Gyermekek   élménybeszámoló írásai 7. rész

Gyermekek élménybeszámoló írásai 7. rész

Maradva a nyári élménybeszámolóknál, ebben az írásban Bese Márk történetét olvashatjátok el, aki a Zsennye község határában elterülő magántóra látogatott édesapjával. Az ott szerzett horgászélményeket osztotta meg velünk… Azóta már meg meri fogni a halat… :) Jó szórakozást hozzá!

Életem eddigi legjobb horgászata!

Június közepén járunk. Gyönyörű időnk van, ezért úgy döntünk apukámmal, el kéne menni horgászni valahova.

Na de hova?! Állami horgászengedélyünk még nincs, mert idén kezdtük nyár elején a horgászatot, és eddig kizárólag magántavakon horgásztunk. Bár 2009-ben már mindenképp kiváltjuk az állami engedélyt, hiszen annyi szép folyó vesz minket körül… Elindultunk Zsennyére. A Fish Farm egy napijegyes horgásztó, mármint kettő, mert van az úszós Kis-tó és a Nagy-tó, ahol általában fenekezni szoktak a horgásztársak.

Nem volt drága felszerelésünk. A teljes összeállítás mindössze két darab matchbotból, két elsőfékes orsóból állt, amiken 0,25 és 0,30 mm-es zsinór díszelgett. Egyszerű úszó és 4-es horog… indulás! Délben értünk ki a horgásztóra.

Gyorsan kipakoltunk a kocsiból, kiváltottuk a napijegyet, leültünk egy úszós helyre, de hoppá, elfelejtettünk gilisztát venni! Apukám visszafutott a bódéhoz, ahol a napijegyet váltottuk…

Minden van benne :)

Szerencsénkre épp aznap reggel hoztak gilisztát. Apukám összeszerelte a botokat, feltűztük a gilisztát, és már dobtuk is be a horgokat. Kényelmesen elhelyezkedtünk… giliszta az árnyékban, egy madár a mellettünk lévő fán csiripel, a kishalak az úszót lökdösik...

Beetetünk pellettel és piros ponty etetőanyag gombócokkal. (Leginkább pontyra „vadásztunk”). 13 óráig csak egy keszeg került horogra, de aztán erős kapás, az úszó eltűnik, bevágok. Apukám mosolyogva kérdezi: „Nagy?”. Bólintok. 6-7 perces fárasztás után sikerült partra segítenem életem első amurját.

2-3 kg körül lehet. Szégyenletes, hogy ez már a harmadik horgászatom volt, de még mindig nem mertem megfogni a halat, csak úgy fényképezkedtem, hogy apukám tartotta elém :) (Azóta már megfogom a halat egyedül is.) 1-2 kép után visszaengedtük a jószágot, amire akkor oly büszke voltam, és természetesen most is az vagyok.

Életem első amurja…

Gyorsan új csali, és mehet vissza a végszerelék! Beetettünk kb. 10-15 gombóc etetőanyagot és vártunk. 5 perc múlva újabb kapás, bár gyengébb az előzőnél. Biztos vagyok benne, hogy ponty… vagy amur, de inkább ponty…

Úgy 3-4 perc alatt kitessékelem a partra. Egy 2 kiló körüli tükörponty kalimpál a tökéletesen akadt horgon, két gyors fénykép édesapám telefonjával, és mehet vissza ez a számomra gyönyörű hal.

Ismét megtörténik a folyamat: csalizás, beetetés stb.. Bő másfél órája nem volt már kapás… Gondoltam is, hogy „Á, vége a mai eredményességnek” :(

Közben Apukám snecizni kezdett a mellettem lévő padnál, nagy sikerrel. Félpercenként kapkodta ki a szebbnél szebb sneciket. Meg is irigyeltem kicsit, de nem volt sok időm nézni őt, mert hirtelen megindult a bot a tartóról, szerencsére még időben elkaptam.

„Hú, ilyen kapásom még nem volt!”, gondoltam… ám egyszer csak vége a húzásnak, a spicc kiegyenesedett, a hal elment.

Mondhatom, nagyon elszomorodtam. Apukám szerint afrikai haresz volt. Cseréltem horgot, csak hogy csináljak valamit. Giliszta föl, épphogy csak bedobtam, erős húzást éreztem. Kb. akkorát, mint a pontynál.

Nem olyan nagy, de erő van benne :)

Hát vajon miért is?! Mikor kidugta a fejét, első pillantásra láttam, hogy egy tőponty, ami kisebb volt ugyan az előzőnél, ámde köztudott, hogy a tőponty erősebb hal, és legalább úgy hajlította a spiccet, mint a tükrös testvére :) Gyors fárasztás után kiemeltük ezt a szép példányt.

Ez után még fogtunk pár keszeget, de ponty már nem akart horogra akadni. Napnyugta volt, gyönyörködtünk a természetben. Lassacskán véget ért a nap, kezdett sötétedni. Kihúzzuk a szerelékeket, majd elindulunk a mamámhoz (ott nyaraltam épp), hogy aztán megoszthassuk az otthoniakkal ezt a kis történetet. Hadd irigykedjenek! :)

Írta: Bese Márk

Gratulálunk Márknak a szép fogásokhoz… Idén pedig - az engedélyek kiváltása után - irány újra a vízpart… no meg az írás elején emlegetett folyóvíz is… A fotók elkészítésénél pedig legközelebb jobban figyeljetek oda, hogyan illik tartani a halat!

Takács Péter (t_peti)

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.