A fergeteges dunai verseny… III. HALDORÁDÓ FOLYÓVÍZI HORGÁSZTALÁLKOZÓ - DUNAALMÁS KUPA

A fergeteges dunai verseny… III. HALDORÁDÓ FOLYÓVÍZI HORGÁSZTALÁLKOZÓ - DUNAALMÁS KUPA

Nem gondoltam volna egy-két héttel ezelőtt az izzadságcseppeket törölgetve a homlokomról, hogy ennek a kánikulának még rossz vége is lehet. Hát lett, ráadásul megint pont a versenyre babrált ki velünk a természet. Sajnos ez a mostanában megrendezett versenyek többségére igaz, de engem ez mit sem vígasztalt. Teljes kapacitással üzemelt már a gombócgyár, kinyitotta kapuit rétesfalva is, a logisztikai központ szerverei pedig rendre lefagytak a túlterheléstől. Innen már nem lehet megállni, vágjunk hát bele, lesz, ami lesz!

Ismét egyeztettem polgármesterekkel, vízügyesekkel, MOHOSZ-szal, az elmúlt versenyek tanulságain okulva most már több helyszínt megjelölve, hogy az aktuális vízállás szerint választhassunk versenypályát. Még egy „nagyárvízi pályát” is sikerült találni, ami ugyan nem Duna, de a folyam szerves része, így lényegében a folyóvízi horgászat feltételei adottak voltak.

Nézegettem a vízállás-táblázatot, partot, vízállás-táblázatot, partot… nem ismertem a Dunára. Tavasz óta lényegében árvízhelyzet volt, most mégis nap szárította köveken egyensúlyoztam Dunaalmáson. Steve hívott tesztpecára. Naná, még szép, hogy megyek! Meg is beszéltünk egy hajnali négyórás találkozót. Beültünk egy nyiladékba a pálya közepén, ahol alig horgásznak a helyiek, így nem befolyásolták az eredményeket etetett helyek. Botok be, majd „menet közben alapozunk” jelszóval repültek rakós távra az egykezes gombócok. Az etetés szintén csak alapdarákat tartalmazott, csonti, giliszta csalival. A pár órás horgászat során igazolódni látszott a hely tökéletessége, hiszen fogtunk paducot, kárászt, bagoly- és szilvaorrú keszeget, ráadásul a szebbekből.

A neszmélyi részen ez idő alatt jobbára 20-30 dekás dévérek, karikakeszegek adták a fogások zömét.

Az első szebb paduc
Steve fél kiló körüli kárásza…
… és másfél kilós, 43 centis szilvaorrúja

Teltek-múltak a napok, egyre nőtt a jelentkezők száma, de a vízszint is. Kezdett szertefoszlani dédelgetett álom, Dunaalmás, sőt első fokot jósoltak, ami a dunai pecát még Neszmélyen is lehetetlenné tenné. Mi azért készülődtünk, vásároltunk, most már nem gondolva a helyre, azt úgyis eldönti a víz. Fergeteges verseny lesz megint, legalábbis a sötét fergetegek már bejelentkeztek nevezés nélkül is.

Harmadszorra sem engedte magát vallatni a kövezés
Ismét a tavalyi pálya volt alkalmas…
… szerencsére nem szorultunk az Által-érre

Beindult hát a konyha. A sorozatos esőzések és a menü jellege nem tette lehetővé a bográcsozást, (még egy tábortűznyi fát sem találtunk szárazon,) ezért mindent előre el kellett készíteni. A több mint 400 gombóchoz három zsák burgonyából és tizenhat kiló lisztből gyúrták a lányok az alapanyagot, a töltelék tizenegy kiló húsból készült.

Ágota és Szandra már alig bírják, Andi meg csak önti a lisztet
Gyúrunk, vazze… fel/megmentő Pufi barátunk végül is bedolgozta…
Kellett bele némi hús is

Az éjszakába nyúló „gombócolás” után másnap nekiálltunk a pálya takarításának, ahol meglepetésünkre két méter magas bozótossal szembesültünk. Na, ebből így nem lesz semmi. Megkerestük hát a neszmélyi polgármestert, Horváth Bélát, akinek köszönhetően a terület hasznosítója mégiscsak lekaszálta időben a parti sávot. A bokrok közti horgászhelyeket így már ki tudtuk alakítani, de a tavalyi táborhely kaszálását már megint „elsumákolták”, így ott maradt a bozót. „No, mindegy”, gondoltam, „majd megoldjuk, csináltam én ezt már vendégként is este tízkor, fejlámpával”.

Csütörtökön végre befutott Zsóti és Anikó, nem sokkal később megérkezett Szákos is. Mivel csütörtökre nem jelezte más az érkezését, nálunk töltöttük a délutánt. Az őzpörköltes, vörösboros vacsora után mentünk le a partra felállítani a tábort, amit egy éjszakába nyúló beszélgetős pecával toldottunk meg. Meglepetésként érkezett közben Hámori Tomi is, aki semmi jóval nem biztatott bennünket a halfogást illetően. Mint később beigazolódott, megúsztuk az éjszakát szákolás és - szerencsére - eső nélkül.

Vacsora után
Most Norbinak jutott a nemes feladat…
… miközben mi csak beszélgettünk…
… feledve a dolgos hétköznapokat

Péntek reggel aztán egy több órás intenzív esőt követő sorozatos záporok szüneteiben próbáltam rendet vágni a fűfélék hadseregében, hogy a délután érkezőket már valamelyest emberi körülmények között fogadhassuk.

Kaszára fel, hisz’ a fiam nem ér rá mindig

Estére kialakult a tábor, de a menetrend szerinti záport megkaptuk még késő délután is. Ez nem kis aggodalmat okozott, hiszen a hegyekből lezúduló víz eltömte a tábor melletti esőelvezetőt, így kis híján elöntött bennünket a sáros hordalék. Neszmély polgármesterével és társaival vagy egy órán át küzdöttünk az áteresz kitisztításával, míg végül sikerült az egyik járatot felszabadítani. Közben, aki tehette, már a Dunát vallatta, a lányok pedig otthon szorgoskodtak, a csülkös bableves ugyanis nagyon jól jött az ázott-fázott társaságnak.

Laci előpecája - itt még a tőle megszokott láda nélkül

Mint az elején említettem, tábortűzről szó sem lehetett, a tüzelésre alkalmas száraz fát talán csak a zsebekben lapuló gyufaszálak jelenthették. A menedéket a csónakház előtetője adta - köszönhetően Pálházi Ferencnek -, így ez lett a központi társalgó, étkező is egyben.

A vacsora után kicsomagoltuk a gyönyörű kupákat - amit ismét Jeszy szállított házhoz -, hogy késő éjszakáig beszélgethessünk a petróleumlámpák fényét szétszóró serlegek mellett.

Ezt szeretnéd megnyerni?

Szombat reggel aztán egy ismerős hang érdeklődött telefonon „Debrecen környékéről” a helyes útvonalat illetően, hogy „Szolnok vagy Nyíregyháza felé kell menni?”… Na, ez végképp kiverte az álmot a szememből! „Ez most vagy elnézte a naptárat, vagy még álmodom”… a háttérből beszűrődő hahota… „rendben, Kefete, egy null oda!”. Végül is az alvókám sosem szorult javításra… az ajtón kifelé röptében elkaptam még egy kávét… rendben, ez talán felébreszt végleg, míg odaérek.

Már közel teljes volt létszám, ráadásként pedig kaptunk még vizet, nem is keveset. Megint úszott a pálya alsó része. Még jó, hogy nem értünk rá pénteken kitűzni a helyeket, most pecázhattunk volna a táblákra. Gyorsan felállt az operatív csoport Jeszy, CsG és Dunken személyében. Rögtön töröltünk is hat-hét helyet és rendesen bezsúfoltuk a középső szakaszt. Végül „csak” háromnegyed órát csúsztunk. A résztvevők ez idő alatt legalább nyugodtan elfogyaszthatták a már szokásos reggeli italokat, majd kezdődhetett a sorsolás.

Vajon melyik lesz a nyerő hely?
A helyek elfoglalása…
… szerelés…
… rajt!

A helyek elfoglalása után, háromnegyed kilenckor szólalt meg a verseny kezdetét jelző kürtszó.

A metsző szélben, borult időben nem nagyon voltak étvágyuknál a halak. A verseny első felében jobbára csak küszök adták a zsákmányt felszínen és fenéken egyaránt. Még a kenyeres zsákos etetés sem hozott eredményt, pedig Keszeg2 kolléga azt is megpróbálta.

A hagyományos dunai kenyeres zsákos etetés is csődöt mondott

Tizenegy óra felé aztán kissé csillapodott a szél, ekkor már szákba került pár kisebb keszeg, garda. Később az etetés is kezdett beérni, jöttek nagyobb gardák, keszegek, a pálya alsó végén bemutatkozott egy gyönyörű paduc, kissé feljebb egy jász is.

Holi gardája
Joesse7 gyönyörű paduccal büszkélkedhet
Miho egy szép jásszal

Józsi a szákolást követően azonnal mérlegeltette a paducot és pár fotó után nem a szákba, hanem a folyóba került vissza a vésettajkú.

A szabadon engedés pillanatai

Sajnos a mérlegelés és fotózás ideje alatt Kenyeres Lacinak a szákolás előtt meglépett egy gyönyörű pontya, ami minden bizonnyal a nap hala lehetett volna. A menekülés előtt még azért összeszedte a szomszédok szerelékeit is - megmutatván, hogy a Duna mindig szolgál meglepetésekkel…

Már majdnem a szákban
Pár szomszéd is ,,részt vett’’ a fárasztásban

Akiknek nem jutott ki a halfogás élményéből, azok pihenéssel, szórakozással töltötték a kapástalan időszakot. Általában kaptak is emiatt hol cédulákat, hol kőharcsát, faangolnát, elvégre ez nem egy vérre menő verseny.

Megfáradva…
… majd üzenetre ébredve
A kőharcsa…
… és a faangolna
de jutott géb itt is…
… ott is…
… sőt, még kisebb

A verseny végére a többségnek volt miért összevizezni a szákot, bár kiemelkedő fogást nem tudott senki felmutatni.

A megmérettetés végét jelző dudaszót háromnegyed háromkor hallattuk, ezt követte a mérlegelés. Az összesítés szerint a fogási eredmények az itt megszokotthoz, ezért elvárhatóhoz képest ismét jóval elmaradtak, az átlagfogás mindössze 710 g volt.

Eredmények:

A szektor
HelyNév DarabSúly (g)
A1Czunder1180
A2Joesse71720
A3Medlac13130
A4Kefete--
A5Fishraptor--
A6Kokohoho--
A7Miho1283410
A8Hacnor9220
A9Willyfog--
B szektor
B1Balu8091430
B2Hamoritom9144
B3Sancho151240
B4Dékán G.--
B5Szano--
B6Eppusz--
B7Jesse-james--
B8Anikokiscsillag--
B9Jeszy--
B10Dunken1131920
C szektor
C1Holi252140
C2Ulpianus12240
C3Czega28880
C4Steve12500
C5Pista10540
C6Egil10620
C7Szaakos-frodo-2920
C8CsG-1280
C9Keszeg216640
C10Abri65-1360

A helyezettek:

I.Miho1 3140 g

II.Szaakos-frodo 2920 g

III.Dunken 1920 g

A legnagyobb hal: Szaakos-frodo (760 g, dévérkeszeg)

A legnagyobb

A legtöbb hal: Dunken (113 db)

A legtöbb

Az eredményhirdetés végére már ott sorakoztak az asztalon a húsos gombócok, valamint a káposztás, meggyes és mákos rétesek.

A díjazottak
A III. dunaalmási verseny résztvevői
Jöjjön hát az ebéd…
… és a desszert

Az ebéd után még estig beszélgettünk, bár sokan útra keltek. Akik maradtak még egy horgászatra, azokat bőven kárpótolta a Duna a versenyen átélt zord időjárásért és a szerény fogásért.

Anikó 1,1 kg-os dévére
Sanchónak is jutott vasárnap bőven a darabosabb halakból
Apa, ha unod, majd én fogok halat
A hullám néha mindent vitt…

Itt szeretném külön megköszönni magam és a résztvevők nevében Major Mátyásnak és feleségének, hogy a rendezvényünket támogatták. Az általuk adományozott összeget a szombati ebédre fordítottuk.

Köszönöm a Döme Gábornak, a Haldorádó csapatának a díjakat és az egyéb támogatást, valamint családomnak a rengeteg munkát, amivel lehetővé tették az újabb találkozó létrejöttét.

Jövőre újra nekifutunk!

Írta: Szabó László (pecilaci)
Fotók: a résztvevőktől

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: