Wobblerek karbantartása

Wobblerek karbantartása

Az ünnepek alatt, a harmadik kiló bejgli elfogyasztása után szoktam sort keríteni wobblereim karbantartására. Persze nem igazi javítás ez, inkább csak rendszerezés, ellenőrzés, a károk felmérése. Ez nem jelenti azt, hogy szezon közben nem kell wobblereink állapotára figyelnünk, mindössze arról van szó, hogy a horgászat közben nem minden hibát orvosolunk megfelelőképpen, nem minden javítás lesz hosszú távon is megfelelő.

Nehezen szoktam rászánni magam a több száz műcsali részletes vizsgálatára, így először mindig a papírmunkával kezdem. Bejegyzéseim alapján elkészítem az év statisztikáját arra vonatkozóan, hogy mely műcsalik voltak a legeredményesebbek. Érdekes dolgok szoktak néha kiderülni. Vannak természetesen slágercsalik, amelyek minden évben megbízhatóan teljesítenek, és vannak újak, amelyek az adott évben kerültek a kezembe és fogósnak bizonyultak. Ez egy teljesen rendben lévő eredmény, annál izgalmasabb viszont, amikor egy új helyszínen az évekig mellőzött wobblerekkel leszek eredményes. Így jártam például a 2008-as évben a Dunán, hiszen a tiszai slágercsalik a gyorsabb sodrásban nagyon gyorsan túlverették magukat, így a doboz alján lapuló darabokhoz kellett nyúlnom. Egy korábbi évben nem a helyszín változott, vagyis nem földrajzilag változott, hanem az egész évben magas tiszai vízállás teremtett más körülményeket. Megint másik évben pedig a halak szokásai változtak, nem álltak fel olyan gyakorisággal éjszaka sem a felszínre, így jó néhány sikertelen éjszaka után a mélyben kezdtem kutakodni erőteljesen mélyre törő műcsalikkal. Meglepetésemre ott kuksoltak a halak és ettek is, csak egyszerűen nem mozdultak el a kőlábtól. Minden nap más, de törvényszerűségek vannak, amelyeket egy jól vezetett statisztikával tetten érhetünk. Megérzéseink sokszor becsaphatnak minket, de a számok nem hazudnak, jobb, ha hozzájuk igazodunk. Nem mellesleg felidézhetjük az elmúlt év szép halait, szép emlékeit is.

Balinos örömök
Benyus után szabadon: Domiszelídítő (Fotó: Benyhe János)
2009 első süllője

A nosztalgiázás befejeztével, következő lépésként az elmúlt év fogós wobblereit állítom sorrendbe, de ezt már nem virtuálisan, szépen kiszedegetem őket a dobozokból, és a vizsgálóasztalra kerülnek. Ezután egyesével szemügyre veszem őket, ellenőrzöm a festés sértetlenségét, a terelőlapka, a vezetőszem és a horogszemek állapotát, különösen figyelve a csatlakozási pontoknál, hiszen elég tizedmilliméternyi elmozdulás ahhoz, hogy műcsalink mozgása megváltozzon. Rosszabb esetben wobblerünk akár be is ázhat, ha mondjuk a vezetőszemnél megrepedt a festék. Természetesen a kulcskarikák és hármashorgok állapota is vizsgálatra kerül. A sérült csalikat félreteszem, külön azokat, amelyeknél csak a kulcskarika vagy horog szorul cserére és külön azokat, amelyeknél a testen kell javítani. Menet közben az esetlegesen koszos vagy kulcskarikától rozsdás wobblerekről ezeket a szennyeződéseket eltávolítom. Jól bevált a rozsda eltávolítására a szinte minden háztartásban megtalálható körömlakklemosó. :-) Vigyázat! Már jártam úgy, hogy oldotta a wobbler festékét, érdemes egy kis felületen először kipróbálni.

A horgon maradt szennyeződések könnyen rozsdásodást okozhatnak
Szégyellem, de ez szétrozsdásodott horog is az én egyik wobbleremen volt
Egy sok csatát megért régi darab
Ezt a kulcskarikát már réges-régen le kellett volna cserélni

Kulcskarikák, horgok cseréje, horgok tuningolása

Az alábbi pár gondolat nem csak a téli karbantartás alkalmával megfontolandó, hiszen az újonnan megvásárolt wobblereken divat lett a horgok azonnali cseréje, sokszor feleslegesen. Az utóbbi időben sok gyártó használ minőségi horgokat wobblerein, amelyek cseréje alapesetben teljesen felesleges. Például az általam tesztelt Spro Pikefighter Junior, vagy Aruku Shad wobblerek kiváló minőségű Gamakatsu horgokkal szerelten kerülnek a boltok polcaira. Amennyiben mégis horgot kell cserélnünk, azt javaslom, hogy első lépésként ellenőrizzük a műcsali viselkedését a vízben, ez új csaliknál kötelező, de mindenképpen hasznos akkor is, amikor egy meglévő fahalon cserélünk horgokat. Alapesetben törekedjünk arra, hogy a gyárihoz hasonló méretű horgokat használjunk. A háztartásokban ritkán van lehetőség a horgok tömegének pontos mérésére, ezért legtöbbször ránézésre kell döntenünk, ám ha a horogcsere előtt és után is megúsztatjuk a csalit, akkor a drasztikus hibákat könnyen kivédhetjük. Úszó modelleknél lehetünk nagyon szakszerűek is, mégpedig úgy, hogy wobblerünket kisúlyozzuk, mint egy úszót. Megkeressük azt a súlyt, amellyel lebegni kezd, majd a horogcsere után ezt a pluszsúlyozást visszahelyezve leellenőrizzük, hogy ugyanazt az eredményt kaptuk-e.

Nem csak szolgai módon cserélgethetjük azonban a horgokat, lehetőségünk van a műcsali gyengeségeinek kiküszöbölésére és akár mozgásának megváltoztatására is egy egyszerű horogcserével. Vannak ugyebár olyan csalik, amelyek horgai nagyon szeretnek összeakadni. Ilyen esetben célszerű kisebb átmérőjű kulcskarikát keresnünk, illetve rövidebb szárú hármashorgot alkalmaznunk. Ha ez sem oldja meg a problémát, akkor az egyik horgot cseréljük egy számmal kisebbre. Apró műcsaliknál vagy harcsázásra is használt kisméretű csaliknál előfordulhat, hogy kénytelenek leszünk az egyik horogról lemondani. Én általában a hasi horgot szoktam meghagyni, de ez annak tudható be, hogy balinra és harcsára számítok ilyenkor. A balinok szinte mindig a hasi horgon vesztenek rajta, a harcsák meg szerencsére legtöbbször beszippantják annyira, hogy jól akad a horog.

Egyes wobblerek horgai nagyon szeretnek összeakadni
Használjunk kisebb méretű kulcskarikát…
… és/vagy rövidebb szárú horgot
Balinnál a hasi horog akad legtöbbször…
… így elég lehet, ha egy horgot használunk

Kismértékben a wobbler mozgását is befolyásolhatjuk azzal, hogy mekkora tömegű horgokat használunk. A hasi részen elhelyezett nagyobb horog stabilizálja műcsalinkat, gyakorlatilag tőkesúlyként funkcionál, ám a hossztengely mentén való billegést csökkenti. Általában vaskosabb, köpcösebb wobblereknél alkalmazható, mert a hosszúkásabb típusoknál ez a billegés a fő mozgáselem, így ha ezt csökkentjük, vagy megszüntetjük, akkor azzal gyakorlatilag megöljük műcsalinkat.

Mikor is van szükségünk erre a módosításra? Főleg nagy, egyenes lapkájú csaliknál fordulhat elő, amelyeknél a vezetőszem magába a lapkába van rögzítve, hogy a bevontatás megkezdésekor kitörnek, kifekszenek oldalra. Ekkor a testhez túlságosan közel kerülő, a vízfelszínhez közel levő vontatószem a hibás. Vagyis nem csak ez, hanem a nyelv/test arány is, de ebben már egyáltalán nem vagyok otthon, így inkább nem írok le butaságokat. Tehát a hibajelenség az, hogy ilyenkor gyakorlatilag rossz irányba húzzuk a csalit, nem tud szembefordulni velünk és felvenni az üzemi helyzetet. Ezen tudunk egyszerűen segíteni azzal, hogy egy nagyobb tömegű hasi horoggal gyakorlatilag lesúlyozzuk a csali orrát, így a lapka eleve mélyebbre merül.

Egy másik lehetőségünk a wobbler túlveretésének megakadályozása a farokrészen elhelyezett nagyobb vagy súlyozott horog alkalmazásával. Miért is jó az, hogy gyakorlatilag lebutítjuk a műcsali mozgását? A wobbler veretése átlagos bevontatási sebességnél csökken, ám ez lehetőséget ad számunkra a fahal gyorsabb ütemű bevontatására, vagy gyorsabb sodrású vízen való alkalmazására. Két esetben szoktam e tuningolási lehetőséget kihasználni, egyrészt akkor, ha mélyebb, gyors sodrású részen szeretnék a fenék közelében horgászni, másrészt balinozásnál, amikor gyorsabban kell vontatnom a csalit a szokásosnál.

A mélyre törő verziónál nagyobb horgot használok, ám ilyenkor gyakran előfordul, hogy mindkét horgot nagyobbra cserélem. Ezzel azonban nagyon óvatosan kell bánni, könnyen süllyedővé tehetünk egy felúszó műcsalit, amely persze nem baj, de nem árt horgászat során tisztában lennünk vele.

Balinozásnál legtöbbször nem nagyobb horgot használok, hanem feldíszítem a hátsó horgot, gyakorlatilag egy jelzésszerű streamert kötök rá, amivel plusz ingert is közvetítek és meggátolom a csali túlveretését is. Ezt egyébként kétrészes wobblereknél süllőre is kipróbáltam a Tiszán, fogtam ugyan vele halat, de még nem merem kijelenteni, hogy egy bevált újítás lenne.

Feldíszített horog
Átlagos méretű wobblerek horogcseréjekor jó választás lehet a Gamakatsu két fenti mérete
Mondjuk azért is, mert a horog fülének ellapítása nagyban megkönnyíti a horogcserét, se fogóra nincs szükségünk, se a körmünket nem törjük le, egyszerűen benyomható a kulcskarika menetei közé

Az egyszerűbb dolgokat kivesézve nézzük, mit tehetünk, ha valamilyen okból wobblerünk megsérült. Ne ijedjetek meg, csak a legalapvetőbb javításokra vagyok képes, törés, repedés, nagyobb lyukak esetén Benyusnál vagy Sanyi barátomnál kötnek ki a kezelésre szoruló harcosok.

A legfontosabb, hogy felderítsük a sérüléseket és osztályozzuk őket annak függvényében, hogy mekkora beavatkozásra lesz szükség. A felületi, esztétikai hibákat áttetsző körömlakkal vagy ecsetes pillanatragasztóval könnyen kijavíthatjuk. Nem muszáj, de a lepattant lakk könnyebben továbbfeslik, jobb ezt megelőzni. Amennyiben nagyobb felületű a hiba, akkor célszerű finom csiszolópapírral a hiba széleit eldolgozni és azután javítani. Komolyabb hibának számít, ha a lapka vagy a szemek környéke tűnik sérültnek és esélyét látjuk annak, hogy a csali testébe víz került. Ilyenkor nagy segítség, ha az adott darabból rendelkezünk másik példánnyal, hiszen mérleg segítségével összevethetjük a tömegüket, vagy megúsztatva őket kideríthetjük, hogy a sérült darab tulajdonságai módosultak-e. Főleg a vezetőszem és a lapka körüli vélt vagy valós hibáknál javaslom, hogy a javítás előtt ellenőrizzük le a csali mozgását, és ha szükséges, állítsuk be az alkatrészeket. Alapesetben is elképzelhető, hogy wobblerünk nincs teljesen kiszáradva, de a vizes próbák után ez garantálható, így célszerűen a fűtőtestre helyezve legalább 1 napig szárítsuk, mielőtt megragasztanánk a problémás területet. Én tökéletesen megfelelőnek találom erre a célra is a pillanatragasztót, de nálam szakavatottabb wobblerfaragó barátaim a kétkomponensű műgyanták mellett teszik le voksukat, főleg akkor, ha nagyobb felületet kell ragasztani.

Puhafából készült fogós darabok testén sokszor megmaradnak a süllőfogak nyomai, ami ugyan a műcsali patináját növeli, de ha nem akarjuk még nyugdíjazni wobblerünket, akkor célszerű ezeket a lyukakat is eltüntetni.

Jól láthatóan nagy felületen sérült a lakkozás
Ezen a wobbleren se sok bőr maradt, de mivel műanyagból készült, nem kell feltétlenül foglalkoznunk vele
A kisebb lyukak egyszerűen javíthatók
Ez a sérülés már szakemberért kiált…
… főleg akkor, ha közelebbről megvizsgáljuk, és látjuk, hogy a süllőfogak mennyire mélyre hatoltak

A terelőlapkák is megsínylik a köves terepen való pergetést, és bár nem hinném, hogy a wobbler mozgását érdemben befolyásolja egy kiszőrösödött nyelv, én ezt is le szoktam simítgatni egy finom körömreszelővel vagy talán körömfényezővel, az eszköz pontos megnevezése nem is fontos, minél finomabb legyen, ennyi a lényeg.

Nagyobb javítások elvégzésére viszont nem vállalkozom, így ezzel kapcsolatban a portálon megjelent wobblerkészítésről szóló cikkek elolvasását vagy a kapcsolódó fórumot javaslom.

A téli időszakban, minden horgászattal töltött perc ajándék, még azok is, amikor csak gondolunk kedves hobbinkra. Wobblereink tisztítgatása, javítgatása a kellemes időtöltés mellett hasznos is, hiszen a holtszezonban sokkal több időnk marad a szükséges horgok, kulcskarikák beszerzésére, netalán az elvesztett fogós wobblerek felkutatására, pótlására.

Jó nosztalgiázást, jó pepecselést mindenkinek!

Kiss Gábor (kissgabor)
Fotók: Kiss Gábor

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: