Egy új verseny alapjait fektettük le idén a finomszerelékes pontyfogó verseny megrendezésével. Nagyon sok ehhez hasonló, helyi jellegű versenyt szerveznek országszerte, különböző helyszíneken, kisebb társaságok állnak össze és rendeznek egymás közt versenyeket. Szinte minden hétvégére jut egy-két ilyen verseny. A sok verseny pedig kineveli a saját versenyzőrétegét, azokat a versenyzőket, akik a finomszerelékes pontyozás műfaját magas szinten művelik. Ezzel a versennyel ezeket a horgászokat szándékoztuk egységbe kovácsolni és letenni egy jövőbeli Országos Bajnokság alapjait.
Egy új jellegű versenyt mindig kétkedve fogadnak, itt sem volt ez másként. Csak megjegyzem, hogy az első TOP MIX kupán 17 induló volt, az idei évben pedig 85.
Ismeretlen helyszín, ismeretlen körülmények, ismeretlen halak, egy időben több más verseny az ország különböző helyszínein és nem utolsósorban a rendkívüli árvízi helyzet. Mindezek a tényezők befolyásolták a résztvevők létszámát.
A verseny helyszíne a Batéi-tó: a Somogyi-dombság egyik völgyében, csendes, szép környezetben elterülő, rendkívül jól halasított, 6,5 ha területű horgásztó. A rendkívül jól halasított jelző nemcsak a tóban lévő sok halra vonatkozik, hanem a halállomány összetételére is. Foghatók a tóban kilós kárászok, kétkilós dévérek, pontyok akár 15 kilóig, hasonló méretű amurok, továbbá harcsa, süllő.
A verseny szempontjából két halfaj volt az érdekes, hiszen a kiírás szerint csak a ponty és az amur számított az értékelésbe. Sokaknak fájt is a szíve, amikor a nagy kárászokat és dévéreket fogás után azonnal vissza kellett engedni, vagy mikor a két-három kilós harcsáktól kellett szákolás után búcsút venni.
A versenyt színesítette Mike József keramikus felajánlása, egy szép főzőedény, melyet a legnagyobb hal elejtőjének ajánlott fel. A verseny során szinte negyedóránként változott a leendő tulajdonos, míg végül a díj gazdára talált.
De nézzük a részleteket!
A versenyen 25 fő indult. A reggeli sorsolásnál minden résztvevő kapott egy erre az alkalomra készített pólót, majd mindenki elfoglalta a rajthelyét. Kocsival a helyek mögé lehetett állni, ami megkönnyítette a felszerelés kipakolását. Minden versenyző kényelmesen, egy-egy stégről horgászott, melyek 15 méterre voltak egymástól.
A sorsolás előtt, tekintettel a várható nagytestű halakra, kihirdettük a „gentleman” szabályt. Vagyis ha valakinek a hala átmegy a szomszéd szektorba, addig a szomszédja kiveszi a felszerelését és nem akadályozza a fárasztásban.
Fél órával a verseny megkezdése előtt kezdődött az etetés.
Korábbi versenyek és horgászatok tapasztalata alapján úgy tűnt, hogy a dévéreket és a kárászokat a szemes anyag használatával lehet kiszűrni, ezért a legtöbb versenyző ezt használta alapetetésnek rakós botra és matchbotra egyaránt. Kicsit talán meg is mosolyogtuk azokat a „tudatlanokat” akik 30-40 liter csontival érkeztek a versenyre. Úgy gondoltuk, ennyi csonti használatával el fogja lepni őket az apróhal, a kilós dévérek és kárászok.
Azonban nem így történt.
A verseny négyfordulós volt, melyből kettő szombaton, kettő pedig vasárnap volt. A napi fordulóknál nem volt helycsere, csak egyórányi mérlegelési és ebédszünet. Másnapra sem sorsoltunk. Az előző napi első helyezett cserélt helyet az utolsó helyezettel, így ott is bizonyíthatott.
Az első fordulóban a legtöbb helyen kissé lassan indultak a fogások. A halak a számukra szokatlan sok dobogástól, csobogástól átmenekültek a túloldalra, és csak lassan jöttek vissza.
Ez csak azokon a helyeken nem volt igaz, ahol az előző napi tréning során föletették a pályát. Így például a 30-as helyen horgászó Lajos Róbert az első pillanattól fogni kezdte a halat, és a forduló végéig be sem fejezte. A kisebb, 1-2 kilós pontyokból szedte össze több mint 30 kilós fogását.
A többi helyen elsősorban a matchbot működött. Az első óra után jelentek meg a halak és ettől kezdve már hajlottak a botok.
A forduló vége előtt 10-15 perccel csaknem mindenki elkezdte az előetetést a következő fordulóra, hiszen a két forduló közt nem volt szabad etetni, a második forduló előtt pedig nem volt biztosítva külön idő az etetésre.
A rendezők gyorsan és rutinosan mérték végig a pályát, majd a versenyzők egy finom ebéd (körömpörkölt) mellett fújták ki fáradalmaikat, gyűjtöttek erőt és kalóriát a második fordulóra.
A délutáni forduló a várakozásnak megfelelően sokkal több halat adott. Az etetésre már visszajöttek a túlparti halak is, és megjelentek az igazi nagytestű pontyok, amurok is. Sok helyen kiállt a hal a rakós botra.
Ez a forduló igazi élvezet volt a résztevőknek, igazi próbája a felszereléseknek és látványos a nézőknek. Gyakran a fél mezőny fárasztott és sokszor hívták a mérlegelőket is egy-egy jobb hal méréséhez. A verseny szabályai között szerepelt, hogy a nagyobb - 4 kiló fölötti - példányokat azonnal mérték és engedték vissza. Ebben a fordulóban már sok 20-30 kilót meghaladó fogás is volt.
Másnap reggel a verseny főrendezője, Kozári Miklós kihirdette az előző napi eredményeket és ennek megfelelően a rajthelyeket.
Az időjárás ismét kegyes volt a versenyzőkhöz, a beígért frontok a meteorológusok jóslataiban maradtak.
A halak is… ahogy az várható volt, az előző napi etetésen várták az újabb fejadagot. Kezdés után szinte azonnal beindultak a fogások. Megjelentek az igazi nagyok is, melyek nem álltak meg a matchboton, a rakósból pedig a legvastagabb gumikat is egészen koppanásig kikérték.
A halak - még a kisebbek is - nagyon erősek voltak, a végsőkig küzdöttek. Különösen igaz volt ez a szép számú nyurgapontyra, melyek a tó fölötti nádasban születtek és a tóban nőttek föl. A fogási eredmények ismét meghaladták a 20 kilós átlagot.
A negyedik forduló előtt már körvonalazódott a várható végeredmény, de még volt néhány nyitott kérdés - például, hogy Palotai Kristóf meg tudja-e csinálni ismét a szektor egyest?
A mezőny a negyedik fordulóra már kissé fáradtan ült le. A sok fárasztás és a nagy meleg elég emberpróbáló volt.
Ez a forduló is azonnal halakkal kezdődött. Sok volt a nagytestű, így a mérlegelők végig munkában voltak. Sok helyen kiállt a hal a rakósra, így e módszerrel is szép fárasztásokat lehetett látni. Igazi próbája volt a felszereléseknek!
Csak megjegyzem, a versenyen egyetlen bottörés sem volt, ami a versenyzők hozzáértését és a használt eszközök minőségét bizonyítja.
A forduló vége egyben a verseny végét is jelentette. Az összepakolás kissé lassabban ment, hiszen mindenki fáradt volt, ezért az eredményhirdetés is csúszott egy kicsit.
A verseny eredményei:
A versenyen a legnagyobb halat Nagy Attila fogta egy 6700 g-os ponty formájában. Ezzel átvehette a különdíjat.
A versenyen fogott öt legnagyobb hal:
1. Nagy Attila 6700 g, ponty
2. Imre Gábor 6520 g, ponty
3. Horváth Tibor 6440 g, amur
4. Cserna Csaba 6010 g, ponty
5. Papp József 5840 g, amur
A versenyt Sági Béla nyerte 6 helyezési számmal és 126,35 kg fogott hallal.
További helyezettek:
2. Imre Gábor 8 helyezési számmal és 104,51 kg hallal
3. Lajos Róbert 9 helyezési számmal és 105,77 kg hallal
4. Tóth László 9 helyezési számmal és 85,15 kg hallal
5. Palotai Kristóf 12 helyezési számmal és 103,79 kg hallal
Sági Béla átvehette a MOHOSZ különdíját is, melyet a MOHOSZ képviseletében Nagy Attila adott át.
A versenyen a 25 versenyző 1584,36 kg halat zsákmányolt, ez 63,37 kg átlagfogást jelent.
Tehát senki sem unatkozott.
A versenyen a legtöbb versenyző magokat használt az etetéshez, azonban a sikerhez ez nem volt elég. Az igazi jó szereplés további kulcsa a sok csonti volt. Ez meglepetés volt, de a sok csonti használata nem azt jelentette, hogy az etetést ellepték a kis halak, hanem azt, hogy az etetésen megjelenő nagy halak szívesen fogyasztják a csontkukacot, sőt az apróhalat el is verik onnét. Ehhez nagyon sok kellett belőle, fordulónként akár 8-10 liter is, hiszen egy-egy nagyobb testű hal simán fölszippantott egy etetőcsészére való csontit, és ha nem talált többet, odébbállt.
Emellett természetesen megfelelő tudás, felszerelés és tapasztalat is kellett a győzelemhez, mert egy jobb hal szákba terelése megfelelő gyakorlat nélkül nem lehetséges. A verseny résztvevői ennek birtokában vettek részt ezen a kiemelkedő viadalon, melyről a végén mindenki elégedetten nyilatkozott és már jelezték részvételi szándékukat a jövő évi megmérettetésre.
