Nem mindennap tapasztalható, fölöttébb kemény és türelemigényes úszózó horgászversenyt szurkolhattunk végig szeptember első hétvégéjén: Zenta város 29. nemzetközi kupaversenyét, amit a Zenta SHE évről évre hagyományosan az élő Tiszán rendez. A verseny keménysége abban rejlett, hogy a kedvezőtlen szél a verseny szinte teljes ideje alatt fenntartotta a pálya előtt a Magyarország felől érkező vastag békalencse-takarót, ami időnként a rakós botok hatósugaránál is szélesebb sávban teljesen összecsukódott. Ebből a helyzetből kellett a maximumot kihozni.
Álomszép tud lenni a Tisza, ám néha megbokrosodik, dühöng, mint egy fenevad, és rosszmájú gyermekként borsot is tud törni rajongói orra alá. Az utóbbi történt szeptember 7-én, amikor a több mint félezer esztendős Zenta város születésnapi ünnepségének keretében a Zenta SHE megrendezte a 29. hagyományos nemzetközi kupaversenyét. A verőfényes napsütésben komoly mezőny állt össze a vén gesztenyefák előtt kanyargó Tisza-parton.
Az elsőligás házigazda mellett a 17 csapat 51 versenyzője között üdvözölhettük Szerbia és Magyarország válogatottjának felét, itt volt a bosnyák válogatott csapatkapitánya által vezetett Rudar-Kreka Krka csapat, beszerelt Igor Sekulić és Vukašin Dimić - a két szerb ifjúsági világbajnok, horgászbotot ragadott Brane Čordić, a 17 világbajnokságot megjárt legendás nagybecskereki pecanagymester. Makóról, Kecskemétről, Hódmezővásárhelyről, Szarvasról, Obrenovacról, Csókáról, Magyarkanizsáról, Péterrévéről, Belgrádból, Horgosról, Óbecséről, Topolyáról, Moholról és Tuzláról érkeztek a mesterhorgászok, hogy ezen a napon kifaggassák a tiszai halakat. Egyszóval Zenta város több mint félszázados múlttal rendelkező sportegyesületéhez és a zentai horgászsport eredményeihez méltóan alakult ki a mezőny.
Ami pedig a vajdasági horgászember kedvenc folyóját, a Tiszát illeti, annak felszínén ezen a napon békésen imbolygó, végtelenbe nyúló vízi „zöldségféléből” összetákolódott futószőnyeg-csíkok tutajoztak. Ez a Magyarországról érkező vastag békalencse-takaró pedig nem egy horgászszív melengető jelenség - erre az észrevételre valamivel később a zentai kupával egy időben zajló 2. szegedi kuttyogató verseny részvevői is rábólintottak. A zentai Tisza-parton mégis vidám volt a hangulat, hiszen a hagyományos só, paprika, zsíroskenyér reggeli körül régi vetélytársak, kedves ismerősök és jó barátok találkoztak.
Ízelítőként hadd idézzem Erdei Attilát, aki a válogatott etetőanyagokkal teli keverőedényt megemelve viccesen megjegyezte: „Fiúk! Biztosak vagytok benne, hogy nem vittük túlzásba az etetőanyag folyóvízi jellegét?!” Később, amikor a megmérettetés kezdetét jelző sípszó után már a Tisza felé repültek az öklömnyi nagyságú, halfinomságokból kerekített gombócok, Csaplár Gyula a szőnyegbombázásra emlékeztető csobbanásokot nem tudta szó nélkül hagyni: „Amit nem ütünk agyon, azt kifogjuk”, heccelődött mosolyogva.
Ami magát a verseny színhelyét illeti, a sorsolás és helyfoglalás idején még elviselhető volt a pálya, de később felerősödött a szél, és a horgászhelyek elé terelte, a versenyzők előtt marasztalta a Tisza víztükréhez nemigen illő vagonnyi kacsacsemegét. Ez versenyzők előtt időnként a rakós botok hatótávolságánál is szélesebb sávban, szófogadóan összecsukódott…
Az első halakat az A szektor szélén pecázó obrenovaci Miloš Pavličević szákolta. A többiek is keményen kutattak a halak után, már aki előtt megnyílt a rés. Például Bicók Róbert és Marko Roksić a C szektor 13. és 14. helyén a verseny kezdete után félórákat ücsörgött bármiféle akció nélkül, higgadtan. Előttük teljesen bezárult a kóválygó zöld massza, úgyhogy horgászni sem tudtak.
Ki kellett várni, hogy megritkuljon a zöld rengeteg. A fejlemények újra bebizonyították, hogy a pecatudással szövetkezett türelem előbb-utóbb halat terem. Horgászaink zöme a Tisza „zöld poklából” egyre több karikakeszeget és aranyat érő termetes jászokat szákolgatott.
Végezetül a pálya alsó szakaszán kijelölt A szektort az obrenovaci Miloš Pavličević nyerte meg 3600 g haltömeggel. A szektorközépen horgászó kétszeres magyar bajnok Erdei Attilát körözte le, aki 1730 g halfogással lett második. Pontosan 500 gramm lemaradással foglalta el a harmadik helyet Attila bal oldali szomszédja, Csaplár Gyula (Mosquito, Kecskemét).
A középső szektorban 3710 g haltömeggel Zoran Petković, a belgrádi Sport-Commerce veteránja győzött. Második a bosnyák Ljubomir Knežević (2560 g), a harmadik pedig Varga Tibor (Tubertini-Maros Mix, Makó, 1700 g) lett.
A pálya felső szakaszán, a hídlábánál kijelölt szélső horgászhelyen ragyogóan horgászott Farkas Tibor, és több mint 5 kg halat fogott (egészen pontosan 5490 grammot). A horgosi Proleter versenyzője e teljesítménnyel nemcsak szektorát, de a 29. Zenta-kupa egyéni bajnokát illető titulust is megnyerte. Ugyanitt Ambrus Tibor kiváló eredményt ért el, 3470 gramm halltömeggel lett második. A bronzérmet a bosznia és hercegovinai SRD Rudar-Kreka Tuzla versenyzője, Alija Filipović pecázta ki 2970 g teljesítménnyel.
„Büszke vagyok erre a győzelemre, hiszen kiváló horgászmesterek vetélkedőjén jött be a jó eredmény. Talán azt mondhatnám, szerencsém volt, hiszen a verseny alatt mindössze 10-15 percre zárult össze előttem a hínárszőnyeg, a halak viszont már fél óra után ráálltak az etetésre”, magyarázta sikere titkát Farkas Tibor, a kupaverseny egyéni bajnoka, akinek szákjából 8 darab 400-600 grammos jász, több karikakeszeg, egy félkilós harcsa, egy méreten aluli süllő és egy balin is előkerült. Ami az etetőanyagot illeti, Tibor a verseny alatt beszórt belőle mintegy 5 kilogrammnyit, amiben bőséggel voltak magvak, főleg kendermag, kukorica és búza. Másfél liter ragasztott csontit is fölhasznált. Rakós botjával tizenegy méteren horgászott, amely 6 grammos úszóval, 12-es előkével és váltakozva 14-es és 16-os horoggal volt felszerelve. Az akadós terepen be is szakadt jó néhány szerelék. Kizárólag csonticsokorral csalizott, amit a főólmozástól 40-50 cm-re lebegtetett.
Csapatversenyben a magyar Tubertini-Maros Mix-Cralusso csapat nyert, meggyőzően. Ambrus Tibor, Erdei Attila és Varga Tibor 7 ponttal érdemelték ki a Zenta Kupa bajnoki címet, emellett a nagy vándorserleg is az ő vitrinjüket fogja ékesíteni egy teljes esztendeig. Emlékeztetőül: Ambrus Tiborék voltak azok, akik Magyarországról visszahozták erre az alkalomra a Zenta Kupa vándorserlegét, de aztán gyorsan el is vitték… Szép eredménynek számít a Djul Hajrudina, bosnyák válogatott csapatkapitány vezette Rudar-Kreka csapat teljesítménye. Djug Muris 6, Ljubomir Knežević 2 és Alija Filipović 3 pontja ezüstérmet hozott a bosnyák csapatnak. A bronzérmes kecskeméti Mosquitók 18 pontot gyűjtöttek, az eredmény Csaplár Gyula 3., Halász Imre 5. és Kovács Gábor 10. szektorhelyezéséből állt össze.
„Tartósan köt Zentához bennünket a horgászbarátság, már több éve nagyon szívesen eljárunk ide, és nagyon jó érezzük magunkat. Szívesen horgászunk ezen az exkluzív és szép kupaversenyen, ugyanakkor szoros kapcsolatot is kiépítettünk a zentai horgászsporttal, ami nemcsak anyagi, de a szakmai segítségre is vonatkozik úgy az úszós horgászat, mint a finom bojli terén”, magyarázta a három makói versenyzőből álló bajnokcsapat nevében ittlétük okát Ambrus Tibor, akinek vitrinjét nyolc európai és világbajnoki érem ékesíti. Ami magát a versenyt illeti, a Tubertini-Maros Mix-Cralusso csapat tudta, hogy bagolykeszegre és karikakeszegre is horgászhatnának, ám mégis a jászfogásra alapoztak, hiszen a termetes jászoktól - amelyek 500-1000 grammosak is lehetnek - jól megbillen a mérleg nyelve. Emiatt egy jól tapadó, sárga színű etetőanyagot készítettek, amibe csemegekukoricát és sárga színű, süllyedő angolmorzsát is kevertek. A csontkukaccal történő etetésre külön hangsúlyt fektettek. A megengedett két literből másfél litert megszokott módon ragasztottak össze, míg fél litert 100 fokos vízzel leforráztak, majd azt hideg vízzel edzették. Az így kapott kifehéredett, rugalmas csontit kő-granulátummal nehezítve összeragasztották, hogy a csalogató gombócok hosszabb ideig megmaradjanak az etetésen. A csapat a jászkeszeg célzott fogásánál kisebb (4 grammos) úszót és föllibbenős csalit használt. „Kevés halra számítottunk”, vallotta be Ambrus Tibor, „ezért az egész csapat 12-es főzsinórral, húsz centiméter hosszú 10-es előkével és 16-os, 14-es horoggal horgászott”.
Gratulálunk Varga Tibornak, Erdei Attilának és Ambrus Tibornak a kiváló csapatmunkáért és az újabb szép sikerért!
Amit erről a horgászversenyről még illik elmondani, kellemes megtiszteltetés érte a részvevőket az eredményhirdetésen. Az ünnepi ebédet követően a győzteseknek járó érmeket és serlegeket Pék Zoltán, Zenta város polgármestere adta át. És bármennyire kiszámíthatatlan is a Tisza, búcsúzáskor szinte mindannyian a „Találkozunk jövőre, itt, ugyanebben az időben!” szavakkal köszöntünk el.
