Duna, márna, gondolatok II. rész

Duna, márna, gondolatok II. rész

Konkrétumokkal, leírásokkal és tömör véleménnyel próbálom a most kezdőket segíteni egyfajta útvesztőben. Ez az útvesztő talán annak is köszönhető, hogy a lassú folyású, lapos partszakaszokról ritkán esik szó. A horgászataim bizonyos jelentős hányada ilyen típusú dunai vízszakaszon történik. Oda is leülök, ahol már a snecizők is csak a fejüket csóválják, mondván, 50 centis vízben nem áll meg a nagyobb hal. Azt is mondhatnám, ráálltam a sóderos partszakaszok kiismerésére, azok meghorgászására. Az előző írásomban már jeleztem, hogy az eszközök bemutatásánál „rövidebb” és tárgyilagosabb leszek. Megpróbálom ezt betartani.

Számomra - mostanában - nincs jobb hely kötelezettségeimet fejben összeszedni, mint ülve a víz mellett, a friss levegőn. Miközben lassan megtisztítom agyam a város zajától, egy gondolatfésűvel rendet próbálok rakni a szürkeállományom barázdái között. Nagy még az összevisszaság, cikázó gondolatfoszlányok kerülnek elő a mélyből, jelezve különféle kötelezettségem sokaságát. Az már csak „hal a tortán”, ha közben a valóságba visszaránt egy-egy hal kapása, annak megakasztása, kifárasztása.

Most is itt ülök az őszi Duna-parton. Késő délután, munka után érkeztem, azóta szép komótosan rám esteledett. A világítópatron most rezzenéstelenül simul a spiccre, várja, hogy a megfelelő pillanatban szentjánosbogárként adja tudtomra, hogy megint akció van.

Mostanában úgy tűnik, szeretnek engem a halak. Talán pont azért, mert mindig visszabocsájtom őket, szerencsére elég sűrűn kerülök velük testközeli kapcsolatba.

Körülnézek a parton, a közelben sehol senki, egyedül vagyok. Csak nézek ki a fejemből, s elmélázok - most nem csak látszólag -, de lassan rendezett sorban villannak fel elmémben a képek.

Szeretek délután érkezni, megnyugtat, feltölt

Alapvetően nagy kérdés, hogyan tudok írni a szerelésről úgy, hogy utólag, a csatlakozó fórumtopik hozzászólásaiban ne kelljen magyarázkodnom amiatt, hogy szinte csak a portál által is kínált eszközöket említem. Ezért már most - jó előre - kiteszem az (X)-et, hogy ne érje szó a ház elejét. Bár némi megnyugvást ad az a tény, hogy Karácsony után jelenik meg az írásom. Látom azt is, vcsongor fórumtársam beleköt majd a főzsinór vastagságába. Az alábbi néhány sorból is ki fog derülni - legalább is számomra -, hogy ki az, aki csak végiggörgeti az egérkurzort az íráson - csak a képeket észrevéve -, illetve kik azok, akik el is olvassák, esetleg értelmezik a kapott információt, a tartalmat.

No, akkor lássuk, hogy szerintem mivel és miért…

A hely

Természetesen fontos a megfelelő horgászhely kiválasztása. Eredményeinket jelentősen befolyásolja, befolyásolhatja. De mi van akkor, ha először ülünk kint a Duna partján és semmit se mutat nekünk rejtélyes arcából az Öreg Hölgy? Segítőnk nincs, s nem fogadta pozitívan megkeresésünket egyetlen dunai szaki sem. Csak bámuljuk a víz felszínét, keressük a jeleket, a töréseket, esetleg akadókat szeretnénk látni. Tanácstalanok vagyunk és elbizonytalanodunk a parton.

Nézni nagyon könnyű, látni viszont nehéz. Magam sem vagyok mindig tisztában azzal, mi is bújik meg előttem a mederfenéken, mi a legmegfelelőbb távolság. Azt gondolom, semmi gond ezzel, egy sóderos résznek lehetnek rejtett képességei. Még akkor is eredményesek lehetünk, ha egyenletesen mélyülő, törésektől mentes, úgymond „csupasz” a meder feneke.

A 3. részben egy ilyen helyre kalauzollak el benneteket. Horgászni kell itt is, nem kell a dráma, mondaná ebben az esetben egyik barátom. Isaura is szabad ember lett.

Ha jól végezzük a dolgunkat, ajándékot kapunk a folyótól
A sóderos részek alkalmasak pergetésre is…
… legyezésre…

A szerelék

Első és talán legfontosabb dolog a szerelék. Menjünk sorban ezen a vonalon, mert ameddig nincs meg, hogy mivel, addig nem lehet meghatározni, hogy milyen halra használható az - reálisan - sikeresen.

Teremtsük meg a lehetőségét - akár ismerős, barát vagy ajándékozás révén -, hogy egy lágyabb pálcát kipróbálhassunk, használhassunk, mely lehet egy medium, esetleg light feeder- vagy pickerbot.

Egy lágyabb bottal élmény a márnák fárasztása

A zsinór

Válasszunk a bothoz illő optimális vastagságú főzsinórt. Törekedjünk az észszerűségre, ezen belül kalkuláljunk azzal is, hogy a Duna eszi a zsinórunkat. Amennyiben vastagabbat használunk, könnyebben kapaszkodik bele a víz, ezáltal kifelé sodorja kosarunkat, esetleg még a lassabb, „csendesebb” részen is.

Pickerre 16-os vagy 18-as főzsinórt javaslok. Light, illetve medium feederbotra, megfelelőnek tartom a 0,18-0,20 mm-es zsinórvastagságot. Egyik kedvenc - úgynevezett mindenes - zsinórom a Trabucco T-Force Special Feeder 0,18 mm-es méretben. A másik kedvenc damilom a Stroft ABR zsinór, ami kapott egy kagylóálló bevonatot. A Stroft GTM bevonat nélküli. Hasonlóan a Trabucco-hoz, nagyon sok horgászat van bennük.

Következő lépés legyen a megfelelő előkezsinór kiválasztása. Ez egy kényes pont - ne legyintsünk -, fontos, hogy erős és kopásálló legyen, de a kisebb (14, 16-os méretű) horgokat is meg tudjuk vele kötni. Sokáig erőltettem a főzsinórt előkének, nehéz megfogalmazni pontosan, hogy mi is a különbség. Ma már csakis kimondottan előkezsinórból kötök előkét.

Eleinte gyakori hiba volt nálam, hogy bevágásnál szakadásom volt. Szinte mindig a horog száránál, a kötés közelében szakadt. Hiába váltottam horogtípust, a szakadásaim továbbra is gyakoriak voltak. Hiába nézegettem az előke megmaradt részét, semmi sérülést nem láttam, nem éreztem rajta. Nem volt „szőrös” a megmaradt zsinór, nem volt megnyúlva - elvékonyodva - vagy „megkunkorodva” a vége, azaz nem a kötésben szakadt el. Tisztára olyan benyomást keltett, mint amikor valami éles eszközzel elvágják. Kagylóra is gyanakodtam, mivel fogtam belőlük párat.

A megoldásra - amennyire egyszerű, annyira nagyszerű - csak idővel jöttem rá. A kötésem egyszerűen nem feküdt rá - és az előke sem - megfelelően a horog szárára, így a lapka kikezdte, majd elvágta a zsinórt. Elkezdtem használni az előkezsinórokat, és a hiba megszűnt. Véletlen? Összegezve és lebutítva a horogelőke kérdéskörét, szerintem nem véletlen az, hogy ma már külön kaphatóak.

Amelyek - a későbbiek során - nekem beváltak, az a Spro Vision és a Preston Powerline. A Stroftot itt azért nem említeném meg, mivel véleményem szerint ugyanazt kapom, mint nagy kiszerelésben főzsinórnak. Ráadásul a stroftra ügyelni kell, a 15-ös vastagságú elég kényes, csak 100%-osan megkötött clinh csomóval működik, ha ez nem sikerül, nálam „törik”. Évszak és célhal függvényében választok a 11-18-as méretek között.

Azt ajánlom, hogy kezdetben vegyünk 0,14-0,18 mm közötti méretűeket, ezekkel szinte mindent meg lehet oldani. A tavaszi felmelegedő vizű snegózástól a dévérezésig, a különböző - paduc, jász, karika, bagoly - keszegezést, illetve a márnázást is. Ráadásul ha nagyobb jószág érkezik hozzánk vendégségbe, nem kell remegnünk, hogy a 11-es előkével kell a laposba kicibálni.

Egy jó előkezsinór növelheti sikerünket, több élményben lesz részünk

A kiegészítők

Szükségünk lesz még további kiegészítőkre, gumigyöngyre, forgókra, szögletes - drót - feederkosárra, illetve gubancgátló csövekre.

A sor elején említem a gubancgátló csövet, ami mint a rezgőspicces horgászat egyik nélkülözhetetlen kelléke a csúszó végszerelékeket teszi teljessé. Már túl vagyok sokféle gyártó termékének használatán, s azt kell mondanom, számomra az egyik legjobbnak a Technipeche tört gubancgátlója bizonyult. Strapabíró, minőségi termék, a nedves, vékony zsinór is könnyedén belefűzhető. Ebből a rövidebbet, a 25 cm-est favorizálom. Akinek még ez is hosszú, az természetesen vághat le belőle a számára megfelelő méret kialakítása végett. Pontosan dobok vele, illetve kényelmesen befér a vödörbe, szerelékes dobozba, ládába, ezáltal nem kell „hajtogatni”. Minden csomagban 4 darab található, 2 darab barna és 2 darab olajzöld színű.

Néhány szó a gumigyöngyről vagy gumituskóról: a puhább fajtát kedvelem, szinte mindig kettőt húzok fel a főzsinórra. Egy nagyobbat, ami közvetlenül a gubancgátló alatt van, illetve egy kisebbet, ami ráül a kötésre és a forgó szemére. Lehetőség szerint készletet vegyünk. Ilyen például a Kamasaki gumigolyó készlet, mely több különböző méretű és formájú gumiütközőt tartalmaz. Ez a fenekező (etetőkosaras és feeder-) végszerelék összeállításánál szintén nélkülözhetetlen. Filléres, hasznos kiegészítő.

Szerintem is a Maruto - eredeti japán - forgókapocs a legerősebb forgó a világon! A legkisebb méret (16-os) szakítószilárdsága 12 kg, a legnagyobbé (1/0-s) 80 kg. A csomagokban elhelyezett forgók száma a nagyságtól - méretétől - függ. Értelemszerűen a kisebbeket használjuk, a 10-es vagy 12-es méretűeket javaslom. Természetesen használhatjuk más gyártóét is, a lényeg, hogy bízzunk benne. :-) Fontos kiegészítés: a forgóról lehetőleg soha ne késsel vágjuk le a zsinórt! Égessük le, és kész. A késes leszedés okozhat gondot, egy szemmel nem látható bemetszés a fémen gyengítheti következő kötésünket.

A folyóvízi horgászat igényli a szögletes feederkosarat. A mindkét végén nyitott drótkosár gyorsan és egyszerűen megtölthető a csábító falatokkal. Dobás közben jól tartja, de vízbe érve - a bekevert anyag állagától függően - gyorsan engedi bontani a különböző etetőanyagokat. Helytől, sodrástól függően használok 25-50 gramm közötti kosarakat, erre az egyik alternatíva lehet az itt, az áruházban megtalálható termék is. Megjegyzem, láttam már házi készítésű kosarakat is, remekül működnek. Ha nem szeretnénk még erre is költeni, gondolkodjunk „maszek” kosarakban.

A háttérben a kosarak… :-)

A horog

A nagy kedvenc az Owner Furansu. 14-est vagy 12-est kötök fel először, innen indulok fel vagy le, vagy maradok „helyben” :-) A horgok hegyének fenésével nem foglalkozom, méretük miatt. Faipari technikusként tanultam mindenféle kések, fúrók, vágószerszámok élezését. Sose tudtam precízen elvégezni ezt a feladatot, itt sem erőltetem, kötök fel újat. Akkor szoktam cserélni, mikor a csonti bőrébe nehezen „szalad” bele a horog, ilyenkor megjelenik a csonti bele is. Erre figyeljünk oda! Ha már horgok: ha valaki súgna nekem Drennan ügyben, hogy folyóvízen melyik típust találta megfelelőnek, megköszönném. Nekem hajlik, „mászik”, nem szeretem.

Biztosan akad a márna…
… a keszeg…
… a snegó

A horgászbot

Na, ebbe nem mennék bele mélyen. Tudható, hogy kedvenc pálcáim a Maver cég termékei. Sajnos hosszú hónapok, mire egy törött spiccet pótolni tudnak, ha tudnak egyáltalán. Ha ízlésünk engedi, keressünk más pálcákat kezdő botnak. Sokféle botot gyártanak, olcsóbbat, drágábbat, lágyabbat, keményebbet - kedvelt szóval élve -, „durungabbat”. Olyan nincs, hogy nem találunk megfelelőt. Sok horgászeszközzel találkozom nap mint nap, többféle botot mutatnak nekem, néha kölcsön kapok tesztelésre is egyet-kettőt. Javasolni tudok típusokat, ami persze nem szentírás.

Az általam javasolt pickerek közé tartozik a Spro Inspiration Picker 270 és 300, amikről van lehetőség profi tesztelést olvasni itt az oldalon, ezért ezt nem ragozom túl. A Shimano Nexave BX Winkle Picker 270 botját sok ismerősöm használja. Többen dicsérik, remek pálca, érdemes kipróbálni. Bár van, aki vízi útjára engedte szegény botot… :-) Olcsóbb, kezdő botnak vehetünk egy Manta Logic pickert is, néha használok én is ilyet, semmi baj nincs vele. Véleményem szerint jellemző erre a pálcára is, hogy rossz besorolást kapott, nyugodtan átírható a neve „rövid medium feederre”. (Ha erre esik a választásunk, akkor 18-as főzsinór, 16-os előke!)

Folyóvízi horgászatnál az erős sodrásba már kimondott feederbot javasolható. Ezek a pálcák már hosszabbak, többségükben gerincesebbek, erősebbek, jellemzően spiccakciósak. A Spro Passion Feeder 360 M teste már a bottartóban is leküzdi a folyó sodrását, ellenben spicce jól jelzi a keszeget is. Hívhatjuk mindenes botnak is, hiszen több célterületen, változatosabb helyszíneken is bevethető. Igen elterjedt a horgászok körében a Shimano Catana botsorozata. Kiemelem közülük a Shimano Catana BX Feeder Medium botot, mely sokak kedvence, nem véletlenül.

Az orsó

Én többféle orsót használok, nyelető-, harci- és első fékeset is. Nagyon lényeges, hogy jól rakja a zsinórt, ezáltal lecsökkentve a sikertelen - gubanc- és szakadásmentes - dobások számát. Minél előbb ismerjük meg orsónk működését, vagyis ha gyorsan kell reagálni, tudjuk, hová kell nyúlnunk! Ne játsszuk el a tinédzserkorban a női test megismerésére bevetett mutatványainkat! Fontos, hogy tapadásmentes legyen a fék.

Mostanában egy nyeletőfékes típust teszek fel a botokra, mivel gyakran kint ragadok a parton éjszaka is, de a nyekergő, ciripelő hangra általában „felébredek”. Megjegyzem, a vélemények különböznek ezen a téren is - ahány ember, annyi szokás -, mert mindenkinek megvan a saját tutija. Mindemellett harcifékes kategóriában kezdő orsónak a mai napig jó vételnek tartom a Shimano Seido 3000SRA orsóját. Bár még a shimi paletta alján kullog, nekem rendben volt jó pár nagyobb hal alatt. Sokan használják és dicsérik - sőt orsóvételnél különböző fórumokban első orsónak is többen javasolják - az Okuma Longbow LB30-ast. Van többéves LB-m, semmi gond vele.

Most, hogy megvan minden eszközünk arra, hogy összerakjuk a felszerelésünket, ne lógassuk a lábunkat, szereljük össze és irány a vízpart…

A sötétben hátulról, a sóderes sétaút felől - tudat alatt - egy árnyat érzékelek. Nem törődöm vele, hiszen többen szellőztetik ki errefelé esténként a tüdejüket a városi portól, meg nincs is mitől tartanom. Rövid idő elteltével érzem, amint egy kéz nehezedik a vállamra. Óvatosan megráz, miközben hangok jutnak el tudatomig.

  • Uram! Hé, ember…
    Összerezzenek, kihúzom magam a székben, s lassan körülnézek.
    A vaksötétet szinte azonnal szokja a szemem, majd néhány szót préselek ki a számon…
  • Mi van? Tessék? Hogy? - s ösztönösen próbálom letörölni a szám szélére száradt nyálamat.
    Az árny egy 50 körüli férfialakban elevenedik meg mellettem, s rövid, gyors kérdéseket intéz hozzám.
  • Minden rendben? Jól van? Segíthetek valamit? - kérdezi megnyugodva, mosolyogva.
  • Ja… persze… úgy tűnik, elméláztam egy kicsit. Köszönöm, semmi gond. - S már én is csak mosolyogni tudok magamon, miközben emberem továbbsétál.
    Egy álomkép villan fel még búcsúzóul, hogy átadja helyét az ébrenlétnek.

Álmom utolsó szereplője…

Gyors pillantással mérem fel a helyzetet. Nézem a botot, már jó ideje be van dobva. A damil teljesen a parti sávba mutat, valószínűleg kisodorta egy hajó által keltett nagyobb hullám. Nézem a mobilomon az időt, későre jár.

Kótyagosan kezdek összepakolni, mikor hirtelen eszembe ötlik, hogy írnom kellene valamit a folyóvízi felszerelésről, hisz ígéretet tettem rá, s emiatt jöttem ki, ehhez kellett volna rendezni gondolataimat.

S ekkor elkap egyfajta déjà vu érzés. Húúú, de ismerős ez az emlékkép. Miről is álmodtam?

Balla Csaba (tmpgenc)

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: