Behálózva

Behálózva

Egy tipikus őszi este volt. Nem esett az eső, de a párás levegőt szinte harapni lehetett. Koromsötétben dobáltam lassan két órája kapás nélkül. Egyszer csak egy óriási ütést kaptam a mélyből. A felszökött adrenalin minden fáradtságot kiűzött a szememből. A hal lent maradt, lomhán oldalazott, nem akart felém közelíteni. A bot karikában, a fék szépen, lassan adagolta a zsinórt.

Percek múlva a fejlámpa fényénél már egész közel fúródott a zsinór a hideg tó tükrébe. A fejrázásokból már sejtettem, hogy eddigi legnagyobb süllőm van a horgon, de csak akkor tudatosult bennem, mikor a felszínre húzva tisztán kirajzolódott a kb. 80 centis fogas fényes teste. Nem lehet baj, hiszen a csali nem is látszik, mélyen a szájában a gumihal. Egyre lassabban és egyre kisebb köröket írt le a stég előtt. Elővettem a gripemet és határozottan magamhoz húztam a halat. Ekkor tátott szájjal rázott egy nagyot a fején, amitől kipattant a horog. Mintha lassított felvételt néznék, úgy fordult a mélybe. Méltóságteljes farkcsapásokkal a lábam előtt lassan nyelte el a sötét mélység. Ez a sors várta volna amúgy is, csak még pár közös fotót is szerettem volna készíteni a búcsú előtt. Mély nyomokat hagyott bennem az eset. Másnap vásároltam is egy merítőhálót.

Évekig használtam az akkor hirtelen felindulásból megvásárolt „nóném” merítőt. Sok halat segítettem vele partra, míg végül egy gyönyörű süllő törte derékba a karrierjét. Merítés után olyanokat vágott magán, hogy szétszakadt a háló. Szerencsére a bő tenyérnyi lyukon csak a feje fért át, a háta már nem.

Már kiszabadítva a hálószaggató fogas

Milyen szempontok alapján választottam ki az új merítőmet?

  1. Legyen nagyméretű.
  2. Legyen hosszú a nyele.
  3. Ne akadjon bele szabadon álló horog, part menti növényzet.
  4. Legyen erős, tartós, lehetőleg fém.
  5. Ne büdösödjön az autóban.
  6. Egyszerűen lehessen szállítani, férjen el a csomagtartóban (összecsukható fej és nyél).

Hosszas keresés után esett a választásom a Halabama nagyhalas merítőjére, ami tökéletesen megfelel ezeknek az elvárásoknak. Erős fém keret, gumibevonatos, sűrű háló és tekintélyt parancsoló méret. Nem mellékesen szinte egy mozdulattal szétszedhető és összecsukható, ha szállításra kerül a sor.

Így fest szállítás közben
Erős nyéltag
Az összecsukható a fej nyél felőli oldala…
… és a csukló rész
Az erős varrásnál lehet probléma a horog beakadásával (nekem 2 hónap alatt eddig egyszer sikerült megtalálni)
A gyártó logója igényes, szép varrással
Összepattintás előtt…
… és után
Rendkívül stabil
Teljesen kihúzva 240 cm
A fej 60 x 62 cm
A háló mélysége 90 cm

Az biztos, hogy nem egy pihekönnyű karbon merítő, de az erős kivitelhez kell az anyag. Hát ebből nem spórolták ki. Tömege 5 dekával haladja meg az 1 kilogrammot. Kényelmetlennek nem érzem, mivel csak helyváltoztatásnál van a kezemben, utána a földön várja, hogy összevizezzem.

Egy negatív tapasztalatom volt vele: a gumis bevonatra nagyon makacsul tapad rá a nyárfaszösz. Maga a szösz nem zavart annyira, de az autóban ismét a régi merítőmre emlékeztető szag jelent meg… Végül, hosszas gondolkozás és száradás után a kocsimosó kefe segítségével sikerült megszabadítanom a kellemetlen szennyeződéstől.

Miben lehet egy pergető horgász segítségére a merítőháló?

A pergetve akasztott halak nagy részét a fárasztás utolsó pillanatban veszítjük el. Ennek több oka is lehet: a kiemelést megelőzően már nem húzzuk folyamatosan a halat; meglátnak minket, megérzik a part közelségét. Ilyenkor utolsó erejüket összeszedve sok meglepetésre lehetnek képesek.

A legtöbb akadó a part szélében található: ágak, gyökerek, kövezés, vízinövény, nádtorzsa. Ezek mind a nem kívánt halvesztéshez vezethetnek. Nyilván a leghumánusabb kiemelés kézzel történik. Ehhez viszont olyan optimális part szükséges, ami - valljuk be! - a legtöbb természetes vagy természetközeli vízen nem létezik. (Nem mellékes az a tény sem, hogy az igazi öreg ragadozók a legnehezebben megközelíthető, meghorgászható helyeken tartózkodnak) Tételezzük fel, hogy akadó sehol, 40 centis víz, feszített víztükör. Csak lehajolunk és kiemeljük a ragadozót. Ilyenkor szokott a szabadon álló horog a kézben landolni…

Egy megfelelő sűrű szövésű háló megvédi a halat a különböző sérülésektől. Kíméletesebb sok esetben, mint a röptetés, vagy nádon, köveken, sóderen, iszapos part szélen áthúzni szerencsétlen halakat. Nem kenjük össze fotózás előtt iszappal, homokkal, sóderrel, levelekkel stb. Ha nagyon vergődik, fel tudjuk emelni, hogy ne törje össze magát.

Hányszor segítettem már más pecásoknak halat partra?! Legutóbb egy méter feletti, 10 kiló körüli harcsát sikerült minden nehézség nélkül, biztonságosan, kíméletesen partra emelni. A villantó alul és felül is beakadt a szája első részébe, kézzel lehetetlen volt kiemelni. A fiatalok nem merték megfogni, annyira megijedtek életük első pergetett halától! (Kezdők szerencséje.) Megfelelő merítő nélkül maximum vágóval, vagy - ami még rosszabb - a zsinór elvágásával lehetett volna megoldani a helyzetet.

Mi a felső határ? Szerintem ennél a típusnál 20-30 kiló körül mozog.

Nagy hal merítésénél nem szabad elfelejteni, hogy ne emeljük fel a nyélnél fogva, csak húzzuk magunkhoz, majd a fejet megfogva nyéllel fölfelé emeljük ki őket, hogy ne törjük, hajlítsuk el a nyelet vagy a keretet.

Szerencsére egyre többen hordanak maguknál merítőt. Még akkor is, ha ez a parti pergetésnél egy kényelmetlen koloncnak tűnik.

Az ominózus bajszos, eddigi legnagyobb hal, amit a merítő segítségével emeltem ki
Egy 5 kilós csuka is „kényelmesen” elfér benne
Ha nincs nálam a merítő, valószínűleg ezek a képek sem készültek volna
A csalit keresem, de már nincs a szájában, még a drótelőkét is elszakította, mikor megmerítettem
Egy közös fotó
C & R

Remélem, hogy a merítő vásárlása előtt állóknak tudtam némi kiindulási pontot nyújtani ezzel a pár sorral a nem egyszerű feladathoz.

Kecskés Viktor (victorcnr)
Képek: Hetyessy Pál, Nagygyörgy Márton, Sándor Ferenc, Kecskés Viktor