Nevis Envy Feeder 390H bot teszt 3. rész - Nagy pontyok feederrel

Nevis Envy Feeder 390H bot teszt 3. rész - Nagy pontyok feederrel

2013 második felében a Haldorádó jóvoltából hosszú idő után ismét belekóstolhattam a feederezés rejtelmeibe. Szép emlékeim vannak azokról a horgászatokról! Egészen másfajta élményben volt részem, mint a klasszikus fenekező horgászat űzése közben. Bevallom, kacérkodom a gondolattal, hogy egy időre félreteszem a régimódi felszereléseimet és csak feederbottal fogok a továbbiakban horgászni. Sok lehetőséget látok ebben a stílusban, új kapukat nyit meg előttem ez a módszer. Nem beszélve arról, hogy amennyi időt a vízparton tudok tölteni, ahhoz pont ez a módszer az ideális. Ez az én elhatározásom, de úgy tűnik, mintha a sors is ezt akarná…

A szezont hol máshol, a Dunán kezdtem, de sajnos pechemre ért némi csalódás az év elején… Így elhatároztam, hogy egy kis szünetet tartok a tilalom végéig. Az okok közt szerepel néhány olyan dolog, ami már-már lerágott csontnak tűnhet, de azért érdemes megemlíteni őket. Adrenalintól fűtve kezdtem az idei évet, de a szokásosnak mondható vízszennyezés elvette a kedvemet. Nem mindennap fordul elő, hogy habos vagy olajos a víz, de pont akkor, azokon az alkalmakon az volt, pont ott, ahová én leültem horgászni. Kiábrándító volt. A szemetes part is elvette a kedvem. Kedves magyar honfitársaim! Kedves budapestiek! Miért nem becsüljük/becsülitek jobban ezt a páratlan kincsünket, ami megadatott számunkra/számotokra! Miért nem becsüljük jobban az életet adó folyót? A nagyvilágban sok példát lehet látni, amikor a tiszta víz hiánya katasztrófát okoz. Sokan azt hiszik, hogy örökké tiszta víz fog folyni a csapokból… Elárulom, semmi sem tart örökké. A természet törékeny, amire vigyázni kell, amit óvni kell. Nem szabad kukának használni és maximálisan kizsákmányolni a folyót.

Kezdem megérteni azokat a horgászokat, akik csak állóvízre, magántavakra járnak horgászni. Az élményt, igaz, meg kell fizetni, cserébe előfordulhat, hogy a madárdalos parton talán csak a horgászatra kell figyelni - valljuk meg őszintén, ez a kijelentés folyóvízen, frekventált városi helyen nem mindig igaz… -, és még talán bónuszként pár hal a horgunkra is akadhat. A sokadik csalódottsággal teletöltött nap után, egy vasárnap reggel, hirtelen felindulásból felpattantam táltos paripámra és kivágtattam a közeli tóra egy kicsit kiszellőztetni a fejemet. Ezzel egy időben a hírek szerint már javában eszegettek a Dunán a márnák bizonyos helyeken, de nem érdekelt dolog, mert nyugalomra vágytam. Nyugalomban kifárasztani néhány nagy halat.

A Törökbálinti-tó bal oldala

Építettek ide egy sétányt egy építkezés miatt, ami talán mutatja, hogy ezen a vízterületen nem feltétlenül a horgászaté lesz a jövő.

Csendélet. A Táltos Paripa és a Durungok

Ezt a címet adtam ennek a képnek, ugyanis az első idei tavi pecámon még a régi stílusban horgásztam. A feederbotot ekkor még nem tudtam sehogyan sem feltenni a biciklimre, aminek nap végére meg is lett a böjtje… Féltettem ugyanis az utazás közbeni, esetleg bekövetkezendő sérülésektől.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy jól meg kell tervezni egy ilyen karcsú feederbot sérülésmentes szállítását, főképpen akkor, ha biciklivel akarjuk szállítani. Ezeknek a botoknak az előnyeit rendeltetésszerű használat közben sokáig élvezhetjük, szállítás közben viszont sérülhetnek. Én két alternatívát is találtam e probléma megoldására. Az első, hogy botzsákban szállítjuk a hátunkra akasztva. Ez egyszerűnek tűnik, de veszélyes is lehet egy forgalmas úton. Én Budakesziről szoktam átkerekezni Törökbálintra egy igencsak veszélyes úton. Ha elsuhan mellettem egy kamion vagy egy busz nagy svunggal, az bizony meglengeti a hátamra akasztott botzsákot. Ez így nem biztonságos, mert elveszíthetjük az egyensúlyunkat és megvan a baj. A második lehetőség, hogy egy 110-es átmérőjű PVC csőben szállítjuk a botot vagy botokat, amelyet gumipókkal rögzítünk a biciklire. Nekem a második variáció vált be. De ez úgyis egyéni megítélés kérdése, hogy melyik a jobb. Nagyban függ ez a bicikli lépességeitől is.

Ez is egyfajta csendélet…

Tavaly óta nem változott semmi az emberek fejében… Emlékeztek még Döme Gábor portugáliai kalandjaira? Én csak reménykedni tudok, hogy egyszer majd, ha nem is olyan, de hasonlóan tiszta körülmények fogadnak majd minket a vízpartra érve! Nem minden horgászállás szemetes, de sajnos ilyen is van.

Tavasszal sajnos itt is van halveszteség. Kárászok és…
… pontyok általában az áldozatok

Pontyot akartam fogni, de csak „kapásocskáim” voltak. A klasszikusnak számító, füstölős kapás nem volt. Ezt az egy árva süllőt fogtam, azt is véletlenül kabátba akadva.

Meglepetés süllő, amire nem vagyok büszke

Peca után nagyon bosszús voltam, kedvem lett volna bevágni az összes teleszkópos cuccot a vízbe… Végül nem szemeteltem. Mit mondjak, nem volt valami jó kezdet, de tudtam, van itt hal, csak változtatni kell majd néhány dolgon a következő alkalomra. Egyértelmű volt, hogy el kell felejteni a teleszkópos botokat és az egyszerű, hagyományos csalik alkalmazását. Azt is tudtam, hogy finomítani kell a végszereléken. Szeretek nehéz cuccokkal horgászni folyóvízen, de ide, a tóra nem az kell.

Hazatérve felmértem a lehetőségeimet, elérkezettnek láttam az időt a Nevis Envy feederbot további tesztelésére. Célként a pontyfogást tűztem ki magam elé, azon belül is a lehetőségekhez mérten minél nagyobbat akartam fogni. Voltak azért a fenekezésnél alkalmazott technikai elemek, amelyeket nem akartam feladni. Ilyen volt a végszerelék.

Kedvenc végszerelékemben nagyon bízom!

A képen számomra a legjobban bevált végszerelék látható, amit eddig pontyozáskor használtam. Sokan most biztos felszisszennek, hogy feederezéshez leadcore-t akarok alkalmazni? A válaszom: Igen! Az az elgondolásom, hogy nagytestű pontyok horgászatánál van létjogosultsága ennél a módszernél is. Az biztos, hogy vékonyabb, mint a műanyag gubancgátló cső. Talán a hal kevésbé gyanakvó, ha az utolsó néhány arasz a meder felszínén fekszik.

A Pellet Feeder Complete kosárcsalád

Mindenképpen változtatni akartam ezen a végszereléken, arra gondoltam, ha finomítok rajta egy keveset, eredményes lehetek vele feederezésnél is. Olyan kosárra volt szükségem, amibe a lehető legtöbb kaját tudom belepasszírozni, és amiből könnyen ki is oldódik majd, de nem terhelem meg vele a botot szélsőségesen. A választásom a Haldorádó termékpalettájából a Pellet Feeder Complete kosárcsaládra esett.

A bónuszhorgok

Az ajándékként adott, előkötött horgoknak is jó hasznát vettem, hiszen amikor nem volt kapásom a nagyméretű csalikra, akkor csak feltettem ezekből egyet és élő anyaggal a csendesebb időszakokban is lehetett kapást kicsikarni - igaz, ekkor nem a nagy pontyokat sikerült fogni.

A feederezéshez átalakított végszerelék

Finomabbra hangolt végszerelékem így nézett ki. Eltávolítottam a forgót és a felső gumirögzítőt, valamint a kosárból a műanyag csövet. Az alsó ütközőt meghagytam. Én nagyon szeretek megütköztetett végszerelékkel pontyozni, ezt a kosarat is így használtam. Az előkét is kicseréltem vékonyabbra, a horgot is kisebbre. Viszont az előkén elhelyezett ólom - ami a jó akadást segíti - méretét növeltem! Miért volt erre szükség? A válasz egyszerű: sokkal több halat fogtam így, mint amikor kisebb sörétólmot használtam! Egyszerűen jobb volt az akadás. Én nagyon szeretek pusztán pop-uppal csalizni, ezért is kellett a nagyobb súly, hogy ne az egész előke lebegjen, hanem csak az optimálisnak tartott hossz.

A nappali, határozott kapásoktól mentes időszakokban bizony többször is hozzá kellett nyúlnom az ajándék horgokhoz
A leheletfinom kapásokat - amik a durungokon csak „kapásocskáknak” látszódtak az első idei pecámon - a továbbiakban bizony sikerült megfogni
A durva cuccok áldozata

Ez a szétszakadt szájú kárász is elgondolkodtatott azon, hogy egy kevésbé gyakorlott kézben lévő kemény horgászbottal, milyen sérüléseket okozhatunk a halaknak. Felmerült bennem a kérdés… A technikai fejlődéssel van-e egyáltalán létjogosultsága a jövőben a nagy, nehéz, kemény botoknak a pontyhorgászatban? Ismét egy érv, ami a feederbot alkalmazása mellett szól!

Így vetettem be a végszereléket, ha nagyhalra vágytam
Imádom a pop-up golyókat! A Haldorádó ebben az évben is előrukkolt egy újdonsággal, amiről azt hiszem, sokat fognak még a horgászok beszélni! A Quatro Fluo Pop Up boilies családból, a számomra legszimpatikusabb 14 mm-es változatot használtam horgászataim során
Fabrikáltam egy ilyen előketartót, mert a műanyagokkal nem vagyok jó viszonyban… Egyszerű és praktikus, kb. fél óra alatt kész van

Beszereztem egy 65-ös Okuma Longbow orsót. Ki akartam próbálni ennél nagyobb méretű orsót is, de az általam igen nagyra becsült, feederezésben tapasztaltabb (és akkor most elég finoman fogalmaztam…) horgászbarátom tanácsát megfogadva nem tettem fel ennél nagyobbat. Ezúton is köszönök minden jó tanácsot! Igaza volt, tényleg nem kell nagyobb. Most már én is tudom, hogy ez a felső határ.

A legenda

Már régen ki akartam próbálni ezt a fajta tekerőt, hiszen oly sok horgász dicséri, hogy én is megkívántam egyet. Volt egy kispadra szorult harcsázó botom, amit nem használtam, arra sikerült elcserélnem egy horgászcimborával. Én még annyiszor nem használtam ezt az orsót, hogy „okoskodni” tudjak, de az feltűnt, hogy nehéz lesz tönkretenni tavi körülmények között. Kihívás lesz leamortizálni. Ár/érték arányban nem rossz kis szerkezet. Hiányossága, hogy a zsinórklipszes, kiakasztott technikára nem alkalmas a műanyag, éles klipsze miatt. Éppen emiatt nem csináltam alapozó etetést egyszer sem a tesztek alatt. Ennek azért a hiányát éreztem. Ezt a problémát a további teszteken orvosolnom kell. Fonott főzsinórt is használtam horgászataim során, mert volt több halam is, amit monofil főzsinórral elvesztettem valamilyen ismeretlen akadó miatt. A zsinórprofil szerintem elég jó ennél a kurblinál.

A bázis
Sufnituningos etetőanyagot alkalmaztam… Tipikus házi recept. Az összetevőket az élet rendezte

Az összetétel: hét közben megmaradt kenyér, kifli, zsemle ledarálva. Kukoricadara. Búzadara. Egy kevés só. Egy kevés porcukor. Egy csomag szotyi ledarálva. Egy kevés búzaliszt, hogy dobáskor a kosárban maradjon a gombóc, hogy kellő tapadása legyen a mixnek. Egy csomag pattogatott kukorica, őrölve. Ezt azért szoktam beletenni a keverékbe, ha van otthon, mert az az elgondolásom, hogy a felszálló szemcsék lehozhatják a kosárhoz a vízközt tartózkodó halakat. Néhány marék magmix, ez kukoricát és búzát tartalmaz. Szerintem a lényeg a magmixben volt, vagyis a levében. Nem vízzel nedvesítettem meg az etetőanyagot, hanem ezzel az elképesztően karakteres illatú nedűvel. Van egy vödröm, abban áznak ezek a magok. Nemcsak vizet használtam az áztatásra, hanem a hét közben tönkrement gyümölcsféléket leturmixoltam és ezt is beleöntöttem a vödörbe. Narancshéj, citromhéj, meggybefőtt maradék, rohadt eper, mandarin, ilyesmiket tettem bele. Mondhatnám azt is, hogy gyümölcsös az illat, de nem az. Sokkal inkább páleszes! Kérdezhetnétek, hogy miért nem használtam gyári etetőt? Egyszerű a válasz: nem volt otthon, és a szükség nagy úr! Valamit ki kellett találnom. Ez adatott meg, erre volt lehetőségem. Az írás végére talán kiderül, hogy nem is voltam így eredménytelen…

Tipp 1: Szoktam ezt még fokozni… Ha a ledarált kenyérmorzsát összekeverjük nedvesítés előtt egy fej tört fokhagymával, akkor olyan illatkavalkádot kapunk, ami lehet, hogy a mi orrunknak nem fog tetszeni, a pontyok viszont extázisba esnek tőle! Ha jellemeznem kellene az etetőmet, akkor azt is mondhatnám, hogy egy sima alap keveréket nyakon öntök egy gyümölcspálinkás-fokhagymás ízvilágú, tömény aromával.

Tipp 2: Egy kevés kendermaggal még jobban lehet fokozni az élvezeteket…

Feszült figyelemmel vártam a kapásokat. Ebből a szögből paradicsomi állapotúnak tűnhet a tó környéke, de sajnos nem minden része ilyen
Sokat nem kellett várni a halakra! Ezeket a frissen telepített pontyokat elég jól lehet fogni napközben feederbotos módszerrel. A „sárgavégű” ilyen helyzetben általában néma marad

Jól kiélveztem a nappali pecákon a kárászokat, kisebb pontyokat. A botnak ezek a halak - mint tavaly kiderült - nem jelentenek kihívást. Bár azt megjegyzem, hogy az elég nagy baj lenne, ha bármilyen gondot okoznának neki… A tavalyi teszteken maradt bennem egy kis hiányérzet, mert nem sikerült igazán nagy pontyot fogni. Gondoltam, eljött erre az idő, most vagy soha! A munkahelyen azokban a napokban megfeszített munkatempót diktáltunk a kollégákkal, így további nappali pecákra nem volt lehetőségem. Hétvégén a családom sem engedett nappal, így nem maradt más lehetőségem, csak az éjszaka.

Biztató volt, hogy kezdésnek rögtön egy öt kiló körülit sikerült szákba terelni
Itt még reménykedtem, hogy lesz majd több is. De, olyan hideg volt éjszaka, hogy megfutamodtam. Egyszerűen nem öltöztem eléggé rétegesen. Arra jó volt ez az alkalom, hogy még éhesebben várjam a következő éjszakai pecát… Természetesen már jobban felöltözve
Ez is biztatóan kezdődött!
Egyik hal követte a másikat. Érdekes volt, hogy ahogy mentünk bele az estébe, egyre csak nőtt a méret! Megjegyzem, ekkor már nem csontival csaliztam, hanem az ananászos Quatro Fluo Pop Up bojlival. Mind a négy íz nagyon fogós, de számomra az ananászos a legszimpatikusabb
Sötétedéskor már megérkezett az első jobb hal! Ez már megint nagyobb, mint az előző

A változtatás megint bejött! Itt arra gondolok, hogy érdemes volt otthon hagyni a fenekező botjaimat… Érdekességképpen megemlítem, hogy egy ilyen csalival több halat is meg lehet akasztani. Sokan mondják, hogy drága egy kis tégely lebegő pellet vagy bojli, és hogy a lebegtetést meg lehet oldani másképpen is. Hát, nem tudom… Azt tudom tanácsolni minden „hitetlennek”, hogy ki kell próbálni, és érezni fogjátok majd a különbséget!

Ezek a halak is értéket képviselnek számomra

Az ehhez hasonló vizeken, mint amilyen Törökbálint, jó eredményként meg kell becsülni minden viszonylag nagyobb halat! Ha itt fogsz egy tízkilós pontyot, akkor az igenis értéknek számít! Itt nem olyan a halállomány, mint pl. Harsányban vagy Nagykállón, ahol boldog-boldogtalan fogja a 20 kg feletti vagy az e súly körüli nagy pontyokat. Van itt is nagy ponty, de messze nem annyi, mint a felkapott vízterületeken.

A fotó elkészülte után egy darabig még néztem…
… aztán gyorsan visszaengedtem, hogy megadjam az esélyt egy még nagyobb halnak
Egy kis idő múlva lomha mozgású halat fárasztottam. Titkon reméltem, hátha nagyobb lesz az eddigiekhez képest… Nagyobb lett! Megérdemli a matracot!
Micsoda lapát méretű, nagy hatalmas farok!
Büszkeséggel töltött el, hogy az előre kitalált koreográfia eredményt hozott! Igaz, azt is meg kell említenem, hogy egy bizonyos időre azért szükség volt, hogy kikerekedjen a dolog!
10,40 kg. Talán van ebben a tóban nagyobb is
Visszaengedlek. Menj és ússz tovább!
Köszi az élményt
Micsoda nagy test!
Ezen az éjszakán fogtam még egy majdnem tízkilósat is. Aztán megszakadt a szép sorozat, ugyanis felerősödött a keleti szél
A thermoruha biztonságot nyújt a hideg éjszakai horgászatokon

A hideg éjszakákon könnyű megfázni, és nem csak halügyileg. Szép időtöltés a horgászat, de az egészség az első! Beszereztem ezért egy thermoruhát. Első alkalommal, amikor viseltem, ezzel a hallal sikerült felavatnom! Csak ajánlani tudom mindenkinek a Spro Artic thermoruhát! Elérhető áron megkapható, és valóban komfortérzetet nyújt még a leghidegebb időjárási körülmények közepette is, nem beszélve arról, hogy tényleg vízálló. Sok átvacogott éjszaka után én nagyon tudom értékelni egy ilyen cucc előnyös tulajdonságait!

Bebizonyosodott számomra a tesztek során, hogy ott is van nagytestű hal, ahol eddig nem is gondoltuk. Törökbálinton is élnek nagy halak…
… csak a megfelelő csalival kell horgászni rájuk!
A pontyok meghálálják az erőfeszítéseinket: egy jó csali már fél siker!
Kell ennél jobb bizonyíték?

A bot ismét jól vizsgázott. Előzetes várakozásaimnak megfelelően beigazolódott, hogy az átlagosnál nagyobb halak horogra kerítésében is maximálisan a segítségünkre lehet. Ha valakinek mond valamit, akkor a tesztek alatt a régi patakmeder környékét próbáltam meghorgászni különböző horgászállásokból a tó bal oldalán. A meghorgászott távolság 40-80 méter között volt, attól függően, hogy hová sikerült leülnöm, hol volt szabad hely. Kereső horgászatot folytattam. Ezeken az alkalmakon csak a legerősebb, piros spiccet használtam. Többnyire fonott főzsinórral horgásztam, így legalább megint meggyőződtem arról, hogy egy ilyen pálca mennyire felőrli a menekülő hal erejét, így biztonságosabb fárasztással segít hozzá minket a trófeához. Most, hogy a bot megismerésében még egy lépcsőfokkal feljebb jutottam, bátran állok elébe az újabb kihívásoknak, kalandoknak!

Írta: Dajnics Ferenc
Fotók: Dajnics Ferenc, ifj.Dajnics Ferenc