A multis dobás alapjai

A multis dobás alapjai

A sok külföldi horgászműsor hatására egyre többen érdeklődnek a multiorsós horgászat iránt, csak nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. A peremfutón nevelkedett horgászok többségének fogalma sincs, hogy a multin található sokféle tekerő bigyó közül melyik mire való. A kezdeti lépések megtételéhez szeretnénk segítséget nyújtani ezzel a kis írással és videóval azoknak, akik szívesen kipróbálnák ezt a számukra újszerű technikát.

Nem tudnék semmi épkézláb magyarázatot felhozni arra, hogy Magyarországon miért nem szokás multiorsóval pergetni, miközben Amerikában boldog-boldogtalan multival dobál. Talán valami kulturális vagy lelkialkatbeli oka lehet. Olyasmi ez is, mint a baseball - Amerikában mindenki megőrül érte, Magyarországon meg jó, ha százból egy embernek van némi fogalma a szabályokról, az átlagember csak annyit tud róla, hogy egy bunkóval elütik a labdát, aztán futni kell… vagy valami ilyesmi :-)

Na de próbáljunk meg felülemelkedni a kulturális különbségeken és nézzük tárgyilagosan a multi-kérdést. A multinak vannak előnyei és hátrányai, amelyek a konstrukcióból fakadnak.

A dobás kétségtelenül macerásabb egy kicsit a peremfutóhoz képest, de ha már vízben van a csali, esetleg még hal is akad a horogra, akkor kidomborodnak az előnyei. A zsinórcsavarodás problémája a multinál egyszerűen nem létezik, el lehet felejteni. Talán ennél is fontosabb, hogy a multiorsó dobtengelyének mindkét vége meg van támasztva, tehát sokkal jobban terhelhető, mint egy hasonló kaliberű peremorsó. Egy 200-250 g tömegű peremfutó még igencsak UL kategória, a Banax Elan pedig ugyanebben a súlycsoportban minden további nélkül megbirkózik a nehéz jerk csalikkal, villantókkal és az ennek megfelelő halakkal is. De ahhoz, hogy ezeket az előnyöket élvezhessük, a dobáson keresztül vezet az út.

Ha lecsupaszítjuk a kérdést, a forgó- és állódobú orsóval való dobás egy lényeges ponton különbözik egymástól. Ha leesik az eldobott súly, akkor a peremfutónál nem megy tovább a zsinór, mert nincs, ami húzza. A multinál (illetve általában a forgódobú orsóknál) nem csak a súly húzza, hanem a forgásba hozott dob is „tolja” a zsineget, ezért egy kicsivel összetettebb a helyzet. Azt kell elérni, hogy a dob forgása akkor álljon le, amikor az eldobott súly vagy műcsali a vízbe csapódik.

A peremfutó orsók egyeduralmának idején teljesen elfelejtettük, hogy a legkezdetlegesebb forgódobú orsókkal is lehet dobni, pedig csak megfelelően nagy súly, és némi gyakorlat szükséges hozzá.

Litvániában egy veterán bácsikát láttam ezzel a szereléssel horgászni. Leesett az állam, amikor legalább 50 méterre bedobott a kikötő öblébe 200 g körüli ólommal, vastag damillal, és ezzel az őslelet orsóval. Ugye a rutin, meg az évek…

A korszerű pergető multiorsók szintén forgódobúak, de a kisméretű, könnyű dob már 5-10 g-os műcsalik dobását is lehetővé teszi, a túlpörgésből eredő zsinórgabalyodást pedig különféle kényelmi felszerelések gátolják meg. A dob túlpörgésének megakadályozására a Banax Elan orsónál három különálló fékrendszer áll rendelkezésünkre.

Az első a tengelyfék. A dobtengely végének támaszkodó szorítócsavar segítségével be lehet szabályozni a tengely forgásának könnyűségét, más szóval egy állandó, a dob fordulatszámától független fékező hatást tudunk vele elérni.

A dobtengely végét lezáró recés kupak tulajdonképpen a tengelyfék állító csavarja
A legömbölyített végű dobtengely egy bakelit pogácsának támaszkodik, amelyet egy peremes bronz korong tart megfelelő pozícióban, és az egész egy gumi lappal van alátámasztva

A tengelyfék csavarja szándékosan nehezen jár, nehogy horgászat közben véletlenül elállítódjon (ezt egy gumigyűrű biztosítja, ami egyúttal tömít is), viszont emiatt nem érzékeljük, ha esetleg túlszorítjuk. Ezért a kezdők óvatosan bánjanak vele. Ha már nem forog könnyen a dob, akkor nem szabad tovább erőltetni a csavart.

A mágnesfék indukciós elven működik. A dob mellett elhelyezett mágnesek a dobban örvényáramokat indukálnak, amelyek a mágneses erőterük révén fékezik a dob forgását. A fékező hatás egyenesen arányos a dob fordulatszámával.

A mágnesféket az orsó jobb oldalán lévő gombbal tudjuk szabályozni

A centrifugálfék működése a dob peremén elhelyezkedő röpsúlyokra ható centrifugális erőn alapszik. Minél gyorsabban pörög a dob, annál nagyobb erővel préselődnek a röpsúlyok az őket körülvevő körpályára. Az aktív röpsúlyok számával lehet befolyásolni a dobás során fellépő fékhatást, ami a fordulatszámmal négyzetesen arányos.

A centrifugálfék beállításához le kell vennünk a fedelet
A különböző karakterisztikájú fékrendszerek kombinálásával a horgászati szituációnak és stílusunknak megfelelően tudjuk belőni az orsót

Akit mélyebben érdekel a téma, itt talál egy részletes fejtegetést a különféle fékrendszerek tulajdonságairól, előnyeiről és hátrányairól.

De azt hiszem, ideje áttérnünk az elméletről a gyakorlat mezejére, mert végül is nem olyan borzasztóan bonyolult dolog ez a multis dobás, mint a bevezetőből tűnhet. Tehát ott tartunk, hogy kihoztuk a boltból az orsót, felszereltük a botra és feltöltöttük a dobját 30-as damillal.

Első gyakorláshoz 15-20 g körüli súlyt, pl. szivarólmot vagy horgaitól megfosztott, nehezebb műcsalit kössünk fel a zsinórra. Én egy fehér műanyag szivart használtam a bemutatóhoz, hogy jól látsszon a felvételeken.

15-20 g körüli súllyal kezdjük a dobás gyakorlását
Az első teendő a tengelyfék beállítása. Ehhez tartsuk a botot magunk előtt kb. 30 fokos szögben felfelé, a súly legyen a spicctől 30-50 centire

Nyomjuk le a zsinórkioldó gombot, és ejtsük le a súlyt magunk elé a földre/vízbe.

A tengelyféket úgy állítsuk be, hogy a zsinór végére kötött súly egyenletesen ereszkedjen le, és amikor leér, ne pörögjön tovább a dob
Ha a súly leérése után tovább forog a dob, akkor fellazul a zsinór. Ilyenkor még szorítani kell egy kicsit a tengelyféken

A tengelyfék beállítását célszerű aktualizálni, ha nagyon eltérő dobási tulajdonságú műcsalira váltunk. Pl. ha balinólom után kis wobblert teszünk fel, akkor valamicskét lazítani kell a tengelyféken, különben túl rövidek lesznek a dobásaink. Fordított esetben (wobbler után szivarólom) még akár gubanc is lehet a dolog vége, ha elmulasztjuk a korrigálást. Ha rutinná válik, akkor ez egyáltalán nem nagy macera, csalicsere után pár másodperc az egész.

A centrifugálféket az első próbálkozásokhoz 6-oson, vagyis maximális fokozaton hagyjuk. Később, ahogy ráérzünk a dobásra, fokozatosan visszamehetünk 2-3-asra

Szerencsére a centrifugálfékhez nem kell gyakran hozzányúlni, tehát nincs arra szükség, hogy lépten-nyomon nyitogassuk az orsót a vízparton. Ha megtaláltuk a dobóstílusunknak és a leggyakrabban használt műcsaliknak megfelelő (várhatóan 2-3-as) beállítást, akkor nem kell vele tovább babrálni. A felmerülő köztes helyzetekhez (ellenszél/hátszél, csalicsere) általában alkalmazkodni tudunk a mágnesfékkel és tengelyfékkel.

A mágnesfék először maradhat maximumon, vagy tehetjük középállásba. Egyelőre nincs nagy jelentősége, mert úgyis a centrifugálfék dominál. Később, amikor visszavesszük a centrifugálféket, akkor a mágnesfékkel finomíthatunk a beállításon
Első dobó alapállásnak az alulról felfelé irányított, „tenyeres” lendítést ajánlom. Így biztosan nem fogjuk magunk elé lecsapni a súlyt, ami kezdő dobóknál a gubancok leggyakoribb oka, még jól beállított orsóval is
Természetesen felső dobással is dobhatunk, de ilyenkor valamivel hamarabb engedjük el a zsinórt, mint gondolnánk. Más szóval kicsit magasabbra célozzunk a peremfutó orsóval kialakult reflexeinkhez képest. A dob felpörgéséhez ugyanis kell egy töredék másodperc, ha ezt nem kalkuláljuk be, akkor a lábunk előtt fog lecsapódni a műcsali…
… és máris kész a madárfészek (ennél sokkal rosszabb is tud lenni)
Ha már magabiztosan, rutinból megy a dobás, akkor a gyakorló szivart éles műcsalira cserélhetjük. Eleinte a nehezebb, tömörebb, kényelmesen dobható csalikat részesítsük előnyben, később úgyis érezni fogjuk, hogy hol a határ, meddig mehetünk el a könnyítéssel

Mint ahogy táncolni, úgy dobni is nehéz megtanulni könyvből, ábrák alapján. Sokkal egyszerűbb minden, ha látjuk és utánozzuk a mozdulatokat, ezért készítettük el a mellékelt videót:

Epilógus

A videót nézve nyilván fel fog tűnni, hogy a felvételek még kora tavasszal készültek. A cikk írása idején, már nyáron pótoltam a terepi fotókat. A kötelező feladatokat letudva a teflon szivar helyett egy Thrillt kapcsoltam a karabinerbe, és dobtam egy párat a homokpad végén. Én voltam a legjobban meglepve, hogy a hupizöld „töltelék” zsinór ellenére kapásom volt, de a hal pár másodperc után lemaradt. Ezen fölbátorodva brahiból tovább dobáltam a „tesztpecával”, holott normál körülmények között eszembe nem jutna ilyen indokolatlanul vastag és feltűnő színű zsinórral balinozni. A Thrill nem adott több halat, de egy másik helyen a pilker-műlégy kombót megrohamozták a naiv kisbalinok. Akkor már úgy voltam vele, hogy jó lenne valami fotózható méretű halat fogni a cikk végére, ezért kitartottam a multis bot mellett. Végül megtaláltuk a jó pályát, ahol két egymást követő dobásból kijött egy kilós és egy másfeles balin, majd sötétedéskor egy meglepetés-csuka is megtisztelte a csalimat. A Banax Elannal 2-es centrifugál- és 5-ös mágnesfék állás mellett vígan szórtam a Salmo Frisky-t, eszembe se jutott elővenni a „civil” botomat. Ahhoz képest, hogy már évek óta nem járt multiorsó a kezemben, egészen jól sikerült ez a kis spontán tesztpeca! Persze ha muszáj lett volna halat fogni, akkor lehet, hogy még most is ott dobálnék ;-).

Az orsóavató kilós balin
Rögtön utána egy másfeles
Esti csuka nagycsőrű Frisky-re

Kép és szöveg: Benyhe János
Videó: Takács Péter