Márpedig véletlenek nincsenek!

Itt van újra az ősz, a vizek lehűltek, már nyoma sincsen a nyárvégi kánikulának, a reggelek ködösek és hűvösek, az esték hamarabb eljönnek. Szerencsére azért még adatik az embernek ilyenkor is pár szép óra, amit a kellemesen sütögető napsugarak melegében tölthet el kint, a természetben, távol a város zajaitól és nyüzsgésétől. Én sem kívántam otthon maradni és egy kellemesnek ígérkező vasárnapon újra a vízpart felé vettem az irányt.

Mindamellett, hogy kedvenc szenvedélyemnek, a horgászatnak hódolhattam, ennek az írásnak egy más apropója is van, ugyanis Döme Gábor jóvoltából két új, a piacon akkor még nem kínált Haldorádó terméket tesztelhettem, de ezekre majd nemsokára kitérek.

A teszt első állomása a Király Ponty Horgásztó volt. Kora reggel érkeztünk, csak hat előtt kezdett világosodni, elfért a pulóver és még a kabát is. Megkezdtük a kipakolást és néztük a szép napkeltét. Attila, a tó tulajdonosa nagyon kedves volt, szinte a tó egész „elejét” biztosította számunkra. Ez a tó északi, fákkal és nádassal körülvett, sekélyebb vizű része. A növények már nem a megszokott nyári zöldben pompáztak, itt-ott már látni lehetett rajtuk a kezdődő ősz nyomait.

A nádas is az ősz színeiben kezdett pompázni

A Nap szerencsére már rám sütött, meleget adó sugarai kényelmesebbé tették a botok összeszerelését, a pakolászást és az etetőanyag keverését. Jellemző rám, hogy szinte kapkodok, hogy minél előbb bent tudjam a szerelékem a vízben, kedvenc részem az, amikor már a csalit rakom a hajszálelőkére és kezdhetem is a bedobást, aztán görbülhetnek is a feederbotok spiccei. Ez a reggel legjobb része!

Napsütötte horgászhelyem

Horgászhelyemnek, mint már írtam, a tó elején található egyik kis nyiladékot választottam két nádfal között, innen kényelmesen el tudtam végezni a távoli dobásokat, valamint a tőlem jobbra található fa közelében is jöttek már szép halak a horgomra régebben. A víz a part szélén is már viszonylag mély - ahhoz képest, hogy ez a tó sekély része -, így könnyen, közvetlenül a partról végrehajtható volt a szákolás anélkül, hogy a hal sérült volna. Segítségemre volt egy mini stégként a víz felé kiálló farönk, erre állva tudtam könnyebben vizet meríteni.

A „mini stég”

A vizek már hidegebbek, nem idézik a nyári forróságot, így elhagytam az eddig bevált erjesztett kukoricát és elővettem a hűvösebb vizekben nagyon jól bevált ananászos kombinációmat, amivel már sok szép halat sikerült fognom a tavasz folyamán. Ez két szem Haldorádó Kukorica Tuning Pácolt kukorica Édes Ananász ízesítéssel, kikönnyítve egy 16 mm-es Haldorádó Édes Ananász Fluo Oldódó Lebegő Pellettel, hajszálelőkén.

Ananászos ínyencségek

És most essék szó a cikk legfontosabb részéről, a két új termékről, elsőként a Haldorádó új titkos adalékáról, a Haldorádó Gold Corn Creamről! Mint már írtam, Gábortól kaptam tesztelésre ebből a csodás adalékból és segítségnek pár instrukciót is hozzá, de felhasználását a fantáziámra bízta. Amikor a kukorica legértékesebb részét adó kukoricacsírát elkezdik hidegen sajtolni, akkor az egyik termékként a kukoricaolajban lerakódva nagyon finom „üledék” vagy massza keletkezik, ez a kukoricakrém. A kukorica legjava és annak legértékesebb része! 100%-ban természetes, az emésztést segítő, gyorsító és kedvező élettani hatású anyag. Én most a natúr, ízesítetlen verzióval kísérleteztem.

A titkos adalék

A másik titkos adalék a Haldorádó Hidegen sajtolt kukoricacsíra pellete, ami szintén a kukoricacsíra sajtolásával keletkezik. Első felhasználási körben én etetőanyaghoz használtam adalékként. A Pellet Feeder kosárba kerülő keverékem igen összetett és dús. 800 g Fluo Energy Ördögűző etetőanyagra jön körülbelül két marék a hidegen sajtolt kukoricacsíra pelletből, ezt jól elkeverem, aztán adok hozzá még fél flakon Fluo Flavor Ördögűző aromát, majd jön a „csodafegyver”: egy evőkanálnyi Gold Corn Creamet elkeverek egy kis pohár vízben és hozzáadom ezt is a keverékhez.

A kosárba kerülő „csodaszerek”

A kukoricakrém elég sűrű, viszont hideg vízben is nagyon jól oldódik, így könnyedén hozzá tudjuk keverni az etetőanyaghoz. Ha ez mind megvan, a még szükséges vízmennyiség hozzáadásával újra jól összekeverjük a mixet, de ügyeljünk rá, hogy ne egy ragacsos masszát, hanem egy jól kosárba gyúrható, ugyanakkor könnyen szétváló anyagot kapjunk, így látványos felhőt képez majd a vízbe éréskor és a mederfenéken is. A vizet még elképzelhető, hogy egyszer-kétszer pótolnunk kell, ugyanis a pellet nagyon nagy mennyiséget képes magába szívni.

Az értékes táplálék közelebbről

Kíváncsi voltam, hogy a halak miként reagálnak erre a táplálékbombára, meddig tudják megállni, hogy ne kóstoljanak bele ezekbe az ízletes falatokba, és arra is, hogy miként segíti a halfogást e két ígéretes adalék. Azonban nem elégedtem meg a két termék csak etetőanyagban való felhasználásával, szerettem volna a csali közvetlen közelében is alkalmazni őket. A kukoricakrém önmagában nagyon sűrű, de egy kis aromával vagy akár vízzel könnyen dipet készíthetünk belőle. Én azt találtam ki, hogy egy kis Ördögűző aromával keverem, hogy folyósabb legyen, amibe csalimat könnyen belemártom bedobás előtt, ezzel is fokozva annak csalogatóhatását.

Az aznapra kevert csodás mártogató

Második körben szerettem volna felhasználni a pelletet is: kisebb mennyiségeket PVA hálóba töltöttem és a horogra tűztem a csali mellé plusz kis csomagként. Mikor a mederfenékre ér, a háló elolvad, és a kis kukoricacsíra pelletek szétterülnek a csali mellett egy finom tápanyagkupacot képezve körülötte. Az Édes Ananász Lebegő Pellet szépen kiemeli a csalit, ami könnyen szemet szúr a halaknak, és ha nem is elsőre, de második vagy harmadik alkalommal - reményeim szerint - fel is veszik.

Egy pici zsáknyi ínyencség

Szerelékeim már hét óra előtt a vízben voltak a nagyszerű csalogatóanyagokkal, így türelmetlenül vártam az első kapást. Hiába a szép napsütés, a szél egyre erősebben, már-már viharos jelleggel fújt, ami nem könnyítette meg a dolgomat több szempontból sem. Egyrészt nagyon nehéz volt egyenesen előre dobni, mert a szél egyre jobban balra repítette a végszereléket, ami csökkentette a dobás távolságát is. Bíztam benne azért, hogy a halak kijjebb merészkednek egy picit pár finom falatért. Másrészt a nagy hullámok teljesen felkavarták a vizet, ami áltálában nem növeli a halak étvágyát, és persze rontja a látásukat, de azért bíztam benne, hogy a finom ízeknek köszönhetően megtalálják horgomat. Sajnos az első pár óra kapás nélkül telt, bár mellettem fogdosták a kisebb pontyokat. De nem szomorkodtam, mindig az járt a fejemben, hogy „a türelem, nagy halat terem”. Aztán délelőtt fél tizenegykor megtört a csend, a belső botom spicce görbült és sikerült partra segítenem egy csodálatosan szép, nagydarab, fátyolos farkú kárászt. Igaz, nem ponty, de nagyon örültem neki, még sosem fogtam, ilyen különleges halat, ami ráadásul fajon belül hatalmas példánynak számít. Gyönyörű úszói voltak, szép ezüstös színei, így büszkén tartottam a kezemben.

A gyönyörű kárász

Sajnos a következő pár óra is kapás nélkül zajlott, a szél egyre erősebb lett, és mivel a halak nem foglalták le az időmet, elővettem még egy zacskó Ördögűző etetőanyagot, hozzáadtam a pelletet, az aromát és a kukoricakrémet, majd közepes méretű gombócokat formáltam belőle és Gergő barátom nagy Tubertini csúzlijával belőttem a partról 70-80 méterre. Szerencsére ezzel még az erős szélben is viszonylag jól bementek a gombócok. A végszerelékemet pedig próbáltam az etetés mögé juttatni - reménykedtem, hogy ott vannak a nagy halak. Délután három körül jártunk, mikor átnéztem a szomszédba, majd visszaérve a külső botom U alakba hajolva fogadott, de furcsa volt, mert nem hallottam, hogy a hal vitte volna a nyeletőt. Aztán ahogy az orsómra pillantva megláttam, hogy nincs a dobon zsinór, csak az utolsó hurok tarja még rajta. A hal pillanatok alatt lehúzta a dobon maradt zsinórt! (A nagy szél miatt sajnos nem hallottam a nyeletőfék hangját a szomszédból.) Kézbe vettem a botot, pár métert bírtam tekerni, de a hal ismét követelte a zsinórt, csak sajnos nekem már nem volt a dobon! Nem tudtam mást csinálni, megpróbáltam húzni rajta. Jött is pár métert, de aztán újból nekiindult és megint elfogyott a zsinórom, aztán rántott egy hatalmasat, majd leakadt. Hatalmas hal lehetett, iszonyatosan nagy súlyt éreztem. Szerencsére a szerelék teljesen ép volt, aminek megörültem, hiszen a halnak így nem lesz baja, hogy nem maradt a horog a szájában. Hát, igen, így jár, aki nem figyel eléggé! Nagyon szomorú voltam, de titkon bíztam benne, hogy még rejt jó dolgokat is ez a nap. A szerencse kegyes volt hozzám: alig telt el újabb fél óra, és a külső botomon hatalmas erővel megindult a zsinór. Arcomon egyből mosoly fakadt, felkaptam a botot és igen, nem sok idő múlva éreztem, hogy szép hallal van dolgom! Egy közel fél órás fárasztás után sikerült a partra segíteni egy gyönyörű, hatalmas tőpontyot.

A szerencse ajándéka

Mérhetetlenül örültem neki, mert a kapások nagyon leálltak a körülöttem lévő sporttársaknál, és a tó engem ajándékozott meg egy ilyen gyönyörű pikkelyessel. Gyors fotó, fertőtlenítés és mérlegelés után hamar visszanyerte szabadságát. Kereken 10 kilogrammot nyomott.

Gyönyörű, hibátlan, nyurga testű tőponty

Aztán ismét eltelt egy óra kapás nélkül. A szomszédból kölcsönkérték a mérleget, mert egy szebb, 5-6 kiló körüli halat fogtak. A mérlegelésig Gergő barátomat bíztam meg a botok figyelésével, és ahogy visszaértem, Gergő már kapta is fel a külső botom és adta oda, majd mondta, hogy jó hal lesz. Igen, én is éreztem, jó hal volt, bitang erősen húzott. Félórát küzdöttünk is egymással, amíg sikerült a part közelébe hoznom. Jobbra volt egy nagy bedőlt fa, vigyázni kellett, nehogy a hal oda menjen, így elhúztam jobbra a nád felett - kicsit elhúztuk a nádszálakat -, ott sikerült végül szákba terelni. Mikor kiemeltük, akkor láttam, hogy valójában milyen hatalmas hallal is van dolgom.

Mekkora lehet az a hal, aminek ekkora farokúszója van?

Éreztem, hogy az ezen a tavon fogott eddigi legnagyobb pontyom lesz, gyorsan készítettünk pár fotót erről a gyönyörű példányról.

Alig bírtam felemelni!

Majd következett a mérlegelés, nagyon kíváncsi voltam… és igen, a hal 14 kilót nyomott! Gyorsan fertőtlenítettem a száját és óvatosan visszaengedtem a tóba. Hihetetlenül boldog voltam ismét.

A tó nagyon boldoggá tett ezzel a hatalmas, egészségtől kicsattanó tőponttyal

Sajnos a nap hátralévő részében már nem volt kapásom, este hat körül elindultunk haza, de azt kell mondanom, hogy egy remek horgászatban volt részem. E napon nem a mennyiség, hanem a minőség dominált. Négy kapásból három halat sikerült a partra segítenem, de ezek mindegyike hatalmas példány volt, a kárász is a maga nemében, és ne felejtsük el a két hatalmas pontyot sem! Míg körülöttem kisebb halakat fogtak, nekem ez a horgászat nem arról szólt, hogy halomszámra fogtam a kisebb potykákat, itt igazi nagy harcosok jöttek. Hatalmas szerencse ért, ezen a napon a tónak ebben a felében nekem sikerült fognom a két legnagyobb halat. Az új adalékok tehát nagyon jól szerepeltek, a Haldorádó termékek ismét bizonyítottak, meghozták a szép nagy halakat, ami nem véletlen, hiszen véletlenek nincsenek! Száz százalékig nem lehetünk biztosak benne, de én úgy érzem, hogy az új adalékok segítenek szelektálni a nagyobb példányokat: nem lehet véletlen, hogy az Ördögűző és az ananászos ízvilággal nem akadt kisebb hal a horgomra. Szerencsére a két új termékből még van bőven, így a teszteléssel nem állok le, kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben hogyan szerepelnek, milyen csodás halakat adnak nekem. Legközelebb egy nagyobb területű, vadabb vízen szeretném kipróbálni őket, ami ha jól sikerül, a következő írásomban beszámolok róla. Addig is görbüljön mindenkinek, fogd meg és engedd vissza!

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: