Ne aggódjatok, nem a világhírű filmsorozat egy újabb epizódját kell végignéznetek, csupán egy maratoni horgászatra invitállak benneteket. Az egész úgy kezdődött, hogy Sisa Józsi barátom, csapattársam egy 24 órás, páros versenyre hívta fel a figyelmem. A Heves község szomszédságában lévő Rab horgásztavon az Energofish augusztus 13-14-ére feederkupát hirdetett, erre keresett magának társat Józsi. Nem egy szimpla versenybeszámolót szeretnék most elétek tárni, hanem sokkal inkább betekintést egy csapat életébe: hogyan is lehet egy ilyen hosszú horgászatra felkészülni, milyen taktikával, milyen csalogatóanyagokkal lehetünk eredményesek akár versenykörülmények között is.
Aki valaha járt már versenyen, az tudja, hogy milyen nehéz feladat felkészülni egy derbire. Pedig a legtöbb mérkőzés csupán 4-5 órás, ahol a halak helyben tartása majdnem megoldható egy egyszerű, a verseny elején bejuttatott alapozó etetéssel. Már az ilyen pár órás horgászatok is komoly fejtörést okoznak: milyen halra is érdemes horgászni, mivel lehet rövid idő alatt is megtölteni a szákot, érdemes-e nagyobb halakra várni vagy fogjuk, ami jön? Messze keressük a halat, vagy elégedjünk meg azzal, ami a lábunk előtt van? Ezek és hasonló kérdések foglalkoztattak minket már hetekkel a verseny előtt. Lássuk hát, milyen taktikával készültünk:
A tavon mindketten horgásztunk már korábban, versenyeken is, ezért tisztában voltunk azzal, hogy milyen és mekkora halak élnek a vízben. Egyértelmű célnak azt tűztük ki, hogy az egész rendelkezésünkre álló vízterületet meg fogjuk horgászni. Három távolságot értek ezen, ami 15, 40 és 80 métert jelent. A halak, amikre itt érdemes horgászni, nem meglepő módon pontyok, mégpedig jobbára 1-3 kilós méretben. Nagyobb példányokra is lehet persze számítani, reméltük is, hogy lesz szerencsénk hozzájuk!
Természetesen a kisebb halakról sem szabad megfeledkezni. A tóban élő keszeg- és kárászállomány több mint bőséges. Ami érdekesség, hogy bődületes mennyiségű balin él a vízben, és ami nekünk jó hír, hogy nagyon éhesek. Éppen ezért a megfogásuk nem igényel különleges felszerelést, hisz szegény kosztosok mindenre rávetik magukat, ami ehető! Két dolog kell ahhoz, hogy sok őnt lehessen fogni: pár liter csontkukac és fürge kéz!
Lássuk hát, milyen etetőanyagokkal és csalikkal próbáljuk majd meg kapásra bírni a halakat! A külső etetésre Nagy Dévér és Mézes Pálinka keverékét készítettük el, mely a keszegfélék horgászata során már sokszor bizonyított.
A 40 méteres távra egy igen egyszerű keveréket szántunk, mégpedig a Vad Ponty etetőanyagot. Ehhez bőven kevertünk még csemegekukoricát, erjesztett tengerit és búzát is. Annyi magvat adagoltunk a keverékhez, hogy azt még könnyedén gombóccá lehessen formálni és csúzlival belövöldözni a kívánt helyre.
A belső etetésre pedig mi mást is keverhetnénk, mint Pellet Packot, méghozzá a Fekete Gyémántot és a Nagy Pontyot. Az eddigi versenyeken már kiderült, hogy csak az érhet el jó eredményt, aki hosszabb ideig ott tudja tartani a halat a kívánt helyen, mint a többiek! Ez előrevetítette számunkra, hogy a 24 órából nem sokat fogunk pihenéssel tölteni! Abban is biztosak voltunk, hogy lesznek üres órák, amikor egyszerűen lehetetlen halat kiimádkozni a tóból, éppen ezért amikor eszik a hal, akkor 110%-ot kell nyújtani, és pörögni, mint a gép!
Szombat éjjel 3-kor ébresztett a telefonomra beállított „Somewhere Over the Rainbow”. Alig aludtam pár órát, mégis könnyen ébredtem, hiszen horgászni indulok! A cuccokat már este bepakoltam, ezért gyors kávézás után indulásra készen álltam. Budapest útjain szombat reggel nem kell nagy forgalomra számítani, annál érdekesebb, „züllésből” hazafelé tartó fiatalokat lehet látni.
Az M3-as autópályáról a „Ludas, Nagyfüged” lehajtónál kellett letérnem, majd balra fordulnom. Innen már csak pár településen kell áthajtani, hogy elérjük Boconádot, majd azt néhány kilométerrel elhagyva, jobb oldalon fekszik a még aktív bányató.
A regisztráció és sorsolás gyorsan ment. Csapatunknak jómagam húztam egy számot, méghozzá a 2-es rajthelyet. A széle melletti hely mindig jót jelent, bár a vizet nálam sokkal jobban ismerő csapattársam elmondása szerint vannak jobb helyek a pályán, mint a miénk. De az jó hír, hogy sokkal rosszabbak is! Na, ezen igazodjon el az ember!
A versenyt 8 fejezetre osztva mutatom be nektek, így áttekinthetőbbé válik az egész sztori. A képek tekintetében is lesz egy kis érdekesség, ugyanis - a halakkal történő pózolást leszámítva - nemcsak beállított képek, hanem spontán fotók is helyet kaptak az archívumban. Ennek legfőbb oka, hogy verseny lévén nem akartunk sokat bajlódni a tökéletes beállításokon, és talán így életszerűbbé válik a szemléltetés is!
1. fejezet 6-8 (kipakolás, keverés, etetés)
Helyünkre érve el is kezdtük a kipakolást, szerencsére autóval meg lehet állni a tó mögötti úton, ezért nem sokat kellett cuccolnunk. Mindössze a meredek partoldalon volt nehéz lehordani a kevésnek semmiképpen nem mondható motyónkat.
Miután nagyjából belaktuk a helyet, nekiláttunk bekeverni az etetésre szánt dolgokat. Míg Józsi a Pellet Packokat és az etetőkosárba szánt Pelletes Fekete etetőanyagot készítette elő, addig én a keszeges keveréknek és a kukoricás csalogatóanyagnak álltam neki.
Ezután már csak a botok összerakása maradt hátra, valamint a benti etetésre belőtt pecák összehúzása. Ennek oka, hogy az etetés pontos meghorgászása minden versenyzés alapja. Ezt tökéletesen kell végrehajtani, legyen szó 10 vagy 80 méteres távolságról, nappalról vagy éjszakáról!
Fél 8-kor hangzott el az etetést jelző dudaszó. Mint az egész versenyen, most is pontos feladata volt mindenkinek. Józsi csak a benti alapozásról gondoskodott, etetőkosárral, kiakasztott klipsszel oldotta ezt meg pontosan. Ezalatt én kézzel behajigáltam 15 méterre 20 egykezes gombócot és 5 percenként belőttem ugyanoda pár szem csontit. Végül csúzlival belőttem 40 méterre a magokkal dúsított Vad Ponty etetőanyagot. Csaknem egy egész vödörnyi eleség került be ide - reméltük, hogy délután rátalál valami, és tudunk rajta fogni néhány pontyot vagy pár termetesebb amurt. Mondanom sem kell, az etetésre szánt fél órát teljes egészében ki is használtuk!
2. fejezet 8-12 (fogjuk, ami jön!)
8-kor elkezdődött a verseny! Nem vártunk csodát, sejtettük, hogy az első negyedóra viszonylag csendben fog telni. Az feltűnő volt, hogy a többi csapat, akik nálunk kevesebbet etettek, hamar megfogták első halaikat. Az első óra nálunk eseménytelen volt, de ez sem telt tétlenséggel. Józsi a szerelékeit renoválta, én meg folyamatosan lőttem a csontit úgy, hogy a gyorsan mozgó balinok minél kisebb helyre gyűljenek össze. Eleinte csak néhány dévér vette fel a már fenékre ért csalit, de a sűrű dobásoknak, a hosszú előkének és a lassan süllyedő csalinak köszönhetően egyre gyakrabban akasztottam balint! Persze eközben mindvégig lőttem a csontit. A folyamatos etetésnek köszönhetően már annyi hal volt előttem, hogy minden dobás balint eredményezett. A kisebb őnök helyét kezdték átvenni a nagyobbak, a fenékre érő csalit pedig már nem keszegek, hanem kispontyok vették fel!
Eközben társam csak addig variálta a csalikat, míg siker koronázta fáradozásait. Első hala a versenyen jónak tűnt, de esélye sem volt a tökéletesen összehangolt felszereléssel és a biztos kézzel szemben. Hamar szákba terelte a gyönyörű tőpontyot, melyet 8 kiló körülire saccoltunk. Ez ám a jó kezdet!
Józsi következő dobása is halat eredményezett, bár kisebbet, mint előző társa - a lényeg, hogy teljen a szák! Lassan, de biztosan kezdett beérni a benti etetés, majd mindig hallal jött ki a szerelék 80 méterről. Gyakran előfordult, hogy mindketten fárasztottunk!
Fél tizenkettőkor értek el hozzánk a mérlegelők. A már mért nagy hal (7.300 g) mellé Józsi fogott még 10,5 kilónyi kisebb pontyot, míg én 27,5 kilónyi balint, kispontyot és keszeget kapirgáltam össze a széléből! Ezzel a több mint 45 kilós etappal gyorsan 20 kilós előnyre tettünk szert a többi csapattal szemben. Őrületes pár óra volt, az biztos!
3. fejezet 12-16 (derű után ború)
A délelőtti nyugodt idő kezdett kissé szelesebbre változni, ezzel egy időben a tükörvíz befodrosodott, majd erősen elkezdett balra áramlani. Ami állandó volt, az a meleg, bár sok időnk nem volt az időjárással foglalkozni, mivel a halfogás a mérlegelés után is folytatódott.
Józsi egyre jobban érezte a pontyok ízlését, ennek köszönhetően ütemesen jöttek a bajszosok belülről.
Én viszont egy bő órával a mérlegelés után kezdtem nyugtalankodni. Ahogy egyre jobban feltámadt a szél, úgy fogyott el a balin előlem, míg végül a beinduló víz az összes őnt eltolta az etetésemről! Hiába lőttem a csontit megállás nélkül, nem tértek vissza. A csali így sűrűbben leért a fenékre, amit viszont kisebb pontyok és kárászok vettek fel. Ha kicsit lassabban is, de azért fogogattam a halakat.
Társam két termetesebb ponty megszákolása után úgy döntött, hogy elvégzi az első ráetetést. Ezt ismét Pellet Pack bejuttatásával végezte, méghozzá igen gyorsan. Ezen azt értem, hogy akkora gombócokat dobált be 80 méterre, mint egy kisebb narancs. Hogyan mer ekkora súlyt hajigálni, nem értem?! A nagy megterhelés ellenére azonban még sosem tört botot etetés közben. Az etetés művelete azonban visszavetette a halfogást - úgy tűnt, a csobogás kicsit megzavarta a pontyokat.
Sajnos én is hiába etettem a szélét, az ott megfogható halak mérete egyre csökkent. A kisebb keszegek ellepték az etetésemet - be kellett látnom, hogy ezt a helyet hanyagolni kell. Ekkor rápróbáltam a 40 méteres etetésünkre, de egy jó félóra alatt mindössze egy termetesebb kárász vette fel a felkínált Vad Ponty ízű kukoricát.
Nem maradt más hátra, elő kellett szednem a nagy botokat! Miközben a pelletet fűztem, mennydörgés ütötte meg a fülemet. Hátam mögé tekintve igen baljós gomolyfelhők közeledtek felénk. Szemmel láthatóan a szomszéd faluban ekkor már szakadt az eső! Jobbnak láttam hát, ha igencsak kaotikusan szétrámolt motyónkat biztonságba helyezzük.
A délutáni mérlegelésünk sem okozott csalódást. Sisa mester két szebb hala több mint 13 kilót nyomott, míg a haltartójában 18 kilónyi kárász és ponty raboskodott! Az én haltartóm sem volt üres, majd 22 kilónyi balin, keszeg, kárász és ponty volt benne. Délelőtti előnyünket majdnem megdupláztuk ezzel a fogással!
4. fejezet 16-20 (zivataros késő délután)
Sajnos a késő délutáni időszakunk nem alakult túl fényesen, nem igazán állt vissza a hal az etetésre. Persze az is lehet, hogy érezték azt, amit mi csak a láttunk? Egy ideig úgy tűnt, hogy elkerül minket a zivatar, de sajnos nem így lett. Egyszer csak leszakadt az ég. Hamar felállítottuk az ernyőket, beraktunk alájuk mindent. Én olyan jól csináltam mindezt, hogy magamra már csak egy pici csalitálca ernyő maradt! Hiába, mindenki azt kapja, amit érdemel! :)
A zivatar olyan gyorsan elment, amilyen gyorsan jött! Kicsit ázottan ugyan, de bedobtam a benti etetésre, hátha a pontyok megéheztek a zuhany után. Nem telt el két perc, mikor szép, húzós kapásra vághattam be. Éreztem, hogy nem gyerek van a horgon, ugyanis szépen lassan a tó vége felé vette az irányt. Mivel a szomszédos csapat mindkét szerelékén átúszott a hal, jobbnak láttam, ha utánamegyek, és máshol folytatom a tortúrát, még mielőtt összegubancolok pár szereléket.
Átkommandóztam az ernyőkön és Bató Jociékon, mellettük fárasztottam tovább a halat. Pár perces huzavona után egy kölcsönkapott merítővel (amit nagyon szépen köszönök!) sikerült is megszákolnom a potykát, aminek pontos súlya 6.330 gramm volt.
Ennek örömére erőt vettem magamon, hogy kimenjek a vacsoráért. Nagyon finom székelykáposztát főztek nekünk, igaz, olyan éhesek voltunk már, hogy egy lovat is megettünk volna!
Vacsora után újult erővel vágtunk neki a pecának, Sisa Józsi a benti horgászatot erőltette, remélve, hogy a kora esti órák meghozzák a termetesebb pontyokat. Bár nagyobb ponty a következő mérlegelésig nem jött, a kisebbeket folyamatosan tudta fogni a mester!
Mivel estére kisimult a víz, újra elővettem a pickerbotomat, hátha visszatalálnak a balinok a folyamatosan lőtt csontira. Láttam is pár reményt keltő őnfordulást, de olyan mennyiséget, mint reggel, nem tudtam odaállítani. Viszont a fenékre érő csalit azonnal felvették a dévérek, méghozzá olyan gyorsan, hogy érdemesnek találtam foglalatoskodni vele. Átlagosan 2-3 dévért tudtam fogni egy perc alatt, ami még akkor is jó arány, ha mindössze 8-10 dekás halakról van szó!
Ezt a négy órát is viszonylag jól zártuk, Józsi 14,3 kiló pontyot és kárászt mérlegelt, én pedig a szebb potykám (6,3 kg) mellett 13 kilónyi apróhalat gyűjtöttem össze.
Elérkeztünk a verseny feléhez, de Józsi barátommal már olyan fáradtak voltunk, hogy nem győztük magunkba tölteni a kávét és az energiaitalokat, nehogy éjszaka bealudjunk! Előnyünk tetemes volt, de ezen a tavon és persze ilyen mezőnyben nem lehettünk nyugodtak. Az eddig fogott 132 kilónyi hal minden egyes darabját, minden fárasztást a karunkban éreztünk már, nem is beszélve az etetésről és az egyéb munkálatokról! Na de ezért jöttünk!
Folyt. köv.
Írta: Sipos Gábor
Fényképezte: Jakab Enikő, Sisa József, Sipos Gábor
