegéje a világos színű légylárva. A sorozat harmadik részében bemutatok egy gyors, hatékony és eredményes csontiragasztási módszert, amellyel a lárvákból hamar egybefüggő fehérjehalmazt lehet varázsolni.

A horgászboltokban megvásárolt csontkukac nagyon szennyezett. Egyrészt a „gyártás” során összeszedett kosztól, másrészt a hosszú távú tárolást szolgáló fűrészportól. A hatékony ragasztás első lépése, hogy megtisztítsuk a lárvákat…

 

A ragasztott csontival elképesztő mennyiségű márnát lehet fogni, ha jó helyen alkalmazzuk

 

1. Tisztítás

A tisztítás első lépése, hogy a mozgó lárvákat egy rostára helyezzük. Ezen a rostán az életképes egyedek átmásznak, míg az elhullott állatok fent maradnak. Utóbbiakat nem szabad felhasználni. Ami csonti átmászott, egész egyszerűen bele kell önteni egy vödör vízbe.

 

A boltban megvásárolt csonti tisztítatlan formában nem alkalmas a ragasztásra!
Fürdés indul!

 

Ennek köszönhetően a fűrészpor és az egyéb hulladékok a víz tetején maradnak. Ezt az uszadékot le kell önteni, és a már tiszta vízben „fürdőző” csontikat egy szűrőre kell önteni, hogy lecsöpöghessen róluk a fölösleges víz.

 

A felszínen maradt uszadékot le kell önteni
A fürdetett csontikat le kell szűrni, majd a „szárítóba” önteni

 

A nedves pondrókat a szűrőből egy törölközővel kibélelt tálba helyezve meg lehet törölni, így már csak annyi nedvesség marad a testükön, amely éppen elég a ragasztópor megkötéséhez.

 

Egy gyengéd törölgetés eltávolítja a maradék nedvesség nagy részét

 

2. Ragasztás

A tiszta, enyhén nedves csontkukacokkal egy kerek tálba helyezve tudunk legegyszerűbben tovább dolgozni.

 

A mosott, tisztított, törölgetett csonti már alkalmas a ragasztásra

 

A ragasztóporból annyit kell a lárvákra ráönteni, hogy a felületükön egy vékony porréteg képződjön. A ragasztó egységes eloszlásához a csontihalmazt össze kell rázni.

 

A ragasztóporból csak annyit szórjunk rá, amennyi megtapad a csontik felületén
A rázással lehet legjobban eloszlatni a port
Így néznek ki a ragasztóporral bevont csontkukacok

 

Ha ez megvolt, akkor a ragasztóporos csontikat egy tiszta vödörbe kell önteni, majd egy vízpermetezővel el kell kezdeni megnedvesíteni őket. Szép fokozatosan adagolva a vizet egy idő után a ragasztó megköt, és a csontik mozgása jelentősen meglassul.

 

A nedvesítést egy vízpermetezővel lehet legjobban megoldani
Amikor így összeállnak a lárvák, nem kell több vizet rájuk permetezni

 

Ekkor a vödörbe nyúlva már egybefüggően ki lehet venni a ragasztott lárvákat, bár a kézhez még nagyon ragadnak. A ragasztós, csontis masszát ez után erősen bele kell nyomkodni a vödörbe, hogy a csontik egymáshoz is kellően odatapadhassanak. Pár perc „száradás” után könnyedén gombócot lehet formázni a halomból.

 

Így néz ki egy tökéletesen megragasztott csontigombóc

 

3. Használata feederezésnél

A legegyszerűbb, ha henger alakú kosárba tömködjük a gombóccá formázott csontikat, és a kosár két végét némi etetőanyaggal lezárjuk. Bordás kosárba is bele lehet ugyan préselni a lárvákat, de a dobást így csak kis távolságra tudjuk elvégezni.

 

A csontigombóc legjobb helye a kosár közepén van

 

Mindenesetre az biztos, hogy az etetőkosárral bejuttatott nagy mennyiségű csontkukac varázsszer lehet, ha jókor és jó helyen alkalmazzuk!

 

Ebben a formában garantáltan leérnek a fenékre a lárváink
Mikor az áramló víz kimossa az etetőanyagot, a csonti robbanásszerűen szabadul ki a kosárból

 

4. Más felhasználás

A fenti pontok szerint megragasztott csonti leginkább arra alkalmas, hogy etetőkosárba téve vessük be. Ha külön szeretnénk ragasztott csontigombócot bedobni, akkor a lárvákhoz némi kavicsot kell keverni, hogy kellően nehéz legyen a gombóc. Ilyenkor nem árt a préselést egy rácsos, szitás aljú vödörbe végezni, hogy az erős nyomkodás hatására a csontik közé szorult levegő ki tudjon szabadulni. Így nem marad közöttük légbuborék, ami esetleg „lebegővé” tenné a gombócot.

 

A paducok is rajonganak a csontiért

 

A csontiragasztó felhasználásáról és a Haldorádó adalékanyagokról még többet megtudhattok a termékeket bemutató filmből:

 

Tekintsd meg filmet is, amely számos további infót tartogat!

Írta és fényképezte: Sipos Gábor

Kommentek
Kapcsolódó írások
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: